Kereső toggle

A terror hercege

Az al-Kaida nem tűnt el

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hamza bin Laden az al-Kaida alapítójának és vezérének, Oszama bin Ladennek a kedvenc fia. Úgy tűnik, hamarosan apja nyomdokaiba léphet, hamvaiból feltámasztva az egyik legkegyetlenebb terrorszervezetet.

 

A z ENSZ tavaly augusztusi jelentése hangsúlyozottan foglalkozott azzal, hogy az Iszlám Állam felemelkedése miatt háttérbe szorult al-Kaidával még mindig globális szintű terrorszervezetként kell számolni, amely bizonyos területeken – például Szomáliában, Jemenben, Dél-Ázsiában – erősebb is, mint az Abu Bakr al-Bagdadi által alapított „konkurencia”. Az amerikai külügyminisztérium 2017-ben vette fel Oszama bin Laden fiát, Hamzát a nemzetközi terroristák listájára, majd idén egymillió dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki a hollétét felfedő információért.

Hamza bin Laden ugyan hivatalosan még nem vette át az apjától örökölt terrorhálózat vezetését, de egész életében arra készült, hogy erre a megfelelő időben alkalmas legyen.

A kiválasztott

Bin Laden, és vele családja, szinte állandóan költözött az al-Kaida 1988-as megalapítása után. 1989-ben állítólag azért kellett elhagynia Pakisztánt, mert képviselőket fizetett le, hogy támogassák a Benazír Bhutto kormányával szembeni bizalmatlansági szavazást. 1992-ig hazájában, Szaúd-Arábiában tartózkodott; ez alatt az időszak alatt született meg a gyermekpszichológusi végzettséggel rendelkező harmadik feleségétől, Hairia Szabartól a kicsi Hamza. A fiú becslések szerint bin Laden összesen 26 gyereke közül a tizenötödik – és egyben a kedvenc. Innen aztán Szudánba települtek át, de miután az al-Kaida dzsihádot hirdetett az Egyesült Államok ellen, a kormány nemzetközi nyomásra kitiltotta az országból.

1996-tól 2001 novemberéig az afganisztáni Dzsalálábád volt a mintegy hatvanfős közösség otthona, amely bin Laden feleségeiből, gyerekeiből és terrorista rokonaiból állt. Ekkor kezdődtek meg az amerikai érdekeltségeket célzó vérengzések: 1998-ban az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetségének felrobbantása, és 2000-ben a USS Cole elleni öngyilkos merénylet Jemennél. Hamza bin Laden többször feltűnt az apja mellett propagandavideókban, hol katonai kiképzésen mászógerendán lógva, hol terepszínű mellényben klasszikus arab verset szavalva.

Az egyik, 9/11 után nem sokkal készült felvételen a 12 év körüli Hamza egy helikopterroncson adta elő apja egyik szövetségesének, az afgán tálib vezetőnek, Mohamed Omár mollának a „költeményét”, majd feje fölé tartott pisztollyal, néhány másik fiúval egy mezőn futkározott. Az USA vezette koalíció hamarosan bombázni kezdte Afganisztánt, így az „idilli” gyermekkornak hamar vége szakadt, Oszama bin Ladennek megint forró lett a lába alatt a talaj.

Oszama, mielőtt bevette magát a Tora Bora hegység barlangjaiba, egy Dzsalálábádtól délre fekvő hegyen elbúcsúzott három legkisebb fiától. Mindegyiknek adott egy-egy imafüzért, és lelkükre kötötte, hogy „őrizzék meg a hitet”. Hamza bin Laden és Hairia Szabar Iránba szökött, ahol Oszama válogatott al-Kaida terroristákra bízta az utódjául kiszemelt fia radikális világnézetének és gondolkodásának formálását.

Erőfitogtatás Teheránnal

Sok részlet azokból a dokumentumokból rekonstruálható, amelyeket Oszama bin Laden 2011-es meggyilkolása után a rejtekhelyén találtak. Ebből többek között az is kiderül, hogy Teherán és a terrorszervezet viszonya meglehetősen ambivalens volt, és 2003 után az al-Kaida tagjait házi őrizetben tartották. Bin Ladentől egy levél is előkerült, amelyben Hamenei ajatollahtól kéri családja szabadon bocsátását.

Hamza az apjának írt üzenetekben iszlám teológiai könyvekből idézett és arra panaszkodott, hogy a fogságban elvesztegeti az idejét, ahelyett, hogy csatlakozhatna a fegyveres harchoz. Tizenhét évesen feleségül vette Abu Mohamed al-Maszri, az al-Kaida második emberének a lányát. A ceremóniáról készült videó tanúsága szerint az ifjú párt Anvar Szadat egyiptomi elnök gyilkosának a testvére adta össze. (A család Szaúd-Arábiában élő tagjai a brit The Guardiannek néhány éve azt állították, hogy Hamza az egyik 9/11-es merénylőnek a veje lett, ennek azonban ellentmond, hogy Mohamed Attának nem volt gyermeke, sem felesége, sőt sokak szerint cölibátusban élt.) Hamzának egy fia és egy lánya született, akiket szüleiről Oszamának, illetve Hairiának nevezett el. (Az ifjabbik Oszama 2017-ben halt meg, Hamza anyjának írt leveléből csak annyit tudni, hogy „mártírként”.)

Oszama bin Laden közben egyre bizalmatlanabb lett Teheránnal szemben. Kísértette a gondolat, hogy nyomkövetőt rejtenek felesége és fiai testébe. Egyik levelében meg is kérdezi, nem tapasztaltak-e valami gyanúsat valamelyik kórházban: megoperálták-e őket; az injekciós tűk nem voltak-e nagyobbak a szokásosnál, merthogy „megvan rá az esély, hogy beültettek valamit a bőr alá”.

Többévnyi tartózkodás után a családtagok többsége végül elhagyta Iránt, feltehetően egy Teheránnal kialkudott „túszcserének” köszönhetően. 2008-ban pakisztáni fegyveresek elraboltak egy iráni diplomatát, akit 2010 márciusában elengedtek, ezzel egy időben pedig Hamza, anyjával és két testvérével, Oszmannal és Mohamaddal visszanyerte szabadságát. Nem sokkal később a pakisztáni Vazirisztánba távoztak, ahol az al-Kaida pakisztáni fegyveres csoportjainak védelmét élvezték.

Az al-Kaida oroszlánja

A terrorvezér felesége egyből továbbment Abbottábádba, bin Laden rejtekhelyére, Hamza egy ideig maradt (az al-Kaida vezetői valószínűleg biztonsági okokból sokáig nem tettek eleget Oszama kérésének, hogy a fiát hozzávigyék). Egyik innen írt levelében azt kérte apjától, hadd vegyen részt fegyveres kiképzésben. 2011 áprilisában Hamza és családja útnak indult, hogy csatlakozzon Oszamához, akivel azonban már nem találkoztak: május 2-án egy Navy SEAL csapat rajtaütött az abbottábádi házon, bin Ladent és Haled nevű fiát megölték, Szabart és a másik két feleséget pedig elfogták.

Hamzáról 2015-ben lehetett újra hallani. Az al-Kaida weboldalán a terrorszervezet jelenlegi vezetője, Ajmán al-Zavahiri egy videóban úgy mutatta be, mint „oroszlánt az al-Kaida barlangjából”, majd lejátszott egy hangfelvételt, amelyen az ifjabb bin Laden már nem verseket szaval, hanem nyugati nagyvárosok elleni véres merényletekkel fenyeget. Egy másik alkalommal tudatta, hogy meg akarja bosszulni apja halálát.

Beszédei – azóta mintegy tucatnyi al-Kaida felvételen szerepelt – ugyanakkor „nem fröcsögnek a vértől, sokszor irodalmiak és műveltségre vallanak” – mondta Elisabeth Kendall, az Oxfordi Egyetem kutatója az Associated Pressnek.

Hamza 2018 óta nem hallatott magáról, és hivatalosan még mindig al-Zavahiri az al-Kaida feje, de az ENSZ és az Egyesült Államok intézkedései azt mutatják, hogy bin Laden fiát veszélyesnek tartják. Ugyancsak az AP idézi Ali Soufan volt FBI-ügynököt, aki szerint „más hírszerzési információk is lehetnek, amelyek arra utalnak, hogy valami készülődik, és amelyek miatt előtérbe került ez a téma”.

Százfejű hüdra

Bő három évtizedes fennállása alatt az al-Kaida több alkalommal bizonyította, mennyire ellenálló és rugalmas tud lenni a külső és belső kihívásokkal szemben, Hüdra-szerűen túlélve vezetőinek likvidálását, és folyamatosan építve kiterjedt halálszektáját.

A kiirthatatlanságát átgondolt szerkezeti felépítésének és működési modelljének köszönheti. A stratégiai irányt a vezetőség határozza meg, de azon belül szabad kezet ad a középszintű parancsnokainak – tulajdonképpen a NATO-ban is alapelvként szolgáló küldetésorientált vezetés filozófiáját („a döntéshozás centralizált, a kivitelezés decentralizált”) vették át.

A „szívóssághoz” hozzájárulhat, hogy már az alapításkor tisztában voltak vele, hogy az általuk meghirdetett véres dzsihád hosszan elhúzódik majd, és sok „küzdelemmel” jár. Az al-Kaida egy olyan nemzetközi terrorhadsereg kiépítésének a szándékával jött létre, amely előőrsként megtenné az első lépéseket a szekuláris hatalmak megdöntése és a világméretű iszlám kormányzás kialakítása érdekében. A fogalom a militáns iszlám két huszadik századi teoretikusának, Szajjid Kutbnak és Abdullah Azzamnak az írásaiban szerepel. Azzam, aki az 1980-as évek végéig Oszama mentora volt, az Al-kaida al-szulbah (Szilárd alap) című cikkében így értekezik: „Minden újításnak szüksége van egy előőrsre, amely előre viszi, és utat tör számára a társadalomban, miközben kész vállalni a hatalmas költségeket és áldozatokat. (…) Ez az előőrs alkotja majd a létrejött társadalom szilárd alapját.” Hasonlóan felbukkan nála a gondolat, hogy az iszlám forradalom „hosszú és nehéz” lesz.

Az al-Kaida fennmaradását segíti elő továbbá az a módszer is, hogy terjeszkedésüket a megfelelő pillanatig igyekeznek titokban tartani. Az arab tavasz idején például a Nyugat optimizmusát kihasználva megjelentek az érintett országokban, és „fiókszervezeteket” hoztak létre (Tunéziában, valamint Líbiában az Anszar al-Saríát, Szíriában az an-Nuszra Frontot). Ezeknek a szövetségeseknek azonban megtiltották, hogy nyilvánosságra hozzák a terrorszervezethez való kötődésüket.

A megújulás lehetőségét magában hordozó működési modell és a hosszú távú céllal számoló küldetéstudat eddig bevált. Az al-Kaida képes volt viszonylag gyorsan talpra állni, miután bin Ladennek távoznia kellett Pakisztánból. A szudáni kormány már azért utasította ki az országból, mert olyan sikeresen épült tovább, hogy túl nagy nemzetközi figyelmet vont magára. Ez újabb visszaesést jelentett, de az ekkorra létrehozott kapcsolatokat felhasználva Afganisztánban megint csak pótolni tudta a veszteségeket. Négy éven belül robbanószerkezetek előállításában, gerilla hadviselésben, irathamisításban és más hasonló „tárgyakban” kiképzést biztosító táborok kiterjedt hálózatával rendelkezett. Az Abbottábádban lefoglalt számítógépeken talált fájlok szerint biológiai- és vegyifegyver-programot is beindítottak. (Egy videószalagon az látható, hogyan tesztelték kutyákon a kikísérletezett anyagokat.)

Az Afganisztánba benyomuló amerikai haderő lerombolta az al-Kaida fizikai infrastruktúráját és belezavart a hosszú évek alatt kiépített irányítási rendszerébe. A legmagasabb rangú terrorvezérek „szétszóródtak” a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában, maga a szervezet működési és igazgatási modelljét megőrizve mégis növelni tudta területi befolyását.

Végül pedig, az al-Kaida az Iszlám Állam jelentette kihívást is sikeresen átvészelte. Csak remélni tudjuk, hogy a nemzetközi hatóságok Hamza bin Ladennel szembeni intézkedései arra utalnak, hogy többé nem becsülik le, illetve alul a világ leghírhedtebb terrorhálózatának megújulási képességét és erejét.

 

Olvasson tovább: