Kereső toggle

Megvédhetőek-e Európa tengeri határai?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Uniót alkotó 28 országnak egyre nagyobb gondot okoz a 43 ezer kilométer tengeri határ védelme az illegális migrációtól, ugyanis az elmúlt években egyre többen próbáltak meg a határőrizeti szervek által kevésbé ellenőrzött Földközi-tengeren keresztül bejutni Európába, amely azonban komoly veszélyeket rejt magában. A tenger változékonyabb, mint bármelyik hétpróbás politikus, és veszélyesebb a legveszélyesebb anyósnál is.  A tengeren keresztül érkező bevándorlóknak – humanitárius megfontolásból – sokan szabad utat adnának, míg mások azon a véleményen vannak, hogy a határok kellő összefogással, anyagi és emberi háttérrel igenis megvédhetőek, sőt azokat meg kell védenünk.

A két tábor már régen túl van a konstruktív vitán, egymás véleményét elutasítva, egyre vehemensebben küzdenek az „igazságukért”. Ahogy közeledik az európai parlamenti választások ideje, úgy válik ez a probléma egyre hangsúlyosabbá. A kérdés eldöntéséhez elengedhetetlen, hogy megismerjük a Földközi-tengeren és kisebb mértékben az Atlanti-óceánon keresztül Európa felé irányuló útvonalakat és azok „működését”.

A közép-mediterrán útvonal

A migrációkutatással foglalkozók szerint a közép-mediterrán útvonalon érkezik a kontinensre az illegális bevándorlók 60 százaléka. Az útvonal az észak-afrikai Líbián keresztül indul a Földközi-tengeren át Málta és Olaszország irányába. A líbiai gyülekezőpontokra főleg az Afrika szarván található országokból (Szomália, Eritrea stb.) valamint a nyugat-afrikai államokból származó migránsok, illetve repülőgéppel ázsiai nemzetek polgárai érkeznek. Amíg a Kadhafi-rendszert meg nem döntötték, az ország – az európai országokkal kötött megállapodásának megfelelően – ellenőrizte és részlegesen korlátozta az Európába irányuló migrációt. Kadhafi bukása óta Líbia teljes káoszba süllyedt, különböző fegyveres csoportok harcolnak egymással a hatalomért a jelenleg két (Tobruk és Tripoli központokkal), de inkább három részre szakadt országban. Ez az ellenőrizhetetlen helyzet kedvez a migránsoknak, akik mindenféle – többnyire hajózásra alkalmatlan – vízi eszköz igénybevételével próbálnak az európai partokra átjutni. A jelentősen túlterhelt és gyengén felszerelt hajókat a csempészek sokszor csak kivontatják a nyílt vízre, majd a sorsukra hagyják. Egy részük még azelőtt elsüllyed, mielőtt elérnék az annyira áhított partokat. Éppen ezért a határőrizeti szervek már sokszor nem is a tengeri határokat őrzik, hanem az életükért küzdő migránsokat próbálják kimenteni a tengerből. A hajótörések magas számához az is hozzájárul, hogy az embercsempészek sokszor csak az átkeléshez szükséges hajót biztosítják, és azt a képzetlen, hajózási tapasztalatokkal nem rendelkező utasoknak kellene az európai szárazföldig elnavigálni.

A közép-mediterrán útvonalat az afrikai migránsok annak veszélyessége ellenére is szívesen használják az európai partok közelsége miatt, így az illegális határsértők száma folyamatosan növekszik. 2008-ban közel 40 ezer, illetve 2011-ben már 64 ezer illegális bevándorló érkezett az útvonalon Olaszországba és Máltára. Ezek többsége nem egy fegyveres konfliktus elől menekült, hanem gazdasági bevándorlóként, a jobb élet reményében kívánt bejutni Európába. A Kadhafi-rezsim bukása után a számuk eleinte csökkent, de 2013-14-ben ismét növekedésnek indult. 2014-ben csak Olaszországba 170 664 bevándorló érkezett – ez 277 százalékos növekedést jelentett a 2013-as adatokhoz képest! – amely már nemcsak a határőrséget, de a kormányzati szerveket és a helyi lakosságot is komoly kihívások elé állította. 2016-ban 181 376 fő érkezett, azonban 2017-ben már csak 118 962 fő, illetve 2018 első félévében 46 100 fő érkezett ezen az útvonalon. Könnyen kiszámítható, hogy négy év alatt több mint 600 ezer illegális bevándorló érkezett ebből az irányból. 

Az 1250 bevándorlót szállító Rio Segura hajó megérkezik Cagliari kikötőjébe 2016 nyarán.

Válaszkísérletek

Az európai közösség országai elsősorban a törvényi szabályozások szigorításával, a határőrizeti tevékenység megerősítésével vagy éppen terrorizmusellenes intézkedésekkel igyekeznek visszaszorítani a kontinens felé áramló migránsokat, de eddig csak korlátozott eredményeket értek el. Ezért az EU egyre inkább a közös, határozott biztonságpolitikai megközelítésű eszközök alkalmazása irányába mozdult el. 2014 végén az EU elnökségét ellátó Olaszország a 2013-ban Líbiában létrehozott közös európai határőrizeti művelet (EUBAM Libya) megerősítésére, valamint a mandátum kiterjesztésére tett javaslatot, ahol a líbiai határőrség bevonásával a korábbiaknál drasztikusabban léptek volna fel a migránsokat szállító embercsempészek ellen. Azonban az együttműködés nem volt problémamentes, hiszen a líbiai határőrök nagy része a Kadhafi ellen küzdő milíciákból érkezett, akik olyan ellenségesen viszonyultak az EU által a tervezett misszióba küldött határőrökhöz és rendőrökhöz, hogy azokat a biztonságuk érdekében át kellett telepíteni Tunéziába. Végül az olaszok nyomására több európai ország részvételével 2014 novemberében megindították a Frontex Plus (Triton) műveletet, amely elsősorban határőrizeti tevékenységet folytatott, emellett részt vett az esetlegesen bajba került migránsok kimentésében is. Bár a művelet ért el eredményeket, a migránshullámot nem volt képes megállítani, így 2015 májusában 22 nemzet részvételével megindították az EUNAVFOR Med SOPHIA műveletet, amelynek keretében nemcsak felkutatják a csempészhajókat, de azokat elkobozhatják, sőt akár a helyszínen el is süllyeszthetik. A műveletben nemcsak az embercsempészek és az illegális migránsok ellen lépnek fel, hanem igyekeznek megmenteni a tengeren bajbajutott migránsokat, valamint garantálják a hajózási útvonalak biztonságát. A művelet során a nemzetközi vizeken 2016 végéig 87 embercsempészt fogtak el, illetve 263 hajót koboztak el, valamint 40 ezer embert mentettek ki a tengerből. Humanitárius szempontból a misszió sikeres, de amíg az EU – ENSZ határozattal – nem tud fellépni Líbiában a csempészhálózatok ellen, addig a létrehozásának alapvető célját – az embercsempészet, valamint az illegális migráció felszámolását – képtelen elérni.

Tragédiák a tengeren

A migránsok számának megnövekedése sajnálatos módon együtt jár a tiltott határátlépés során vízbefúltak számának emelkedésével is. Habár az EU-országok irányába zajló tiltott határátlépések alig 10 százaléka történik a tengeren, az illegális migránsok közül a legtöbben mégis itt veszítik az életüket. A migrációs trendeket ismerő kutatók szerint a Líbiából elindult hajók 5-10 százaléka süllyedhet el átkelés közben.  Az isztambuli Bilgi Egyetem által készített jelentés szerint 1989 és 2009 között a Földközi- és az Égei-tengereken több mint 34 ezer migráns vesztette életét, míg a Frontex adatai szerint 2014 és 2018 között további 10 ezer áldozatról beszélhetünk.  Egy másik tanulmány szerint minden 1000, tengeren érkező migránsból 30 az életét veszti az átkelés során, így az esély a vízbefulladásra akár 3 százalék is lehet. 

A Vöröskereszt által felállított ideiglenes sátortáborokban próbálják elszállásolni a bevándorlókat.

Az egyik legnagyobb port felverő esemény 2013 októberében történt. Lampedusa szigeténél 366 migráns vesztette életét a part menti vizekben, amikor kigyulladt az őket szállító csempészhajó motorja. Az alig 20 méter hosszú hajón több mint 500 migráns zsúfolódott össze, akik nagy része a menekülés közben halt meg. A hatalmas nemzetközi és belföldi nyomásra az Olaszországot vezető Letta-kormányzat 2013. október 18-án megindította a „Mare Nostrum”műveletet, hogy biztonságosabbá tegyék a Földközi-tengert, és csökkentsék a migránshajók elsüllyedésének esélyeit, illetve minél több migráns életét megóvják.  A művelet során Olaszország öt hadihajóval és 1500 tengerésszel folytatott járőrtevékenységet a nemzetközi vizeken Észak-Afrika és Szicília között. A művelet támogatását további két tengeralattjáró, öt repülőgép, két helikopter, valamint drónok végezték. Az egy évig tartó misszió költsége 114 millió euró volt, amelyből 30 millió eurót az EU fizetett.

Az olasz tengerészek 160 ezer migránst mentettek ki a tengerből, több mint 600 csempészhajót kísértek biztonságos kikötőbe, 9 csempész anyahajót foglaltak le, valamint 330 csempészt fogtak el és állítottak bíróság elé. A célját a művelet elérte, hiszen 2013 telén és 2014 tavaszán az olaszok tevékenységének köszönhetően a korábbiaknál sokkal kevesebben vesztették életüket a háborgó tengeren. Ennek ellenére többen bírálták a műveletet, mert szerintük annak sikere még inkább növelte az illegális bevándorlók számát, mivel a csempészek a migránsokkal túlterhelt, egyre rosszabb állapotú hajóikat az olasz haditengerészeti egységek közelébe vontatták, majd hagyták „megmenteni” a menekülteket, akik így – a haditengerészeti egységeket „taxiként” használva – simán bejutottak Európába. 

A nyugat-mediterrán útvonal

A nyugat-mediterrán útvonalat főként azok használják, akik Észak-Afrikából Spanyolországba, Portugáliába, Franciaországba és Olaszországba igyekeznek. Az illegális migránsok a partvidékről kisebb hajókkal és csónakokkal próbálnak a Kanári-szigetekre bejutni. A menekültek az 1990-es évek közepétől kezdték használni az útvonalat, és a számuk folyamatosan nőtt. Például 2006-ban 32 ezer illegális bevándorló érkezett engedélyek nélkül a Kanári-szigetekre az egy évvel korábbi 4472 helyett, akiknek az ellátását a spanyol hatóságok képtelenek voltak megoldani. A következő évben azonban látványosan – közel 60 százalékkal – csökkent az illegális határátlépők száma. Ez főként annak volt köszönhető, hogy a spanyolok kétoldalú megállapodásokat kötöttek Marokkóval, Szenegállal és Mauritániával, hogy a rajtuk keresztül érkezőket már náluk állítsák meg, hogy ne juthassanak el az Atlanti-óceánhoz. Ehhez a spanyolok komoly anyagi támogatást biztosítottak a fenti országoknak. Spanyolország visszatoloncolási együttműködéseket kötött az illegális migránsokat kibocsátó országokkal is, így a migránsokat elfogásuk után rögtön vissza tudták küldeni a hazájukba. Emellett jelentősen megerősítették a spanyol határőrizeti rendszert, kiépítésre került a tengerpart teljes hosszában a „SIVE tengeri ellenőrzési rendszer”, illetve Spanyolország csatlakozott a Frontex által életre hívott „Joint Operation Hera” művelethez is. Az akció az európai államok első közös tengeri műveleteként került megindításra 2006. július 17-én, amelyben több nem európai állam (Szenegál és Mauritánia) is részt vett. Bár eredetileg csak az év októberéig tartott volna, azt több alkalommal is meghosszabbították.

A misszió parancsnoksága a Kanári-szigeteken működött, míg a műveletbe felajánlott hajók, repülőgépek és helikopterek a nyugat-afrikai partok mentén járőröztek folyamatosan, hogy megakadályozzák a Kanári-szigetekre a hajókon érkező illegális migránsok bejutását. A műveletben részt vevők elsődleges feladata a migránshajók biztonságos visszajuttatása volt a nyugat-afrikai partokra, valamint a csempészek által sorsára hagyott migránsok kimentése az Atlanti-óceánból. Emellett a spanyolokkal együttműködve részt vettek a szigetekre érkező migránsok azonosításában, kikérdezésében is, amelynek során sikeresen térképezték fel a térségben működő embercsempész-hálózatokat. Ezeknek az információknak a birtokában hatékonyan lehetett az illegális migrációval felvenni a küzdelmet. A művelet olyan eredményes volt, hogy az illegális migránsok száma 2007-ben 12 500 főre, 2008-ban 9200 főre, illetve 2009-ben 2200 főre csökkent.

Ez annak a tükrében bír nagy jelentőséggel, hogy a művelet sikere megcáfolja azoknak a vélekedését, akik szerint a tengeri határait az EU nem képes megvédelmezni, ezért inkább engedjük be a tengeren keresztül érkező illegális bevándorlókat, amely azonban komoly feszültségeket és költségeket generál a bevándorlókat kényszerből befogadó államoknak. Látható, hogy a spanyolok által vezetett művelet képes volt hatékony eredményeket elérni, és a hasonló eszközök bevetésével, valamint a kibocsátó államokkal történő megegyezéssel ugyanezek az eredmények a közép-mediterrán útvonalon is elérhetőek lennének.

(A szerző az Óbudai Egyetem habilitált docense)

Olvasson tovább: