Kereső toggle

Milyenek a magyar zsidók?

Átfogó kutatás a magyar zsidóságról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar zsidóság körülbelül 160 ezres lélekszámú közösség. tagjainak 78 százaléka diplomás, 85 százaléka budapesti lakos. jellemzően pozitív Izrael-képpel rendelkezik, az alijázás gondolatával ötödük foglalkozik komolyan. egyebek között ez derült ki egy nemrég publikált nagyszabású kutatásból.

A magyarországi zsidóságról 1999-ben készült – a holokauszt óta először – átfogó felmérés Kovács András szociológus vezetésével. A vizsgálatot tavaly megismételték, melynek eredményeit Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben címmel kötetben is közreadták. Ebből a hazai zsidóság létszámáról, identitásáról, anyagi helyzetéről, világnézetéről és politikai attitűdjeiről, vallásgyakorlatáról, antiszemitizmus-tapasztalatáról, a zsidó közösséghez és Izraelhez való viszonyáról is képet kapunk – az alábbiakban ezekből a témákból tallózunk. 

A kutatók három vonatkozásban mutattak ki markáns véleménybeli eltéréseket: életkor szerint, a vallási-kulturális hagyományokhoz való családi viszonyulás, illetve a zsidó szervezetekhez, vallási közösségekhez való tartozás alapján.

Demográfiai helyzet

A kutatás alanyai olyan 18 év feletti személyek voltak, akiknek legalább az egyik nagyszülője vallási vagy származási alapon zsidónak vallotta magát, és akik magukat is zsidónak tartották. Ilyen alapon körülbelül 160 ezerre becsülik a hazai zsidóság létszámát. Ha legalább az egyik szülő zsidósága a feltétel, akkor 73 ezer és 138 ezer közé esik a szám.

A rejtőzködők magas arányát mutatja, hogy a 2011-es népszámláláson magukat zsidó felekezetűnek vallók száma alig 11 ezer volt, és hasonlóan alakult az adófelajánlók száma is. A becsléseket ennek figyelembe vételével készítették.

Az adatokból kiderül, hogy a hazai zsidó népesség – akárcsak az egész magyar társadalom – öregszik és fogy: a zsidóság 2015-ös korfája fordított piramis alakú, ami a háború után született nagy létszámú nemzedék elöregedését jelzi. A létszámfogyásban egyaránt közrejátszik az elvándorlás és az alacsony gyermekvállalási kedv.

A felnőtt korú zsidóság átlagéletkora 48 év, az átlagos gyerekszám 1,2 (megegyezik az össznépességével), és többnyire a késői, 35 év feletti családalapítás a jellemző. 1999 óta 29-ről 38 százalékra nőtt a gyermektelenek aránya, de egyúttal a nagycsaládosoké is emelkedett: 7-ről 12 százalékra.

Nő az élettársi kapcsolatok, valamint a vegyes párkapcsolatok száma és elfogadottsága is. A megkérdezettek 16 százaléka élettársi kapcsolatban él, 40 százaléka házasságban. Több mint a felüknek nem zsidó párja van, s míg a szüleiknél ez az arány csak 20 százalék volt, az utódaiknak már a kétharmada él vegyes kapcsolatban. A tendenciát jól mutatja, hogy a megkérdezett 18-24 évesek 73 százalékának már csak legfeljebb két nagyszülője volt zsidó.

A hazai zsidóság jellemzően nagyon magasan képzett, és a fővárosban él. A megkérdezettek 85 százaléka budapesti – túlnyomó többségük itt is született –, 12 százaléka vidéki városban, 3 százalék kisebb településen él. Régóta jellegzetes tendencia a főváros felé áramlás, és minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy Budapesten lakik és magas iskolázottságú. Budapesten belül a zsidók jellemzően a 2. és a 13. kerületben, illetve a 3., 7., 9., 14. kerületben laknak legtöbben.

A zsidóság 78 százaléka diplomás, míg a teljes felnőtt népességben mindössze 18, a budapestieknél pedig 32 százalék az arány. Folyamatosan nő az iskolázottságuk, különösen a nők felzárkózása folytán, akiknél 1999 óta 47-ről 75 százalékra emelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya. Mindez jelentős generációk közti mobilitást mutat, minek következtében az aktív zsidó népességen belül a diplomások aránya 1999 óta kétharmadról négyötödre emelkedett.

Főként az iskolázottságnak köszönhetően a zsidóság gazdasági aktivitása kiemelkedő, 66 százalékos, ezen belül kirívó a 65 év felettiek 18 százalékos aktivitási aránya (szemben a budapesti nyugdíjasok 4 százalékos aktivitásával).  A foglalkozási státuszuk is magas: 90 százalékuk vezetőként, beosztott értelmiségiként vagy vállalkozóként dolgozik, míg a budapestiek körében ugyanez az arány 32 százalék. A magas iskolázottságból fakadóan a diplomás átlaghoz képest a zsidóságot magasabb jövedelmi szint jellemzi, s a megkérdezettek mindössze 9 százaléka jelezte azt, hogy szociálisan rászorult.

Vallási-kulturális jellemzők, identitás

Bár az intézményes vallásgyakorlás szintje alacsony – az egész zsidóságra vonatkozó becslések szerint 5 százalék jár nagyobb ünnepeken zsinagógába, 1 százalék pedig hetente, leginkább az idősek –, de megfigyelhető a vallás, illetve a zsidó tradíciók felé való visszafordulás is, ami a zsidó identitás erősödését mutatja. A megkérdezettek körében  a szüleik generációjához képest mind az ateisták, mind a nem vallásosak száma csökkent, arányuk most 50 százalék. Egyidejűleg 30 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik megtartják a nagyobb ünnepeket. A minta további egytizede a vallási előírások szerint él, másik 10 százalék pedig vallását nem gyakorló hívőként határozta meg magát.

A 2017-es vizsgálat során a tradíciókhoz visszatérők aránya sokkal nagyobb volt, mint 1999-ben, míg a távolodóké csökkent. S bár a vizsgált zsidó ünnepek, szokások népszerűsége nőtt – a legnépszerűbb a hanuka lett, amit a megkérdezettek 52 százaléka ünnepel –, ugyanakkor a karácsony a legkedveltebb ünnep, legalábbis a válaszadók mintegy háromnegyede megtartja. Mindez arra utal, hogy a családok körében a hagyományőrzésnek, az ünnepek megtartásának elsősorban kulturális-közösségi célja, és kevésbé hitéleti jelentősége lehet.

Ebbe az irányba mutatnak az identitást firtató kérdésre adott válaszok is, melyekből az derül ki, hogy a zsidósághoz való tartozás fontos tényezője a szubjektív kötődés, valamint a múlthoz, a holokauszthoz, a kultúrához való viszony vagy a zsidó barátok jelentősége, viszont kevésbé meghatározó az Izraelhez való kötődés, a zsidó házastárs vagy a vallásgyakorlás.

Érdekesség az is, hogy a holokauszt, ami 1999-ben még a legfontosabb zsidó identitásképző elemnek számított, tavaly – főként a fiatalabb válaszadók hatására – a harmadik helyre sorolódott. Azzal együtt is, hogy a válaszadók 82 százalékának volt olyan közelebbi családtagja, aki a holokauszt áldozata lett, továbbá elsöprő többségük (97 százalék) fontosnak tartja a holokauszt emlékének életben tartását.

A megkérdezettek 57 százaléka kettős, azaz hasonlóan erős zsidó és magyar identitással rendelkezik – ők társadalmilag integráltaknak, azaz beilleszkedetteknek tekinthetők. Asszimiláltak az erős magyar, de gyenge zsidó identitással bírók, arányuk 15 százalék. (További 20 százalék a kizárólagosan zsidó identitásúak, illetve 8 százalék a bizonytalanok aránya.) Szembeszökő változás, hogy 1999 óta háromszorosára, 30 százalékra nőtt a magukat elsődlegesen európai polgárként definiálók aránya, akiknek a többsége másodsorban vegyes identitásúnak mondja magát.

Vélemények Izraelről

Az Izraelhez való viszonyulás összességében pozitív, de meglehetősen függ az életkortól, a zsidó szervezeti részvételtől, a hagyományőrzés fokától és attól is, hogy volt-e már valaki Izraelben. (1999–2017 között 48-ról 28 százalékra csökkent azok aránya, akik még nem jártak ott.) Izrael léte mindenkinek fontos, és biztonságérzetet ad, de például a válaszolók alig fele tekinti Izraelt igazi hazájának vagy a zsidóság szellemi központjának, és 80 százalékuk szerint itt is ugyanolyan jó zsidó lehet valaki, mint ott. Izrael léte vagy politikája iránt az idősebbek tűnnek elkötelezettebbeknek. Alijázással (bevándorlás Izraelbe – a szerk.) a válaszolók egyötöde komolyan, harmada csak érintőlegesen foglalkozott, fele (főként az idősek) pedig egyáltalán nem. Más országok felé is megnőtt a kivándorlási hajlandóság, de a kutatók szerint ez nem függ különösebben az észlelt antiszemitizmus mértékétől, inkább az országos trend részének tekinthető.

Antiszemitizmus

Bár 2017-ben jóval kevesebben számoltak be antiszemita atrocitásokkal kapcsolatos személyes tapasztalatokról, mint 1999-ben, a megkérdezettek mégis jóval erősebbnek tartották az antiszemitizmust az országban, mint 1999-ben. Ennek megfelelően 2017-ben sokkal inkább felülbecsülték az antiszemiták arányát, mint 18 évvel ezelőtt. (Míg a kutatások alapján a magyar társadalom közel egyharmada antiszemita, s ennek kétharmada – azaz a társadalom 20 százaléka – szélsőséges, addig 2017-ben a megkérdezettek 24 százaléka a magyarok legalább felét ide sorolta.) A fenyegetettségérzést mutatja, hogy a megkérdezettek egyharmada tartott attól, hogy az elkövetkező tíz évben zsidóüldözés lehet Magyarországon.

A válaszadók egyöntetű megítélése szerint antiszemita az, aki szerint a zsidók soha nem válhatnak teljesen magyarokká, illetve aki a zsidókat teszi felelőssé a kommunizmus bűneiért. Két alakulatot, a szkinhedeket és a Jobbikot minden megkérdezett antiszemitának tartotta. Őket az antiszemita „rangsorban” követő csoportok a tanulatlan emberek, a kormánypárti sajtó, a konzervatív politikusok, a régi úri osztály leszármazottai, a falusiak, a papok, a szegények, a szélsőbaloldaliak és a vallásos keresztények voltak.

Világnézet és politika

A bal-jobb skálán a zsidóság döntő többsége balra (10-es skálán 7,6 átlagpont), a liberális-konzervatív skálán pedig a liberális pólus felé sorolta be magát (8,3 átlagpont). Ez is mutatja, hogy világnézeti és politikai attitűdök terén számos vonatkozásban nagy különbség van a zsidó válaszadók és az összehasonlítási alapul vett hazai diplomások között.

A kutatás szerint a hazai zsidóság médiafogyasztása szinte kizárólag a baloldali-liberális orgánumokra korlátozódik. A megkérdezettek elsöprő többsége elutasította a tekintélyelvűség, a politikai konzervativizmus, a rendpártiság és az idegenellenesség minden megnyilvánulási formáját. Dominánsan liberális álláspontot  (41-66 százalék) képviseltek a prostitúció, a halálbüntetés, a menekültek, a cigányság, a drogosok, az abortusz vagy a homoszexualitás kérdésében. Nagyfokú etnikai tolerancia is jellemzi őket, még a legkevésbé kedvelt arabokat is jóval kedvezőbben ítélik meg, mint a teljes diplomás népesség. Pártpolitikai színezetű kérdésekben konzekvensen nyilvánulnak meg, például jóval nagyobb arányban utasítják vissza, hogy a nemzeti érdekek védelme fontosabb lenne, mint az uniós tagság.

Politika iránti érdeklődésük és részvételük is jóval magasabb a többi diplomásnál. Pártpreferenciáikat tekintve sztereotípia, hogy MSZP-szavazók lennének: a szakemberek szerint némi kiábrándultságot is jelezhet, hogy tavaly 18 százalékkal a Kétfarkú Kutyapárt állt a zsidóságnál az első helyen, majd a DK (15 százalék), az Együtt (11 százalék), a PM (7 százalék), az MSZP (7 százalék), az LMP (7 százalék), a MOM (4 százalék), a Liberálisok (2 százalék), legvégül a Fidesz (1 százalék) és a Jobbik (0 százalék) következett. Közrejátszik ebben az életkori hatás is: a hagyományos baloldali pártokat inkább az idősebbek, míg az LMP-t vagy a Kutyapártot a fiatalabb generációk preferálják nagyobb arányban.

Olvasson tovább: