Kereső toggle

A józan érv diadala

Jordan Peterson, a konzervatív megmondóember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre több és több követője van a YouTube-on, többségük fiatal férfi. Eközben mind nagyobb felháborodás követi a főáramú médiában – az alternatív médiumok pedig sztárként tekintenek rá. Jordan Peterson kanadai pszichológia-professzor nyíltan szembe mert szállni a politikai korrektséggel, az identitáspolitikával és a genderideológiával.

A hazánkba is meghívott homoszexuális „botrány-konzervatív” Milo Yiannopoulos óta tudjuk, hogy egyre népszerűbb az alternatív médiumokban a konzervatív értékrend, és olyanok is képviselik, akiknek első ránézésre a másik oldal harcos képviselőinek kellene lenniük. Egyre többször fordul azonban elő, hogy a „normális” értékek mentén eredetileg „balos” irányultságú személyek a jobboldalt kezdik el képviselni, ráadásul gyakran azért, mert a főáramú média jelentős része olyan vehemenciával sulykolja a balos ideológiát, hogy azt már az ő gyomruk sem mindig „veszi be.”

Megsemmisítő kritika

Mindannyian nap mint nap szembesülünk azzal, ahogy az egyre inkább véleményvezérelt médiatérben mindenki a saját igazáról akar bennünket meggyőzni. Ezzel nincs is semmi gond, egészen addig, amíg egyik vagy másik oldal a másként gondolkozóknak nem a véleményét, hanem a személyét igyekszik megsemmisítő kritikával illetni, elvitatva tőlük azt a jogot is, hogy gondolataikat megosszák. Márpedig a nyugati világ vezető baloldali-liberális médiumai – mint ahogy egyes hazai követőik is – gyakran ezt a taktikát választják. Az internetes felületek, a YouTube, a Twitter és alternatív médiaforrások ugyanakkor nem csak az álhírek terepei, hanem segítségükkel egyre több olyan hang kap teret, amely ellene megy a főáramú médiának. Vannak, akik ezt a kesztyűt szándékosan vették fel, és folytatják a kulturális szájkaratét, például Ben Shapiro jobboldali publicista Amerikában, és vannak, akiket pont a média kényszerített bele abba, hogy az alternatív felületeken védekezzenek. Ilyen helyzetbe került Jordan Peterson kanadai pszichológiaprofesszor is, aki azután találta magát a médiatámadások kereszttüzében, hogy 2016-ban nyíltan ellene fordult az általa „szociális igazság harcosainak és szélsőbalos radikális politikai aktivistáknak” nevezett csoportnak. Egy videósorozatot tett fel saját YouTube-csatornájára a politikai korrektségről, és többek között arról is beszél ezeken a felvételeken, hogy miért probléma, ha az embert nyilvános szerepléseken arra kényszerítik, hogy úgynevezett „gendersemleges” személyes névmásokat használjon; hogy mi is az identitás-politika, és hogy miért fontos mindenek felett megőrizni a szólásszabadságot.

A Torontói Egyetemen oktató Peterson YouTube-csatornáján időközben már több mint egymillió feliratkozó van, a tartalmakat teljesen ingyen lehet meghallgatni, pedig olyan szintű érvrendszert és információtömeget tartalmaz, amelyért az ember általában egyetemi előadásokra próbál belógni, vagy tandíjat fizet, hogy meghallgathassa. A tartalmak miatt viszont a professzort már a YouTube és a Facebook is többször blokkolta, amiről ugyancsak nyíltan beszél előadásain, amelyeket az észak-amerikai kontinens egyetemein tart, és amelyeken szinte már állóhely sincs, bárhová is megy. Az ajtó előtt pedig mindenhol tüntető tömegek tiltakoznak az előadó ellen, és a főáramú média is megpróbált már mindenféle negatív felhangú flepnit ráaggatni – ennek ellenére egyre többen érzik úgy, hogy az általa megfogalmazott alapelvek teljesen lefedik a véleményüket.

Az ellene irányuló tüntetésekkel kapcsolatosan Peterson elmondja, hogy leginkább a radikális baloldaliakat zavarják a nyilatkozatai, mert nem helyesli az általuk képviselt irányvonalat annak ellenére, hogy nem vallja magát egyértelműen jobboldalinak. „Nem szeretem a sértettséget, nem szeretem az ideológiai előítéleteket, nem szeretem az egyenlőség, a másság és a többi hasonló szlogen erőltetését. Nem tetszik nekem az a kár, amelyet az egyetemeken okoztak, és nem tetszik az sem, hogy ez tovább gyűrűzik a teljes társadalomra. Nem szeretem a totalitárius előfeltételezéseket, nem tetszik a történelmi radikális baloldal gyilkos mivolta sem, és nem tetszik az akadémikusok kudarca, akiknek felelősséget kellene vállalniuk abban, hogy ezt lehetővé tették a 20. század során” – nyilatkozta az ausztrál Fairfax Mediának, miután a riporter rákérdezett a queensi és a torontói egyetemeken az előadásaival szemben szervezett tüntetésekre. „Soha nem az általam felhozott érvekkel vitatkoznak, hanem mindig címkéket aggatnak rám, zajonganak, gúnyolódnak és sértegetnek, ami igazi pubertás viselkedés” – fogalmazott.

A nyelv leuralása

Petersont először azért vette a szájára a baloldali média, mert nyíltan megtagadta, hogy olyan személyes névmásokat használjon a magukat „más” neműnek érző egyénekre, mint a „ze” vagy „zir”, amelyek egyébként az angol „he” és „she” személyes névmásokat hivatottak helyettesíteni. Ilyen névmásokból már rengeteg van, attól függően, hogy az adott személy vajon minek tartja magát, és a politikai korrektség jegyében Kanadában a gyűlöletbeszéd törvényt is fel lehet arra használni, hogy ezeknek a használatára kényszerítsék a közszereplőket és az állampolgárokat. Peterson egészen egyszerűen abban látja a problémát, hogy mindezt autokrata eszközökkel próbálják rákényszeríteni a társadalomra. „Hosszú ideje tanulmányozom a tekintélyuralmi rendszereket – úgy negyven éve –, amelyek minden esetben úgy indulnak, hogy az emberek kísérletet tesznek az ideológiai és nyelvi terület leuralására”–nyilatkozta a BBC-nek. Gondolatmenete alapján tehát nem azzal van a gond, hogy valaki macskának hiszi magát, mert az magánügy, hanem azzal, amikor állami, törvényi eszközökkel kényszerítik rá valakire, hogy az illetőt ő maga is macskának tekintse, attól függetlenül, hogy ezzel egyetért-e, vagy sem. Peterson szerint ezzel csak a mentális betegségben szenvedők alá adjuk a lovat, ráadásul a többség jogainak csorbításával.

A pszichológiaprofesszor nyíltan felszólal az identitáspolitika és a baloldal által sulykolt fehér felsőbbrendűség ellen is. Az identitáspolitika azt jelenti, hogy egy adott társadalmi csoport szükségszerűen ugyanahhoz a politikai irányzathoz tartozik, azaz például nincs olyan, hogy egy fekete jobboldali legyen, vagy hogy azt gondolja, hogy nincs Amerikában faji diszkrimináció (vagy amit a baloldali média rendszeresen állít, hogy a fehér rendőrök csak fekete bűnelkövetőket lőnek le – mindezt a bőrszínük miatt, és nem azért, mert felülreprezentáltak a bűnelkövetők között). 

Cathy Newman ominózus interjúja Jordan Petersonnal. A világos és józan érvek működnek.

Ami pedig a fehér felsőbbrendűséget illeti, a baloldali előítélet szerint a társadalmi előnyöket leginkább a fehér heteroszexuális férfiak élvezik. Ezért ha valaki ilyen személyként véleményt mer mondani például abortusz, drogliberalizáció, feminizmus vagy gender témában, azonnal rásütik, hogy az ő véleménye azért nem számít, mert a heteroszexuális fehér férfiak elnyomása érvényesül az amerikai társadalomban. 

A polkorrektség elleni érvek mellett Peterson arról is beszél, hogy mi a sikeres élet 12 kulcsa, előadássorozatokat tart bibliai témákról, és hasznos tippeket ad ahhoz is, hogy a gazdasági életben milyen útmutatás mentén lehetünk sikeresek. A férfiaknak azt javasolja, hogy nőjenek fel végre, és olyan egyszerű tanácsokat ad nekik a sikerhez, mint az, hogy „álljunk egyenesen, kihúzott vállakkal”, ugyanis ez pozitív üzenetet hordoz kifelé. Aztán az is fontos, hogy „feltételezzük, hogy az a személy, akit hallgatunk, esetleg tud valami olyat, amit mi nem”. Szembeszáll John Maynard Keynes azon állításával is, hogy „hosszú távon mind halottak vagyunk”, és azt mondja, hogy ezzel a rövidlátó gondolkodásmóddal szinte bármit meg lehet ideologizálni, ami pontosan ezért „semmi jóra nem vezet”. Kiváló tanács az is, hogy „törekedjünk arra, aminek értelme van, nem pedig arra, ami célszerű”. Ezt a tanácsot a legkönnyebben a feláldozott haszon közgazdasági alapelvével lehetne leírni, ami azt jelenti, hogy a jelenben feláldozunk valamit, ami értékkel bír a számunkra, azért hogy a jövőben nagyobb haszonra tegyünk szert.

A józan többség

A professzor megkérdőjelezi a hasonló pozíciókban dolgozó nők és férfiak közötti fizetési különbséget is. Felhívja arra a figyelmet, hogy a nők preferenciái egy munkahellyel kapcsolatosan teljesen mások, mint a férfiaké, és hogy valójában rendszeresen előfordul, hogy egy adott munkakörben bizonyos nők, akik úgy döntenek, hogy nem a családot és a gyereknevelést választják, hanem a karriert, jobban is keresnek, mint a velük egy szinten levő férfiak. Sőt, az sem a társadalmi nyomás miatt van, hogy vannak olyan területek, ahol a nők alul- vagy felülreprezentáltak, hanem a karrierválasztások miatt (például egy nő szívesebben lesz ápolónő, mint mérnök, és nem azért van kevesebb női mérnök, mert a nők nem lehetnek mérnökök egy adott társadalomban).

A baloldali média folyamatosan igyekszik lejáratni a professzort, erre tanúság az a televíziós interjú is, amelyet Cathy Newman, a Channel 4 sztárriportere készített Petersonnal idén januárban. Az interjúban Newman mindenáron megpróbálta kiforgatni a pszichológus szavait, aki végig nyugodtan korrigálta a félremagyarázást, majd amikor Newman egy megállapításra nem tudott riposztozni, Peterson csak annyit mondott, hogy „na most megfogtam”. Peterson rajongói mémeket gyártottak az interjúból, amit Newman és a Channel 4 arra használt fel, hogy úgy állítsák be a helyzetet, mintha Newman az interjú után fenyegetéseket kapott volna, és rendőrségi védelemre szorulna a rajongók reakciói miatt.

Peterson az interjú után rengeteg talkshow-ban beszélt az esetről. A történtek szerinte egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak azzal kapcsolatban, hogy a baloldali média küldetésének tekinti, hogy elhallgattassa a jobboldali hangokat – bármi áron. Elmesélte például, hogy Newman a sminkszobában teljesen „normálisan” viselkedett, ám amint kiültek a kamerák elé, mintha egy másik ember kérdezgette volna, aki minden egyes mondatát arra igyekezne felhasználni, hogy nőgyűlölő, hímsoviniszta, rasszista, homofób személynek állítsa be őt.

Peterson úgy véli, nagyon fontos higgadtnak maradni, érvelni, és a saját fegyverüket felhasználni a támadókkal szemben: ha olyat állítanak rólunk, ami nem igaz, azt nyilvánosan kell visszautasítani, és még hangosabban hirdetni azokat az érveket, amelyek ezeket a támadásokat kiváltják. A társadalom ugyanis normális emberekből áll, akiket a józan érvek rendszerint meggyőznek arról, hogy mi a helyes.

 

Olvasson tovább: