Kereső toggle

A C-vitamin esete a vesekőképződéssel

Lehet-e mellékhatása a C-vitamin-fogyasztásnak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az interneten böngészünk egészségügyi információkat, nagyon sokszor találhatunk ellentmondásos híreket. Ennek egy tipikus példája a C-vitamin vesekövet okozó hatása. A több évtizede fennálló kérdőjel erősen szemben álló két táborra osztotta a C-vitamin-fogyasztókat.

 

Magyarország a C-vitamin-fogyasztás szempontjából különösen érintett ország: Szent-Györgyi Albertre hivatkozva sokan döntenek úgy, hogy szinte az egekbe emelik a C-vitamin-fogyasztásukat. De hogy valóban megtehetjük-e ezt büntetlenül, ahhoz kövessük végig a C-vitamin útját a szervezetben.

Egy kis kitérővel a gyomorról se feledkezzünk meg. A C-vitamin maga egy savas anyag (aszkorbinsav), ami az arra érzékenyeknél már a gyomorban is tud problémákat okozni. Igaz, hogy a gyomor kémhatása is savas, de ha a fala sérült, gyulladt, akkor a C-vitamin folyamatos szedése csak gyomorvédelemmel ellátott só formájában ajánlott.

Ha túljutottunk a gyomron, jöhet a felszívódás. Ez egy jól vizsgált terület. Bevétel után a C-vitamin koncentrációja a vérben hirtelen megemelkedik, majd lecsökken. Képzeljünk magunk elé egy púpos tevét; ha esetleg napi kétszer vesszük be, akkor mindenképpen a mongol kétpúpúban gondolkodjunk. Ha figyelembe vesszük, hogy – embere válogatja – egyszerre 300–500 mg tud hasznosulni a szervezetben, az e fölötti mennyiség tulajdonképpen elveszik. Minél magasabbra emeljük a púp csúcsát, annál több C-vitamin indul el a kiválasztódás útján, és landol a vesében. Tehát a felesleg távozik, mivel nem zsírban oldódó vitaminról van szó. A kérdés az, hogy ezzel a nagy tömegű aszkorbinsavval mi történik a vesében.

Ez már régóta foglalkoztatja az egészségügyi szakembereket. Ha orvosát, gyógyszerészét kérdezi, akkor biztos, hogy óvatosságra int, mert a mellékhatásokra való figyelmeztetés a szakma része. Még ha nagyon kis százalékban fordul elő, akkor is. Gondoljunk csak bele, amikor a frissen felírt gyógyszer dobozából előhúzzuk a kis papirost, és végigolvassuk a mellékhatás-listát, azok, akiknek kellően élénk az ilyen jellegű képzelőereje, ekkor betegszenek meg igazán. 

Ha azonban egy vesekőtől napokig szabaduló, fájdalmak közt fetrengő ember szemszögéből nézzük a kockázatokat, máris megértjük, miért az óvatosság. A C-vitamin vesekövet okozó hatására vonatkozó felhívás így került be a termékek dobozába mostanság. A „C-vitamin és vesekő” vitának az érdekessége, hogy a C-vitamint rendszeresen nagy dózisban fogyasztók is vizsgálatokra hivatkozva tudják megmagyarázni, hogy miért döntöttek emellett. Tény, hogy amilyen mértékű ma a C-vitamin fogyasztása, ahhoz képest a vesekőképződésnek járványszerűen kellene terjednie, de ez nincs így. Alanyból tehát sok van, már csak kellően nagy számú vizsgálatok kellenek, hogy feltárják azt az előfordulási arányt, rizikót, ami alapján dönteni tudnánk, hogy merre dől el a kockázat és a haszon aránya. Viszonylag friss kutatások születtek az elmúlt években. Az egyik vizsgálatot Svédországban végezték, elég nagy (48850 fő 45–79 év közötti férfi) csoportban tíz éven át követték a rendszeres C-vitamin-fogyasztókat. Ebben a vizsgálatban találtak összefüggést a vesekő és a C-vitamin-fogyasztás között – de nem olyat, hogy aki C-vitamint szed, biztosan veseköves lesz. Nyugodjunk meg, ez senkit nem fenyeget! Hiányossága a vizsgálatnak, hogy az egyéb táplálkozási szokásokat nem vizsgálták. Illetve nem néztek még egy perdöntő dolgot: a kövek kémiai összetételét. A multivitamin-szedők viszont fellélegezhetnek: a vizsgálat szerint ilyen esetben a vesekőnek nincs rizikója.

Egy frissebb vizsgálat (2015) már a nőket is bevonta a kutatásba. (Azért a korábbi mellőzöttségük, mert a vesekő a férfiaknál gyakrabban fordul elő.) Ezt a vizsgálatot 156735 nő és 40536 férfi bevonásával végezték az Egyesült Államokban. A svédhez hasonló eredményre jutottak: a férfiaknál fennáll a rizikó, de a nőknél nem mutatott ki összefüggést. A vizsgálat ismételt hiányossága, hogy a kövek összetételét még nem vizsgálták meg.

Összefoglalva a két vizsgálat eredményét, megállapíthatjuk, hogy a férfiaknál találtak összefüggést a vesekő és a rendszeres C-vitamin-bevitel között, nőknél nem. Hogy ez mennyire áll összefüggésben a táplálkozással, például a húsfogyasztással, még nem tudjuk, illetve ha kiszűrjük a minden nap spenótot fogyasztó, igen ritka férfi egyedeket, még akkor is elég sok a bizonytalanság, de valami összefüggés kirajzolódni látszik.

Olvasson tovább: