Kereső toggle

Terror a Sínai-félszigeten

Minél rosszabb, annál jobb

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Múlt pénteken ismeretlen fegyveresek bombát robbantottak Bir Al-aBed egyik szúfi mecsetében. A robbanás után kirohanó túlélőkre is tüzet nyitottak, de a kiérkező mentőkre is. Háromszázöten haltak meg a támadásban, mind muszlimok.

Az egyiptomi hadsereg „Sivatagi Sas” hadműveletének keretében Kairóból a Sínai-félszigetre utaztam 2012-ben. El-Arísban találkoztam az egyik legnagyobb beduin törzs, a Szavarka helyi vezetőivel. Egy betonépület alagsorában ittam a teát a sejk azerikkel (a törzs helyi vezetőjével). Az alagsort homokkal töltötték fel, kanapékon ültek az öregek. Háború volt – éppen az MFO-megfigyelők táborát támadták meg ismeretlenek. Az öregek hosszasan panaszkodtak nekem az igazságtalan, tárgyalás nélküli bebörtönzésekre – bevett egyiptomi gyakorlat, hogy a rendőrség random módon csukott le beduinokat egy-egy atrocitásért, akiket tárgyalás nélkül tartottak akár éveken keresztül is börtönben.

A szélsőséges iszlamisták kérdése is előkerült: sok beduint a börtönökben radikalizáltak, ami szintén nem tetszett a törzs vezetőinek. Persze hogy nem: egy takfírista (erről lásd keretes írásunkat) beduin szinte minden esetben elhagyja a törzsét és annak szokásait. Nem lesz beduin többé. Már akkoriban komoly probléma volt a szélsőséges iszlamista elemek toborzása és garázdálkodása a félszigeten. A hadsereg érdemben nem tudott mit kezdeni velük: lecsaptak, majd átmenekültek a Gázai övezetbe, ahová nem tudták követni őket. A Muzulmán Testvériségből delegált akkori elnök, Mohamed Murszi pedig egészen elnéző volt az iszlamistákkal és persze a Sínaira érkező bevándorló szélsőségesekkel szemben.

Nem véletlenül volt az első dolga Abdel Fattah al-Szíszinek, miután átvette a hatalmat, hogy megegyezzen Izraellel, és sosem látott létszámmal vezesse le a hadsereget a határhoz rendet csinálni. A hatalomra kerülése óta eltelt négy év, rend azonban továbbra sincs a Sínai-félszigeten, mint ahogyan ezt a mostani merénylet is bizonyítja. Néhány hónappal ezelőtt kopt keresztényeket mészároltak le fegyveres milíciák, most a szúfikat. A helyzetet nagyban nehezíti a kölcsönös bizalmatlanság a hadsereg és a határ menti törzsek között, de együttműködés azért van. Az egyiptomi Maszr Ál Júm című lap például bő egy éve arról számolt be, hogy a helyi törzsek vezetői elhatárolódnak a szélsőséges iszlamistáktól, és segítenek az egyiptomi hadseregnek. Persze, hogy mindez hogyan és miben nyilvánult meg, kérdéses. Afelől azonban ne legyen kétsége az olvasónak, hogy a mostani merénylet a beduinokat célozta meg, és valószínűleg a hadsereggel való együttműködés miatti bosszúról van szó – más kérdés, hogy a takfírista terrorszervezeteknek (lásd keretes írásunkat a 40. oldalon) egyébként simán belefér muszlimokat is ölni, ha azok nem osztják az ideológiájukat.

A sínai terror evolúciója

A Sínai-félsziget az egyiptomi állam mostohagyermeke. A hatnapos háború alatt el is vesztették a területet, mely csak a Camp David-i békeegyezménnyel tért vissza az országhoz. Az ott élők tehát egy rövid ideig izraeli fennhatóság alatt is éltek, ami éppen elég ahhoz, hogy az ultranacionalista városi lakosság gyanakodva tekintsen az ott élőkre – pláne úgy, hogy a törzsek számára semmit nem mond sem a vonalzóval meghúzott országhatár, sem a polgári törvénykönyv.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: