Kereső toggle

Senkinek sem való világ

Valóságshow-k és emberi tragédiák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Novozánszki Fanni a ValóVilág 7-ben. Tragikus valóság.

Tizenöt év tapasztalata azt mutatja, hogy a valóságshow-k játékosai közül szinte senki nem profitált a tévés szereplésből. Ezzel szemben sokakat elnyelt az alvilág: a bűnözés vagy a prostitúció útjára léptek, és ezzel – akár akaratlanul is – mintát közvetítenek a nézők számára. A producereket mindeközben egy dolog hajtja: a profit.

Minden bizonnyal emberölés áldozata lett Novozánszki Fanni, a VV Fanniként ismertté vált valóságshow-szereplő. A 24 éves lány az RTL Klub ValóVilág című műsorának 7. sorozatában szerepelt 2014-ben. Később prostituáltként tevékenykedett, és az sem zárható ki, hogy végzete is ezzel függ össze. Állítólag egy olyan férfi ölte meg, aki szerelmes volt belé, a lány azonban nem viszonozta érzéseit. Fanni novemberben tűnt el budapesti lakásáról, és az első hírek arról szóltak, hogy szexrabszolgaként Németországba vitték, amit az is igazolni látszott, hogy fényképét és adatait megtalálták egy ottani bordélyház honlapján. A legújabb hírek szerint azonban Magyarországon ölték meg, és holttestét is itt rejtették el.

A valóságshow számos egymástól különböző műsorformátumot jelöl, a közös vonás bennük, hogy a résztvevők nem szerepet játszanak, hanem – többnyire – önmagukat adják. (Már amilyen mértékben önmaga tud lenni az ember folyamatos kamerajelenlét közepette.) Vannak erkölcsi értelemben ártatlan fajták, például főző műsorok, kalandtúrák stb. A legnézettebbek azonban azok, ahol a szereplők hamar eljutnak a nyílt színi szexuális aktusig. Ilyen a VV Fannit is foglalkoztató ValóVilág, vagy a műsor eredeti változata, a Hollandiában 1999-ben kitalált Big Brother, ahol az amatőr szereplők egy villában élnek összezárva néhány hónapig. Ennél is durvább formátum az Éden Hotel, ahol egy egzotikus tájra visznek ki 6-6 fiatal férfit és nőt, akik a klíma miatt eleve fürdőruhában kezdik a „versenyt”. Még extrémebb, amikor a szereplők végig meztelenül vannak, illetve az a műsor, ahol a másik versenyző párjának, barátjának, barátnőjének elcsábítása a cél.

Magyarországon 2002-ben indult útjára az első Big Brother a TV2-n, és azzal szinte párhuzamosan az RTL Klubon a ValóVilág. Az elmúlt 15 év azt mutatja, hogy miközben a tévécsatornák jól keresnek, a közreműködők többsége a vége főcím után mehet a lecsóba.

Drog, börtön, pszichiátria

Az első Big Brother sorozatot BB Évi – polgári nevén Párkányi Éva – nyerte meg, amiben társai szerint szerepet játszott „kedvessége”, „egyszerűsége”, valamint a kamerák előtti szex iránti nyitottsága. A kaposvári pultos lány a semmiből vált országosan népszerűvé és gazdaggá. A könnyen jött milliók azonban könnyen el is folytak, a nő egyik kapcsolatból lépett a másikba, folyamatosan bulizott, ivott, mindeközben állítólag a boszorkányság iránt is érdeklődni kezdett. Mentális egészsége annyira megromlott, hogy az utóbbi tíz évet egy pszichiátrián töltötte, illetve jelenleg is ott kezelik, és laphírek szerint úgy tűnik, élete végéig ápolásra szorul. (Az egyébként önmagában megalázó, hogy a valóságshow-szereplőket keresztnevükön és a műsor rövidítésével – BB Évi, VV Fanni stb. – futtatják be a médiában: nem számít, kik ők valójában, a lényeg, hogy jól eladható jelenetekre kaphatók.)

A ValóVilág 3. szezonjában megismert VV Segal – Czifra Tamás – 2005-ben drogcsempészettel bukott le. A miskolci férfit hét év börtönre ítélték, jó magaviselete miatt 2010-ben szabadult, aztán ismét elkapták. 2014-ben szabadult újra. Ugyanebben a sorozatban szerepelt VV Indián – S. György –, aki szintén kábítószerrel kapcsolatban került börtönbe és házi őrizetbe.

VV Zsuzsi – Márki Zsuzsi – a sorozat 4. évadjában szerepelt, de hazaküldték a villából, mert hisztérikus állapotban dobálni kezdte az egyik szereplőt. Az aktmodellként is tevékenykedő nő később rátámadt egy újságíróra, mert azt írta róla, hogy a testéből él. VV Zsuzsi szerint a cikk azt sugallta, hogy prostituált, miközben a valóság az, hogy erotikus showműsorokban szerepel. A nő később öngyilkosságot kísérelt meg, az életét végül sikerült megmenteni. A napokban megölt Fanni mellett szerepelt egy másik prostituált is a ValóVilág 7. sorozatában: VV Dóri – Török Dóri – saját nevét vállalva kínál erotikus szolgáltatásokat, két órára kétszáznegyvenezer forintba kerül. Természetesen nem állítom, hogy minden valóságshow-szereplő áthágta volna a jogszabályokat, vagy, hogy mindegyiküknek köze lenne a prostitúcióhoz. Az viszont tény, hogy szinte minden ilyen sorozathoz úgy válogatják össze a „játékosokat”, hogy legyen köztük néhány, aki nem riad vissza a pornójelenetektől. Ezzel a módszerrel kódolják bele a kívánt eredményt a műsorba.

Kinek miért éri meg?

Kérdés, persze, kinek miért éri meg a fenti eljárás. A televíziózásban bevett gyakorlat, hogy a képernyőn megszerzett ismeretséget, népszerűséget képernyőn kívüli munkáknál is kamatoztathatják a műsorvezetők, műsorvendégek. (Sőt, arra is van példa, hogy mondjuk egy jogvédő szervezet vezetője azért vállal részvételt egy könnyedebb hangvételű műsorban, mert megéri neki, hogy a számára fontos gondolatok nagy közönség előtt is elhangozhassanak.) Vannak műsorvezetők, akik havonta 10-12 alkalommal képernyőre kerülve szinten tartják a népszerűségüket, és a magánvállalkozásukban az ismertségükkel arányos magasabb díjazásért vállalnak műsorvezetést, moderálást különféle nem televíziós eseményeken. Ha mindez az adott csatorna beleegyezésével történik, nincs semmi kifogásolni való benne.

Nagyjából hasonló logikával gondolkodhatnak azok a valóságshow-szereplők, akik a villákban, szigeteken, dzsungelekben megszerzett kétes ismertségüket a szexiparban próbálják kamatoztatni. Mert nyilván több pénzt kérhet el egy olyan prostituált (vagy több pénzért futtathatja a stricije), aki előzőleg országosan ismertté vált valamelyik VV, BB, vagy más hasonló sorozatban. Ehhez azonban „bent” is teljesíteni kell: ha a producer élő szexet akar mutatni, akkor elvállalja, különben könnyen kieshet a versenyből. A helyzet azonban ennél is durvább lehet, mert a sok jelentkező miatt elképzelhető, hogy már a bekerülésért is nyújtani kell valamit. Ezek az emberek tehát eleve áruvá silányítják magukat, számukra a képernyős megjelenés az áremelés eszköze. Vannak nyilván olyanok is, akik menet közben szédülnek meg, eredetileg csak játszani és nyerni akarnak, de néhány hét forgatás után elhiszik, hogy a valódi életben is meg lehet élni valódi munka nélkül.

A műsorkészítők szerint nem ők aljasítják le az érintetteket: ők csak felületre juttatják a „szórakoztató karaktereket”, akik aztán vagy élnek a lehetőséggel a műsor után is, vagy nem; mindez azonban a saját felelősségük. A szintén megalázott nézőkben pedig eleve ott van a leskelődés igénye, amit nem a média produkált, hiszen az ember önmagában kíváncsi. Legalábbis így érvelt lapunknak Árpa Attila, a magyarországi ValóVilág „atyja”, az RTL Klub egykori kreatív igazgatója, amikor 2003-ban interjút adott a Heteknek. Az ilyen produkciókat gyártó televíziókat egy dolog érdekli: a profit, és ezt Árpa nem is palástolta, hiszen „a kereskedelmi tévének nincs semmilyen pedagógiai feladata, a nép szórakoztatása sem feladata. Egy dolga van: pénzt keresni a tulajdonosnak. És az már majdnem mindegy, hogy ezt milyen eszközökkel éri el”.

A számos félresiklott életű egykori szereplőt nézve egyértelmű, hogy a producer utóbbi gondolatmenete súlyos cinizmusra vall. Ráadásul nemcsak az akarva-akaratlanul átvert szereplők sérülnek, hanem a nézők is: a valóságshow-król készült számos kutatás egyértelműen kimutatta, hogy a játékosok karakterei jelentősen befolyásolják a fiatalok értékválasztását és ezen keresztül a pályaválasztást is. Védelmet a szerető család és a bizalmon alapuló kapcsolatok nyújthatnak számukra az ilyen műsorok demoralizáló hatása ellen. Vagy a távkapcsoló.

Olvasson tovább: