Kereső toggle

Ők még nem érzik, hogy jobban élünk

Élen járunk a gyerekszegénységben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hazánkban kiugró mértékű a gyerekszegénység, s a legszegényebbek a legkevésbé láthatók és elérhetők. A nélkülözés mintegy félmillió kiskorút sújt különböző mértékben. Bár az életszínvonal nő, a társadalom legalján ez még nem érzékelhető.

Nemrég szivárgott ki a hír egy minisztériumi rendelettervezetről, mely szerint civil szervezetek és politikai pártok nem szervezhetnek a jövőben közterületeken ételosztást, csak egyházi, önkormányzati és állami szervezetek. Az EMMI lapunkhoz is eljuttatott válaszközleményében nem tért ki az ételosztó szervezetek körének szűkítésére, viszont tájékoztatott az ételosztások állami lehetőségeinek kibővüléséről. Eszerint egy megemelt, 34 milliárd forintos program keretében 4000 hajléktalan napi ebédeltetése mellett országosan 86 helyen napi 85 000 adag meleg ételt osztanak szét népkonyhákon, illetve 12 ezer rászorulón segítenek élelmiszercsomagokkal a legszegényebb megyékben. Ez mindössze százezres nagyságrendű ellátottat jelent, tehát a legszegényebbek közel egymilliós táborának eléréséhez az állam mellett szükség van civil segítségre is.

Lapunk által megkérdezett aktivisták szerint a rendelettervezet megalkotásában az is közrejátszhatott, hogy kormányoldalon a kampányidőszakban mellőzni szeretnék a „látványrendezvényeket”, a kígyózó utcai sorok és ételosztások látványát. A különféle civil szervezetek a kialakult gondozotti körüket továbbra is ellátják, de nyilvános ételosztásra nehezebb engedélyt kapni.

A karácsony az ételosztások és adománygyűjtések kiemelt szezonja, s ilyenformán jelentős mértékben hozzájárul nemcsak a szegények, hanem az őket segítő, többnyire pótolhatatlan munkát végző társadalmi szervezetek túléléséhez is. „A karácsony előtti időszak mindig nagyon zsúfolt az Igazgyöngyben. Ilyenkor kapjuk a legtöbb céges és magánadományt, ilyenkor mindenki szívesebben segít a szegényeken, a rászorulókon. Főleg a gyerekeken. Ahogy nő az alapítvány ismertsége, úgy nő a támogatók száma, és a hozzánk segítségért fordulóké is” – írja legutóbbi blogbejegyzésében L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány vezetője, megköszönve az évről évre növekvő felajánlásokat. Mint írja, számos partneriskola – főként a fővárosból – gyűjtött nekik játékokat, rengeteg nyugdíjastól kaptak Erzsébet-utalványokat és egyéb adományokat, továbbá nagyon sokat számít nekik, hogy a céges felajánlások egy részét az alapműködésükre tudják fordítani.

Bár országos szinten javultak a szegénységi mutatók, a civil szervezetek szerint a társadalom legszegényebb rétegeinél ennek hatása nem érződik. Az ország keleti végein működő, komplex segítő munkát végző Igazgyöngy Alapítvány 1200 mélyszegénységben élő, többnyire roma családot ér el, akiknek a helyzete L. Ritók Nóra szerint semmit nem változott. Ugyanezt nyilatkozta nemrég Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos központjának kommunikációs vezetője is, aki elmondta: 31 olyan kistérségben vannak jelen a gyerekesély program révén, amely a leghátrányosabb helyzetű besorolással rendelkezik, s az általuk segítettek helyzetében nem tapasztalnak javulást.

Tény, hogy a legnagyobb szegénységi kockázat továbbra is a gyermekes családokra jellemző Magyarországon, erős összefüggésben a szülők iskolai végzettségével, foglalkoztatottságával, lakhelyével és gyerekszámával. Több elemzés kimutatta a települési szegregációt, azt, hogy a gyerekszegénység nálunk különösen a falvakba – ezen belül elsősorban a 33 leghátrányosabb helyzetű kisrégióba – koncentrálódik, s a földrajzi elszigeteltség együtt jár az oktatási, szociális, egészségügyi szegregációval is.

A legszegényebbek egyben a legkevésbé látható csoport is, különösen, hogy a statisztikai besorolások kritériumai is állandóan változnak. A Hintalovon Gyerekjogi Alapítvány idei jelentése szerint tavaly a 18 év alattiak 23 százaléka súlyosan nélkülözött: ez mintegy 400 ezer gyereket jelent, közülük 150–200 ezer gyerek nem jutott minőségi oktatáshoz, tehát feltételezhetően ők vannak a legnehezebb helyzetben. Ferge Zsuzsa szociológus 2015-ös számítása szerint több mint félmillióra tehető a nem, alig vagy rosszul táplált gyerekek száma. 

„2016-ban továbbra is a három és annál több gyermekesek, valamint az egyedülálló szülők voltak a legkedvezőtlenebb helyzetben, egy főre jutó átlagos nettó jövedelmük nem érte el az országos átlag kétharmadát” – áll a KSH Háztartások életszínvonala 2016 című friss kiadványában. Az átlagjövedelmek földrajzi eloszlásából pedig az derül ki, hogy a legszegényebb és jellemzően nagyobb születésszámú vidékeken (Dél- és Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország) a legalacsonyabbak a hazai átlagbérek.

Uniós viszonylatban az látszik, hogy össznépi szinten a szegénységi mutatóink nem térnek el az EU28 átlagától, viszont gyermekszegénység tekintetében még mindig rosszul állunk. Az Eurostat egyrészt a jövedelmi szegénységet méri, másrészt a társadalmi kirekesztettség mértékét (foglalkoztatottságot és az anyagi nélkülözés dimenzióit – úgymint fűtés, táplálkozás, tartós fogyasztási cikkek, tartalékképzés, nyaralás stb. – veszi figyelembe).

2016-ban a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség mértéke uniós átlagban 23 százalék volt, Magyarországon pedig 26 százalék, a gyerekek esetében viszont az EU-ban 26, míg nálunk 32 százalék. Gyerekszegénység tekintetében nálunk csak a görögöknél, bolgároknál és románoknál rosszabb a helyzet (38, 46, 49 százalék).

A nagy számok szintjén csökkenő a tendencia, hiszen 2014-ben még a magyar gyerekek 40 százaléka tartozott az alacsony jövedelműek vagy súlyosan nélkülözők közé, míg ma az egyharmaduk (500–600 ezer gyerek) – 2010-ben viszont még csak a 20 százalékuk. Elgondolkodtató adat, hogy a teljes roma népességnek 75 százaléka tartozik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség által veszélyeztetettek körébe – azzal együtt, hogy körükben is csökkent ez az arány.

Nagyobb látószöget ad a létminimum-érték, amely az alapvető tápanyagszükséglet alapján számított megélhetési minimumot jelenti, tartalékok nélkül egyik hónapról a másikra. A Policy Agenda 2016-os adatai szerint a társadalom harmada, a gyermekes családoknak viszont a fele él a létminimum alatt. A létminimum tavalyi átlaga 72 000 forint volt fejenként. A legalsó jövedelmi ötödben élő családok jövedelmének harmadát-felét a pénzbeli támogatások teszik ki, így az idei minimálbér-emelés az ő helyzetükön csak keveset változtatott.  A létminimum alatt élők közé tartoznak a közmunkások is, akiknek a létszáma a KSH szerint némi csökkenés folytán 180 ezer fő, s ezen belül egyértelműen pozitív tendenciának tekinthető, hogy a 25 év alatti közmunkások létszáma tavaly óta a felére, 13 ezerre csökkent.

Olvasson tovább: