Kereső toggle

Hajrá, Magyarország! - Közép-Európa és az uniós források felhasználása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ellentmondásos az uniós támogatások felhasználásának mérlege Magyarországon. Bár az utóbbi másfél évben közép-európai országokhoz hasonlóan itthon is megindult a bérfelzárlóztatás, hazánk a belső fogyasztást, illetve a bérek alakulását illetően is elmarad az európai, különösen a régióbeli országoktól – többek között ez derül ki az Európai Szakszervezeti Kutatóintézet idei jelentéséből.

2016-ban világszerte, így az Európai Unió tagországaiban is kicsit növekedett a gazdaság és a reálbérek színvonala. Európán belül az euróövezet régi országaiban csak enyhe, míg a kelet-európai országokban jóval nagyobb arányú javulás volt megfigyelhető. Ez utóbbi tendencia biztató, de mivel az unió legelmaradottabb országairól van szó, amelyeknek átlag feletti gazdasági növekedését alapvetően az uniós fejlesztési támogatások generálják, a nyugat-európai szinthez való felzárkózás még várat magára. Többek között ez derül ki az Európai Szakszervezeti Kutatóintézet idei jelentéséből, amely az európai munkavállalók helyzetének alakulását vizsgálja 2008 és 2016 között, s amelynek magyarországi adatait nemrég tette közzé a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma.

A kelet-európai gazdaságok nagyfokú külső kitettsége és elmaradottsága miatt különösen nem mindegy, hogy milyen hatékonysággal költik el az uniós felzárkóztatási támogatásokat, amelyeknek a jövője amúgy elég bizonytalan. A versenyképesség elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedést élénkítő, a belső keresletet és a kiterjedt beruházási aktivitást megfelelően támogató pénzügyi politika. A jelentés szerint az EU-források hatékony felhasználásának tekintetében Magyarország még a V4-ek viszonylatában is erősen le van maradva, jóllehet aránylag a legtöbb támogatásban részesül.

A jelentés adatai szerint 2007–2013 között hazánk a GDP 4,5 százalékánál is több támogatási forrást kapott beruházásokra és humánerőforrás-fejlesztésre, azaz jóval többet, mint az éllovas Csehország, Lengyelország vagy akár Szlovákia. A jelenlegi, 2014–2020-as periódusban szintén Magyarország kapja a GDP arányában a legtöbb támogatást a visegrádi országok közül. Ennek ellenére a magyar gazdaság növekedési üteme mindkét periódusban a legalacsonyabb a régióban, és különösen alacsony a V4-országokkal összevetve – állapítja meg a jelentés. (Az uniós források jelenleg a GDP 5-7 százalékát teszik ki nálunk évente, míg a GDP-növekedésünk 3 százalékos, azaz a fejlesztési pénzek nélkül nem lenne növekedés.)

A gazdasági növekedés egyik fő hajtóereje a keresetek növekedéséből fakadóan a belső fogyasztás és a foglalkoztatás javulása. Nálunk a foglalkoztatottsági mutatók jelentősen javultak 2008 és 2016 között, de emögött az elemzők szerint nem a piaci munkahelyek számottevő bővülése, hanem főleg adminisztratív okok álltak (a munkanélküliséget elfedő közmunkarendszer, illetve a nyugdíjkorhatár-emelés), miközben hangsúlyozzák, hogy még mindig alacsony a fiatalok és az alacsony iskolázottságúak foglalkoztatási aránya.

Ami a belső fogyasztást, illetve a bérek alakulását illeti, a jelentés szerint hazánk e tekintetben is elmaradt az európai, különösen a régióbeli országoktól. Míg 2008–2016 között a kelet-európai régióban az uniós átlagnál (évi fél százalékos növekedés) magasabb volt a fogyasztás növekedése, addig Magyarországon ez végig változatlan maradt. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a kormány a válság idején az alacsony munkabérekre építette versenyképességi stratégiáját, amin a válság lecsengése után sem változtatott. Ennek eredménye a versenyképesség csökkenése, a tömeges kivándorlás és a krónikus munkaerőhiány lett, aminek hatására tavaly év végén jogszabály született a 2017-re és 2018-ra vonatkozó minimálbér-emelésekről.

A 2016-os év nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte a bérfelzárkóztatás éve volt, különösen a kelet-európai országokban. Magyarországon és Romániában a 2016-os fejlemények azonban csak a korábbi évek elmaradásának részbeni kompenzációját jelentették – állapítja meg a jelentés, amely szerint a kelet-európai minimálbérek minden emelés ellenére sem fedezik a tisztes megélhetés költségeit, miközben szakemberek szerint még bőven lenne tere a jelentősebb emeléseknek.

Az adatok szerint a minimálbérek emelkedése – az átlagbérekhez hasonlóan – Kelet-Európában volt a legmagasabb 2017-ben, ezen belül Románia és Bulgária után Magyarország a harmadik helyen áll. A magyar minimálbér szintje euróban számítva azonban még így is az ötödik legalacsonyabb az uniós országok között és csak a negyedét/harmadát éri el a fő kivándorlási célországoknak (Németországnak és Nagy-Britanniának).

Így aztán továbbra is probléma a dolgozói szegénység: a statisztikák szerint az elszegényedés kockázata a kényszervállalkozók és az alacsony képzettségűek családjainál a legmagasabb, míg a legnagyobb ütemben a felsőfokú végzettségű keresővel rendelkező családoknál emelkedett. A szegénységet kompenzáló szociális kiadások terén a magyar költés az euróövezeti átlag felének felel meg. 

A jövedelemegyenlőtlenségek tekintetében – a szociális juttatásokat is beleszámítva – európai szinten átlagos a helyzetünk, a V4-ek között viszont a legmagasabb a mutatónk. Az is tény, hogy 2010 és 2015 között az unión belül nálunk nőttek a legnagyobb mértékben az egyenlőtlenségek, míg az EU-ban nem változtak, a visegrádi országokban pedig csökkentek. Hasonló képet mutat a szegénységben élők arányának alakulása, amely a kelet-európai országok között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben 2010 és 2015 között.

Az elemzők hozzáteszik: a magyarországi adószerkezet is egyértelműen a nettó jövedelmi egyenlőtlenségek fokozódását idézi elő. Ugyanis a munkát terhelő adók és járulékok a legmagasabbak között vannak az unió országai között, miközben a fogyasztást terhelő adó (áfa) szintén a legmagasabb, a vagyont terhelő adók pedig a legalacsonyabbak közé tartoznak.

A gazdasági növekedést biztosító tartós béremelés alapját a jelentés szerint a megfelelő nagyságú minimálbérek, a minimálbérek feletti bérek kollektív szerződések általi meghatározottsága és az erős szakszervezetek jelentik. Ezek a feltételek a kelet-európai országokban igen gyengén vannak jelen, így a bérek felfelé történő kiegyenlítése itt nehezen valósul meg. Kimutatható pedig, hogy azokban az országokban, ahol hatékony érdekvédelem működik, azaz ahol az úgynevezett Európai Részvételi Index (felügyeleti bizottságok, igazgatóságok, valamint szakszervezetek, üzemi tanácsok aktivitását és a kollektív szerződések általi lefedettséget mérő mutató) magas, ott a gazdasági teljesítmény is magasabb és a jövedelemegyenlőtlenségek is alacsonyabbak, mint az alacsony indexű országokban. Az index a skandináv országokban 90 százalék közeli, a német, osztrák, francia esetben 70 százalék feletti, míg a magyar mutató 50 százalék. Ezen belül az unió átlagában a munkahelyek 50 százalékában működtek szakszervezetek vagy üzemi tanácsok, míg a magyar munkahelyeknek csak alig a harmadában, kollektív szerződések pedig alig 20 százalékukat fedik le. 

A munkaerőhiánnyal párhuzamosan nemzetközi szinten is egyre inkább előtérbe kerül a munkavállalói érdekek védelme, számos ilyen javaslat van az EP előtt. Ezekben szerepel többek között az egyazon nemzetközi vállalat leányvállalatainál hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozók bérszínvonalának kiegyenlítése, a munkáltatói jogsértéseket bejelentők fokozott munkajogi védelme a munkáltatói megtorlással szemben, a munkaidő-szabályozás felülvizsgálata, a szakmunkástanulók foglalkoztatásának szabályozása, a kölcsönzött munkások jogainak hatékonyabb védelme, a szakképzettségek európai szintű elismerése, a közúti szállításra vonatkozó foglalkoztatási szabályok felülvizsgálata, a munka során alkalmazott rákkeltő anyagokkal szembeni védelem megerősítése, egy összeurópai nyugdíjbiztosítási konstrukció létrehozása vagy a fogyasztóvédelem megerősítése is – olvasható a jelentésben.

Olvasson tovább: