Kereső toggle

Csanád megy-e?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb megye nevének megváltoztatása került napirendre az elmúlt hetekben nem sokkal azután, hogy idén áprilisban Pest megye átnevezésére tett javaslatot a Lázár János vezette Miniszterelnökség. Csongrád megyéből Csongrád-Csanád megye lehet, amennyiben elfogadja az erről szóló javaslatot az Országgyűlés. De vajon mi áll a „keresztelési” szándék mögött?

A beterjesztő ezúttal is a kancelláriaminiszter, aki egyben a térség egyik országgyűlési képviselője is, s a „hazai pályának” köszönhetően ezúttal reális esély mutatkozik a névváltozás keresztülvitelére. Pest megye esetében ugyanis tavasszal végül nem született döntés a Pest-Pilisre történő átnevezéséről, mivel a megyei önkormányzat úgy határozott, hogy a kérdésről „csak a várható következmények teljesebb megismerése után döntenek”. Mint mondták, nincs elegendő információjuk a névmódosítás pénzügyi, valamint egyéb társadalmi-gazdasági következményeiről (ráadásul az átnevezésre egy másik javaslat is felmerült, a Pest-Pilis-Hont név). Csongrád megyében azonban a megyei közgyűlés rendkívüli ülésen döntött arról, hogy támogatja a névváltoztatást, lehetővé téve ezzel, hogy a javaslat az Országgyűlés elé kerüljön.

Névvita a közgyűlésen

A helyi jobboldali hírportál, a SZEGEDma.hu terjedelmes beszámolót közölt a rendkívüli közgyűlésen történtekről, részletesen ismertetve a névváltozás mellett, illetve ellene felsorakoztatott érveket. A megyegyűlés által szakértőként felkért történészek a Csongrád-Csanád nevet tartották megalapozottnak a Csongrád-Csanád-Torontál névvel szemben, annak ellenére, hogy a megye délkeleti szeglete évszázadokon keresztül az egykori Torontál vármegyéhez tartozott. A felkért történészek egyike maga is tagja a megyei közgyűlésnek, akinek elkötelezettségére utal, hogy – amint arról a vita során beszámolt – gyermekének is a Csanád nevet adta, a másik szakértő pedig az a történész, aki évekkel ezelőtt a névváltoztatás ötletét elsőként felvetette – az akkor még megyeszékhely – Hódmezővásárhely polgármesteri székében (is) ült.

A vitában a Fidesz és a Jobbik képviselői támogatták a javaslatot, azzal érvelve, hogy „a megye minden lakosának joga van saját identitásának megéléséhez, s ehhez az is hozzájárulhat, ha Csongrád megye neve kibővül Csanáddal”. A Jobbik képviselője egészen odáig ment, hogy érdemes lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy visszaállítsák Csanád megye hosszú évszázadokon keresztül meglévő önállóságát, ezt azonban elvetették a képviselők.

Az MSZP-s képviselők hiányolták az előterjesztésből az átnevezés gazdasági vonatkozásait, mivel az nem tartalmazta az új táblák és bélyegzők készítésének költségeit, s szerintük az egyes intézmények neve is túl hosszúvá válna. Egyikük továbbá azt fejtegette, jó lenne, ha csak ennyi probléma lenne hazánkban, mint a megye átnevezése. A közgyűlés alelnöke erre reagálva azt mondta, hogy ha az átnevezés elsődlegesen pénzkérdés lenne, akkor még mindig Lenin utakon és Tanácsköztársaság tereken sétálhatnánk. Ezenfelül a bélyegzőcserét sem tartja különösebben problémásnak, hiszen azokat időnként egyébként is cserélni kell, mert elhasználódnak.

A szavazáskor végül egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett nagy többséggel a névváltozás elfogadásáról határozott a megyei közgyűlés. Ezt követően Lázár János szeptember elején benyújtotta az Országgyűlésben a megye nevének megváltoztatását indítványozó határozati javaslatát, 2020. június 4-ei hatálybalépési dátummal (a dátum köztudottan a trianoni emléknap időpontja). A megye székhelye továbbra is Szeged marad.

Csanád megye dicsősége és romlása

Adódik a kérdés, hogy negyedszázaddal a legutóbbi, rendszerváltáskori átnevezési hullám után miért épp most vetődött fel a változtatás igénye, még akkor is, ha Trianon közelgő századik évfordulója szolgálhat erre némi magyarázattal. És az is sokakat foglalkoztat, hogy várható-e, hogy Pest és Csongrád megye után további megyék nevének módosítása kerül terítékre. 

Ami a Csongrád megyei határozatot illeti, azzal semmiképpen sem vádolhatók a javaslattevők, hogy történelmietlen nevet választottak volna, épp ellenkezőleg: Csanád egyike a legősibb vármegyéinknek. A Honismeret című folyóirat 1996/3. számában megjelent, Csanád megye ébresztése című tanulmány szerint a megye történetének kezdetei Szent István korába nyúlnak vissza, aki az országrészt uraló Ajtonyt legyőző Csanád vezérnek adományozta a területet, ezzel a vármegye a 25-30 ispánságból álló ősi vármegyerendszer tagja lett. Nem sokkal ezután István király püspökséget is alapított a területen, amit kezdetben marosvári püspökségnek hívtak, a későbbi iratok azonban már csanádi püspökségként említik (a katolikus egyházmegye ma is a Szeged-Csanád nevet viseli). A püspökség megszervezésében nagy szerepe volt Imre herceg tanítójának, a későbbi pogánylázadások során mártírhalált halt Gellért püspöknek. De más jeles személyiségek is köthetők Csanád vármegyéhez: Aba Sámuelt itt koronázták meg 1041-ben, a következő évek trónharcai idején pedig a főurak itt szövetkeztek a következő király, Orseolo Péter ellen, hogy (I.) Andrást emeljék trónra. Történelmünk viharos évszázadai ezt a térséget sem kímélték, a tatárjárás és a török hódoltság után is újjá kellett szervezni a vármegyét, amelynek területe az idők során folyamatosan csökkent. Csanád vármegye évszázados harcot folytatott a szomszédos – Arad, Temes, Torontál, Csongrád és Békés – megyékkel az ezekhez csatolt területek visszaszerzése érdekében, erőfeszítései azonban nem vezettek eredményre, miközben egyes időszakokban – például II. József erőszakos németesítő politikája idején – még a puszta létéért is meg kellett küzdenie, alig kerülve el a szomszédos megyék közötti teljes felosztását. Csanád megye a kiegyezés utáni megyerendezést is túlélte, amikor a közigazgatás modernizálásának jegyében egy éveken át elhúzódó átszervezés keretében 64 vármegyére – pontosabban 63 megyére és a Fiume központú magyar tengermellékre – osztották az ország területét.

Az  1923-as megyerendezés

A kiegyezés utáni évtizedek – köszönhetően a Budapest–Temesvár vasúti fővonal megépítésének – az ország egyik legsűrűbb vasúthálózatú megyéjévé tették Csanádot, s a Trianoni békeszerződés sem tépte szét a megyét: csak néhány település került Romániához, sőt, a lényegében megszűnő Arad és Torontál megyék maradványai is Csanádhoz kerültek. A megye neve a Horthy-korszakban így lett Csanád-Arad-Torontál k.e.e. (azaz közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegye.

A megyei beosztás felülvizsgálatát és a k.e.e. vármegyék létrehozását az tette szükségessé, hogy a trianoni békeszerződés következtében számos vármegye területének csupán kisebb-nagyobb darabjai maradtak Magyarország területén, s ezek alkalmatlanok voltak a megyei feladatok ellátására és a hatékony működésre. Születtek ugyan javaslatok a közigazgatási beosztás átfogó reformjára vonatkozóan,

a revíziós törekvések miatt azonban a magyar kormány nem kívánta átformálni a történelmi vármegyerendszert, hanem a korábbi vármegyei határokat érintetlenül hagyva a csonka megyék önkormányzati és közigazgatási szerveit egyszerűen összevonta – hangsúlyozva, hogy átmeneti megoldásról van szó, amely addig van érvényben, amíg az elcsatolt területeket vissza nem szerezzük (erre utal az „egyelőre” szó az elnevezésben). 1923-ban hét k.e.e. vármegye létrehozására került sor a 17, részben elcsatolt vármegye területeiből (a teljes egészében elcsatolt megyék nyilvánvalóan kikerültek a magyar közigazgatási rendszerből).

A k.e.e. megyék közül ekkor jött létre például Szatmár-Ugocsa, Nógrád-Hont és Komárom-Esztergom vármegye. A revíziós, történelmi múltat erőteljesen hangsúlyozó kormányzati szándék hűen kirajzolódik Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegye esetében, amelynek nevébe csupán néhány Dunán inneni falu miatt került be a Pozsony név. (1938–39-ben, az országhatárok változásai nyomán az eredeti k.e.e. vármegyék egy része megszűnt, illetve az újonnan Magyarországhoz csatolt területeken néhány újat is létrehoztak.) Az ország Trianon utáni területén összesen 25 vármegye és 14 törvényhatósági város osztozott.

Az 1950-es rendezéstől a rendszerváltásig

A második világháború végén megkötött fegyverszüneti megállapodás értelmében az ország 1945-ben visszatért az 1923–1938 közötti 25 megyés beosztáshoz, átmenetileg érintetlenül hagyva a korábbi elnevezéseket és megyehatárokat (bár néhány kisebb módosításra sor került). Az alkotmány hatálybalépésével a korábbi vármegye megjelölés 1949. augusztus 20-a  után végleg megszűnt. Az 1950-es megyerendezés – a járásrendezéssel együtt – a tanácsrendszer magyarországi bevezetését célozta; az ekkor lezajlott gyökeres közigazgatási reform minden mai megyét érintett, amelynek eredményeként létrejött a 19 megyés közigazgatási rendszer. Ezzel egyidejűleg számos ősi magyar földrajzi név és terület tűnt el a térképekről. Csanád megye szomszédos vármegyékkel folytatott küzdelme is ekkor ért véget: a megyét megszüntették, területét felosztották, nyugati része Csongrád megyéhez került (amelynek 1962-ig nem Szeged, hanem Hódmezővásárhely volt a székhelye), keleti része pedig Békés megye területébe tagozódott be. De más, kis területű megyék és térségek sem kerülhették el végzetüket: a megyei névjegyzékből ekkor került ki többek közt Bereg, Esztergom és Moson is, csak hogy néhány olyan földrajzi nevet említsünk, amelyek utóbb, a rendszerváltáskor aztán ismét térképre kerültek.

Megyéink jelentős részének neve nem, vagy csak részben állt helyre a rendszerváltáskor. Amint az az Index megyei névváltozásokról szóló cikkében olvasható, alaposan átalakulna hazánk térképe, ha valamennyi történelmi megyenevet visszaállítanák. Bács-Kiskun megye például Bács-Bodrog-Solt-Kiskun lehetne, északkeleti megyénk teljes neve Szabolcs-Szatmár-Bereg-Ung-Ugocsa, az északnyugatié pedig Győr-Moson-Sopron-Pozsony lenne.

Az említett megyékhez hasonlóan a rendszerváltáskor a Csanád nevet sem állították helyre. Pedig az 1989 utáni első önkormányzati ciklusban Makón még az önálló Csanád megye megteremtésének ötlete is felmerült. Az akkori kisgazda polgármester minden követ meg is mozgatott az ügy érdekében, de amint azt a megyei napilapnak utóbb elmondta, a kezdeményezést mindenütt szívesen fogadták ugyan, ám végül Csanád vármegye maradt, ami volt: történelmi emlék.

Olvasson tovább: