Kereső toggle

Te mit szedsz?

Opioidjárvány az Egyesült Államokban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az Egyesült Államok a világ népességének 5 százalékát teszi ki, az opiátalapú fájdalomcsillapítók globális fogyasztásának 80 százalékáért felelős. Az amerikaiak a ’90-es évek óta megnégyszerezték az opioid gyógyszerek bevitelét. Donald Trump amerikai elnök nemzeti vészhelyzetnek nyilvánította a problémát. A krízis a munkaerőpiacot sem hagyja érintetlenül, alacsony képzettséget igénylő munkahelyekre egyre nehezebben lehet olyan jelölteket találni, akik át mernek menni egy drogteszten.

Az opioid járványnak nevezett jelenség a ’90-es évek elején vette kezdetét Amerikában, amikor a köztudottan függőséget okozó morfium helyett a kórházi betegeket ópium alapú fájdalomcsillapítókkal kezdték kezeli, s mivel kórházi keretek között nem okoztak függőséget, járóbetegek számára is hozzáférhetővé tették azokat. Amerikában az Orvosi Intézet szerint közel százmillió ember él krónikus fájdalommal, ami a lakosság csaknem harmadát teszi ki. A krónikus fájdalom hónapokig vagy akár évekig elhúzódhat, a rendszeres gyógyszerhasználat pedig sokakban függőséget hoz létre. A kiadott fájdalomcsillapítók mennyisége az 1991-es hetvenmillió darabról kétszázmillió fölé emelkedett 2011-re, a gyártók pedig emelték a gyógyszerek hatásfokát is: míg 2002-ben csupán minden hatodik beteg kapott morfiumnál erősebb hatású pirulát, addig 2012-ben már minden harmadik fogyasztó. A kormányzatok, felismerve a helyzet súlyosságát, különböző adatbázisokat vezettek be a betegek gyógyszerfogyasztásának követésére, hogy ne tudjanak orvost váltva extra adag tablettákhoz jutni, a lelkiismeretlen orvosokat pedig törvény elé állították, elrettentve a többieket a fájdalomcsillapítók felelőtlen felírásától.

A helyzet azonban súlyosbodott: a már függőségben lévő betegek egy része a tabletták elvonása után az utcai drogokhoz fordult. 2015-ben 52 ezer, 2016-ban 62 ezer ember halálozott el drog-, illetve gyógyszer-túladagolás következtében az Államokban, a 2017-es adatok pedig a helyzet súlyosbodását mutatják. Ezen belül az opiát alapú fájdalomcsillapítók aránya meredeken nő: 2005-ben 11 ezer esetben okoztak halált ilyen pirulák, 2015-ben már 22 ezer esetben. Az elmúlt években jelentősen nőtt azoknak a száma is, akik heroin függőség miatt kerestek segítséget, s a heroin-túladagolás miatti halálozások száma 23 százalékkal emelkedett.

A heroin azonban korántsem a legerősebb drog, amihez az ópiátfüggők hozzájuthatnak. A fentanylt olyan utolsó stádiumban lévő rákbetegek számára fejlesztették ki, akiknek a szervezete már minden más fájdalomcsillapítóhoz hozzászokott. A fentanyl előállítása ráadásul jóval olcsóbb, mint a heroiné, valamint magasabb áron adható, mivel jóval erősebb hatású, mint a morfium vagy a heroin. Dr. Peter Friedman, a Massachusettsi Egyetem professzora úgy véli, ma a drogdílerek már nem foglalkoznak azzal, hogy vevőik ne haljanak meg, hiszen van belőlük elég. A fentanyl rendkívül sok áldozatot szed, főleg azért, mert a vele élők nem is feltétlen tudják, hogy a heroinnak vélt szer valójában fentanyl vagy heroin és fentanyl keveréke, így könnyedén halálos adagot adhatnak be maguknak.

A krízis által leginkább érintett korosztály a 25–54 évesek, pontosan az amerikai munkaerőpiac fő bázisa. Alan Krueger közgazdász elemzése szerint a munkanélküli, de munkaképes férfiak csaknem 50 százaléka él gyógyszerekkel nap mint nap. A Goldman Sachs kutatása megerősíti a közgazdász felmérését, szerintük a gyógyszerekkel visszaélők között a munkanélküliek 47 százaléka opiátfüggőségben szenved. A járvány hatására csökkent a munkaerő produktivitása és emelkedtek a vállalatok egészségügyi költségei.

Egy Kansas állambeli építőanyaggyártó vállalat, a Balco, miután jelentősen növekedett a termékei iránti kereslet, megduplázta alkalmazottai számát, újabb 35 fő felvételével. Pár hét múltán azonban az új dolgozók közül többen elmaradoztak, akik pedig bejöttek dolgozni, azok igénytelen munkát végeztek – végül a 35 emberből 24-et el kellett bocsátani drogproblémák miatt. Hasonló tapasztalatokról számolt be egy fazekasműhely tulajdonosa, aki már nem is készíttet drogteszteket az alkalmazottakkal, csupán megkérdezi tőlük, hogy „mit szedsz?”.

Az opioidjárvány mind a nagy-, mind a kisvállalatok számára problémát jelent: az elmúlt hat évben komoly nehézségek árán tudtak képzett és alkalmas munkaerőhöz jutni például olyan iparágakban, mint a fuvarozás vagy a tömeggyártás. Mindez arra készteti a tulajdonosokat, hogy automatizálják a munkafolyamatokat. Az említett Balco vezetői jelenleg a helyi főiskola mérnökhallgatóival dolgoznak a gyártósor átalakításán: a fémmegmunkálás egy részének automatizálásával a hat helyett már egy ember is képes lesz elvégezni ugyanazt a munkát.

Az opioidkrízis azonban nem csak a kékgalléros szakmákban érhető tetten, egy 2016-os tanulmány szerint az ügyvédek jelentős része él bizonyos fajta drogokkal. Patrick Krill függőségi tanácsadó szerint az opioidfogyasztás egy értelmiségi állásban teljesen legitimnek tűnhet, hiszen a receptet az illető egy másik értelmiségitől kapja, és nem feltétlenül veszi észre, hogy egy idő elteltével függővé válik. Az Amerikai Ügyvédi Kamara felmérése szerint az ügyvédek körében a nagymértékű al-koholfogyasztáson kívül a különböző drogok fogyasztása is nagy probléma. A felmérésben résztvevők 84 százaléka rendszeresen, ártalmas mennyiségben él alkohollal, ezenkívül 15 százalékuk rendszeresen fogyaszt nyugtatókat, 10 százalékuk marihuánát, 6 százalékuk opioidokat. A felmérés készítői szerint az utóbbiak esetében emelkedést lehet várni, hiszen a jogi pálya jellege, a depressziónak való magas kitettség növeli a függőség kockázatát. Márpedig a megkérdezett jogászok 30 százaléka él át depressziót, 20 százalékuk komoly kimerültséget, ami jóval magasabb az amerikai átlagnál.

Az amerikai közvélemény két elmélet között ingadozik az opioidjárvánnyal kapcsolatban: vannak, akik úgy vélik, a jelenség főként a pénzéhes gyógy-szeripari vállalatok hibája, mivel gátlástalan kínálattal és marketinggel rászoktatták a kiszolgáltatott, fájdalomtól szenvedő amerikaiakat a termékeikre. A másik vélemény szerint az emberek saját pszichológiai problémáikra keresnek menedéket a gyógyszerekben, így a jelenség elsőszámú oka a szorongás és az elszigeteltség.

A Los Angeles Times újságírója, Johann Hari emlékezteti az olvasót, hogy ez a jelenség korántsem új.

A közösségi érzés és az élet értelmének elvesztése nyomán egy társadalom könnyen függőségbe sodródhat. Jó példa erre a 18. századi angliai „ginőrület”, amikor tömegek költöztek vidéki közösségeikből zsúfolt ipari városokba, ahol nagy méreteket öltött az alkoholizmus, amit a ginárusok természetesen ki is szolgáltak. Hari véleménye szerint Amerika esetében sem azokat kell vádolni, akik az opioidokat biztosítják, hanem az emberek egyéni problémáira kell megoldást találni.

Precedensként a svájci drogkrízist említi a ’80-as, ’90-es évekből, amikor a kormány komoly rajtaütéseket szervezett a dílereken, ám ez nem hozott megoldást. A 2000-es évek elejétől azonban speciális klinikákra irányították a függő állampolgárokat, ahol egy egészségügyi dolgozó szolgáltatta nekik az opioidokat, ezzel együtt pedig komoly szociális támogatásban részesültek, terápiát biztosítottak számukra, segítettek a munka- és szálláskeresésben. A páciensek addig maradhattak a programban, amíg szerettek volna, pár év után azonban mindenki elhagyta azt, hiszen az életük tűrhetővé vált, a szorongás csökkenésével pedig könnyedén lerakták a tablettákat.

 

A józan közösség gyógyít

„Az amerikai és nyugat-európai trendekhez képest a magyar lakosság körében kisebb arányban vannak opiátfüggők, ugyanakkor évről évre nagyobb számban tapasztaljuk fájdalomcsillapító- vagy nyugtatófüggő kliensek jelentkezését” – fogalmazott a Heteknek Dr. Petke Zsolt addiktológus, aki szerint ugyanakkor a súlyos függőségre hajlamos emberek aránya ma ugyanúgy 10-15 százalék között mozog, mint egy évszázaddal ezelőtt, csak éppen akkor más szerek – leginkább az alkohol – voltak kéznél.
A szakember szerint a függőségre hajlamosító tényezők között főszerepet játszik az alacsony önértékelés, a magányra való erős hajlam, illetve gyermekkorban az elfogadás és a szeretet hiánya. Jellemző történet, hogy az érintett személy felnőttként nehezen tud tartalmas, bizalomra épülő (társ)kapcsolatokat kiépíteni – ezt pótolja majd a szer. A szerrel ugyanis nem kell kompromisszumra jutni, nem kell meghallgatni – márpedig a függő számára ez egyik legnehezebb dolog a türelem és az alkalmazkodás. 
Az Egyesült Államokban hódító fentanylfüggőséggel idehaza nagyon ritkán találkoznak, ugyanis ehhez a gyógyszerhez – amely tizenkétszer erősebb, mint a morfium, és a hatása nagyon gyorsan jelentkezik, de gyorsan is múlik el – nálunk nehéz hozzájutni. Persze – tette hozzá Dr. Petke Zsolt – az internet és a nemzetközi csomagküldő-szolgálatok révén gyakorlatilag bármilyen szer beszerezhető, így a fentanyl is. Az addiktológus hangsúlyozta: a függőség élethosszig tartó betegség, mint például a diabétesz, nem lehet belőle kigyógyulni, de tünetmentesen lehet tartani. „A magányos, befordult függő betegségének „gyógyszere” a józan közösség. Ha a függő változtatni szeretne, felkeresheti a legközelebbi önsegítő közösséget – például az Anonim Alkoholistákat, Anonim Drogfüggőket – és félóra múlva elmúlik az a kínzó érzése, hogy egyedül van egy olyan problémával, amit senki más nem ért meg. Ezekben a közösségekben olyan függők nyújtanak segítséget, akik maguk is használtak szert, így hitelesek a függők számára, akik jellemzően bizalmatlanok a szakemberekkel és a világgal szemben. Ebből is látható, hogy a függőket nem kórházakban gyógyszerekkel, hanem elfogadó csoportokon, közösségi tevékenységgel, felelősségvállalással lehet „gyógyítani”. Ez nagyon izgalmas feladat, ugyanakkor nehéz is: a közösség minden tagjának részt kell benne venni, nem elég „lepasszolni” a piást a doktornak. És a hozzátartozók segítéséről még nem is beszéltünk, pedig ők is legalább olyan fontos szereplői a kliens felépülésének, mint a függő” – fogalmazott Petke Zsolt.

Olvasson tovább: