Kereső toggle

Igézet a szemekben

VHS, internet, virtuális valóság – hogyan terjeszkedik tovább a pornóipar?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Negyven év alatt meghódította a világot. A férfiakat puhákká darálta, míg a nőket keményekké formálta. Családokat vert szét, és magányt hagyott maga után. Áldozatainak száma több százmillió, miközben a képernyőkről kilépve arra készül, hogy minden irányból hasson a csapdájába került fogyasztókra. A magyar tinédzsereket érintő pornográf tabu bemutatása után most nemzetközi viszonylatban tekintjük át hogyan jött ki a szellem a hollywoodi stúdiókból, és hogyan igézte meg először az amerikai társadalmat, majd pedig az egész világot.

A pornóipar Hollywoodban született. Mégpedig egy Los Angelestől északra fekvő sivatagos, kopár szurdokban, amit a térképen San Fernando-völgynek jelölnek, a helyi közbeszédben azonban csak „Pornó Völgyként” emlegetnek, mióta itt forgatják le az amerikai szexfilmek közel 90 százalékát. Ezeket a 0–24 órában üzemelő kis stúdiókat még a ’70-es években alapították hollywoodi rendezők, akik inspirálódva Andy Warhol erotikus alkotásának (Blue Movie) sikerén – ez volt ugyanis a világ első szexfilmje – egy kis mellékes jövedelemre akartak szert tenni a forgatások közötti üresjáratokban.

Los Angeles külvárosából az internetre

Az új műfaj erre tökéletes volt, mivel se hosszabb gyártási időt, se milliós költségvetést nem igényelt, csak ki kellett olcsón bérelni egy kempingházat San Fernandóban, majd felvenni egy futtatót, aki felhajtotta a szükséges „alkotógárdát” az éppen ráérős hollywoodi operatőrök és színészek közül. A kezdetben felnőtt mozik repertoárjába, később a VHS kazettákra készülő tartalmak hamar profitképessé tették a Warner Bros, a Walt Disney, a CBS és NBC szomszédságába költöző első pornóstúdiókat, amelyek a ’90-es évekre már kétszer magasabb fizetést adtak, mint az álomgyár legmenőbb cégei.

Ezt simán megtehették, hiszen a kölcsönzőkben és a pult alól terjesztett kazetták az előfizetéses felnőtt csatornákkal együtt már évi 4 milliárd dollárral gazdagították Los Angeles északi külvárosát, ahol San Fernando szorgos alkotói futószalagon gyártották a pornót, hogy tartsák az évi 25 százalékos növekedés okozta kielégítetlen piaci igényt.

Csak 2000-ben tízezer filmet dobtak piacra, azaz húszszor annyit, mint Hollywood. Ezt a tempót persze csak ipari termeléssel tudták tartani, amit érzékeltet a Los Angeles Times 2012-es riportja egy 35 ezer négyzetméteres stúdióról, ahol éjjel-nappal, 100 százalékos kihasználtsággal ment a „termelés”. „Mind a három hatalmas stúdiótermünk folyamatos használatban van, csak a díszleteket cseréljük a felvételek között” – büszkélkedett a lapnak a Penthouse Studios gyártási igazgatója.

A szédületes növekedési tempót mutatja, hogy amíg 1985-ben „csak” 70 millió pornófilmet vettek ki a kölcsönzőkből, addig 1993-ra már 500 milliót, a The New York Times szerint 2000-re pedig a kalózmásolatokkal együtt több milliárd kazetta forgott az otthonokban. Ez viszont azt jelzi, hogy a gyártásban és fogyasztásban is élen járó amerikai társadalom már azelőtt pornografizálódott, hogy az internetre kapcsolódott volna, és ezzel „exportálta” volna San Fernando völgyének szennyét az egész világra.

A pornócsászár és a Wall Street

Ebben kulcsszerepet játszottak azok a közösségi „hozzájárulásra” építő pornográf videómegosztók, amelyek a 2005-ben megjelent YouTube technológiáját lemásolva százával lepték el az internetet, és biztosítottak végtelen ideig nézhető tartalmat a fogyasztóknak – véget vetve a piros tokos DVD-k „aranykorának”. Mivel ebben az iparágban kulcsszó a gyors, könnyű, ingyenes hozzáférés, a stúdiók korábban csak nehézkesen, valamint drágán elérhető tartalmait feketén kibocsátó hálózatok hamar a Top-100 leglátogatottabb weboldalak közé futottak föl már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a világ minden pontján. Ennek titka pedig az agresszív Google optimalizálás volt, amit Fabian Thylmann német programozó és webmarketinges használt ki pornóbirodalma, a Geek Mind felépítéséhez. A korábban hirdetési technológiát áruló vállalkozó a 2000-es évek elején látta meg a potenciált a szerinte legeladhatóbb termékben, és vásárolt föl több kisebb videómegosztót és pornóoldalt. Ezután hálózatának terjesztésére profi programozókból és szakemberekből álló gárdát alkalmazott: precízen optimalizálták a videók és oldalak kulcsszavait, hogy minél előrébb kerüljenek a Google keresőben, és minél több helyen jelenjenek meg.

Mike Quasar rendező szerint ez a folyamat egy speciális pornónyelvet hozott létre, ami tele van obszcén, rasszista, vulgáris és erőszakos szófordulatokkal, hiszen a keresőkben ezek az oldalak még nem mutathatnak képet, így „csak” nyers szexbeszéd marad a számukra. Sokkolni, ingerelni és megigézni – ezeket az elveket követte Thylmann, akinek oldalai az egyre mélyülő perverzitás irányába vitték az egész iparágat. A fogyasztók ugyanis hozzászoktak a címekben és a videókban megjelenő tartalmakhoz, és függeni kezdtek az olyan kulcsszavakhoz kapcsolt jelenetektől, mint a „tiné-dzserek”, „leszbikus lányok”, „anya-szex”, „nemi erőszak” és hasonlók.  A BBC dokumentumfilmese, Jon Ronson úgy véli, ma már senkit nem érdekelnek és nem hoznak izgalomba a ’90-es évek „klasszikus” tartalmai, a fogyasztók százmilliói csak olyan jelzőkre kattannak, amik a valóságban közmegvetést váltanának ki. Egy anya lefekszik a fiával, a tanár elcsábítja a diákot, csoportosan elkapnak egy lányt a fesztivál után, a főnök lecsap az alkalmazottjára – ezekről szól a pornóvideók nagy része és Ronson szerint ez a keresőszavak dominálta folyamat mára annyira eldurvult, hogy „ha nem úgy nézel ki mint egy ártatlan tinédzser, vagy egy szexéhes anyuka, akkor nem fogsz állást kapni a pornóiparban. Ezzel van tele az internet.”

Thylmann birodalma 2013-ra már a látható forgalom 80 százalékát birtokolta, ami naponta többszáz millió megtekintést jelentett. Ez pedig már a befektetőknek is jó pénz, így egy vezető New York-i befektetési csoport, a Fortress Investment Group 200 millió dollárt fektetett be a Geek Mindba, ami a gazdaságtörténelem első nagy tőkeinjekciója volt az internetes szexiparba. Később Thylmann adócsalás miatt eladni kényszerült a vállalatát, amiben a Fortress Investment többségi tulajdont szerzett, így a Wall Street pati-nás szereplője egyben a világ legnagyobb pornóvállalatának birtokosa is lett. Nem jártak rosszul az üzlettel, hiszen a portfóliójuk becsült értéke 2017-ben már elérte a 3,3 milliárd dollárt. A The Next Web techportál információi szerint a korábban az internet perifériáján szétaprózódó piac mostanra három nagy befektetési csoport kezében futott össze, akik minden konkurensüket vagy felvásárolták, vagy kiszorították az elmúlt tíz évben. Egyikük a már említett piac-vezető amerikai Geek Mind, utánuk jön a francia WGCZ, majd a ciprusi Hammy Media. Vagyis a pornó urai San Fernando völgyéből a tőzsdére költöztek. Az ágazat látható és könyvelt bevétele idén elérte a 90 milliárd dollárt. Rajtuk kívül már csak a titkosított „dark-net”, vagyis az illegális pornóipar otthona maradt független kezekben, ahová a pedofília és a durva szexuális aberrációkat hordozó videók szorultak. Ezek azonban többet is hoznak: Gary McEwen, az Europol kiberbűnözőkre szakosodott elemzője szerint 300 milliárd dollár tűnik el évente az internet sötétjében.

Keményedő nők, puhuló férfiak

Mivel ma már nem a stúdiók, hanem a megosztók viszik el a nagy pénzeket, akiknek elég csak a programozókat és a szervereket fizetniük, a szakma korábbi vállalkozói és alkalmazottjai egy új bevételi forrás után néztek, ami az ingyen pornót néző főárammal szemben a tehetős felsőosztályra fókuszál. Ezek lettek az eszkort szolgáltatást nyújtó oldalak, ahol a videóikkal ismertté váló pornószínészek gazdag férfiaknak nemcsak a szeretőikké, hanem olyan illusztris társaikká is váltak, mint egy drága sportkocsi, vagy egy karóra.

Egy San Fernandóban dolgozó pornószínész a salon.com-nak elmondta, hogy míg forgatásonként alig ezer dollárt kapott, addig egy pénzes ügyfél mellett naponta ennek tízszeresét is megkeresheti miközben luxuséletet élhet. „Ha fölmész ezekre az oldalakra, akkor már minden pornó-sztárt fönt találsz, hiszen mindenki ezt csinálja” – kommentálta az új trendet, ami miatt legtöbb kollégájával már csak hirdetési felületként tekintenek a forgatásokra, ahol sztárokká válhatnak, és növelhetik egyéjszakás „piaci értéküket”. Ennek a luxusprostitúciónak a modern válfaját a Seeking Arrangement nevű weboldal nyitotta meg az egyetemisták számára, ahova már 2,5 millió olyan amerikai diák jelentkezett, akik drága tandíjukat a gyorséttermi órabér helyett inkább a gazdag partnerükkel fizettetnék.

A felsőoktatás ma mind a stúdiók, mind a partnerkeresők legfőbb erőforrása, mivel a pornográfia és szexmunka kifehéredésével egyre könnyebben lépik át a könnyű pénzhez jutni akaró diákok az erkölcsi gátlásaikat. „Ma már nem ciki ebből élni” – mutatott rá a sokkoló társadalmi fordulatra egy német kutatás, ami szerint a Párizsban és Berlinben tanuló egyetemisták 30 százaléka nyitott arra, hogy testével fizessen az albérletért. Ezt a tragikus trendet bizonyítja a  magyar „partnerkereső”, a közterületek hirdetésein is futó puncs.hu, ahová már 100 ezren regisztráltak, mint pénzre és luxusra vágyó „sugar baby”. (Sugar Babyk és Sugar Daddyk. Hetek 2017. március 17.)

Szalai Vivien újságíró, Hamis gyönyör: egy luxusprostituált vallomásai című könyvében rávilágított azonban arra, hogy ez a szakma korántsem veszélytelen, mivel pont a pornográf tartalmak brutalitása miatt a prostituáltaknak egyre több erőszakot és megalázást kell elszenvedniük a „randik” során. Ugyanakkor a lányok is a pornóból veszik a mintát, ezért egyre keményebbek és kegyetlenebbek, kihasználva az ügyfeleik fájdalmát és lelki sérüléseit. „A férfiak alapvetően nagyon sebezhetők, még azok is, akik keménynek tűnnek. Tele vannak félelemmel, valósággal rettegnek attól, hogy nem elég jók, nem elég férfiasak” – írta le a fizetős partnereit egy luxusprostituált, aki hozzátette, hogy ha kellően dominánsan lép fel és jól színleli a testi örömöt, akkor „mindenüket nekem adják. Nem csak a pénzüket. Enyém a csodálatuk és a szerelmük is”. A férfi nem belső meghasonlását mutatja, hogy a keresőszavak alapján az idősebb, férfipartnereit elcsábító és leuraló nőkkel kapcsolatos tartalmakat vadásszák a legtöbbet a nyugati pornóoldalakon. Dr. Joseph Nicolosi, az ex-gay mozgalom alapítója szintén ennek a „puhuló férfi” és „keményedő nő” trendnek tulajdonította a homoszexuális irányultság szerinte növekvő terjedését a tinédzser fiúk között, mivel a pornószínésznőktől kapott brutális ingerek lerombolják az önbizalmukat, míg a meleg pornóban – amit csak egy kattintás választ el a többitől – megnyugvást találnak és idővel megutálják a női nemet.

VR-pornó és az emberi agy

Ez a fizikai és lelki törés, amiről már neurológusok és pszichiáterek is egyértelműen beszélnek (A tabu, amely fogva tart. Hetek, 2017. augusztus 18.), sokkal intenzívebbé válhat, ha berobban a pornóiparba a virtuális szemüveg. Anna Lee producer a Geek Wire magazinnak elmondta, hogy a szakmában 110 százalékban meg vannak róla győződve, hogy a virtuális valóság lesz az eddigi legnagyobb áttörésük, mivel az a pornószínészek nyújtotta szexuális impulzust rendkívül élethűvé teszi. „Ha összehasonlítasz egy VR-pornót, egy 2D-vel, a különbség annyira éles, közvetlen, letagadhatatlan és azonnali reakciót vált ki, hogy egyértelműen ez lesz az iparág következő tömeges közvetítő csatornája” – írta le a saját élményét Lee. Ezt támasztja alá a Nature magazin tanulmánya is, amelyben egy jó minőségű VR-szemüveg használatának élményét úgy írták le, hogy „bár elvileg tudod, hogy amit látsz, hallasz, érzel, az nem a természetes világ része, mégis azon kapod magadat, hogy gondolataidban, érzéseidben, viselkedésedben már automatikusan úgy reagálsz rá, mintha épp a fizikai valóságban lennél. Úgy is fogalmazhatunk, hogy bár tudjuk, hogy amit átélünk, az nem a valóság, de belül mégis úgy reagálunk rá, mintha az lenne”.

A reklámszlogenek fókusza pont ezért a „barátnő” effektusra hajt, vagyis a „személytelen” 2D-s képernyővel szemben a virtuális valóságban a sztár „kilép” majd a felületről és személyes szeretővé válik. Ehhez a „személyes jelleghez” segít majd hozzá a mesterséges intelligencia pornográf célú fejlesztése is, ahol a 3D-ben megjelenő partnerek már intelligensen „reagálni” tudnak a fogyasztó kéréseire, föl tudják ismerni, mit akar, és teljesítik speciális vágyait. Ennek előképe a Harmony AI nevű alkalmazás, ahol a felhasználó össze tudja rakni a számára tökéletes „avatar” paramétereit, akivel aztán testi és lelki kapcsolatban is léphet a virtuális valóságban. Az erre az új technológiára átalakított stúdiók forgalma minden negyedévben megduplázódik. A Google Trends adatai szerint pedig a VR-hez kapcsolódó keresésekben a pornó sokkal nagyobb arányban fordul elő, mint akár a játék, a sport, vagy a film. A Facebook saját gyártású szemüvegét, az Oculust sem azért veszik legtöbben, hogy a közösségi oldalon saját kis avatarjukban mozogjanak, hanem mert virtuálisan egyesülni akarnak kedvenc sztárjaikkal.

Ez a csúcsra járatott impulzusbomba azonban Ortiz de Gortari, a Nottingham Egyetem pszichológusa szerint maradandó károkat okozhat a fogyasztó agyában és a személyiségében. A számítógépes játékokat intenzíven használók körében ugyanis megfigyeltek egy különös jelenséget, amit „valóságátcsúszás”-nak neveznek, és azt takarja, hogy az ember a hétköznapjai során villanásszerűen virtuális tárgyakat, hangokat képzel. Például egy nem létező tárgyat lát egy pillanatra, vagy kedvenc játékát hallja a fülében, de volt arra is eset, hogy egyik riportalanyuk az autópályán hirtelen elrántotta a kormányt, mert egy „aknát” vélt látni maga előtt az úton. Ortiz de Gortari szerint ennek oka, hogy az agyra annyira mélyen hatnak az erőteljes virtuális impulzusok, hogy beégnek az idegsejtekbe, és hallucinációt okozva összekeveredhet bennünk a természetes valóság a virtuálissal.

„Mivel a VR sokkal jobban felizgatja az idegrendszert, mint bármi más korábban, így a készülék terjedésével az ehhez kapcsolódó függőségek és lelki problémák is egyre nagyobb mértékben lesznek jelen a társadalomban” – figyelmeztetett Andrew Doan függőségkutató az új technológia, és különösen annak pornográf célú felhasználását illetően. A The Guardian magazinnak több szakértő elmondta, hogy mivel még nincs elég adat a hosszú távú felhasználás következményeiről, ezért nagyon sok ismeretlen tünetet hozhat még felszínre az emberi lélekben és testben, ha majd milliók veszik fel órákra a szemüveget.

Egy biztos, a pornóipar már alig várja a startot: „Folyamatosan gyártjuk előre a tartalmakat, és bár Hollywood is igyekszik, de az elérhető videók 75 százaléka felnőtt tartalom. Mi használjuk ki leginkább ezt a technológiát” – állította büszkén az egyik stúdió vezetője, akinek célja, hogy a negyven éve Los Angelesben feltörő „szexuális varázslatot” még közelebb hozza a fogyasztók szívéhez és szeméhez.

Olvasson tovább: