Kereső toggle

Ellenzékiek a halálsoron

 Az ország, ahol vakmerőség kell az őszinteséghez

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szaúd-Arábiában gyakoriak a halálos ítéletek, melyeket végre is hajtanak nyilvános helyeken, a nők nem vezethetnek autót, férfi felügyelete nélkül nem léphetnek utcára. Hogyan lehet az, hogy ezt az országot beválasztották májusban az ENSZ nők jogainak védelmével foglalkozó tanácsába? Nem ez volt az első ilyen eset: 2016-ban is közfelháborodást váltott ki, hogy a királyság helyet kapott az ENSZ emberi jogi bizottságában.

Vannak országok, ahol vakmerőség kell az őszinteséghez, nem beszélve a tüntetésre járásról vagy blogolásról, főként egy olyan abszolút monarchiában, ahol az országnak nincs alkotmánya, sem választott kormánya (nem tartanak általános választásokat), így ezek hiányában a királyi jogkört hivatalosan nem korlátozza más, mint a Korán és az iszlám jogrendje, a saría. Bár a rabszolgatartást hivatalosan 1962-ben eltörölték Szaúd-Arábiában, ma is létező jelenség. A szaúdi jogrendszer szerves részét képezi a halálbüntetés, amit időnként nyilvános lefejezésekben testesítenek meg. Évente körülbelül száz eset ki is szivárog, bár igyekeznek titkolni. A szaúdi társadalomban a nők eleve másodrendűek, a gyereklányokat pedig nem is ismerik el teljes jogalanyként, férfigyámságot kényszerítenek rájuk. Ez az egyetlen olyan ország, ahol tiltják a nőknek az autóvezetést. Kifejezetten gyakorlati probléma a kislányok házasság címén történő adása-vevése és a nemi erőszak – kiskorúakkal szemben is –, családon belül is. A szaúdi törvények szerint tizenöt éves kortól felnőttként kezelik a gyerekeket a saría-bíróságok. Fayhan al-Ghamdi tévés muszlim hitszónok öt éve például megerőszakolta ötéves lányát, Lamát, majd brutálisan megölte. 2013-ban pár havi elzárás után szabadulhatott, miután kifizetett körülbelül tízmillió forintnak megfelelő vérdíjat a lány anyjának.

Halálraítélt fiatalok

Egy, nemrégiben nyilvánosságra hozott levélben tizennégy halálra ítélt fiatalnak kért kegyelmet tíz Nobel-békedíjas személyiség Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királytól és a trónörököstől. A fiatalokat azért fosztanák meg életüktől, mert 2012-ben tüntetéseken vettek részt, és erőszakosan léptek fel a biztonsági erők tagjai ellen. A vallomásaikat fizikai bántalmazással kényszerítették ki. A tizennégy elítélt között van Mudzstaba asz-Szvejkat, aki tizennyolc éves volt, amikor letartóztatták azzal a gyanúval, hogy egy Facebook-csoport vezetője, és fényképezett a tüntetéseken.

A tiltakozó Nobel-békedíjasok szerint a fiatal férfi válla el volt törve, miután vallomást tett. Egy másik halálraítélt, Ali al-Nimr A liberálisok címmel létrehozott egy Blackburry-oldalt, amelyen a tüntetéseken készült fényképeket osztott meg, és arra biztatta az embereket, hogy vegyenek részt a demonstrációkon. A levél szerint a halálraítéltek közül ketten csupán tizenhét évesek voltak az elfogatás idején, és van köztük egy hallás- és látássérült húsz éves férfi is, Munir al-Adam. A rijádi igazságügyi minisztérium szóvivője egy héttel ezelőtt közleményében azt írta: Szaúd-Arábiában minden vádlott ellen igazságos eljárást folytatnak le. A Nobel-békedíjasok a nemzetközi jogok és a saría megsértésére is apelláltak, mivel információik szerint a vádlottak a perben visszavonták vallomásukat. A fellebbezési eljárásban a fizikai bántalmazás és kényszerítés vádját nem vizsgálták ki, márpedig ha igaz ez a vád, akkor a hatóságok megsértették mind a nemzetközi jogot, mind a saríát. Az egyik elítélt egy amerikai egyetemre is felvételt nyert, s az amerikai pedagógusszövetség arra kérte Donald Trump elnököt, hogy követelje Szaúd-Arábiától a kivégzések megakadályozását. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint a tizennégy halálraítéltet bármelyik pillanatban kivégezhetik.

Hogy jön a képbe Irán?

Az sem lényegtelen, hogy a szunnita többségű országban a tömeges perben elítélt fiatalok egytől egyig a síita kisebbséghez tartoznak. Szaúd-Arábia rendszeresen azzal vádolja a síita tüntetőket, hogy térségbeli riválisának, Iránnak a szövetségesei. Január 2-án negyvenhét, terrorizmus vádjával halálra ítélt embert fejeztek le, többek között az Iránban nagy köztiszteletnek örvendő Nimr al-Nimr síita főpapot is, akinek a kivégzése óriási diplomáciai feszültséget okozott a perzsa ország és Szaúd-Arábia között. Több Közel-Kelet szakértő szerint az Iránnal szembeni konfrontáció jó apropóként szolgált a környék államainak összekovácsolására és az Egyesült Államokkal való jó viszony helyrebillentésére. Az Obama-kormány Iránnal való kiegyezése után úgy tűnt, a sivatagi királyság megszűnik Amerika legfőbb közel-keleti szövetségese lenni, de a májusi amerikai elnöki látogatás során Trumppal sikerült újra megerősíteniük a jó partneri viszonyt. Ilyen módon a Rijádban kötött több milliárd dolláros fegyvervásárlási szerződésekkel Trump Szaúd-Arábia mellett tette le a voksát Iránnal szemben.

Nem csak az USA támogatja a szaúdi fegyverkezést. Németország 2016-ban több mint félmilliárd euró értékben exportált fegyvereket Szaúd-Arábiába. Áprilisban Angela Merkel látogatott a szaúdi királyságba, ahol úgy döntöttek, a fegyverkezés helyett más (technológiai, energetikai, üzleti és biztonsági) irányokba terelik országaik közötti együttműködést. Ennek ellenére aláírtak egy megállapodást, hogy német kiképzést fognak kapni a szaúdi katonák. Tavaly a kanadai katonai áruk teljes exportjának 20 százaléka Szaúd-Arábiába ment, bár Kanadában elvileg törvény tiltja, hogy fegyvert adjanak el olyan országoknak, ahol nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és ahol a lakosság ellen használhatják azokat. (Ez utóbbi meg is történt a napokban készült fotók és videók szerint: a rijádi kormány az ország keleti részén élő síita ellenzékiek ellen használta a kanadai járműveket.)

Korbács a bloggereknek

A kanadaiaknak lehetne tapasztalatuk a szaúdiak hírhedt jogtiprásáról, ugyanis Kanada ad menedékjogot 2014 óta egy bebörtönzött szaúdi blogger, Raif Badawi feleségének és három gyerekének. A szabadúszó újságíró Liberális Szaúdi Hálózat című blogját egy olyan társadalmi, politikai online fórumnak szánta, ahol az iszlámról is lehet véleményeket megosztani. Rövid időn belül elfogták, bebörtönözték és ezer korbácsütést szabtak ki rá. Ebből először ötvenet meg is kapott 2015 januárjában, majd újabb ötven következett 2016 őszén.

A blogger felesége, Haidar Ensaf minden követ igyekszik megmozgatni: létrehozott egy alapítványt, megjelentette Raif könyvét 1000 Lashes (1000 korbácsütés), és sajátját is The Voice of Freedom: My Husband, Our Story (A szabadság hangja: A férjem, a mi történetünk) címmel; politikusokkal és véleményvezérekkel tárgyalt, amelynek köszönhetően az ügy eljutott az Európai Parlamenttől kezdve a U2 koncertekig, és számos európai ország szaúdi nagykövetségénél tartottak demonstrációkat „Free Raif” transzparensekkel. Haidar nemrég a koronaherceghez is fordult, férje rossz fizikai állapotát is felhozva kérte szabadon bocsájtását. Hiába írta alá Rijád is a kínzás elleni ENSZ-egyezményt, amely határozottan tiltja a korbácsolást, hiába szólal fel a börtönbe vetett blogger felesége minden szervezetnél, hiába tüntettek a világ számos pontján szaúdi nagykövetségek előtt, hiába követelik világszerte több mint egymillióan, hogy Szaúd-Arábiában ne korbácsolják meg többé a bloggert, hiába kapta meg Badawi az Európai Parlament Szaharov-díját az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért, még mindig börtönben van.

Bár a férje szabadon bocsájtásáért indított kampány még nem ért célba, az asszony most nyáron a Newsweeknek adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy mindez nagy pszichológiai támogatást jelent számukra, és bízik abban, hogy az arab országban végre szólásszabadság lesz és a férjét is szabadon engedik. Angela Merkel tavaszi szaúdi látogatása során kifogásolta a halálbüntetést, majd Raif Badawi blogger bebörtönzése ellen is szót emelt. Jean Sasson amerikai írónő Szaúd-Arábiában eltöltött tapasztalataiból merítve és egy ottani forrásra hagyatkozva írta meg egy szaúdi hercegnőről szóló sorozatát, amely óriási bestseller lett. Legutóbbi magyarul is megjelent kötetben a Badawi-ügyet is bemutatja: „Kormányunk olyan elszántan lépett fel ez ellen a fiatalember ellen, mintha ezrek életére törő terrorista lenne. A családját szétszakították – eltépték feleségétől és három gyermekétől. Tíz év börtönbüntetésre ítélték és ezer korbácsütésre csak azért, mert kimondta, amit gondol.” Az írónő fejére már az első, szaúdi hercegnőkről szóló könyvének megjelenésekor több milliós vérdíjat tűztek ki, emiatt kénytelen testőröket tartani.

Amikor az olaj győz

Amikor az ENSZ az Emberi Jogi Bizottságának jelentése alapján fiatalkorúak kivégzését, csonkolását, megkövezését, megbotozását, lefejezését lehetővé tevő törvényei visszavonására szólította fel Szaúd-Arábiát, a vádakra a szaúdi Emberi Jogi Bizottság vezetője, Bandar Bin Mohammed al-Aiban ezt válaszolta: „A saría minden más törvény és szerződés, így a Gyerekjogi Egyezmény felett áll. Szaúd-Arábiában megvan a politikai akarat a gyermekek védelmére.” Hillel Neuer az ENSZ megfigyelőszolgálatának vezetője szerint ez volt az a pont, amikor az olaj győzött az emberi jogok felett. Ezzel a tényszerű és korrekt megállapítással viszont eléggé elkésett, ugyanis a szaúdiakkal nem mertek eddig ujjat húzni. David Cameron például támogatta Szaúd-Arábia képviselőjét az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága egyik panelje elnökségi tisztségének az elnyerésében. Cameron a néhány éve elhunyt Abdullah királyt valódi dicshimnuszokkal árasztotta el: „Abdullah a vallások közötti megértést erősítette.”  Christine Lagarde, az IMF vezetője egyenesen a nők erős, bár diszkrét szószólójának nevezte. És úgy tűnt, hogy szinte minden magas rangú politikai személy egyetért azzal, hogy a szaúdi királyi ház sarja – Tony Blair szavaival – „egy ügyes modernizáló” volt, aki „a jövőbe vezette országát”. Az országot nemrég választották be az ENSZ nők jogainak védelmével foglalkozó negyvenöt tagú bizottságába a 2018–2022 közötti időszakra. A Világgazdasági Fórum 2016-os nemek közötti különbségeket vizsgáló Global Gender Gap Reportjában Szaúd-Arábia a 141. helyen van a száznegyvennégy országból, csak Szíria, Pakisztán és Jemen áll mögötte a sorban. Elgondolkodtató, hogy az az ország, ahol két évvel ezelőtt még több mint százötven halálos ítéletet hajtottak végre, mennyire tud hiteles lenni az emberi jogok kérdésében.

Olvasson tovább: