Kereső toggle

Patkányméreg a narancslében

A 20 éves Harry Potter-sorozat és az okkult reneszánsz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

20 év telt el azóta, hogy a misztikus regénysorozat ötlete kipattant J. K. Rowling angol írónő fejéből. A sorozat első példányának megjelenése óta a Harry Potter könyvek 500 millió példányban keltek el. A varázslófiú kalandjairól szóló regények hihetetlen népszerűsége dúsgazdaggá tette a szerzőt – J. K. Rowling az első olyan író, aki könyvei kiadásából dollármilliárdos lett. A könyvekből azóta filmek készültek, rengeteg játék, sőt, Harry Potter-tematikus kalandparkok is épültek. A franchise eddig 25 milliárd dolláros bevételt generált. A könyvek egy mélyen okkult mesevilágba viszik bele a gyerekeket (és felnőtteket). Ma már számos iskolában – még Magyarországon is – kötelező olvasmánnyá tették a boszorkányfiú kalandjait. Nézzük, hogy a keresztény világnézet alapján mi kifogásolható korunk egyik legnépszerűbb meséjében.

„Narancslébe kevert patkányméreg” – jellemezte Harry Pottert a Christianity Today egyik újságírója. Harry világában, ahol aki megissza a döglött állatok vérét, az különleges erőre tesz szert, a varázslófiú vére „új élet erejét” hordozza, a démoni megszállottság nem mindig veszélyes, továbbá a tűzön átvivés mágikus gyakorlata, vagy a halottakkal és szellemekkel való kommunikáció mind-mind elfogadható és normális gyakorlatok. 

A dögök vérének az elfogyasztásától az Ó- és az Újszövetség egyaránt óva inti az embereket. A Bibliában kizárólag a Fiú, Jézus vére hordoz új életet. A démonok mind Istennel szemben álló, gonosz lények, az azoktól való megszállottság borzalmas spirituális-lelki kötelék. Isten figyelmeztette a zsidókat, hogy nehogy eltanulják a kánaáni népek okkult gyakorlatait, amelyek közül a Szentírás a „tűzön átvivést” is gyakran említi. A Biblia a halottakkal és szellemi lényekkel való kommunikációt is egy, az emberre borzasztóan veszélyes tevékenységként írja le. Ilyenkor az emberek belépnek olyan, náluk erősebb, szuperintelligens szellemi lények birodalmába, amelyek célja az emberek totális elnyomása. 

A Potter-univerzumban a mágia egy önmagában semleges valóság, amelyet lehet jóra és rosszra is használni. A Bibliában ezzel szemben a mágia minden formája – még a gyógyításra használt, úgynevezett „fehér mágia” is – Isten ősellenségétől származó spirituális erő, amelynek használata az ember lelkét azonnal a Gonoszhoz láncolja. A fehér mágia átmeneti könnyebbséget hozhat egy fizikai szenvedéstől, betegségtől, de ez egy fausti alku, amelyért cserébe az ember a lelkét örök kárhozatra determinálja.

A Potter-sorozat – sok más fantasy-irodalommal szemben, amelyek burkoltan, ködösen közvetítik az okkultizmust – konkrét leírásokat tartalmaz okkult gyakorlatokra, számos ősi varázsigét „tanít meg”. Részletesen beszámol olyan gyakorlatokról, mint például az asztrológia, a szellemidézés, a számmisztika, a bájitalok keverése, a testen kívüli utazás, a tenyérjóslás, a boszorkányseprű, illetve a varázspálca használata. Bár mindezek egy fantáziavilágba vannak belehelyezve, nyitottságot hoznak létre, és felkeltik az érdeklődést ezen gyakorlatok és az okkultizmus iránt. Innen pedig már csak egy apró lépés vezet ahhoz, hogy az érdeklődő megtalálja az ezoterikus, New Age-es, wicca valláshoz kötődő weboldalakat az interneten. 

A Barna Research Group felmérése szerint a könyvet olvasó fiatalok 12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a könyv hatására érdeklődni kezdtek a boszorkányság iránt. (A teljes amerikai lakosságra kivetítve ez mintegy hárommillió gyermek.) (Elvarázsolt nemzedék. Hetek, 2007. július 12.)

„Egyértelműen változást látok abban, ahogyan az emberek viszonyulnak a mágiához és a boszorkánysághoz” – állítja Jade, aki saját bevallása szerint gyakorló boszorkány. „A Harry Potter-univerzum csodákat tett azzal, hogy kihozta a varázslást a sátánimádás világából (mert igazán sosem volt az) és beemelte a társadalom fősodrába. Sajnálatos módon azonban most már mindenki boszorkány és varázsló akar lenni.” 

„A kristálygömbbe nézés egy kifinomult művészet” – állítja az egyik könyvben a varázslástan tanár. „Azzal fogjuk kezdeni, hogy gyakoroljuk, hogyan kell a tudatunkat és a külső szemünket ellazítani (…) hogy felerősítsük a belső szem és a tudatalatti működését.” A kristálygömb-használók a valóságban is pontosan így szokták „módosult tudatállapotba” hozni magukat, önhipnózis által, hogy utána a jövőbe látás, jóslás gyakorlatát el tudják végezni.

A könyvben szereplő gyerekek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába járnak, itt például ilyen tantárgyakat tanulnak: átváltozástan, bűbájtan, bájitaltan, gyógynövénytan (mágikus növények felhasználásának és gondozásának tudománya), jóslástan, rúnaismeret (ősi rúnákkal és mágikus nyelvekkel foglalkozó tantárgy), mágiatörténet, számmisztika, seprűlovaglás. A regényben azok az emberek, akik nem nyitottak a mágia gyakorlására, borzasztóan unalmasak, szűklátókörűek, míg a boszorkánytanoncok és tanítómestereik egy izgalmas, érdekes és vagány világban élhetnek.

„Harry Potter világa egy okkultista elit világa, amelyben a sikerhez és a hatalomhoz egyfajta titkos tudás megszerzésén keresztül vezet az út” – fogalmazott Ted Baehr, a Movieguide.org amerikai keresztény filmkritikai oldal vezetője. 

J. K. Rowling tüzetesen tanulmányozta az okkultizmust, miközben megírta könyveit. A szerző számos ponton kapcsolja be az olvasót a tényleges okkultizmus világába, illetve a történelemben élt híres okkult karakterek szellemiségéhez. 

Hogwarts képzeletbeli varázslóiskolájának egyik tankönyvét Cassandra Vablatsky írta. A kitalált karakter egyrészt Trója egykori uralkodópárosának lányáról, Cassandráról kapta a nevét, akit Apolló istenség azzal átkozott meg, hogy bár mindig az igazságot prófétálja, senki se higgyen neki. A karakter másik neve pedig egyértelműen (csak a név betűi lettek felcserélve) a Teozófiai Társaságot alapító Helena Petrovna Blavatskyre utal. 

Az orosz származású Blavatsky a történelem talán legismertebb ezoterikus médiuma volt. Élete során halottakat idézett, szeánszokon asztalt táncoltatott, illetve – állítólag – zongorákat tudott megszólaltatni távolról. Az „ősi tudásról” az információkat elhunyt „szent emberek” megidézett szellemeitől kapta. A gyakran olvashatatlan halandzsának tűnő „tudást” leírta és könyvekben adta ki. Blavatsky óriási hatással volt a modern ezoterikus mozgalomra, illetve nagy hatásfokkal népszerűsítette a buddhizmus és a karmatan filozófiáit, valamint a jóga gyakorlatát a nyugati kultúrában.

Az ókori mitológiában szereplő istenségek közül a könyvekben felbukkan a római istennő, Minerva, a görög óriás, Argus, Arthur király varázslója, Merlin, a kelták egyik ősi halálistene, Morrighan, az ír tündér, Cliodna, a görög mitológiai alak, Draco és a szintén görög istennő, Sybill.

„A Harry Potter könyveken keresztül olyan okkult gyakorlatok kerülnek bemutatásra – már óvodáskorú gyerekeknek is! –, mint az emberáldozat, a halott állatok teteméből való vérszívás, és az emberi test szellemi lényektől való megszállása” – mutat rá Caryl Matrisciana okkultizmus szakértő.

J. K. Rowling regénysorozatában tehát maga a misztikus, természetfeletti okkultizmus van pozitív színben  feltüntetve. Ebben a hagyományos meséktől radikálisan eltérő értelmezésben léteznek jó boszorkányok és jó varázslók. Keresztény vezetők rámutatnak, hogy bár a Potter-sorozat nagyon veszélyes és romboló, az okkultizmusnak ez a formája könnyebben beazonosítható, mint a tudományos köntösbe bújtatott változata.

Olvasson tovább: