Kereső toggle

„Magyarország Európa szíve”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Cseh László nyolcadik vébéjét is éremmel zárta.

A címben szereplő mondatot Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke nyilatkozta. A korábban vívásban olimpiai bajnok jelenlegi NOB-elnök a vizes világbajnokság során a Duna Arénába látogatott. Kijelentette, hogy amit itt látott, az lenyűgöző. Hihetetlen teljesítménynek értékelte, amit mi, magyarok alkottunk mindössze két év alatt a tervezéstől a megvalósításig.

Túl azon, hogy ez milyen jól hangzik, és kihúzott testtartással, duzzadó keblekkel fogadjuk és raktározzuk el a minden irányból ránkzúduló elismerést, bizony-bizony jólesik, még akkor is, ha a szólamban itt-ott még most kihallatszanak a károgó hangok. Szerencsénkre az a közel 150 ezres nézősereg, amely az első hét nap során kilátogatott – a tehetséges alkotóink által megépített vagy újjáépített – létesítményeinkbe, minden várakozást felülmúló hangerejével elnyomta ezeket a fals hangokat.

Bár a Magyar értelmező kéziszótár a jelzők garmadáját sorolja fel, mégis gondot okoz kiválasztani az igazán megfelelőt, amivel jól jellemezhetők lennének a versenyzőket méltán buzdító nézők-szurkolók. A hát borsó-dzik, gombóc szorul a torokban, a karok emelkednek; a tenyerek pirossá színeződnek, ahogy egymáshoz verődnek, a szemek gyanúsan elvörösödnek, egyszerre sírunk és nevetünk. Igen, mert a sport, a küzdelem, a versengés ezt képes kiváltani az emberekből. Azokból az emberekből, akikről azt hittük, hogy a 21. század taposómalma már minden érzelmet kiölt belőlük. Elég csupán, ha egy magyar versenyzőt beszólítanak, hát még, amikor feláll a rajtkőre. Ekkor azt hisszük, a hangerő már a non plusz ultra szintet érte el, de nem, mert mikor hazánk leánya az élre úszik, és győztesen falat ér, akkor érjük el azt a hangerőt, hogy egy ágyú elsütése ehhez képest csak halk sustorgásnak hat.

Igen, ezt megtapasztaltuk, megtapasztaltam, amikor Hosszú Katinka győztesen állította meg benyúlásával az Omega időmérőjét, és mivel ezt hamarabb tette, mint bárki a döntő mezőnyéből, boldogan viseltük a halláskárosodás veszélyét. Most jó magyarnak lenni a medencében és a nézőtéren is. Tömören szólva a hangulat lenyűgöző, fantasztikus, káprázatos, megható, szinte embert formáló.

Természetesen ezért a hangulatért a legtöbbet a sport szeretetéről ismert hazánk fiai, leányai mellett a versenyzők tehetik a legtöbbet. És vannak, akik tesznek is. Itt van mindjárt négy fiatalember: Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter és Bohus Richárd. Az úszóversenyek első napján beírták magukat a magyar sportkrónikába. Soha még magyar gyorsváltónak (4x100-as váltó) világversenyen (olimpia, vb, Eb) nem sikerült döntőbe jutnia ebben a klasszikusnak számító versenyszámban. Most itt, Budapesten a négy fiatalember javított a legjobb eredményén. Országos csúccsal döntőbe jutottak, az 5. legjobb idővel. Majd kitalálták, hogy este még ennél is jobb eredményt szeretnének, mert ez a szurkolótábor mindent megérdemel. Megdöbbentő volt, ahogy a közönség erőn felüli teljesítményre kényszerítve a fiúkat, a dobogóra hajtotta őket. Legjobb idejüket tovább javítva a frissen felállított országos csúcsot is megdöntötték, és csupán a 300 milliós USA és a 200 milliós Brazília gyermekei voltak picit gyorsabbak a mi fiainknál. Olyan híres úszónemzetek, mint Ausztrália, Olaszország, Franciaország, Kanada kénytelenek voltak nekünk tapsolni. Európából nem voltak nálunk gyorsabbak.

Mind a négyen a hangulathoz párosították az elért eredményüket. Egyszerűen fantasztikus ilyen közönség előtt versenyezni, már a bemutatáskor szinte felrobbant az aréna. Csupán érzékeltetésként: röviddel ezelőttig a 17 éves Németh Nándor egy szálloda uszodájában készült arra, hogy ez év tavaszán megdöntse minden idők legjobb magyar eredményét. Most a váltó tagjaként a vele egy időben úszó amerikai (olimpiai bajnok) Townley Haaszal azonos időt úszott. Hihetetlen, főleg azok számára, kik ismerik az amerikai válogatási rendszert.

A tisztesség arra kötelez, hogy számba vegyem a csalódásokat jelentő szerepléseket is. Miként az úszócsapatunk riói szereplését is lehet többféleképpen értékelni (3 arany, 2 ezüst, 2 bronz). Azonban nem kell nagyító ahhoz, hogy valami feltűnjön a homályból akkor, ha ezt úgy vizsgáljuk, hogy a 36 úszó olimpikonból azt a 7 érmet, 4 azaz négy versenyző hozta: Hosszú Katinka, Cseh László, Kenderesi Tamás, Kapás Boglárka. Nos, a maradék 32-ből talán voltak még négyen, akik közelítettek az egyéni legjobbjukhoz, és sokan, nagyon sokan, akik attól messze elmaradtak. Pedig ugye egy olimpiára négy évig készülnek a sportolók az edzőikkel. Ugyan a nyolc úszódöntőt tartalmazó napok számából még van hátra, az eddigi tapasztalatok alapján tartok attól, hogy a hazai világbajnoki szereplésünk nagyon fog hasonlítani a riói felemás képre.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: