Kereső toggle

„Magyarország Európa szíve”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A címben szereplő mondatot Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke nyilatkozta. A korábban vívásban olimpiai bajnok jelenlegi NOB-elnök a vizes világbajnokság során a Duna Arénába látogatott. Kijelentette, hogy amit itt látott, az lenyűgöző. Hihetetlen teljesítménynek értékelte, amit mi, magyarok alkottunk mindössze két év alatt a tervezéstől a megvalósításig.

Túl azon, hogy ez milyen jól hangzik, és kihúzott testtartással, duzzadó keblekkel fogadjuk és raktározzuk el a minden irányból ránkzúduló elismerést, bizony-bizony jólesik, még akkor is, ha a szólamban itt-ott még most kihallatszanak a károgó hangok. Szerencsénkre az a közel 150 ezres nézősereg, amely az első hét nap során kilátogatott – a tehetséges alkotóink által megépített vagy újjáépített – létesítményeinkbe, minden várakozást felülmúló hangerejével elnyomta ezeket a fals hangokat.

Bár a Magyar értelmező kéziszótár a jelzők garmadáját sorolja fel, mégis gondot okoz kiválasztani az igazán megfelelőt, amivel jól jellemezhetők lennének a versenyzőket méltán buzdító nézők-szurkolók. A hát borsó-dzik, gombóc szorul a torokban, a karok emelkednek; a tenyerek pirossá színeződnek, ahogy egymáshoz verődnek, a szemek gyanúsan elvörösödnek, egyszerre sírunk és nevetünk. Igen, mert a sport, a küzdelem, a versengés ezt képes kiváltani az emberekből. Azokból az emberekből, akikről azt hittük, hogy a 21. század taposómalma már minden érzelmet kiölt belőlük. Elég csupán, ha egy magyar versenyzőt beszólítanak, hát még, amikor feláll a rajtkőre. Ekkor azt hisszük, a hangerő már a non plusz ultra szintet érte el, de nem, mert mikor hazánk leánya az élre úszik, és győztesen falat ér, akkor érjük el azt a hangerőt, hogy egy ágyú elsütése ehhez képest csak halk sustorgásnak hat.

Igen, ezt megtapasztaltuk, megtapasztaltam, amikor Hosszú Katinka győztesen állította meg benyúlásával az Omega időmérőjét, és mivel ezt hamarabb tette, mint bárki a döntő mezőnyéből, boldogan viseltük a halláskárosodás veszélyét. Most jó magyarnak lenni a medencében és a nézőtéren is. Tömören szólva a hangulat lenyűgöző, fantasztikus, káprázatos, megható, szinte embert formáló.

Természetesen ezért a hangulatért a legtöbbet a sport szeretetéről ismert hazánk fiai, leányai mellett a versenyzők tehetik a legtöbbet. És vannak, akik tesznek is. Itt van mindjárt négy fiatalember: Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter és Bohus Richárd. Az úszóversenyek első napján beírták magukat a magyar sportkrónikába. Soha még magyar gyorsváltónak (4x100-as váltó) világversenyen (olimpia, vb, Eb) nem sikerült döntőbe jutnia ebben a klasszikusnak számító versenyszámban. Most itt, Budapesten a négy fiatalember javított a legjobb eredményén. Országos csúccsal döntőbe jutottak, az 5. legjobb idővel. Majd kitalálták, hogy este még ennél is jobb eredményt szeretnének, mert ez a szurkolótábor mindent megérdemel. Megdöbbentő volt, ahogy a közönség erőn felüli teljesítményre kényszerítve a fiúkat, a dobogóra hajtotta őket. Legjobb idejüket tovább javítva a frissen felállított országos csúcsot is megdöntötték, és csupán a 300 milliós USA és a 200 milliós Brazília gyermekei voltak picit gyorsabbak a mi fiainknál. Olyan híres úszónemzetek, mint Ausztrália, Olaszország, Franciaország, Kanada kénytelenek voltak nekünk tapsolni. Európából nem voltak nálunk gyorsabbak.

Mind a négyen a hangulathoz párosították az elért eredményüket. Egyszerűen fantasztikus ilyen közönség előtt versenyezni, már a bemutatáskor szinte felrobbant az aréna. Csupán érzékeltetésként: röviddel ezelőttig a 17 éves Németh Nándor egy szálloda uszodájában készült arra, hogy ez év tavaszán megdöntse minden idők legjobb magyar eredményét. Most a váltó tagjaként a vele egy időben úszó amerikai (olimpiai bajnok) Townley Haaszal azonos időt úszott. Hihetetlen, főleg azok számára, kik ismerik az amerikai válogatási rendszert.

A tisztesség arra kötelez, hogy számba vegyem a csalódásokat jelentő szerepléseket is. Miként az úszócsapatunk riói szereplését is lehet többféleképpen értékelni (3 arany, 2 ezüst, 2 bronz). Azonban nem kell nagyító ahhoz, hogy valami feltűnjön a homályból akkor, ha ezt úgy vizsgáljuk, hogy a 36 úszó olimpikonból azt a 7 érmet, 4 azaz négy versenyző hozta: Hosszú Katinka, Cseh László, Kenderesi Tamás, Kapás Boglárka. Nos, a maradék 32-ből talán voltak még négyen, akik közelítettek az egyéni legjobbjukhoz, és sokan, nagyon sokan, akik attól messze elmaradtak. Pedig ugye egy olimpiára négy évig készülnek a sportolók az edzőikkel. Ugyan a nyolc úszódöntőt tartalmazó napok számából még van hátra, az eddigi tapasztalatok alapján tartok attól, hogy a hazai világbajnoki szereplésünk nagyon fog hasonlítani a riói felemás képre.

Kétségtelen, hogy 186 ország küldte el legjobbjait, hogy itt a budapesti világbajnokságon megmutassák tudásu-kat. Már a nyílt vízi úszóversenyek és a vízilabda-mérkőzések során is látható volt, hogy a siker érdekében milyen „test-test elleni” küzdelmek zajlottak. Tiszta szerencse, hogy a medencében vannak sávelválasztó kötelek. A sok indulóból csak kevesen juthatnak a dobogó közelébe, és még kevesebben juthatnak fel annak a középső, legmagasabb fokára. Ezért nagy megbecsülést érdemelnek azok, akik odajuthatnak, és azok is, akik láthatóan minden erejükkel küzdenek, és közel vannak a legjobb formájukhoz, de nehezen lehet elfogadni azon versenyzők eredményeit, akik távol vannak a legjobbjuktól, és arról nyilatkoznak, hogy élvezni akarják az úszást. Ha lehetne, azt ne most, a világbajnokságon tegyék.

Tekintve, hogy lapzártánk megelőzi valamennyi döntő befejezését, korai lenne egy végső értékelés. A vártnál gyengébb eredményt teljesítők közül néhányaknak még lehetősége van arra, hogy javítson. Az olimpiai bronzérmes Kapás Boglárkának például a 400 méteren eddig szerzett 5. helye és az 1500-on szerzett 4. helye elmarad attól, amit ő várt saját magától és mi tőle. Az olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Gyurta Dani a 100 m mell előfutamában a 26. időt érte el. Ez akkor is halovány, ha ő 200-as. Ráadásul a 4x100 mix váltót az ő korai rajtja miatt zárták ki, ezért nem úszhat a váltó a döntőben. Igaz, hogy megmondta, hogy ha az óra eléri az 53 másodpercet, beugrik a medencébe, akár odaér a falhoz Balog Gabi, akár nem. Ezek sze-rint Dani nem viccelt. Jelenlegi formá-ja alapján meglepetést érne egy dobogós helyezés 200-on! Sőt, úgy vélem, a döntőért is küzdenie kell.

Gyurta Gergely kiúszta magát a balatoni 25 kilométeres nyílt vízi versenyen. A 6. hely szép teljesítmény. A medencés versenyek így elfogytak. Női vízilabdázóink Rióban ötméteresekkel bukták el a bronzérmet. Nos, most ennél itt a hazai világbajnokságon biztos, hogy rosszabbul fognak szerepelni, tekintve, hogy a negyeddöntőben váratlanul 6:4-re vereséget szenvedtek Kanadától. Sokáig nem kell kutakodnunk a miérten: ha egy vízilabdacsapat 35 lövésből csupán 4-szer tudja megzörgetni a hálót, és a harmadik és negyedik negyedekben egyetlen gólt sem képes elérni, annak érthető vereség a következménye.

Tekintsünk vissza még az örömteli eseményekre is. Nem véletlenül fogytak el a jegyek nemcsak a délutáni középdöntőkre és döntőkre is. Ami ugye azt jelenti, hogy egyidejűleg 12 ezer néző nem éppen visszafogott skálázása hallható. Jó leírni, hogy ezért versenyzőink sikerei is döntően felelősek.

A 16 éves Késely Ajna Evelin – Turi György tanítványa – döntős volt 400 gyorson és 6. lett, majd 1500-on is elérte a döntőt. Hisszük, hogy még sokat hallunk róla. Kozma Dominikról már a váltó kapcsán írtunk, de képes volt a bajnokokkal tűzdelt 200-as döntőbe is bekerülni. 50-nél és 100-nál mindenki ámulatára még a mezőnyt is vezette. Nos, a végére elmerevedett, úgy illik mondani, „besavasodott”, így a szíve húzta be a falhoz. Az eredménye egy 6. pontszerző hely és új országos csúcs. 0,24 századdal javította meg egy bizonyos Cseh László 8 éve fennálló korábbi rekordját!

Szilágyi Liliána, aki olimpiai bajnok felmenőkkel bír, 100 pillangón 10. helyezett lett. Ezúttal joggal remélhetjük, hogy a lapzártánk utáni, jó középdöntős úszással biztosítani fogja helyét a döntőben 200 pillangóban is. Volt dolga az Arénában Hosszú Katinkának is, akinek férje a versenyek során ugrálással, hadonászással, ökölrázással és melldöngetéssel valószínű több kalóriát veszít, mint Katinka a vízben. 200 gyorson az a Katie Ledecky is vízbe ugrott, aki eddig 12 világbajnoki címet szerzett, ám a tizenharmadikat nem sikerült megnyernie, mert a várakozásokkal ellentétben az olasz Federica Pellegrini ért célba elsőként. Katinka a hetedik helyet érte el, de 200 pillangón még a döntőben szurkolhatunk neki, Szilágyi Liliánával együtt.

A férfi 200 pillangón indult a két legjobb férfi úszónk, Cseh „Lacika”, a szám védője, és az olimpiai bronzérmes Kenderesi Tomi. Aki nem restellte kijelenteni, hogy ezt a versenyt márpedig meg akarja nyerni. Sajnos, ez most nem sikerült neki, be kellett érnie a negyedik hellyel, mert a számot a dél-afrikai Chad le Clos nyerte. Cseh ezüstérmes lett, ami ha nem is a dobogó legfelső fokát jelentette számára, mégis elismerést érdemel, hogy nyolcadik vébéjét is éremmel zárta. Sportteljesítményéről talán az is elárul valamit, hogy le Clos a finisben Cseh kezét emelte a magasba.

Férfi vízilabdázóink teljesítették a minimál tervet azzal, hogy az oroszokat széttüzelve nagyszerű játékkal (14:5-tel) elődöntőbe jutottak. Az erős görög csapat ellen is jó eséllyel szállhatnak vízbe.

Mindezek fényében már most kijelenthető, hogy nemcsak csodálatos helyszínekkel és a rendezéssel késztetjük a 186 ország küldöttségét elismerésre, hanem szereplésünkkel, eredményeinkkel is.

Olvasson tovább: