Kereső toggle

Európa bordélyháza

Tragikus következményekkel járt Németországban a prostitúció legalizálása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A prostitúció szabályozása terén az ezredforduló óta két, egymással szöges ellentétben álló modell létezik Európában: a prostitúciót legalizáló német, valamint a klienseket büntető svéd modell. Mindkettőtől a prostituáltak kiszolgáltatottságának enyhítését, az iparág kontrollált mederben tartását remélték. Ám míg a svéd modell nagy előrelépést hozott a jelenség visszaszorításában és közmegítélésében, addig a liberalizáció az illegális bűnözés elharapózását és jelentős társadalmi eróziót idézett elő, aminek a visszafordítása lehetetlennek látszik.

A Németországban zajló magyar prostitúció – kelet-magyarországi futtatók letartóztatásáról, valamint kinti sorozatgyilkosságokról szóló hírek mellett – egy madám esete kapcsán került legutóbb előtérbe. Az észak-német kikötővárosban, Bremerhavenben élő Schmitz Erzsébet tavaly fordult az Indexhez panaszával, mely szerint a Nemzeti Nyomozóiroda bűnszervezetben elkövetett kerítés bűncselekménye miatt nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. A német hatóságok viszont nem adják ki őt, mivel az ottani törvények szerint semmilyen jogsértő tevékenységet nem folytat, hiszen 2002 óta a prostitúció, illetve a kerítés, futtatás legális munkaviszonynak számít Németországban.

Mindmáig Schmitz Erzsébet szervezi Bremerhaven piros lámpás utcájában, a Lessingstrassén lévő bérházak jelentős részében a lakások és a kirakatszerű kabinok kiadását, illetve a bérleti díj beszedését – egy prostituált napi 60 eurót fizet neki egy kabinért, plusz 20 eurót a lakhatásért. Az utcában „dolgozó” lányok kétharmada magyar, állítólag az egész utcában csak magyar szót lehet hallani. A bérházak tulajdonosai hollandok, az ő alkalmazásukban áll Schmitz Erzsébet, akinek a keresetéről nincs adat. A lányok havi 2400 eurót fizetnek neki fejenként – úgy, hogy gyakran többedmagukkal bérelnek egy lakást –, miközben Bremenhaven „civil” részeiben sokkal olcsóbbak az albérletek, például egy 3,5 szobás kertvárosi lakást havi 550 euróért ki lehet venni. „Itt nem szokványos ingatlanközvetítőkről van szó, hanem a Magyarországról odairányított prostitúció komoly haszonélvezőiről, egy hálózat működéséről” – mondta lapunknak Betlen Anna abolucionista (prostitúció-ellenes) aktivista.

A riportokból kiderül, hogy a magyar prostituáltaknak eleve nincs nyelv- és helyismerete, 6-10 hetes turnusokban napi 12-16 órát „dolgoznak” kint egyhuzamban, s a klienseiket leginkább a kikötőváros átmenő forgalma és a helyi muszlim közösség tagjai adják. Egy félórás alapszolgáltatásuk 30 euróba kerül (ami extráktól függően akár több száz euróra is fölmehet), havi bevételük 8000 euró körül mozog, aminek jelentős részét leadják a madámnak, és főleg a futtatóknak, akiktől jellemzően pszichésen függenek, és akik manapság a facebookon cserkészik be a fiatal lányokat a „külföldi munkára”.

Egy prostituált keresete eltartja többek között az ingatlanközvetítőt, a futtatót és annak családját, nem mellesleg a nő itthon élő családtagjait is, miközben neki annyi marad, „amennyit megeszik és fölvesz”. A prostituáltak jellemzően nem szeretik ezt a tevékenységet, átmenetinek tartják, gyakran undorodnak a kliensektől, de nem látnak más kitörési lehetőséget. A prostitúcióra kényszerítés abszolút létező, de nehezen megfogható jelenség, különösen, hogy jobbára lelki manipulációra épül, nem beszélve arról, hogy a hányatott sorsú áldozatok többnyire gyerekkoruktól természetesnek veszik az őket érő erőszakot. Kevés eset jut el a bíróságig: Brémában most zajlik egy magyar nő pere, akit futtatói brutálisan bántalmaztak és kényszerítettek. Többek között ezek derülnek ki Munk Veronika indexes újságíró beszámolóiból. Munk egyébként – nehezen érthető módon – minden borzalom ellenére, amit leír, úgy tartja, hogy a legalizálás megoldást jelent, mert szerinte ellenőrzött keretek közé tereli a prostitúciót.

A német szabályozás

A németországi szociáldemokrata–zöld kormánykoalíció által elfogadtatott – csak a konzervatívok által ellenzett –, 2002-től bevezetett törvény elvileg a prostituáltak biztonságát kívánta szavatolni, lehetővé téve számukra, hogy regisztrált, azaz adófizető munkavállalókká válva egészségügyi, munkanélküli és nyugdíjbiztosításban is részesüljenek. A legalizáció hívei azt hangoztatták, hogy a prostitúció is egy szakma, és a kifehérítésével leválasztható lesz róla a bűnözés, az emberkereskedelem, a kényszerítés, a gyermekprostitúció. A prostitúció korhatára 18 év – Svájcban mindössze 16 év –, és iskolák közelében például sehol nem űzhető.

Tavaly a törvényhozás kénytelen volt szigorítani a törvényen, kötelezővé téve a kliensek óvszerhasználatát, a prostituáltak regisztrációját és rendszeres egészségügyi ellenőrzését, többek között amiatt, mert növekvő problémát okoz Németországban a szexuális úton terjedő betegségek, köztük a korábban hosszú ideig stagnáló HIV-fertőzöttség növekedése. Nő a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem miatti eljárások száma is a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) adatai szerint, ráadásul tavalyi jelentésük szerint az áldozatok egyötöde 18 év alatti.

A DPA német hírügynökség által közölt becslések szerint Németországban 150 000–700 000 között lehet a prostituáltak száma – ám tavaly mindössze 44 regisztrált prostituált dolgozott az országban, miközben az „iparág” bevételét évi 14,5 milliárd euróra, kliensszámát napi 1,2 millió főre becsülik, különösen, hogy Németország a szex-turizmus egyik elsődleges célpont-jává is vált a világban. Csak Berlinben mintegy 600 bordély működik, köztük nem egy nagyüzemi szinten, 12 emeletes épületben árusítja a nők tömegét.

„A legalizáció nem hozta be a várt adóbevételeket, viszont Németországot Európa bordélyházává tette, ahol elszabadult az illegális prostitúció és az emberkereskedelem” – erősítette meg lapunknak Betlen Anna, utalva arra, hogy Németországban egymást érik még a legismertebb bordélyhálózatok körében is az adócsalással és az emberkereskedelemmel kapcsolatos botrányok. A szakértő emlékeztetett arra is: a holland és a német társadalomnak már a kétezres években elege lett a mindent elárasztó prostitúcióból, de úgy tűnik, a legalizáció nyomán olyan erővel indult be a társadalmi erózió, hogy azt már sem törvényi, sem egyéb, például prevenciós eszközökkel nem lehetett visszafordítani.

„Nyugat-Európában a prostituáltak túlnyomórészt bevándorlók: kelet-európai, ázsiai, afrikai nők. Ahhoz képest, hogy a legalizáció hívei szerint ez is csak egy foglalkozás a sok közül, kevés nyugat-európai nő választja. A kereslet viszont nagy, és a menekülthullámmal csak tovább nő” – mondja Betlen, aki szerint ez a modernkori rabszolgaság legembertelenebb változata, amelyben a nyugati országok kizsákmányolják a szegény társadalmakat.            

Szavait alátámasztja, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának 2014-ről szóló jelentése szerint az európai emberkereskedők áldozatainak az ötöde magyar, akiket prostitúció vagy kényszermunka céljából adnak-vesznek. A legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból az állami gondozottak és a roma népesség. S bár Magyarországon a szexhirdetések elvileg tilosak, a hatóságok mégis eltűrik azokat, mivel az interneten zajló prostitúció nincs szem előtt, így szabadon burjánzik a sváj-ci vagy németországi lakáskiadók biznisze.

Német közállapotok

Manuela Schon német abolucio-nista tavaly megjelent beszámolója (magyarul is elérhető a Le Monde Diplomatique című baloldali folyóirat magyar nyelvű honlapján, a magyardiplo.hu-n) megrázó képet ad arról, hogy milyen mélyre ható változásokat idéz elő a társadalomban a mindent elárasztó prostitúció. Schon szerint a „nők szabad választása” helyett az egész „iparágat” a szervezett bűnözés irányítja, a német városokban folyó prostitúció hírhedt bűnszervezetek kezében van. Ráadásul ezzel egy időben a német oktatásban a prostitúció általános elfogadtatása folyik, a Planned Parenthood Szövetség tagszervezete, a Pro Familia által szervezett szexuálpedagógiai foglalkozások keretében a diákok pél-dául modern bordélyházak kialakítását kapják tankönyvi feladatként. Németországban mára elterjedt szokássá vált, hogy az alig 16 éves fiúk az érettségijüket bordélyokban ünneplik meg.

A piaci verseny minden képzeletet felülmúl, a közterületek állandó látványelemei a bordélyházak hirdetései, amelyek a lehető legolcsóbb ajánlatokkal vagy extrém szolgáltatásokkal (például tinédzser terheseket ajánlva) próbálnak minél több kliensre szert tenni. Vannak bordélyok, ahol a kávézók mintájára pontgyűjtő kedvezménykártyát adnak, mások orgiákat rendeznek, melyekről filmeket adnak ki, vagy vannak alap-áras bordélyok, ahol megadott összegért bármennyi menet jár, hasonlóan az egységáras éttermekhez. Schon utal a Pussy Club alapáras bordély esetére, ahol a nők már a nyitónapon súlyos sérüléseket szenvedtek, majd az intézményt egy éven belül be kellett zárni emberkereskedelem miatt.

Német tévécsatornák is előszeretettel népszerűsítik különféle műsoraikban és valóságshow-kban a prostitúciót, szabályosan sztárrá avatva a prostituáltakat és bordélytulajdonosokat. Köztük Marcus von Anhalt megabordély-tulajdonost is, akinek több mint ezer nő dolgozik, és aki börtönben is ült pénzmo-sásért, adócsalásért és emberkereske-delemért. A tévéadók előszeretettel kalauzolnak el bordélyházakba, az RTL II egyik műsorában pedofil jellegű bordélyt mutatott be (Teenyland in Cologne), ahol kiskorúaknak ható nők láthatók gyerekszobákban. A bordély 5. évfor-dulóján több német közéleti személyiség is részt vett.

Német kontra svéd modell

„A legalizáció hívei szerint a prostitúció elválasztható az emberkereskedelemtől, az erőszaktól és a gyermekprostitúciótól, de a gyakorlat ennek pont az ellenkezőjét mutatja” – mondta el kérdésünkre Betlen Anna. A némettel ellentétes modellt, a kliensbüntetést és a prostituált áldozatsegítést rögzítő törvényt 1999-től vezette be Svédország, s az intézkedés jótékony hatását látva – visszaszorult az emberkereskedelem és a prostitúció, s a közmegítélése is negatívabb lett – 2008-ban Norvégia, 2009-ben Izland, 2014-ben Észak-Írország, 2016-ban pedig Franciaország is követte az északi példát.

„A törvény legfontosabb vonása az, hogy támogatja a prostituáltakat, és személyazonosító iratokat biztosít számukra, mert tudjuk, hogy a prostituáltak 85 százaléka emberkereskedelem áldozata” – jelentette be a jogszabályt a francia nemzetgyűlés elé terjesztő Maud Olivier szocialista képviselő. Hároméves társadalmi vita előzte meg a törvényt, amelynek értelmében a kliensekre ma pénzbüntetés (1500 euró, visszaesőknek 3750 euró) és kötelező tanfolyam vár.

Betlen hangsúlyozza: egy ilyen lépéshez politikai akarat, pénz és bizonyos mértékű társadalmi támogatás is szükséges. „A svédeknél 10 éves vita zajlott a törvény előtt – egy olyan országban, amely a ’60-as, ’70 es évektől az emancipáció és a szexuális forradalom egyik éllovasának számított Európában. Mára a viták elhalkultak, mert a társadalom sok szempontból élhetőbbé vált” – mondja Betlen, aki szerint az, hogy a legalizálás hívei a nők önrendelkezésére hivatkoznak, merőben álságos érv. Példaként hozza fel a hasonló ellenérveket kiváltó 2011-es dohányzástilalmi törvényt, aminek az lett a következménye, hogy a dohányosok ma már a saját lakásukban sem gyújtanak rá, hanem kijárnak az erkélyre, gangra füstölni.

A kérdés kapcsán érdemes emlékeztetni az Európai Parlament 2014-es határozatára is, amely kimondja, hogy a prostitúció a rabszolgaság egy formája, s összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, az emberi jogokkal, a nők és férfiak egyenlőségével. A dokumentum elismeri, hogy a prostitúciós piacok gerjesztik a nő- és gyermekkereskedelmet, s ezért – hivatkozva a svéd modellre – indítványozza, hogy a tagállamoknak a prostitúció iránti kereslet csökkentésével is foglalkozniuk kell.

Olvasson tovább: