Kereső toggle

Elárult Ige, megalázott Jézus

Meghátrál-e a „genderteológia” előtt az amerikai kereszténység?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Transzvesztita Jézus, női angyalok, megtérő robotok – a nyugati társadalmakban visszaszoruló bibliaismeret sorra szüli az egyre durvább teológiai „elmebajt”, amik közös pontja, hogy integrálni akarják a történelem legnagyobb hatású könyvét a radikális liberalizmusba. A média által fölkapott és az interneten terjesztett teóriák a jövőben tovább szakítják a Bibliát csupán eszközként vagy pedig lényegként felfogó kereszténység közötti válaszfalat.

„Jézus, az első transznemű férfi” – ezzel a címmel hozta le a héten a Huffington Post egy leszbikus munkatársa „igemagyarázatát”, amelyben a magát kereszténynek állító szerző fölényesen azon gúnyolódott, hogy mennyivel jobban érti a Bibliát azoknál a fundamentalista keresztényeknél, akik az Ige szó szerinti értelmén „lovagolnak”. „Azt kiáltják, hogy Isten nem követ el hibát, pedig csak fehérben és feketében tudnak gondolkozni, és bármi, ami ezen kívül esik, az már szerintük nem lehet Istentől. A Mindenhatót a saját zárt és kicsinyes világképükbe akarják bezárni” – írta róluk Suzanne DeWitt Hall magabiztosan, ellentétbe állítva a „gyűlöletüket” és az „intoleranciájukat” azzal a „Jézussal”, aki számára „nyitott”, „minden határt ledöntő” és persze „transznemű” forradalmár volt. Sőt, ha ma anyjával egy kaliforniai plázában bevásárolna, akkor két „shopping” között be nem tenné a lábát a férfimosdóba, hanem a középső, semlegesnemű mosdót választaná, hiszen „különleges nemisége” szerinte magasan fölötte állt a férfi nemnek.

A vallásos folklórból jól ismert nőies arcú, hullámosra fésült hajú, torz Jézus-ikon alá írt „teológiai értekezés”, ami szerint a Biblia szövegének egyértelmű olvasata azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy a buta és zárkózott konzervatív keresztények nem az Íráshoz hűek, hanem ahhoz az intoleráns, kirekesztő előítélethez, amit önkényesen olvasnak bele a „valójában sokszínű” szövegbe. A melegaktivistaként és jogvédőként, valamint leszbikus gyerekmesék írásával foglalkozó írónő „újítóan bátor” értelmezése persze mind teológiailag, mind logikailag primitív és fárasztóan öncélú. A liberális hátország erkölcsi fölényével fellépő Hall blaszfém okfejtése egyetlen egy igéből, Pál Korintusiakhoz írt levelének hasonlatából indul ki: „Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” (15:45) Ebből szerinte logikusan következik, hogy mivel az első emberből lett teremtve az asszony, így mind az „eredeti”, mind az „utolsó” Ádám női és férfi kromoszómák nélkül jött a világra. A „stabil nemi identitás hiánya” pedig a transzneműség „csodája”, így Jézus ha ma élne nemcsak támogatná a Google-t szivárványba borító pride hónapot, hanem maga is a büszke meleg és transzvesztita közösség tagja lenne – állítja őszinte dilettantizmussal Hall.

Ugyan az elmúlt kétezer év ellentmondásos keresztény teológiája már sok zsákutcát és életellenes végkövetkeztetést kitermelt magából, de azt az egyszerű, görög szavakban és ragokban szinte minden evangéliumi versben visszaköszönő tényt, hogy Jézus férfi volt, még csak most – a genderőrület hajnalán – jutott eszébe bárkinek is megkérdőjelezni. Bár az önigazoló liberális teológia gyöngyszemeként egy igét facsar ki a számára előnyös végkövetkeztetésig, azt már egy szerény képességű tanuló is megállapítaná az irodalom érettségin, hogy Pál szavait elsősorban hasonlatként, nem pedig a biológiára is kiható lényegi azonosságként kell értelmezni. A Bibliát végig önkényes eszközként használó leszbikus írónő azon állítása sem igaz, hogy Ádám transznemű lett volna, hiszen Mózes I. könyve világosan „férfiról és asszonyról” beszél a teremtéskor, vagyis az első ember férfi volt Éva megformálása előtt is és után is. Az a csekély biológiai anyag, amit Isten „kiműtött” Ádámból, hogy abból megteremtse Évát, ugyan valóban meghatározta az első nő teljes genetikai térképét, de visszafelé már nem hatott, hiszen pont a Hall által fundamentumként hivatkozott Korintusi levél állítja, hogy „nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból”. (11:8)

Jézus nemi identitása pedig vitán fölül áll mind a biológiai nemét, mind a karakterét illetően. A születését leíró szerzők, Máté és Lukács, egybehangzóan közlik, hogy Máriában nem egy transz-, hanem egy fiúgyermek fogant: „És íme fogansz a te méhedben, és szülsz fiat (hyiós: fiút, férfiörököst), és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK” (szintén egy tipikus férfinév).

A cikk illusztrációján (és számos vallásos illusztráción) szereplő „nőies” vonások sem lehettek rá jellemzőek, hiszen húsz éven át a korabeli építőiparban dolgozott, ami a korban tisztán fizikai erőre épült. A súlyos gerendát izmok húzták fel, az épületköveket emberi erő hasította ketté. Éppen ezért sem követői, sem pedig a családja, sőt még az ellenségei sem tartották őt férfiatlannak, ez ugyanis azonnali megvetést váltott volna ki mind a férfi, mind pedig a női hallgatóságból. Később a hímnemű utalás végig megmarad az evangéliumokban, a vele három éven át együtt szolgáló apostolok is úgy hivatkoztak rá, mint a „férfira, aki Istentől bizonyságot nyert”. Sőt legjobb barátja, János egyenesen antikrisztusi vonásnak nevezte azt, aki „tagadja az Atyát és a Fiút”.

Bár látjuk, hogy a legújabb „transzteológia” a Biblia bármely lapján kártyavárként omlik össze, a genderideológia politikai, kulturális térnyerése folyamatosan energizálja a vadabbnál vadabb teológiai elméleteket. Az elmúlt öt évben a legdinamikusabban bővülő igemagyarázati platform a YouTube, ahol különböző animált videókban próbálják közérthetővé tenni a Biblia szerintük valódi üzenetét. Közöttük tűnt föl tavaly a What The Bible Really Says (Mit is mond valójában a Biblia?) nevű csoport, amely hónapról hónapra ígér újabb és újabb látványos videókat a témában. A „keresztény” LMBTQ-mozgalom propagandaanyaga a „nem is úgy kell érteni, ahogy elsőre látszik” elv mentén igyekszik a homoszexualitást egyértelműen bűnként definiáló szakaszokat újraértelmezni a Bibliában. Így Lót házában az angyalok nők voltak, nem férfiak, a bűn pedig csak abban állt, hogy a csoportos szexet erőszakkal, nem pedig szabad beleegyezéssel akarták gyakorolni. Hasonló logikával Mózes is csak azért tiltotta meg a homoszexualitást a Léviták könyvében – „És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten” (20:13) –, mert a kánaáni népek azt rituális célból, bálványimádásra használták, ezzel „megszentségtelenítették” ezt a fajta, szerintük Istentől való szexuális közösséget. Most, hogy a pogány kultuszok már kiszorultak, újra szabadon lehet férfinak férfival, nőnek nővel az ágyba feküdnie, akár egyházi „esküvő” után is.

Ebben az értelmezésben a Róma levélben szereplő „egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén” (1:27) sem azt jelenti, amit az olvasó gondol, hanem azt, hogy mindezt „tisztátalan indulatokból” tették, rossz motívumból és nem egy hűséges melegházasság keretében. Ha pedig eszünkbe jutna Pál Timóteusnak írt listája az utálatos bűnökről, az ott szereplő „arsenkoites” (férfiágyak) kifejezés is csupán annyit takar, hogy egy férfi sok partnerrel bújik ágyba, mivel az ágyak a szóösszetételben többes számban szerepel. „Amit ezek a versek leírnak, az valójában teljesen másról szól, mint amit ma a homoszexualitás jelent” – vonják le a konklúziót az alkotók, hozzátéve a Huffington Post cikkében is tényként kezelt állítást, hogy a tradicionális keresztények totálisan félreértik azt, amire állandóan hivatkoznak, vagyis a Szentírást.

Hasonló teológiai torzszülemények kísérik a genderideológia előtti keresztény meghátrálást, de a tudomány és a kereszténység Darwin óta tartó konfliktusát is, ahol a Bibliától már fényévekre szakadtak el a megfelelési kényszerből okoskodó teológusok. Az evolúciót és a teremtést összeegyeztetni akaró zavaros értelmezések mellett ma már komplett teológia van arra, hogyan fognak megtérni a robotok és 2014-ben Ferenc pápa a Vatikánban üdvösséget ígért a földönkívülieknek. A tudomány társadalmi presztízse miatt a Bibliát „fölfrissíteni akaró” elméletek remek táptalajt nyújtanak a gúnyolódásnak, amire remek példa az Index héten megjelent szatirikus anyaga, amelynek olvasói jót derülhetnek a mesterséges intelligenciát megtéríteni akaró lelkészek és az ezzel viccelődő valláskutatók okoskodásain. „Nem gondolom, hogy Krisztus megváltása csak az emberekre korlátozódna” – idézik Christopher J. Benek amerikai lelkészt, majd Russell C. Bjork kutatót, aki szerint nincs teológiai akadály az ember és a mesterséges intelligencia közös istenkeresésének az útjában.

A külvilág számára nevetséges, a hívők számára pedig megalázó teóriák terjedésének első számú táptalaja a bibliaismeret drámai csökkenése a nyugati társadalomban. A fiatal generáció alapvető olvasási és szövegértési hiányosságokkal küzd, így a gondolkodást és tartós figyelmet igénylő Ó- és Újszövetség tanulmányozása jóval nehezebben megy, mint a szüleik generációjának. Ehhez a klasszikusan 21. századi problémához járul a nyugati fogyasztói kultúra vizuálisan és érzelmileg is azonnali impulzust nyújtó „agyelszívása”, aminek következtében a korábban aktív hívők is egyre kevesebb időt és egyre kevesebb figyelmet biztosítanak Isten beszéde számára.

A neves vallásszociológus, George Barna kutatása szerint az amerikai kereszténység gerincét alkotó 60 milliós, hagyományosan konzervatív, evangéliumi tömbön belül is mára csak a töredékük, négy-ötmillió keresztény rendelkezik alapos, bibliai világnézettel. Számukra a „transznemű” Jézus és a Szodomába látogató női angyalok teológiája természetesen továbbra is eretnekségnek és elmebajnak számít, viszont ahol a Biblia tartalma már a vasárnapi iskola homályába veszik el, a hétvégi összejövetelek pedig szűk egyórás társadalmi és motivációs alkalmakká redukálódtak, ott még a hülyeség is igaznak tűnhet, ha kellően hatásosan tálalják.

Ennek pedig már egyenes ágú morális következménye, hogy a Pew Research Center 2015-ös kutatása szerint az amerikai keresztények 54 százaléka tartja elfogadhatónak a homoszexuális életmódot, ami 10 százalékponttal magasabb, mint a korábbi, 2007-es adat. A konzervatív és liberális világkép ráadásul ma már nem felekezetek között húzódik, hanem azokon belül határolja el élesen egymástól a gyülekezeteket és a hívőket az olyan alapvető bibliai értékek, mint a család és a házasság mentén.

Az amerikai katolikusoknak már 70 százaléka tartja elfogadhatónak a homoszexuális életmódot, de a változás a korábban keményvonalasnak tartott evangéliumi keresztények körében is megdöbbentő: utóbbiak 40 százaléka támogatja a melegjogok kiszélesítését, és ez az arány jóval 50 százalék fölött van, ha csak a 30 év alattiakat vizsgáljuk. Nincs tehát többé értelme mondjuk liberális katolikusokról és konzervatív evangéliumiakról beszélni, hiszen mindkét táborban, mindkét álláspont képviselői megtalálhatóak.

Hol húzódik tehát a valódi és a névleges kereszténységet elválasztó határ? Nem a tagságban, nem a doktrínákban, hanem a Biblia őszinte és minden szavát önmaga egyszerű jelentésében elfogadó bátor hitben, ez pedig a férfias konfliktusokat mindig bevállaló Jézus szerint nem közröhejt, hanem megtérést vált majd ki az emberekből. Persze ehhez igazi férfinak és igazi nőnek kell lenni még a 21. században is. (Folytatjuk)

Olvasson tovább: