Kereső toggle

A ma kemény, de a holnap még rosszabb lesz!

Sötét jövőt jósol a világnak Jack Ma, Kína legnépszerűbb milliárdosa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A ma kemény, a holnap még rosszabb, holnapután viszont már kisüt a nap! - vallja Jack Ma, a semmiből jött milliárdos, aki szerint a technológia fejlődési iramának gyorsulása először vesztesekre és nyertesekre szakítja majd szét a társadalmat, mielőtt elhozná számunkra az aranykort. A robotizáció, a mesterséges intelligencia és az internet hármasa által satuba fogott világ a következő három évtizedben ezért sokkal több fájdalmat, mint boldogságot él majd át az öregedés, a munkanélküliség és a bizonytalanság miatt. Kína második leggazdagabb embere húsz éve még angolt tanított havi 12 dollárért, most pedig a világ legnagyobb online piacterének, az Alibabának a tulajdonosa. Kudarccal és újrakezdéssel teli élete a kulturális forradalom mélységéből ívelt föl, és tette őt a nemzetek fölötti globalizmus kiemelkedő szónokává.

„Pusztítsd el a régi világot, hogy újat alkothass” – visszhangozták Mao Ce-tung jelszavát az ősi Hangcsou utcáin, amikor a kis Ma Jün megszületett 1964-ben. A vörösgárdista terror kulturális és fizikai elnyomásában élő tradicionális zenészcsalád alig tudott kijönni az akkor közmegvetésnek örvendő szakmájából, így a folyamatos nélkülözés mellett egyedül az örök optimizmus és vidámság tehette boldoggá a kiskorától kezdve ambiciózus Ma életét. Bár nem túl előnyös külseje és burzsoá származása miatt folyamatos támadásoknak volt kitéve az iskolapadban, hamar kitűnt megingathatatlan önérzetével, és elmondása szerint „sosem érdekelte a fölötte állók véleménye”. Magányában szeretett hobbijának, a tücsökgyűjtésnek szentelte idejét; az egyedeket már a ciripelésükről képes volt beazonosítani. A harcias bogarakból ötletesen „gladiátorviadalt” szervezett, amivel az osztályban sikeresen állította helyre a megtépázott jóhírét.

A tétlenkedni utáló, dolgozni-tanulni már-már mániákusan szerető Ma életének első fordulópontja 1972-ben történt, amikor Nixon amerikai elnök látogatást tett a szülővárosában. Az ettől fogva a nyugati nyitás kapujaként elhíresült városba rendszeresen kezdtek járni a turisták, akiknek a nyolcéves srác rövid angolleckékért cserébe egyedi városnézést ajánlott fel. Ekkor ragadt rá a „Jack” előnév, mivel az amerikaiak a nyelvtörő kínai helyett inkább új nevet ragasztottak a folyton a hotelek körül mászkáló kisfiúra. Nyolc éven keresztül Ma minden reggel kora hajnalban kelt, és negyven percet biciklizett, hogy a külföldi „ügyfeleivel” találkozhasson, akiktől szerinte sokkal többet tanult, mint az unalmas, ideologizált állami tanórákon. A kettős nevelés hatására már tinédzserkorára fölismerte, hogy „Kína nem a világ legboldogabb és leggazdagabb országa”, és ettől kezdve egyre többet igyekezett megtudni a kinti világról. Tizenöt évesen összebarátkozott egy kedves ausztrál családdal, akik meghívták őt egy harmincnapos „nyári vakációra” a szigetországba. „Te jó ég! Itt minden teljesen más, mint ahogy nekünk a tanáraink mondták” – döbbent le újra a nyugati életszínvonal láttán, ez pedig végleg a kapitalizmus felé fordította a figyelmét.

A hangyák forradalma

Pénz és kapcsolatok hiányában egyedül a tanulás nyitott számára utat a felemelkedéshez, itt azonban komoly akadályokba ütközött nyugatias szemlélete miatt. „Az általános iskolában kétszer buktam meg, a középsuliban háromszor, az egyetemi felvételin csak harmadjára mentem át, és amikor lediplomáztam, a legtöbb munkahelyről politikai okokból elhajtottak” – foglalta össze a kudarcokkal teli ifjú éveit a CBS 60 Minutes című műsorának adott interjújában. Hozzáállását jól érzékelteti humoros kommentárja, amit a Harvard egyetemre való makacs jelentkezéseihez fűzött: „Miután tízszer kértem a felvételemet, és tízszer elutasítottak, úgy voltam vele: sebaj, úgyis inkább tanítani akarok náluk!” Erre persze még évtizedeket kellett várnia, de tanári diplomájának köszönhetően végül sikerült angoltanárként elhelyezkednie, amit első vállalkozása alapításáig örömmel végzett is a 12 dolláros minimális havi fizetés ellenére. Előnytelen külsejét nem szégyellte, hanem egy vicces tanítói stílust alakított ki köréje, amivel hamar népszerű lett a tanítványai körében. Előadói képességeit azóta is kamatoztatja, az elmúlt években rendszeresen fellép és előad kínai tévéműsorokban, öltözött már be popsztárnak, több humoros előadása pedig vírusvideóként futott föl a YouTube-on.

Még az egyetemen kezdett el udvarolni diáktársának, Zang Jingnek, akivel a nyolcvanas évek végén kötötte össze az életét. „Ma Jün nem túl szép férfi, mégis beleszerettem, mert sokkal többre volt képes, mint a többi csinos srác” – írta le őszintén máig tartó hűséges kapcsolatuk kezdetét Zang, aki később szintén tanárként helyezkedett el.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: