Kereső toggle

A ma kemény, de a holnap még rosszabb lesz!

Sötét jövőt jósol a világnak Jack Ma, Kína legnépszerűbb milliárdosa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A ma kemény, a holnap még rosszabb, holnapután viszont már kisüt a nap! - vallja Jack Ma, a semmiből jött milliárdos, aki szerint a technológia fejlődési iramának gyorsulása először vesztesekre és nyertesekre szakítja majd szét a társadalmat, mielőtt elhozná számunkra az aranykort. A robotizáció, a mesterséges intelligencia és az internet hármasa által satuba fogott világ a következő három évtizedben ezért sokkal több fájdalmat, mint boldogságot él majd át az öregedés, a munkanélküliség és a bizonytalanság miatt. Kína második leggazdagabb embere húsz éve még angolt tanított havi 12 dollárért, most pedig a világ legnagyobb online piacterének, az Alibabának a tulajdonosa. Kudarccal és újrakezdéssel teli élete a kulturális forradalom mélységéből ívelt föl, és tette őt a nemzetek fölötti globalizmus kiemelkedő szónokává.

„Pusztítsd el a régi világot, hogy újat alkothass” – visszhangozták Mao Ce-tung jelszavát az ősi Hangcsou utcáin, amikor a kis Ma Jün megszületett 1964-ben. A vörösgárdista terror kulturális és fizikai elnyomásában élő tradicionális zenészcsalád alig tudott kijönni az akkor közmegvetésnek örvendő szakmájából, így a folyamatos nélkülözés mellett egyedül az örök optimizmus és vidámság tehette boldoggá a kiskorától kezdve ambiciózus Ma életét. Bár nem túl előnyös külseje és burzsoá származása miatt folyamatos támadásoknak volt kitéve az iskolapadban, hamar kitűnt megingathatatlan önérzetével, és elmondása szerint „sosem érdekelte a fölötte állók véleménye”. Magányában szeretett hobbijának, a tücsökgyűjtésnek szentelte idejét; az egyedeket már a ciripelésükről képes volt beazonosítani. A harcias bogarakból ötletesen „gladiátorviadalt” szervezett, amivel az osztályban sikeresen állította helyre a megtépázott jóhírét.

A tétlenkedni utáló, dolgozni-tanulni már-már mániákusan szerető Ma életének első fordulópontja 1972-ben történt, amikor Nixon amerikai elnök látogatást tett a szülővárosában. Az ettől fogva a nyugati nyitás kapujaként elhíresült városba rendszeresen kezdtek járni a turisták, akiknek a nyolcéves srác rövid angolleckékért cserébe egyedi városnézést ajánlott fel. Ekkor ragadt rá a „Jack” előnév, mivel az amerikaiak a nyelvtörő kínai helyett inkább új nevet ragasztottak a folyton a hotelek körül mászkáló kisfiúra. Nyolc éven keresztül Ma minden reggel kora hajnalban kelt, és negyven percet biciklizett, hogy a külföldi „ügyfeleivel” találkozhasson, akiktől szerinte sokkal többet tanult, mint az unalmas, ideologizált állami tanórákon. A kettős nevelés hatására már tinédzserkorára fölismerte, hogy „Kína nem a világ legboldogabb és leggazdagabb országa”, és ettől kezdve egyre többet igyekezett megtudni a kinti világról. Tizenöt évesen összebarátkozott egy kedves ausztrál családdal, akik meghívták őt egy harmincnapos „nyári vakációra” a szigetországba. „Te jó ég! Itt minden teljesen más, mint ahogy nekünk a tanáraink mondták” – döbbent le újra a nyugati életszínvonal láttán, ez pedig végleg a kapitalizmus felé fordította a figyelmét.

A hangyák forradalma

Pénz és kapcsolatok hiányában egyedül a tanulás nyitott számára utat a felemelkedéshez, itt azonban komoly akadályokba ütközött nyugatias szemlélete miatt. „Az általános iskolában kétszer buktam meg, a középsuliban háromszor, az egyetemi felvételin csak harmadjára mentem át, és amikor lediplomáztam, a legtöbb munkahelyről politikai okokból elhajtottak” – foglalta össze a kudarcokkal teli ifjú éveit a CBS 60 Minutes című műsorának adott interjújában. Hozzáállását jól érzékelteti humoros kommentárja, amit a Harvard egyetemre való makacs jelentkezéseihez fűzött: „Miután tízszer kértem a felvételemet, és tízszer elutasítottak, úgy voltam vele: sebaj, úgyis inkább tanítani akarok náluk!” Erre persze még évtizedeket kellett várnia, de tanári diplomájának köszönhetően végül sikerült angoltanárként elhelyezkednie, amit első vállalkozása alapításáig örömmel végzett is a 12 dolláros minimális havi fizetés ellenére. Előnytelen külsejét nem szégyellte, hanem egy vicces tanítói stílust alakított ki köréje, amivel hamar népszerű lett a tanítványai körében. Előadói képességeit azóta is kamatoztatja, az elmúlt években rendszeresen fellép és előad kínai tévéműsorokban, öltözött már be popsztárnak, több humoros előadása pedig vírusvideóként futott föl a YouTube-on.

Még az egyetemen kezdett el udvarolni diáktársának, Zang Jingnek, akivel a nyolcvanas évek végén kötötte össze az életét. „Ma Jün nem túl szép férfi, mégis beleszerettem, mert sokkal többre volt képes, mint a többi csinos srác” – írta le őszintén máig tartó hűséges kapcsolatuk kezdetét Zang, aki később szintén tanárként helyezkedett el.

„Szinglik Napja” 2014-ben az Alibabánál. Aranybánya.
Bár a diákjai megszavazták Hangcsou tíz legjobb tanára egyikének, Ma érdeklődése egyre inkább az üzlet felé fordult, és a kilencvenes évek elején létrehozta első vállalkozását, egy kis tolmácscéget. 1995-ben ennek keretében jutott ki Amerikába, ahol egy barátjával közösen életében először próbálta ki az akkor még csak „jópofának, de nem túl hasznosnak ítélt” új technológiát, az internetet. Az elején ők sem vették túl komolyan, és a Yahoo-n nevetve rákerestek arra, hogy „sör”. Amikor azonban a találati listában egy kínai oldal sem jött föl, Ma hirtelen rádöbbent, hogy egy óriási üzleti lehetőség áll előttük. Bár életében akkor találkozott először billentyűzettel és számítógéppel, rögtön megszervezett egy kétezer dolláros kölcsönt, hogy elindíthassa a China Pages-t, ami eleinte nem tudott többet, mint hogy egyszerű információkat közölt Kínáról. Az Inc. magazinnak később úgy nyilatkozott, hogy valójában fogalma se volt arról, hogy mit csinál, csak követte a belső megérzését: „Olyan voltam, mint egy vak ember egy vak tigris hátán.” Az ismeretlenbe való kiugrás azonban rögtön kifizetődött, miután a China Telecom 185 ezer dollárral beszállt az ígéretes projektbe, és a harmincéves angoltanárt rögtön megtették az oldal igazgatósági tagjának. „Sose láttam ennyi pénzt azelőtt – hökkent meg Ma a váratlan befektetői ajánlaton, ám az együttműködés hamar kudarcba fulladt: – Mindent, amit javasoltunk, bigottul elvetettek! Úgy viszonyultak hozzánk, mint az elefánt a hangyához, így inkább kiléptem”. Négy évig ezután Pekingben dolgozott, de a siker és a lehetőség illata többé már nem hagyta őt nyugodni: „Eldöntöttem, hogy létrehozom saját elektronikus piacteremet.”

„Szezám tárulj!” – az Alibaba megalapítása

1999-ben tizennyolc barátját összetrombitálta az albérletébe, és miután felvázolta nekik ötletét, megkérdezte, ki mennyit tudna beletenni a projektbe. Hatvanezer dollár jött össze, így hivatalosan is elindult az Alibaba.com. „Már akkor egy globális vállalatban gondolkoztam, ezért is választottam olyan nevet, amit könnyű kiejteni, és amit mindenki a »Szezám tárulj!« végtelen lehetőségével köt össze” – indokolta az új cég névválasztását, aminek fókusza a kis- és középvállalatok online összekötése volt a kínai és persze határon túli fogyasztókkal. A híres-hírhedt kínai ipartermékek az esernyőtől a műanyag alkatrészekig, a féldolláros bizsutól a lekoppintott nyugati márkacikkekig mind fölkerültek az online piactérbe, ahonnan országon belül és a tengerentúlon egyaránt egy kattintással lehetett belőlük rendelni akár százas, akár milliós mennyiségben. A korábban elszigetelt gyárak így hirtelen a világ minden pontjáról szereztek maguknak vásárlókat, aminek köszönhetően egész vállalkozások épültek rá az Alibaba rendszerre.

Az Amazon és az Ebay kombinációjához hasonló kínai modell hamar népszerűvé vált, ami a dotcom-lufi kidurranásáig csak úgy vonzotta a befektetőket: a Goldman Sachs 5 milliót, a SoftBank pedig 20 millió dollárt tett a cégbe. A túlpörgő technológiai szektor őrületének a csúcsán azonban ők sem kerülhették el a zuhanást. „Mivel túl gyorsan növekedtünk, a dotcom-lufi kipukkanásakor rengeteg embert voltunk kénytelenek elbocsátani. 2002-re alig 18 hónapra elegendő tartalékunk maradt.” A megroppanást kihasználva az Ebay fokozott erővel kezdett el terjeszkedni a kínai piacon, és 2003-ra úgy tűnt, a teljes távol-keleti piacot megszerzi magának.

A szorult helyzetbe került Ma ekkor hozta legmerészebb döntését, ami végül nemcsak megmentette az Alibabát, de folyamatos növekedési pályára állította a céget: ingyenessé tette a szolgáltatását az árérzékeny kínai fogyasztóknak, csupán a reklámokra korlátozva a bevételt: „Lehet, hogy ők a cápák az óceánon, de itt a Jangcén mi leszünk a krokodilok” – indokolta döntését, amivel helyi szinten sikeresen aláaknázta a globálisan működő Ebay-modellt. Egy nyugati fogyasztót ugyanis nem érdekel, hogy az amerikai óriás néhány százalékot lecsippent az eladások után, viszont a minden filléren spórolni akaró kínai árusok csupán emiatt milliószámra vándoroltak át a konkurenciához. „Ha más korban születtem volna, bizonyára hadvezér lettem volna” – áradozott magáról a büszke cégvezér, miután az Ebay bejelentette, hogy végleg föladja a versenyt.

Az amerikaiak fölött aratott gazdasági diadal Kína nemzeti büszkeségévé tette a vállalatot, ami szédítő iramban fejlődött tovább, és a Bloomberg szerint ma nagyobb forgalmat bonyolít le, mint az Amazon és az Ebay együttvéve. Tavaly a helyi „Black Friday” vásárlási csúcson, a Valentin-nap antipárjaként megtartott „Szinglik napján” 24 óra leforgása alatt 18 milliárd dollárnyi értékben adtak-vettek termékeket a hálózaton. 2014. szeptember 19-én az Alibaba kilépett a tőzsdére, ami minden idők legsikeresebb részvénypiaci rajtját produkálta. Egy nap leforgása alatt a vállalatot 150 milliárd dollárra értékelték, ami 2017-re fölment egészen 295 milliárdra, ezzel Kína második leggazdagabb emberévé téve az egykori vidám angoltanárt.

Nem azért születtem, hogy dolgozzam!

Miután 2013-ban visszavonult a cég egyszemélyi vezetésétől, Ma a legtöbb energiáját a személyes imázsépítésre és a hazája nem hivatalos gazdasági nagyköveteként betöltött szerepére fordítja.

„Azért vonultam vissza olyan korán a vezetésből, mert még mindig annyira fiatalnak érzem magam! A világ olyan csodálatos, miért töltsem el az életem örökké az Alibaba vezérigazgatói székében? Nem azért születtem a világra, hogy dolgozzam, hanem azért, hogy élvezzem az életet. Nem az irodámban, hanem a tengerparton akarok meghalni” – indokolta széles vigyorral a davosi Világgazdasági Fórumon azt, hogy miért járja a cége vezetése helyett a nagyvilágot 50 millió dolláros magángépén a jövőről szóló vízióját hirdetve.

A CNBC szerint bár Ma lojális a kínai kormányhoz, identitása sokkal inkább globalista, mint nemzeti: „Ma már most sokkal ismertebb és népszerűbb, mint Kína öt legutóbbi vezetője együttvéve, ráadásul ezt a trendet maga is tudatosan építi. Úgy tűnik, olyan globális véleményvezérré és üzleti sztárrá akar válni, mint Warren Buffet vagy Steve Jobs.” Az elmúlt két évben folyamatosan szerepel TV-műsorokban, fesztiválokon, ezenkívül előadásokat tart a legjelentősebb gazdasági konferenciákon, személyes találkozóin pedig konzultált már Obamával, Merkellel és persze az új amerikai elnökkel, Donald Trumppal. Erőteljes individualizmusát a kínai kormány elnézően kezeli, hiszen egyrészt Ma mindig ügyel, hogy ne lépje át a határokat, másrészt cége a kínai ipar első számú exportőre a világban. „Szeresd a kormányt, de ne házasodj össze vele” – foglalta össze a központi hatalomhoz fűződő ambivalens viszonyát a CBS-nek.

Legutóbbi megszólalásaiban – hasonlóan Elon Muskhoz – egyre többet foglalkozik az internet, a robotizálás és mesterséges intelligencia veszélyeivel, amik miatt szerinte „a világ a következő harminc évben sokkal több fájdalmat él majd át, mint boldogságot”. Ennek a pesszimizmusnak személyes okai is vannak, ugyanis fia tízéves korábban online játékfüggő lett, és a szüleitől a Kínában népszerű internetkávézókba menekült, ahol napokat töltött a virtuális valóságban. A digitális „drog” terjedésének, amelyet a helyi média „harmadik ópiumháborúnak” nevezett el, több tízmilliónyi játékos esett áldozatul, akik közül több millióan krónikusan függők, csak a gép előtt tudnak élni. A helyzet annyira súlyos, hogy már országszerte átnevelőtáborok létesülnek, ahol elektrosokkal és fizikai kényszerrel próbálják kikúrálni őket az addikcióból. 2015 februárjában országszerte nagy vihar kavart a kétségbeesett egyetemista, Vang Liang esete, aki elkeseredésében egy konyhakéssel vágta le a bal kezét, hogy megszabaduljon a játékmániától. Az internet semmiből jött milliárdosa éppen ezért a magánéletében szigorúan „kütyüszegény” életmódot folytat, a jegyzeteit papíron írja, szabadidejében pedig könyvet olvas, és küzdősportot tanul. Családját annyira elzárja a nyilvánosságtól, hogy két kisebbik gyermekének még a nevét sem lehet tudni, nyilvános fotó pedig születésük óta nem készült róluk.

A globalizmus harmóniája

A kínai sikerek-nek köszönhetően az Alibaba a New York-i tőzsde sztárja lett.
Idén áprilisban szokatlanul őszintén beszélt arról, hogy a digitalizáció okozta társadalmi konfliktusok a jövőben egyre mélyülő spirálban fogják követni a technológia rohamos fejlődését. „Tizenöt éve 200-nál is több beszédet tartottam arról, hogy az internet az összes iparágat érintő változásokat eredményez majd, de senki nem hallgatott rám, hiszen még csak egy senki voltam a szemükben. Most újra figyelmeztetni jöttem!” – szólalt föl a Kínai Vállalkozók Klubjának startup szekciójában. Szerinte milliószámra szűnnek majd meg munkahelyek nemcsak az ipari termelésben, hanem a szolgáltatóiparban is, mivel a mesterséges intelligencia az úgymond „intellektuális“ munkákat is helyettesíteni tudja. Meggyőződése, hogy harminc év múlva a legjobb CEO-k már robotok lesznek, és nem emberek. Az olcsó munkaerőre építő kínai gazdaság számára ez különösen fájdalmas lehet, hiszen a lakosság túlnyomó része továbbra sem magasan képzett dolgozó, hanem egyszerű, monoton munkát végez, akiket a precíziós robotika és a szerverek tömegével szórnak majd ki az állásukból. „A gépeknek csak olyan munkákat szabad elvégezniük, amiket az emberek nem tudnak, a gépek csak az emberek partnerei lehetnek, nem pedig helyettesítői” – szögezte le Ma, hozzátéve, hogy állami szabályozásnak is korlátoznia kell a gépek terjedését annak érdekében, hogy ne szakítsa szét a társadalmat a munkanélküliség.

A kulcs az oktatás, amiben szerinte viszont föl kell hagyni a perfekcionista és teljesítményalapú szemlélettel, mert amíg a tehetséges diákok a jegyekért és nem a képességekért tanulnak, addig a 21. század veszteseit neveljük az iskolapadban. Saját fiát is figyelmeztette, hogy a mesterséges intelligencia elsők között üti majd ki a szűk látókörű eminens tanulókat, így inkább rosszabb jegyei legyenek a suliban, de törekedjen a tehetsége és képességei kibontakoztatására: „Nem szükséges osztályelsőnek lenned, sokkal jobb, ha a jegyeid csak annyira jók, amennyire szükséges. Csak így lesz elég időd arra, hogy új képességeket sajátíts el!”

Az örök pozitivizmus Jack Ma celebritásának alapja. „Maradj éhes, és kövesd az álmaidat”, valamint „Amíg nem adod föl, mindig van esélyed” típusú szlogenjeit – együtt a semmiből jött milliárdos mosolyával – diákok milliói posztolják ki a Facebook-oldalukra nemcsak Kínában, hanem a nyugati egyetemeken is. De nemcsak az internet, hanem a mainstream média is vállára emelte „a Távol-Kelet Steve Jobsát”, aki nemcsak az üzleti életben alkotott maradandót, de személyes varázsa a dollármilliárdjain túl is érvényesül. Ez pedig a CNBC szerint akár politikai változásokat is hozhat Kínában, az egyénre építő individualizmusa, valamint a globalizmus iránti elkötelezettsége tovább fogja puhítani a Peking és a Nyugat közötti ellentétet. „A világnak új vezetésre van szüksége, de ennek az új elitnek össze kell fognia! Mint üzletember, az én álmom, hogy közösen hozzuk el a Földre a jólétet!” – fogalmazta meg Jack Ma globalista utópiáját az idei Világgazdasági Fórumon.

Olvasson tovább: