Kereső toggle

Trollok harca

Hamis vádakkal buktatták meg a keresztény kormányzót Indonéziában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elveszítette Jakarta kormányzói székét, örülhet, hogy nem kell börtönbe vonulnia, népszerűsége miatt mégis sikerrel aspirálhat a 2019-es elnökválasztásra – röviden ez az indonéz fővárosban lezajlott kormányzóválasztás mérlege a keresztény hitű Basuki Tjahaja Purnama számára. A korrupcióval és a bürokráciával szemben harcot hirdető politikust ellenfelei a muszlim radikálisokkal összefogva igyekeztek ellehetetleníteni. Azzal vádolták meg, hogy káromolta az iszlámot, tömegtüntetéseket szerveztek ellene és bíróság elé állították. Mindezt a vallási türelmére büszke Indonéziában, a világ legnépesebb muszlim országában.

Az 51 éves Basuki Tjahaja Purnama, akit többnyire csak Ahok néven emlegetnek (kínai beceneve nyomán), már így is történelmet írt. Annak ellenére, hogy keresztény hite és kínai nemzetisége miatt kétszeresen is kisebbséginek számít a több mint 260 milliós országban, ahol a lakosság csaknem 90 százaléka muszlim, 2014-ben mégis elfoglalhatta Jakarta kormányzói székét. Ezzel ő lett az indonéz főváros első kínai és az elmúlt fél évszázad egyetlen nem muszlim vezetője. Igaz, nem választások révén került pozícióba: az addigi kormányzót, Joko Widodót megválasztották az ország elnökének – így helyettese, Ahok ülhetett a vezetői székbe. Ugyanakkor 2012-ben az 5 százalékos kínai és 10 százalékos keresztény kisebbséggel rendelkező metropoliszban úgy választották meg Widodót, hogy nyilvánvaló volt: a kínai-keresztény politikus lesz a helyettese. A korábban sikeres vállalkozóként tevékenykedő Ahok ráadásul 70 százalékos népszerűségnek örvendhetett a közvélemény-kutatások szerint. Elsősorban a feltörekvő középosztály támogatását élvezte a korrupció- és bürokráciaellenes intézkedései nyomán, illetve fejlesztési tervei miatt, amelyek révén Jakartát egy olyan modern „okosvárossá” kívánta fejleszteni, mint például Szingapúr.

Mint kabinetjének egyik vezető munkatársa a Heteknek elmondta, a volt kormányzó harca a korrupció ellen személyes motivációból is fakad: a kereszténység karizmatikus irányzatához tartozó Ahok ugyanis gyakorló hívő, aki minden reggel négy órakor imával kezdi a napot, és politikai alapelveit a Biblia tanításaira alapozza.

Érdemes megjegyezni: az, hogy muszlim többséget keresztény hitű kormányzó igazgasson, Indonéziában nem annyira lehetetlen küldetés, mint mondjuk a Közel-Kelet muszlim országaiban lenne. A 18 ezer szigetet felölelő Indonéziára ugyanis történelmének kezdetétől erősen jellemző az etnikai és vallási sokszínűség, amely a második világháború után függetlenné vált ország alkotmányának is egyik sarokköve. Az alaptörvényben megfogalmazott „állami istenkép” tulajdonképpen kompromisszum egy muzulmán és egy szekuláris államforma között. Persze az iszlám kiemelkedik az „egyenlő” vallások sorából – ám az egyistenhívő kisebbségek így is gyakorolhatják hitüket, még ha rendszeresen fellángolnak is vallási indíttatású feszültségek. (Erről lásd bővebben: Transzmigráció és megszállás – Az indonéz áttelepítési program tanulságai, Hetek, 2016. 09. 30.)

Meghekkelt beszéd

Politikájával Ahok azonban nemcsak támogatókat, hanem ellenségeket is bőven szerzett magának – az elmúlt hónapokban még a magyar sajtó ingerküszöbét is elérték a kormányzó elleni tömegtüntetések. A már idézett munkatárs szerint ezeket nem „normális” kampányeseményként kell értelmezni, hanem egy jól megszervezett lejárató hadjáratként. Ennek apropója egy tavaly szeptember végi kortesbeszéd volt, amelyben a kormányzó Pramuka szigetén igyekezett népszerűsíteni egy haltenyésztési programot. Ennek során arra is kitért, hogy hallgatói ne engedjék megtéveszteni magukat olyanoktól, akik félremagyarázzák a Korán egy bizonyos versszakát, és azzal fenyegetik őket, hogy pokolra jutnak, ha rá szavaznak. Ha valaki mégis félne emiatt, az inkább ne szavazzon rá, mondta, hangsúlyozva, hogy a haltenyésztési program akkor is megvalósul, ha őt leszavazzák.

Az ominózus Korán-szakasz arról szól, hogy az igaz hívők nem köthetnek szövetséget zsidókkal és keresztényekkel: a kormányzó ellenfelei közül ezt többen úgy interpretálták, hogy egy muszlim nem szavazhat keresztény jelöltre. Az élőben közvetített kampánygyűlés után egyetlen párt vagy személy – beleértve a helyi lakosokat – sem tiltakozott a beszéd miatt.

Az „ügy” akkor pattant ki, amikor kilenc nappal később a beszéd egy részlete „újraszerkesztve” kikerült a Facebookra és a Youtube-ra. Amíg eredetileg a kormányzó arról beszélt, hogy a választókat a Korán-idézetet felhasználva tévesztették meg, az interneten már az a változat terjedt el, amely szerint maga a Korán-idézet vezette félre őket. A gépezet pedig beindult: több tízezer aláírás gyűlt össze a kormányzó ellen, és több muszlim szervezet – mint például a szélsőséges Iszlám Védelmi Front – feljelentette a politikust, azzal vádolva, hogy megsértette az 1965-ös vallásgyalázás-ellenes törvényt, amelynek értelmében akár ötéves börtönbüntetés is kiszabható. Ahok hiába kért bocsánatot, bíróság elé kellett állnia, a tárgyalások pedig a kampányhajrára estek. Bár munkatársa szerint a kormányzó késleltethette volna a bírósági ügyet – más, korrupciós ügyekben eljárás alá vont politikusokhoz hasonlóan például betegségre hivatkozva –, mégsem próbált „trükközni”.

Annak ellenére sem, hogy – tette hozzá forrásunk – nyilvánvaló volt, hogy a durva lejárató kampány nem pusztán vallási indíttatású: azok a politikusok és üzletemberek, akik ellenérdekeltek a korrupcióellenes politikát illetően, illetve tartanak a felelősségre vonástól, szövetkeztek a vallási szélsőségesekkel Ahok eltávolítása céljából. A radikálisok anyagi támogatást is kaptak, hogy a kormányzót ellehetetlenítsék, ehhez pedig kézenfekvő eszköz volt a vallási feszültség generálása, hiszen – je-gyezte meg – Indonéziában ezzel nem nehéz feltüzelni az embereket. Ráadásul – nem meglepő módon – a jakartai választás országos politikai ügy is, ezért a jelenlegi elnök, Joko Widodo ellenfelei ugyancsak érdekeltek voltak Ahok bukásában: aki ugyanis Jakartában győzni tud, az jó eséllyel aspirálhat az elnöki posztra a 2019-es választásokon. Bár nincs rá bizonyíték, forrásunk azon sem lenne meglepődve, ha mindebben érintett lenne a volt elnök, Susilo Bambang Yudhoyono, aki annak idején támogatta a szélsőséges muszlim csoportokat, sőt, egyes hírek szerint több ilyen szervezet megalapításában is aktívan részt vett.

Widodo elnök, illetve az indonéz rendőrség elkötelezett ugyan az extrémisták elleni harcban, és többeket le is tartóztattak az „iszlám káromlása” miatt kitört demonstrációk során, ám Ahok ezzel nem került könnyebb helyzetbe. A februárban tartott első fordulót még megnyerte, mivel az ellenzéki szavazatok megoszlottak az egykori kultuszminiszter, Anies Baswedan, illetve a volt elnök, Susilo fia, Agus Harimurti Yudhoyono között. Ahok a szavazatok 42,99 százalékát gyűjtötte be, míg Anies 39,95, Agus pedig 17,06 százalékot kapott. Az áprilisi második forduló előtt a kormányzó stábja az előrejelzések alapján szűk, 2-4 százalékos előnnyel számolt, ám a végeredmény 58–42 lett Anies javára.

Az eredmény alakulását alighanem erőteljesen befolyásolta, hogy a választás napjáig erős belső kampány zajlott számos muszlim közösségben. Egyes mecsetekre kiírták, hogy a temetési szertartást megtagadják azoktól, akik az „iszlámot gyalázó” Ahokra szavaznak, a szavazókörökhöz pedig okostelefonokra készített alkalmazásokon keresztül toboroztak önkénteseket a fővároson kívülről „az iszlám védelmére”. Az alkalmazást több mint ötezren töltötték le: nekik a regisztrációt követően pontosan meghatározták, hogy melyik szavazókörnél kell „szolgálatot teljesíteniük” a választás napján, természetesen tradicionális muszlim viseletbe öltözve.

Náci tempó

A leköszönő kormányzó ellen ráadásul tovább zajlik a bírósági eljárás.

A kampány során független elemzők is úgy vélekedtek, hogy nem sok esélye van arra, hogy elkerülje a börtönbüntetést, vallásgyalázási ügyekben ugyanis a legritkább esetben születik felmentő ítélet Indonéziában. Ennek egyik oka, hogy az 1965-ös vallásgyalázás elleni törvény egyfajta „gumiparagrafus”, amelyet az adott politikai széljárásnak megfelelően lehet alkalmazni, és akár teljesen életszerűtlen ítéletek igazolására is alkalmas. 2012-ben például egy szumátrai 30 éves köztisztviselőt két és fél év börtönbüntetésre ítéltek, amiért a Facebook-oldalán tudatta, hogy ateista – és ez a muszlimok számára sértőnek bizonyult.   

Ehhez képest meglepőnek tűnhet, hogy a választás után az ügyészség enyhítette az Ahok elleni vádat. E szerint nem káromolta az iszlám vallást, illetve a Koránt, „csupán” ellenséges magatartást tanúsított a muszlimokkal szemben. A vádhatóság ezért már „csak” egy év börtönre ítélné két év próbaidőre felfüggesztve. 

A legutóbbi, keddi tárgyaláson ugyanakkor Ahok az enyhébb vádat is határozottan visszautasította. Védőbeszédében részletesen kifejtette, hogy miként manipulálták tavaly szeptemberi kortesbeszédét, majd egy népszerű indonéz költő-újságíró, Goenawan Mohamad cikkét idézte, amely szerint az ügyben nem a muszlim közösség, hanem éppen ellenkezőleg, a megrágalmazott kormányzó az áldozat. „Ahok nem rágalmazta az iszlámot, de a vádakat napról napra megismételték, ahogy a náci Németország propagandistái tették. Ha újra és újra megismétlik, a hazugság igazsággá válik. Ezt hallottuk a mecsetekben, a közösségi médiában és a napi beszélgetésekben. A gyanakvás többé nem gyanakvás volt, hanem bizonyosság” – írta le a lejárató kampány működési mechanizmusát Goenawan Mohamad.   

Beszéde végén Ahok hitet tett amellett, hogy a bíróság döntése „az igazságot és az igazságosságot erősíti majd” mégpedig az „Egyetlen Mindenható Istenbe vetett hitünk alapján”. Az ítéletet május 9-én mondja ki a bíróság.

Ahok népszerűsége a lejárató kampány enyhülésével újra emelkedésnek indult. A jakartai városháza előtti tér megtelt virágokkal és bátorító üzenetekkel. A jövőre nézve mindez nem közömbös a keresztény politikus számára, aki Widodo elnök mellett akár miniszteri posztot is kaphat, így nem esik ki a politika élvonalából, a 2019-ben esedékes választásokon pedig mint elnökjelölt kalkulálnak vele.

 

A keresztények helyzete

Indonéziában a 260 millió lakos közül 30 millió keresztény. Bár százalékos arányban ez nem sokkal több mint 10 százalék, a Fülöp-szigetek után nominálisan itt él a legtöbb Krisztus-hívő Dél-Kelet Ázsiában. A felekezeti megoszlást tekintve egyharmaduk katolikus, kétharmaduk protestáns – ezen belül jelentős a neoprotestáns, pünkösdi-karizmatikus irányzathoz tartózók aránya. Az ezredforduló idején rendszeresek voltak a keresztények ellen elkövetett támadások, amelyek leg-inkább a központilag irányított indonéz transzmigrációs programnak voltak köszönhetők – ennek során muzulmán tömegeket telepítettek be keresztény többségű területekre. (Lásd: Transzmigráció és megszállás – Az indonéz áttelepítési program tanulságai. Hetek, 2016. 09. 30.  XX/39 ). Bár a feszültségek lecsillapodtak, és a hagyományosan plurális országban öt vallás (iszlám, kereszténység, buddhizmus, hinduizmus, konfucianizmus) képviselői tudnak egymás mellett élni, a helyzet még távolról sem ideális. Indonézia ma is szerepel az OpenDoors keresztény szempontból legveszélyesebb 50 országot rangsoroló listáján – a 46. helyen. A szervezet szerint a jelenlegi indonéz kormány határozottan fellép a muszlim szélsőségesek ellen, ám azok komoly kihívást jelentenek, különösen, ha kapcsolatban állnak nemzetközi dzsihádista mozgalmakkal. 2016-ban például egy jakartai kávézóban elkövetett, hét emberéletet követelő robbantásos merénylet bizonyította, hogy az indonéz szélsőségeseknek kapcsolatuk van az Iszlám Állammal is.

Olvasson tovább: