Kereső toggle

Robotok, offshore multik és Kína

Ők Trump legkeményebb ellenfelei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Donald Trump autógyárak vezetõivel tárgyal a Fehér Ház Roosevelt-termében.

„Ezek az elveim: Vegyél amerikai terméket! Foglalkoztass amerikai dolgozót!” – hirdette meg a beiktatási beszédében Donald Trump az Egyesült Államok gazdaságának új korszakát, ami szembefordulva a „globalista érdekekkel”, kizárólag „Amerikát teszi az első helyre”. A Trump által képviselt protekcionista gazdaságnak két pillére a 30-40 százalékos büntetővámok és a munkahelyek külföldre vitelének szankciókkal történő megakadályozása.

Mivel ez volt Trump legtöbbet hangoztatott kampányígérete, népszerűségének fő oka, így ezek gyakorlatba ültetésének a sikere egyben a Trump-elnökség sikerét is döntően meghatározza majd. Nem véletlen, hogy az Ovális Iroda elfoglalása után az első, nagy horderejű döntése gazdasági jellegű volt: a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) felrúgása; tárgyalásainak zömét pedig nem államfőkkel, hanem vállalatvezetőkkel folytatta, akiket arról próbált meggyőzni, hogy tartsák otthon a munkahelyeket. A világ legnagyobb gazdaságát azonban nem lesz könnyű kifordítani a globalizációból, különösen, hogy abban nemcsak Kína és az EU, hanem az amerikai tőzsdevállalatok sem érdekeltek.

Trump már jóval a beiktatása előtt, megválasztott elnökként is azon dolgozott, hogy jó néhány óriásvállalatot maradásra bírjon: a Walmart például tízezer munkahelyet ígért be, a Ford felfüggesztette 1,6 milliárdos beruházását Mexikóban, miután Trump közölte, hogy útját fogja állni a cég „szégyenteljes” kitelepülésének, a General Motors – szintén mexikói – tervét pedig büntetőadó kilátásba helyezésével verte vissza. Decemberben pedig ezer munkahelyet „mentett meg” a Carrier Corporation termorendszereket gyártó konszernben tett látogatásakor, miután tárgyalt a vezérigazgatóval a tervezett mexikói kitelepülésről. „Amerikai cégek többé nem hagyhatják el az Egyesült Államokat anélkül, hogy ne kellene következményekkel számolniuk. Ennek vége. Vége” – fenyegette meg egyúttal a többi külföldre készülő nagyvállalatot. A sajtótájékoztatón pedig egyúttal védelembe vette szokatlan közvetlenségét a cégvezetőkkel: „Azt mondják, hogy nem elnökhöz méltó így telefonon felhívogatni a nagyvállalatok vezetőit. Én pedig éppen ellenkezőleg, azt gondolom, nagyon is elnökhöz méltó, de ha nem, hát annyi baj legyen!”

Az egyes cégekkel külön-külön folytatott tárgyalások a jelek szerint a Trump-adminisztráció működésének szerves részei lesznek, mert első munkanapján rögtön rövid egyeztetésre hívta meg a Whirlpool, a Tesla, a Lockheed Martin és a Johnson & Johnson igazgatóit, másnap pedig vezető autógyártókkal egyeztetett új munkahelyek létrehozásáról. A nagy iparvállalatok vezetői a sajtótájékoztatón elmondták, hogy Trump 30 nap múlva újra visszavárja őket, és azt kérte tőlük, hogy készítsenek egy közös tervet arról, hogy lehetne az amerikai ipart újra naggyá tenni. „Nagyon izgatottan várjuk, hogy együtt dolgozhassunk a Trump-adminisztrációval az adópolitika, a túlszabályozás és kereskedelmi törvények területén az amerikai ipar reneszánsza érdekében” – nyilatkozott lelkesen a Fehér Ház előtt Mark Fields, a Ford vezérigazgatója.

Geoff Colvin, a Fortune magazin vezető szerkesztője szerint azonban Trump még korántsem nyerte el a gazdasági szektor bizalmát, mert egészen eddig olyan kampányszagú ígéretekkel operált, amikre a cégvezetők udvariasan mosolyogtak – hisz ki akarna haragban lenni a Fehér Ház új, lobbanékony urával –, viszont érdemben nem tudtak rá reagálni. Hozzátette, hogy még senki nem tudja konkrétan, miként akar bosszút állni Trump azokon a cégeken, akik mégis elhagyják az amerikai munkaerőpiacot, így inkább kivárnak. Az új elnök erőteljes fellépését és közvetlen tárgyalásait az üzleti szférával nagyra értékelik a vállalati vezetők, viszont Colvin szerint aggasztja őket, hogy Trump teljesen legális és szabályos üzleti lépéseket politikai okokból a szájára vesz, így behozva a „Trump-bizonytalansági tényezőt” a gazdasági életbe. 

A Xerion Investments elnöke, Daniel J. Arbess Hogyan tudja Donald Trump visszahozni a munkahelyeket Amerikába? című írásában arra hívta föl a figyelmet, hogy az általános felfogással szemben az amerikai állásokat nem az olcsó külföldi munkaerő veszélyezteti elsősorban, hanem a robotika és az automatizálás fejlődése. Erre hozta fel példaként az iPhone-ok gyártását, amit Trump győzelmére reagálva az Apple a következő években fokozatosan visszahoz majd Kínából az Egyesült Államokba. De nem azért, hogy amerikai munkahelyeket hozzon létre, hanem mert gyakorlatilag teljesen automatizálták mostanra az összeszerelési folyamatot, és már nincs többé szükségük kékgallérosokra, se kínaiakra, se amerikaiakra, csupán mérnökökre, akik karban tartják majd a gépeket. Szerinte a robotok korának hajnalán nem mexikói munkások jelentik a legnagyobb veszélyt a detroiti amerikai melósokra, hanem az, hogy a cégük előbb-utóbb egy robotot állít majd a helyükre. Arbess szerint ahogy a következő években egyre komplexebb feladatokat tudnak majd elvégezni a mesterséges intelligenciára épülő technológiák – mint például az önvezető autók, adminisztratív feladatokat ellátó cloud-rendszerek, csomagküldő drónok stb. –, úgy tűnnek el majd munkahelyek milliószámra az Egyesült Államokban: „Ez lesz valószínűleg az új elnökség meghatározó gazdasági és politikai kihívása, mert miközben a társadalom egyik fele sokat veszít, a másik fele nagyot nyer majd a változásokon!”

Az Apple azért is jó példa a Trump előtt álló kihívásokra, mert bár több mint 100 ezer embert foglalkoztat, mégis ha bevételét szétosztjuk, majd’ kétmillió dollárt keres meg munkavállalónként. Így számára nem a munkahelyek lokalizációja a lényegi kérdés, hanem hogy – a Bloomberg által – 181 milliárd dollárra becsült készpénzállományát az offshore paradicsomokból haza kell-e hoznia, vagy nem. A Forbes szerint a kérdés a teljes Fortune 500-at (500 legnagyobb amerikai vállalat) élénken foglalkoztatja tekintve, hogy a Tax Justice 2016-os riportja szerint 70 százalékuk aktívan használ offshore számlákat, ahol 2,1 trillió dollárnyi adózatlan nyereséget halmoztak föl az elmúlt tíz évben.

Míg a kampányban Trump elsősorban a munkahelyek megmentésére fókuszált, addig a demokrata előválasztáson Bernie Sanders központi témává tette a „hazaáruló óriáscégek” megbüntetését. A hazatérés fő akadálya a 35 százalékos társasági adó, ami a fenti összegre vetítve több mint 700 milliárd dollárnyi adófizetési kötelezettséget jelentene a nagyvállalatoknak. Az összeg nagyságát érzékelteti, hogy ebből a pénzből az USA 55 teljes felszereltségű Nimitz anyahajót építhetne, vagy pedig hatszor annyit költhetne oktatásra, mint korábban. A Bloomberg információja szerint Trump 10 százalékos adó megfizetéséért cserébe hazaengedné a nagyokat, amire ha rá is állnának a cégvezetők, akkor – hasonlóan a 2004-es kormányzati kedvezményhez – a beáramló százmilliárdok osztalék formájában a tulajdonosokat, bónusz formájában pedig az igazgatóságot gazdagítanák, nem pedig az amerikai ipart.

Rick Wartzman, a Fortune szakírója annak lehetséges következményeiről írt, ha a Trump-adminisztráció megkezdi a büntetővámok felállítását. Az elnök a Kínából történő importra 45 százalékos vámot ígért, az európaira és a mexikóira pedig 35 százalékosat. „Ha bárhol máshol adjátok el az autóitokat, akkor sok sikert kívánok, de ha itt, az Egyesült Államokban, akkor bizony 35 százalékot kell fizetnetek” – üzent a német autógyártóknak a Twitter-fiókján keresztül Trump. Wartzman szerint a globalizáció kikerülésével még az amerikai gazdaság sem tud mindent maga megtermelni, így különösen az olcsóbb távol-keleti ruházati termékek esetén annyira fel fognak menni az árak, hogy azt minden kisember megérzi majd a pénztárcáján.

Az Egyesült Államok távol-keleti riválisa, Kína ráadásul nagy erővel készül a közelgő kereskedelmi háborúra, aminek demonstrálására a legmagasabb szinten vettek részt a héten a globalizáció jövőjét tárgyaló davosi Világgazdasági Fórumon. Hszi Csin-ping elnök személyesen tartott beszédet, amiben hosszasan éltette a globalizációt, és elmondta, hogy „a protekcionizmus olyan, mintha valaki bezárná magát egy sötét szobába. A szél és az eső ugyan kinn marad, de ugyanígy a fény és a levegő is”. Figyelmeztetett továbbá, hogy egy kereskedelmi háborúnak nem lesz nyertese, csak vesztese. Hszi a „magába zárkózó” Egyesült Államokkal szemben Európára és Ázsiára építené a globalizációt a következő években, ami szerinte az egyedül járható út a 21. században.

Olvasson tovább: