Kereső toggle

Sárkány ellen sárkányfű?

Orvosi tanácsokat csak hiteles forrásból gyűjtsünk be

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hogyan tudjuk laikusként ellenőrizni az interneten keringő egészségügyi információk valóságtartalmát? Valóban eltitkolja az igazi gyógymódot a gyógyszerlobbi? Facebookos megosztásunkkal tényleg jót teszünk embertársainknak? Dr. Szántai-Kis Csaba gyógyszerész-kutatót kérdeztük, milyen szempontok szerint tájékozódjunk, hiszen a saját egészségünkről van szó.

Az internet tele van az egészségre, illetve betegségre vonatkozó tanácsokkal, gyógymódokkal. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy információ (például, hogy együnk sok dinnyehéjat, mert jó az agydaganatra) mennyire hiteles?

– Nem egyszerű a kérdés, sokszor még szakmabelieknek is komoly utánajárást igényel eldönteni egy-egy állítás valóságtartalmát. Például tavaly megkérdezték a véleményem egy előadásról, amiben egy klór-dioxid nevű vegyület felhasználásáról volt szó. Ebben az esetben azért volt nehéz véleményt mondani, mivel az előadó használta a tudományos előadások formai kellékeit, másrészt a klór-dioxid oldatát külsőleg használják fertőtlenítésre, de belsőleges felhasználása kérdéses. Talán az a legfontosabb, hogy az interneten található természettudományos állításokat ne fogadjuk el automatikusan. Mindenképpen érdemes több írást is elolvasni az adott témában. Az internet ebből a szempontból is kétélű fegyver, mivel nem csak szakmailag megala-pozott dolgokat fogunk találni, ráadásul a Google által megtalált internetes tartalmak sorrendjét befolyásolni lehet a weblapok optimalizálásával. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy Google-keresés során ne csak az első néhány találatot olvassuk el.

Érdemes megnézni, hogy vannak-e tudományos szakirodalmi források megadva vagy legalább az, hogy kik és hol végezték a kísérleteket. Ez utóbbiaknak mindenképpen érdemes utánanézni, hogy léteznek-e egyáltalán, van-e tudományos munkásságuk, mennyire elismertek szakmailag. Ugyanis az orvosi vizsgálatok és kísérletek legnagyobb részét nem lehet otthon a konyhában megismételni, hogy leellenőrizzük a valóságtartalmukat.

Mik az árulkodó jelei annak, hogy nem megalapozott információról van szó?

– Az már eleve gyanús, ha végletes dolgokat olvasunk egy anyagról, például hogy mindenre jó a fejfájástól a rákgyógyításig, esetleg egyáltalán nem toxikus, vagy nincs mellékhatása. Óvatosan kell hozzáállni az olyan írásokhoz, amelyek főleg az érzelmekre akarnak hatni, például úgy, hogy egy súlyos és szörnyű esetből általánosítani akar az egész témára vonatkozóan.

Szintén hasznos, ha rendelkezünk gyakorlati módon használható kémiai és biológiai alapismeretekkel. Izgalmas lenne kémia- vagy biológiaórák keretén belül átbeszélni egy-egy ilyen interneten terjedő gyógymódot. 

Hogyan tudjuk leellenőrizni, hogy az előbb példaként felhozott állítás igaz vagy hamis?

– Én először alaposan végigolvasnám a cikket, majd kiszedném belőle az ellenőrizhető információkat (ki, mit állított, hol végezték a kísérleteket stb.). Megnézném, hogy a nagyobb hírportálok írnak-e erről. Ha nincsenek megadva szakmai hivatkozások, akkor a nyilvánosan elérhető orvosi-gyógyászati adatbázisokban (például PubMed) keresnék rá a két kulcsszó („dinnye” és „agydaganat”) angol megfelelőjére. Ezen a szinten a probléma az, hogy az itt található cikkek értelmezéséhez szükség van angol nyelvtudásra, valamint orvosi, biokémiai és statisztikai ismeretekre.

Tegyük fel, van egy hatóanyag, amivel ígéretes eredményeket értek el. Mikortól válik számodra bizonyítottá?

– Amíg egy hatóanyag kereskedelmi forgalomba kerül, 8-12 év is eltelik, miközben sok kísérleti rendszeren megy keresztül, míg végül szigorúan kontrollált körülmények között embe-reken is kipróbálják. Ezeket klinikai vizsgálatoknak hívják, és több fázisa van. Azokról a hatóanyagokról, amelyek kereskedelmi forgalomban vannak, vagy a klinikai vizsgálatok II. vagy III. fázisán sikeresen túljutottak, elmondható, hogy elég erős bizonyíték van a hatékonyságukra. Ha egy hatóanyagról még csak olyan eredmények vannak, amelyeket laboratóriumban sejteken vagy állatokon végeztek el, azokat ígéretes kezdőknek lehet tekinteni. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszereket a kereskedelmi forgalmazás során is folyamatosan ellenőrzik a hatóságok, és ha kiderül valami súlyos mellékhatás, akkor kivonják a forgalomból.

Interneten gyakran az a hivatkozási alap, hogy az információt a „gyógyszerlobbi eltitkolja”. Létezik ez a gyógyszerlobbi?

– Nem vagyok lobbista, de ha egy írásban a gyógyszerlobbi úgy van feltüntetve mint „főgonosz”, ami az egyszerű és olcsó módszereket eltitkolja, az számomra nem elfogadható. Vannak esetek – igaz kisebb számban –, amikor egyszerű és olcsó módszereket közpénzből vagy adományokból működő intézetek megvizsgálnak. Ez megtörtént például a B17-vitamin/laetril esetében is.

Szerintem nem az a kérdés, hogy létezik-e gyógyszerlobbi vagy sem, hanem az, hogy etikusan vagy etikátlanul működik-e, a közjó érdekében vagy ellene. Másrészt a lobbizás célpontjai elsősorban a döntéshozók vagy politikusok, akiket egy ügy támogatására akarnak a lobbisták megnyerni, optimális esetben meggyőzéssel és érveléssel. Erre példa, amikor egy bizonyítottan hatásos készítmény TB-támogatásáért lobbiznak.

Az interneten a gyógyszerlobbi kifejezést több esetben magukra a gyógyszergyárakra vonatkoztatják, akik eltitkolnak valamilyen fontos kutatási vagy termékinformációt. Sajnos voltak konkrét esetek, amikor a gyógyszergyárak elítélendő módon juttattak piacra egy készítményt (például Tamiflu) vagy nem vonták ki időben a piacról (például Vioxx), esetleg egyes készítmények monopolhelyzetét akarták úgy meghosszabbítani, hogy lefizették a piacra belépni szándékozó generikus gyártókat (például Citalopram). Amikor ilyen ügyek kiderülnek, a szabályozó hatóságok igyekeznek fellépni ezek ellen. Azonban a visszásságokat is figyelembe véve, a modern orvoslás és gyógyszeripar sokat javított az emberek életminőségén, gondoljunk például az antibiotikumokra, a lázcsillapítókra vagy a védőoltásokra.

A népi gyógyászat eredményeit, amelyeket még nem bizonyítottak, hogyan használjuk?

– A népi gyógyászatban felhasznált anyagok nem ismeretlenek a modern gyógyszerkutatásban sem, sőt a mai gyógyszerkincsünk alapjait is a természetes anyagok képezik, a kutatók ezekből indultak ki, vagy merítettek ötleteket belőlük. A legtöbb gyógyszergyárnak, nagyobb kutatóhelynek jelenleg is van természetes anyagokat tartalmazó vegyülettára, amelyeket rendszeresen tesztelnek a különböző betegségmodelleken. Ezért úgy gondolom, hogy a népi gyógyászatban használt készítményekben lévő hatóanyagok nagy részéről van már valamilyen tudományos eredmény, ha nem is klinikai vizsgálat. A kultúránkban széles körben használt készítményekről sok tapasztalat gyűlt már össze, így azok nagy valószínűséggel biztonságosak is. Az interneten rendelhető távoli országokból származó, egzotikus készítményekkel kapcsolatban azonban nagyon óvatos lennék.

Olvasson tovább: