Kereső toggle

A „diggerdrájver” hazatér

Egy különös színdarab születésének története

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Horváth János 52 éves bicskei nehézgép-kezelő öt éve Londonba költözött családjával, majd három éve blogolni kezdett. Naplójára felfigyelt Bagossy László, a Mácsai Pál vezette Örkény Színház rendezője.

Bagossy és csapata titokban olvasta Horváth blogját másfél éven át, nehogy megváltoztassa természetes stílusát.

A színházi érdeklődés és a blog alapján megszületett a Diggerdrájver című darab, amit a főszerepben Epres Attilával az Asbóth utcai Shure Studióban játszanak. Így Horváth Jánosnak tulajdonképpen véletlenül sikerült az, amiért egy csomó, nagykörúton túlra ki sem mozduló írónk egy életen át törekszik: zajos színházi sikert aratott a „művéből” készült darab, amit 2015 óta játszik az Örkény Színház.

János és családja a London északi részén elterülő Barnet kerületben él. Ezt a kerületet vagy három tucat kisebb területi egység alkotja, köztük a Golders Green, ami hagyományosan zsidók lakta londoni városrész. János élettörténete részben tipikus,

hiszen Magyarországról az elmúlt években több százezren éltek a szabad munkaerőáramlás lehetőségével. Amiben a története mégis rendkívüli, az az, hogy viszonylag ritka, hogy egy 47 évesen Angliába költözött fizikai munkás osztja meg olvasóival tapasztalatait, ráadásul naplójából színdarab is lesz.

A három éve íródó diggerdriver. blog.hu szerzőjét Angliába érkezése után kezdetben szabadságos munkatársak helyére vették fel, miközben 200 ügynökség telefonszámával a noteszében várta az állandó munkalehetőséget. Ekkor alig tudott angolul, sms-ben tárgyalt az ügynökökkel.

Erika, János lánya Bicskén él és dolgozik. Benedekről mesél, öccséről, aki Londonban kezdte az iskolát.

– Édesapám a Határátkelő blogon kezdett írni, ahol külföldi magyar munkavállalók beszélik meg egymással az élet dolgait. A blogoló olvasók arra biztatták, hogy ezzel a tehetséggel, ami neki van, amiben ennyi a jó, igaz, realista, szellemes, vicces és tartalmas gondolat, indítson egy önálló oldalt. Így született a diggerdriver.blog.hu – mutatja Erika.

A posztokból természetes derű, humor árad. Az olvasó benyomása: olyan ember írta őket, akivel öröm lehetett építkezésen dolgozni. Nyoma sincs benne gyűlöletnek vagy a szülőhazával szembeni ellenségességnek, miközben a szerző érintettként tisztában van a külföldön munkavállalók motivációival.

A Határátkelő blogon idén májusban így írt a kezdet nehézségeiről: „Az angol építőipar felépítését, technológiai folyamatait nem ismertem. Húsz év után a birminghami vizsgán ültem újra lánctalpas forgókotróra megint. Sokszoros hátrányból indultam. Valamivel pótolnom kellett a nyelvtudás hiányát. (…) Csak a munkámmal tudtam kompenzálni. Nem kellett többet dolgoznom, mint más gépkezelőknek, csak jóval profibbnak kellett lenni. Két dolog jellemzi az itteni, amúgy nagyon jó gépkezelőket. Csak annyit csinálnak amit mondanak nekik. Soha nem kezdeményeznek, akkor sem, ha tudnának segíteni. Valamint úgy félnek a közművezetékektől mint a tűztől. Na, és ezen a két téren tudtam lelépni őket.

Nem volt könnyű. Ha a feleségem nem tartja bennem a lelket az első időkben, akkor idegileg rámegyek.

A szakmai önbecsülésem romokban hevert. Ő volt, aki bízott bennem és végig tartotta bennem a lelket. (…) Ma már folyamatosan van munkám, sőt olyan is előfordult, hogy cégek, akiknek dolgoztam, újra engem kérnek. (…) Dolgoztam az öt év alatt körülbelül hatvan különböző építkezésen. Egy naptól egy évig.”

Az Örkény Színház előadásában a diggerdrájvert alakító, 1963-as születésű Epres Attila Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész történetesen erdészetet tanult a soproni középiskolában. A valódi főhős, az Epresnél egy évvel fiatalabb Horváth János, a diggerdrájver is erdész akart lenni, de általános iskolai teljesítménye kevés volt a népszerű középiskolába kerüléshez. Horváth munkáscsaládból származik; rendkívül tájékozott, olvasott és intelligens kőműves édesapja az Entz Ferenc Szakmunkásképzőbe irányította fiát növénytermesztő gépész szakra, amit Horváth a téesztraktoros szalonképesebb megnevezésének hív.  

Horváth 47 évesen hagyta maga mögött szülőhazáját. Mint írja: nem szerencsét próbálni indult el Angliába, hanem kisfia számára keresett biztos jövőt. Hazájának azonban Magyarországot tartja, hiszen emlékei Magyarországhoz kötik.

„Munka után kiültem a kertbe a lugas alá, és csak néztem a körülöttem zajló életet. Ahogy a cinegék hordták az eleséget fiókáiknak az odúkba, ahogy a madáritatóra feketerigók jártak inni, ahogy az emberek mentek az utcán, a pirosló cseresznyéket a fán, a virágzó petúniákat. (…) Hasonló dolgokat látok itt a Golders Hill parkban. (…) Akkor ez az új hazám? Határozottan nem.”

Olvasson tovább: