Kereső toggle

Kütyük támadása

Az okostelefonok hatása az emberi kapcsolatokra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dobjátok ki a tévét! – ajánlották régen a párkapcsolati problémákra. Ma ez a tanács inkább úgy szólna: Dobjátok ki az okostelefont! Magyarországon még felfutóban van a „kütyük” használata, de tapasztaltabb országokban már úgy tartják, hogy ha nem vigyázunk, akkor az emberi kapcsolatoknak – ha egyáltalán túlélték a számítógép és a mobiltelefon dömpingjét – az okostelefonok térhódítása a kegyelemdöfést jelentheti.

Te nyomkodnád a mobilod egy romantikus vacsora alatt? – szól a költői kérdés a Telekom egyik spotjában, amelyben Valentin nap alkalmából párokat ültettek különböző vacsoraasztalokhoz. Egyiküket megbízták azzal, hogy folyamatosan a telefonjával legyen elfoglalva – közben pedig videóra vették a társ reakcióit, ami legtöbb esetben bosszús, nem egyszer ingerült volt, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő volt-e a szenvedő fél. A végén tisztázták a helyzetet, és a felek megkönnyebbültek, desszertként pedig szív alakú, rózsaszín tortát kaptak. „A mobil segít, ha távol vagytok. De eltávolít, ha közel” – szól a Telekom társadalmi felelősségvállalását reklámozó film végszava, ami egyúttal reális veszélyre hívja fel a figyelmet: az USA-ban már hosszú évek óta kongatják a szakemberek a vészharangot, hogy az okostelefon-, illetve iphone-használat megadta a kegyelemdöfést az amúgy sem túl rózsás emberi kapcsolatoknak.

Fantomrezgés

Kísérletek bizonyítják – ilyen volt a Virginia Tech Egyetem kutatása is 2014-ben –, hogy ha valaki előveszi és kiteszi az asztalra a telefonját, már az is zavarólag hat az egymásra való odafigyelésben, hiszen az illető „fél szemmel” úgyis a rezgésekre figyel. Ez a magatartás a közeli ismerősöket, családtagokat különösen irritálni szokta. Mi több, sokféleképp felhívták már a szakemberek a figyelmet a „fantomrezgés szindrómára” is, amikor úgy érezzük, hogy folyton rezeg a mobilunk, s ez még inkább eltereli a figyelmünket a környezetünkről. Az állandó online jelenlét korában a függőséget már nem is a neten, hanem az azon kívül töltött idő mennyiségével mérik.

A Psychology Today szakportálon 2013-ban jelent meg Dale Archer pszichiáter sokat hivatkozott cikke az okostelefon-függésről, más néven nomophobiáról. Az írás szerint a probléma az amerikaiak 40 százalékát érinti, akiknek a telefon, tablet vagy más technikai eszköz nem csupán egy személyes tárgyat, hanem a legjobb barátjukat jelenti. A tenyerükből irányítják vele a magánéletüket, munkájukat, pénzügyeiket, szelfizgetnek, aktív részesei a közösségi médiának, folyamatosan figyelik és küldik az üzeneteket, legyenek akár családi vacsorán, templomban vagy autóvezetés közben. A szakértő új jelenségként említette, hogy az okostelefon a hálószobákba is bekerült, mivel a 18–34 éves amerikaiak ötöde még intim együttlét során is használja, 12 százalék zuhanyozás közben sem hagyja abba a telefonozást, 50 százalék pedig vezetés közben is nyomkodja, ami hatszor veszélyesebb, mint az alkoholos befolyásoltság.

A pszichiáter angol kutatásokat is idéz, melyek szerint a britek 51 százaléka bevallottan extrém módon szorong az okostelefonja vagy tabletje nélkül, mert úgy érzi, ilyenkor kimarad minden lényeges történésből.

Az okostelefon egyfajta lelki társsá vált, elvesztése a legjobb barát elvesztésével ér fel – írja Dale Archer.

A pszichiáter szerint bár a mentális betegségek hivatalos listáján nem szerepel a nomophobia, az okostelefonok – vagy azok hiánya – által okozott szorongásos tünetek mégis nagyon is valóságosak. Úgy tűnik, a lélekgyógyászat még nem dolgozta fel komolyan a jelenséget, viszont a köztudatban mind inkább előtérbe kerül az önkorlátozás fontossága. A technika eluralkodásával egyidejűleg egyre gyakoribbá válnak a telefon- vagy wifi-mentes zónák, nyilvános terek, vendéglők, a nemdohányzó helyek mintájára. A „csendes, telefonmentes zónák” egyébként már hazánkban is megjelentek.

Archer szerint a megfelelő telefonhasználat igazi kulcsa az önuralom, a mértékletesség lenne.

Kezünkben a világ?

„Magyarországon az okostelefon-függés inkább a szülők vagy pedagógusok problémájaként jelenik meg, hiszen itt még csak most van fellendülőben az okostelefon divatja, és főleg a tizen- és huszonévesek körében. Az sem valószínű, hogy kimondottan ilyen panasszal fordulna bárki is pszichológushoz, azonban szorongásos tünetek, stressz velejárójaként könnyen felmerülhet az állandó, kényszeres telefonhasználat” – fejtette ki érdeklődésünkre Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal segélyközpont munkatársa. Elmondása szerint a hozzájuk befutó hívások során ez a probléma nem szokott közvetlenül felmerülni, viszont számos tinédzserpanasz – ilyen például az iskolai zaklatás – hátterében ott van az online jelenlét mennyisége és minősége is.

Az, hogy nincs semmilyen idő- vagy térbeli korlátozó tényező a hozzáférésben, mivel a felkeléstől a lefekvésig a kezünkben van az online világ, minden eddiginél nagyobb kísértést jelent arra, hogy állandóan a telefonunkkal foglalkozzunk. Pláne, hogy az állandó elérhetőség sok munkahelyen alapelvárás, ezért különösen nehéz megfelelő önkontrollt gyakorolni – figyelmeztet a szakember.

Az okostelefon-függőség nehezen választható szét az internetfüggéstől, aminek az alapja részben az a félelem, hogy lemaradunk valamiről, részben pedig az unaloműzés, az állandó hír- és ingeréhség. „A függőség mindig valamilyen hiányállapotot, az életünk valamelyik fontos területének az elégtelen voltát jelzi. A felnőttek felelőssége, hogy már egészen kicsi kortól sokat foglalkozzanak a gyerekeikkel, és megtanítsák őket a megfelelő eszközhasználatra is. Mindenekelőtt úgy, hogy ebben maguk is jó példával járnak elöl; – ebben sajnos nagy hiányosságok érzékelhetők” – tette hozzá a pszichológus.

A Kutatópont Intézet felmérése szerint a magyar felnőtt lakosság 90 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, 39 százaléka okostelefonnal, utóbbiak aránya folyamatosan nő, s a tizenévesek okostelefon-ellátottsága legalább 50 százalékos. Ők a függőség által leginkább veszélyeztetett Z, azaz az 1990 után született korosztály tagjai, akiket kreatív online magatartásuk köt össze.

Ők is csoportidentitás szerint határozzák meg magukat, szükségesnek érzik, hogy valamely virtuális érdeklődési kör tagjai legyenek. A „törzshöz” tartozók hitelességüket megosztásaik nyomán nyerik el, befolyásuk attól függ, mit és milyen gyakran osztanak meg. Napi több mint tíz órát töltenek a világhálón, és nemcsak ki vannak téve az új hírek állandó áramlásának, de éheznek is ezekre. Emellett folyamatosan osztják véleményüket a világról, így maguk is az állandó hírfolyam termelői, s nemcsak fogyasztók, hanem aktív résztvevők is a piacon. Folyamatosan keresik az újdonságokat, s igyekeznek szimultán módon mind több kisebb-nagyobb közösséghez tartozni.

Bontott kapcsolatok

„Az okostelefon elterjedtsége vagy túlzott használata tekintetében Magyarország nem rí ki a többi ország közül. Mondhatjuk úgy is, hogy hasonló a helyzet mindenhol” – vélekedik Smohai Máté pszichológus, aki azt is hangsúlyozza, hogy a számítógéphez hasonlóan nem az okostelefon elterjedtségével van a baj, hanem azzal, ha az emberek nem képesek önkorlátozó módon használni azt. Ez a minden eddiginél könnyebb hozzáférhetőség miatt egy érett személyiségnek is komoly kihívást jelent, bár pusztán az állandó telefonközelség még nem vezet kóros telefonhasználathoz – tette hozzá a pszichológus.

 A problémás telefonhasználat elsődleges jelei a valós baráti, családi kapcsolatok leépülése, illetve a teljesítményromlás, s ennek gyakori – bár nem feltétlen – velejárója a megnövekedett telefonhasználati idő is. Ha az enyhébb tüneteket is mind számításba vesszük, akkor a meghatározástól és mérési módszertől függően 10–30 százalékot is kitehet a problémás használók aránya.

Smohai Máté szerint is alapvetően korosztályi, tinédzserkori jelenség a túlzott telefonhasználat, amiben egyebek között közrejátszhatnak idegrendszeri tényezők is, hiszen ebben a korban éretlenebb az agy homloklebenye, ami a döntésekért és a magatartáskontrollért felelős, tehát kevésbé megfontolt a cselekvés. A fiatal felnőtt már tudatosabban él, s jó esetben a telefonmánia is alábbhagy, mivel az életet már kevésbé képes kitölteni az állandó játék, film vagy chat.

Kimutatható az is, hogy az okostelefon használata során kissé megemelkedik a dopaminszint, izgalomba jövünk, és nehéz kibírni, hogy ne nézzük meg rögtön az üzenetet. Nagyfokú tudatosság kell ennek legyőzéséhez. Magányos utazás közben sok hasznos dolog elintézhető, megnézhető, megtanulható az okostelefonon, tehát az nem feltétlenül katasztrófa, ha valaki telefonozik a buszon. A bajok például ott kezdődnek, ha társaságban sem vagyunk képesek felfüggeszteni a használatát – fűzi hozzá a szakember.

 

Az okostelefon-függés tünetei

– Szorongás, amikor nincs a közelben, vagy lemerült a telefon.
– A telefonra érkező hírek, üzenetek folyamatos figyelése, plusz a kényszer, hogy azonnal reagálni kell mindenre. Koncentrálási zavar, képtelen vagy a valós környezetre, személyekre odafigyelni.
– Állandó tévképzet, hogy rezeg a mobil.
– Ha leugrasz a közeli boltba, félúton is visszafordulsz a mobilért.
– Az okostelefonon alszol el, és ébredéskor első dolgod ránézni. Mindenhova magaddal viszed, folyton csekkolod. Ha a közösségi médiát blokkoló alkalmazás kerül a telefonodra, pánikroham – légszomj, nehéz légzés, szédülés stb. – fog el.  

 

Jó tanácsok az önkontrollhoz

– Vezetés közben ne nyomkodd a telefonodat, mert életveszélyes.
– Intim szférádból zárd ki a mobilt, ne vidd a toalettre, fürdőszobába, hálószobába.
– Jóval elalvás előtt kapcsold ki a telefont, és ha éjjel felriadsz, nem kell rögtön bekapcsolni.
– Baráti társaságban, családi körben kapcsold ki a telefont – minél gyakrabban megteszed, annál könnyebben fog menni.
– Döntsd el, hogy csak bizonyos időszakonként, mondjuk 90 percenként ellenőrzöd az üzeneteket, közösségi bejegyzéseket stb.
– Ha a fentiek már jól mennek, megpróbálhatod néha otthon hagyni a telefont, akár csak rövid időtartamokkal kezdve, először egy-két órát nélkülözve, majd fokozatosan elérve a teljes naphosszat. Meglátod, kinyílik majd előtted a világ. (Forrás: Psychology Today)

Olvasson tovább: