Kereső toggle

Házasságszervezés a világhálón

Van igény az értékközpontú online társkeresésre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mi is meglepődtünk azon, hogy mennyi ember vágyik ma arra, hogy megtalálja azt a társat, akivel élethosszig tartó házasságot köthet, családot alapíthat. Sajnos nagyon sok erő dolgozik ez ellen, mi viszont segíteni szeretnénk abban, hogy ezt minél többen megvalósíthassák, s a jelek szerint erre a segítségre nagy igény van” – mondta el lapunknak Krúdy Zsófia, a katolikus házasságközvetítő portál, a párKatt.hu vezetője. Bár minden online társkeresőnek megvannak a maga hátrányai, hároméves munkájuk tapasztalatai megértek egy beszélgetést.

2013 februárjában, Valentin napon indult el a párKatt.hu házasságközvetítő oldal, amely sajátos kezdeményezés annyiból, hogy egy felvállaltan értékközpontú alternatívát szeretne nyújtani a társkeresők kínálatában. Ugyan az emberek többsége ma komoly párkapcsolatra vágyik – a legnagyobb hazai társkereső portál, a Randivonal adatai szerint tagjaik 81 százaléka tartós kapcsolatot keres –, a párKatt.hu viszont azoknak kíván ismerkedési lehetőséget biztosítani, akik kimondottan házasságot és családot szeretnének. Tagjai nem feltétlenül vallják magukat katolikusoknak, de szimpatizálnak a katolikus egyháznak a házasság és az élet szentségéről, illetve a családról szóló tanításaival. Ezek szerves része a házasságkötésig történő önmegtartóztatás, illetve az életre szóló elköteleződés és hűség is.

„Kezdetben nem voltunk biztosak abban, hogy mennyire lesz igény egy ilyen portálra. Aztán beláttuk, hogy az online társkeresés nagyon benne van ma a levegőben, hiszen az élet szerves része lett az internet, ugyanakkor az ismerkedési lehetőségek

beszűkültek” – meséli Krúdy Zsófia, a párKatt.hu vezetője. A kezdeményezés mellett szólt az is, hogy a párKatt.hu mintájául szolgáló, tíz éve működő osztrák kathTreff.org sikerességi mutatója négyszer magasabb, mint a legnagyobb világi társkereső oldalaké, tekintve, hogy náluk 10-15 százalék a házasságkötések aránya. Németországban az egyedülállók fele tagja valamelyik társkeresőnek, és a házasságok harmada online születik.

A tagdíj és a moderálás, valamint a bőséges világi kínálat miatt elenyésző a visszaélések száma: a párKatt.hu közösségének, amely mint-egy 8000 regisztrált tagot számlál, eddig mindössze két tagjától kellett megválnia. Viszont tavaly már minden hónapra jutott legalább egy házasságkötés, és közel hároméves fennállásuk óta három kisbaba született. A derékhadat a harmincas-negyvenes korosztály adja, 40-60 százalékos férfi-nő aránnyal, bár a 30 év alattiak körében a férfiak vannak többségben. Viszonylag sok a vidéki, de a távolság online könnyebben legyőzhető.

A párKatt.hu ma már egy nemzetközi katolikus társkereső hálózat része, amelynek révén külföldi társoldalak tagjaival is fel lehet venni a kapcsolatot. Magyar részről úgy tűnik, ez elsősorban a külföldre szakadt honfitársak szempontjából jelent előnyt. A portál „valódi online” közösséget szándékozik építeni, ahol hasonlóan gondolkodó barátokra, társakra lelhetnek az érintettek: az anonim zajló online kommunikáció mellett különféle szabadidős programokon és lelkigyakorlatokon személyesen is ismerkedhetnek egymással a párkeresők. Segítségükre lehet a katolikus párteszt is, ami jelzi, kik a hasonló beállítottságúak. A honlapon található sikertörténetek szerint általában egy hónapig tartó levelezést követően találkozások, gyakran eljegyzések, majd házasságok születhetnek, a frigyig másfél-két év is eltelhet. Összességében úgy tűnik, hogy bizonyos feltételek mellett azok a társkereső portálok, amelyek hívő – vagy hinni akaró – párkeresőkre szakosodnak, képesek betölteni a küldetésüket.

Merthogy Krúdy Zsófia, aki egyben hatgyermekes édesanya, és 18 éve él házasságban, férjével együtt küldetésének tekinti a házasságközvetítő munkát. „Amikor egy papi találkozón felvetettük a portál ötletét, mindenki maximálisan támogatott minket, mondván: ez óriási segítséget jelentene a rengeteg egyedülálló hívőnek. Férjem is biztatott. Igazából mi azért hoztuk létre ezt a honlapot, mert megtapasztaltuk, mennyire jó dolog házasságban és családban élni, és ezt az örömöt szeretnénk tovább-adni másoknak is” – hangsúlyozta Krúdy Zsófia, hozzátéve, hogy a portál sokkal többet akar adni, mint házasságot: egy mintát is nyújt.

A minta része, hogy az alapító házaspár közzéteszi saját történetét, illetve rendszeres alkalmak vannak az elmélyült, irányított beszélgetésekre társkeresők számára éppúgy, mint házaspároknak, hogy az emberek kiutakat találjanak, és ne szigetelődjenek el a problémáikkal. „Az egyház nekünk nagyon sokat segített abban, hogy a kapcsolatunkból házasság legyen, és abban is, hogy helyreálljunk. Kezdetben súlyos krízisek rengették meg a házasságunkat, és csak külső segítséggel sikerült a dolgokat rendezni, leginkább önismeret terén, azáltal, hogy felismertük, mi mindent hoztunk otthonról, és mi az, amit elrontottunk a házasságunk előtti kapcsolatunkban, tehát mik azok a rossz beidegződések, amik a házasságunkat rombolták.  Komoly Istenkeresés, lelkigyakorlatok, beszélgetések vittek el minket odáig, hogy ezeket a rossz sémákat egyáltalán képesek legyünk felismerni, hogy Isten gyógyítását kérjük ezekkel kapcsolatban, és ezután valóban szabad döntéseket tudjunk hozni az életünkkel kapcsolatban” – fogalmaz Krúdy Zsófia.

„A saját bőrünkön is megtapasztaltuk azt, hogy a házasság előtti együttélés során egymás megísmerése helyett a szexualitás kerül előtérbe, ami nagyban megnehezíti a kapcsolat valódi elmélyülését. Ez a hatalmas erő felülír mindent, és nagyon rossz beidegződéseket alakít ki a kommunikációban éppúgy, mint szexuális téren, ami rengeteg problémát okoz később a házasságban, és megakadályozza a házastársi intimitás kialakítását. Nem véletlen, hogy sokkal bomlékonyabbak – sok esetben már az első évben felbomlanak - azok a házasságok, amelyeket együttélés előzött meg. Az ember hozza magával a kialakult rossz rutinokat, és képtelen a házassággal megnyílt lehetőségekkel élni. Azt látjuk, hogy a szentségben kötött házasság, a teljes szabadságban kialakított intimitás viszont hihetetlen energiát ad a feleknek. Ezt utólag is ki lehet munkálni, Isten feltétlen szeretetének a megtapasztalása által” – fűzi hozzá a parKatt.hu vezetője.

Kiemeli: az ember biológiai működésére vonatkozó kutatások is a korábbi társadalmi szokásokat, illetve a párkeresésre vonatkozó bibliai elveket igazolják. A szokások kialakulását vizsgáló agykutatások szerint a korán kezdett szexualitás gyengíti az elköteleződés képességét, mert idővel az agy az érzelemmentes szexet azonosítja normaként. Másrészt azt is kimutatták, hogy szerelmesen az agy szinte bedrogozott állapotban van, s az objektív ítélőképesség visszanyerése akár másfél évbe is beletelik, ami a jegyesség szükségességét igazolja. Szintén agykutatások bizonyítják, hogy a férfiak 25 éves koruk előtt könnyebben köteleződnek el, egyrészt mert hajtja őket a libidójuk, másrészt 25 éves kor után egyre inkább dominánssá válik az agy racionális döntésekért felelős része az érzelmi rész rovására.

Mindez közrejátszik abban, hogy bár a fiatalok 70-80 százaléka ma házasság- és családpárti, effajta vágyaikat egyre kevesebben realizálják. Krúdy Zsófia szerint a szülők által is támogatott halogató magatartás, a házasság előtti szex, és különösen a pornográfia rendkívül rombolóan hat a házasságok megvalósulására. Szerepet játszik ebben a „rontás spirálja” is, mert a fiatalok egyre kevesebb pozitív mintát látnak a környezetünkben. „Mi Nagykovácsiban lakunk, ahol rengeteg nagycsaládos él, akik hatnak egymásra, mert látják azt, hogy sok gyerekkel is lehet jól élni” – mutat rá a közösség megtartó erejére Krúdy Zsófia. Megerősíti: a hívők összességében jobb állapotban vannak, mint a nem hívők, de ezen belül is nagy különbség van aszerint, hogy ki hogyan éli meg a hitét. Amerikai kutatások szerint az egyházilag kötött házasságok válási aránya nem sokkal jobb a nem hívőkénél (50 százalék), az együtt imádkozó házasoknál viszont 2 százalék alatt van.

 

A szexuális szabadosság és a vég kezdete

A szexuális normák fellazulása minden esetben a fejlett civilizációk kultu-rális hanyatlásához vezetett – állapította meg J. D. Unwin etnológus és szociálantropológus 1934-ben kiadott, Sex and Culture című egyedülálló művében, melyben a kulturális fejlettségi szint és a szexuális normák közti összefüggést tárta fel. Lényegében arra jutott, hogy a fellendülés időszakában mindenhol a monogámia, hűség, önmegtartóztatás, a hanyatlás idején pedig az erkölcstelenség elburjánzása volt jellemző. Unwin bevallása szerint kutatási eredményei oly mértékben meglepték őt is, hogy ha ezt előre tudja, bele se fogott volna.
Unwin 16 nagy civilizáció – sumérok, babiloniak, egyiptomiak, asszírok, hellének, perzsák, hinduk, kínaiak, japánok, szasszanidák, arabok (mórok), rómaiak, teutonok, angolszászok és angolok – történetét elemezve a következő megállapításra jutott: „Ezek a nagy társadalmak különböző földrajzi viszonyok között éltek, más rasszhoz tartoztak, de a házassági szokásaik története ugyanaz. Kezdetben minden egyes nagy társadalom ugyanúgy vélekedett a szexualitás szabályozása felől. Aztán ugyanazok a harcok kezdődtek, ugyanazok az érzelmek kerültek kifejezésre, ugyanazon változtatások történtek, amelyek ugyanazt az eredményt hozták. (Kezdetben) mindegyik társadalom a minimumra redukálta a szexuális lehetőségeket, és a felszabaduló nagy társadalmi energia birtokában virágzásnak indult. Aztán kitágította a szexuális lehetőségek körét, a társadalmi energiája elfogyott és lehanyatlott. Az egyetlen igazán figyelemre méltó jellemzője ennek az egész történetnek a kérlelhetetlen monotónia.”  Unwin Freud elméletét vette górcső alá, miszerint az emberek többségénél az elfojtással járó érzelmi és mentális feszültség szublimálódik, azaz megszűnik szexuálisnak lenni, és más kreatív és termékeny csatornákon vezetődik le. Kimutatta, hogy amíg egy társadalom kitart a szigorú szexuális normák mellett, produktív energiák birtokába jut, tudományos módszerek kidolgozásába kezd, találékonnyá és innovatívvá válik. A nagy civilizációk e téren abban tűntek ki, hogy abszolút monogámiát hirdettek, azaz a házasság előtti önmegtartóztatást és a házasság utáni hűséget egyaránt elvárták a tagjaiktól.
A szigorú szexuális szabályokat azonban nehéz hosszan fenntartani, mert az emberek ezeket mindig elnyomásként élték meg, és az eltörlésükért küzdöttek. Amikor enged a szigorúság – például a többnejűséggel, illetve a házasság utáni monogámia feladásával –, az a „társadalmi energia” megcsappanásával jár. A negatív hatás száz éven belül válik nyilvánvalóvá. Unwin megfogalmazása szerint minden emberi közösségnek szabadságában áll választani, hogy vagy nagy társadalmi energiákat produkál, vagy élvezi a szexuális szabadságot, a tények azt mutatják, hogy a kettőt egyszerre nem teheti meg egy generációnál tovább. „Bármely földrajzi környezetben lévő bármely társadalom kulturális állapotát a két nem közötti viszony múltbéli és jelenlegi szabályozása kondicionálja” – vonta le a máig érvényes konklúziót az etnológus.

Olvasson tovább: