Kereső toggle

Roma életpálya-modell

Katona István maffiózó akart lenni, de Isten közbeszólt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Világosan lehet látni, hogy ha egy roma fiatal mellett van egy mentor, aki támogatja, segíti őt mindenben, akkor komoly sikereket tud elérni” – állítja Katona István, aki szociális munkásként több intézményben is dolgozott ilyen segítőként. A 25 éves fiatalembert eredményei alapján az Aranypánt-díjra is javasolták. A díjat tíz sikeres roma jelölt közül egy kaphatta meg az interneten beérkezett szavazatok alapján.

Az aranypántok arra utalnak, mit jelent egyszerre cigánynak és magyarnak lenni ebben az országban. Az egyik pánt – értelemszerűen – a magyarságot, a másik pánt a cigány nemzetiséget jelöli. A díj Péli Tamás roma festőművésznek állít emléket, s olyan hétköznapi hősöket állít a figyelem középpontjába, akik mindennapos tevékenységük során sokat tesznek a romák megsegítéséért, a hátrányos helyzetből való kiemelkedésükért.

Katona István háttere azonban nem feltétlenül nevezhető hátrányosnak, hiszen szülei az átlagos roma családoknál jobb életszínvonalat tudtak biztosítani számára. István Sárospatak belvárosában nőtt fel, ahol édesapja kőművesként is boldogult, piacozással, kereskedéssel azonban nagyobb jövedelemre tudtak szert tenni. „Szüleim arra ösztönöztek bennünket, vagyis engem és a nővéremet, hogy mindenképpen tanuljunk, képezzük magunkat. Azt akarták, hogy mi könnyebben boldoguljunk az életben, mint ők” – mondja. S noha kiváló eredményeivel, kitűnő bizonyítványaival nővére példaképnek számított (jelenleg ő diplomás szakemberként az egészségügyben dolgozik), István általános iskolás eredményei, amelyek alig érték el a közepest, kevesebb lelkesedésre adtak okot. A fiút jobban érdekelte az az „életpályamodell”, amelyet maffiózó ismerősei ígértek a számára: pénz, csillogás, autók, nők, e világ örömei. S mivel ezen a „pályán” verekedni is tudni kell, István olyan küzdősportokban is megpróbálta magát mint a karate, a kungfu vagy a thaiboksz. Családjával rendszeresen jártak templomba és a római katolikus szentségekben is részesültek, a fiatalember mégis alig várta, hogy betöltse a 18. életévét és maffiózó barátai útjára lépjen. „Fiatal tinédzserként sokat voltam velük diszkókban és az éjszakai életben. Ennek azonban vége lett akkor, amikor az édesanyám súlyosan megbetegedett” – mondja István, akinek családja mindig összetartó volt. Amikor a magatehetetlen édesanyjuk agykeringési zavarokkal kórházba került, a családtagok nagy lelki törésként élték át a fájdalmat. Állapota olyan súlyos volt, hogy az orvosok már lemondtak róla. Ekkor jutottak eszükbe azok a szomszédok, akik egy kis keresztény gyülekezetbe jártak, és rendszeresen beszéltek nekik a hitükről. „Ők, vagyis Sütő György és felesége, teljesen másképp voltak hívők, mint mi. A mi hitünkben a templom, a szobrok, a Szűzanya és ehhez hasonlók játszottak főszerepet, az övékében meg a Biblia. Nem nagyon tudtuk elfogadni az ő nézőpontjukat, de amikor meglátogatták édesanyámat a kórházban, anyukám arra kérte őket, hogy imádkozzanak érte – emlékezik vissza István. – Mi csak betanult imákat ismertünk, de ez a házaspár a saját szavaival járt közben édesanyámért. Egyszerű, de hatásos ima volt, s anyukámat olyan mélyen megérintette, hogy elsírta magát” – folytatja. S miután a házaspár elhagyta a kórházat, édesanyjuk olyat tudott tenni, amire előtte nem volt képes: segítség nélkül kiment a mosdóba, hogy lemossa a könnyeit.

Anyukája azóta is jól van, a család pedig nagy nyitottsággal ment el abba a kis sárospataki gyülekezetbe, ahová a szomszédjuk is tartozott. „Olyan légkör fogadott bennünket, mint amilyet eddig sem a templomokban, sem másutt nem tapasztaltunk. Furcsa volt, hogy az emberek önfeledten, felszabadulva örvendenek, és olyan vonzóak, olyan jó a kisugárzásuk, hogy én is hozzájuk hasonló szerettem volna lenni” – vallja meg István, aki a sárospataki kis csoport után a nyíregyházi Hit Gyülekezetébe is eljutott, ahol Virga Miklós lelkész szolgál.

Hamarosan ő is átélte azt a felszabadultságot, amit akkor látott, amikor 2007-ben bibliai hitre jutott. A belső változások pedig a környezete számára is egyre nyilvánvalóbbakká lettek. „Kaptam egy másik perspektívát és megértettem, hogy nekem nem a bűnöző ismerőseim útján kell járnom. Ők már azóta börtönbe is kerültek” – jegyzi meg. Azzal is tisztában volt, hogy az ember mindig a barátaihoz hasonul: madarat tolláról, embert barátjáról. „Rájöttem, hogy ha sok időt töltök el sikeres emberek társaságában, akkor az engem is a siker felé visz. Ezért a rossz kapcsolatokat megszakítottam, ez utóbbi javára” – teszi hozzá.

Tanulmányait is kezdte komolyabban venni, iskolai bizonyítványa fél év múlva a közepesről 4,5 fölé ugrott. A sikeres érettségi után pedig felvették az ELTE-re, szociális munka szakra. „Amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek, családtagjaim először el se akarták hinni – majd pedig mindenki sírva fakadt az örömteli meglepetéstől” – részletezi István. Szociális tevékenysége nem sokkal 2008 után, az egyetemmel egy időben kezdődött el. „A családsegítő központba kerültem, ahol felkértek mediátornak. Ez a tevékenység kifejezetten a romák beilleszkedését, felzárkóztatását szolgálta” – mondja. A mediátori tevékenység során más intézményekkel is kapcsolatba került, mint például a Közért Ifi Pont nonprofit szervezettel, a József Attila Általános Iskolával, amely kifejezetten szegregált intézménynek számít, valamint a Molnár Ferenc Általános Iskolával. Az utóbbiban élménypedagógiát tanítottak azoknak a fiataloknak, akik magatartásproblémákkal küzdöttek. István a Gyermekek Átmeneti Otthona Fehérholló utcai kirendeltségének munkájából is kivette a részét. „Délutánonként foglalkoztam velük: felkészítések a felelésekre, dolgozatokra, házi feladatban való segítés, szabadidős tevékenységek megszervezése. De volt, hogy egyszerűen csak beszélgettem velük” – emlékszik vissza. Tevékenysége szabadidejét is igénybe vette, s miután korábbi sporttevékenységét ökölvívásra cserélte, egy tucat tehetséges fiatalt vitt magával az edzésekre. Többen közülük kiemelkedő sportolóvá váltak, ketten az országos diákolimpián értek el dobogós helyezést. „Nagy feltűnést keltettünk a 24-es villamoson 8-10 fiatal suhanccal, akiket edzésre vittem. A Határ úton pedig a BKV ellenőröknél kellett kimagyarázni a helyzetet, bocsánatot kérni miattuk, amiért többeknek nem volt jegyük” – meséli. Más esetekben ösztöndíjat sikerült kiharcolnia pártfogoltjai számára, vagy éppen diákmunkát szerzett nekik. „Világosan lehet látni, hogy ha egy fiatal mellett van egy mentor, aki segíti őt mindenben, akkor komoly sikereket tud elérni” – teszi hozzá.

A múlt évben kötött házassága óta kevesebb a szabadideje, azonban továbbra is szívén viseli roma ismerősei sorsát. Mint mondja: „Nagy örömet jelent számomra, amikor azt tapasztalom, hogy a tőlem távolabbra élő romák is teljesen elfogadnak. Mintha édestestvérük, családtagjuk lennék, teljes nyitottsággal kérnek segítséget, tanácsot tőlem.”

 

Roma kutatóbiológus kapta az aranypánt-díjat

Az Aranypánt-díjra történő szavazás során tízezer szavazat érkezett a jelöltekre az interneten.  Először ötven jelölt közül választották ki azt a tíz főt, akikre szavazni lehetett. A legtöbb szavazatot végül Horváth József kutatóbiológus kapta, aki egy cigánytelepen, nehéz körülmények között nőtt fel. A 27 éves kutató jelenleg épp egy diagnosztikai eljáráson dolgozik, amely egyedülálló a világon, és amelynek segítségével már korai stádiumban is kimutatható lehet a szájüregi rák. A díjátadóra, amelyre április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon került sor a Budapest Jazz Clubban, ahová Colleen Bell, az USA magyarországi nagykövete is ellátogatott.

Olvasson tovább: