Kereső toggle

40 ezerért adták el Feri bácsit

Élmezőnyben vagyunk az európai rabszolgaság-toplistán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Rendszeresen járok az egyik pilisi településre, ahol tudok egy családról, akiknek négy fiuk van. A legkisebbet, aki tizenhat éves, az apja eladta szolgának pár karton cigarettáért egy jómódú cigány családnak, akik magukkal vitték a gyereket az Alföldre. A fiú nemsokára megszökött tőlük, és hetekig gyalogolt, mire hazaért. A szülei ismét eladták, és az új gazdák még messzebbre vitték el őt” – mesélte lapunknak egy kérdezőbiztos. Az Anthropolis Egyesület oktatási kézikönyvéből kiderül, hogy a csicskáztatás és a prostitúció a modern rabszolgaság két legjellemzőbb fajtája Magyarországon.

„A rabszolgatartást máig nem sikerült a történelemkönyvek lapjaira száműzni. Korunkban is tömegeket bocsátanak áruba, hogy aztán munkára vagy prostitúcióra kényszerítsék őket. Hosszú út áll még előttünk, de végső célunk csak egy lehet: az emberkereskedelem felszámolása” – idézi Cecilia Malmström volt uniós belügyi biztost az Anthropolis Egyesület Modernkori rabszolgaság című kiadványa, amelyet szerzői oktatási segédanyagnak szánnak. A kötet a magyarországi viszonyokra is kitér, és hangsúlyozza: a jelenség legkiszolgáltatottabb áldozatai a gyermekek, akik világviszonylatban a rabszolgaság áldozatainak egynegyedét adják.

A szerzők leszögezik: hiába tilos ma már mindenhol a rabszolgatartás és az emberkereskedelem, a kizsákmányolás egyre erősödik. A Global Slavery Index felmérése szerint a rabszolgaságban élők száma ma világszerte 36 millióra tehető, kétharmaduk Délkelet-Ázsiában, Oroszországban, Nigériában, Kongóban és Indonéziában él. Számos divat- és sportruházat, elektronikus eszköz, delikát élelmiszer és sok egyéb árucikk előállítása mögött a nyersanyagtól az összeállításig rabszolgamunka van. A rabszolgaság tipikus formái pedig a gyermekmunka, az adósrabszolgaság, a szerződéses rabszolgaság – ez többnyire átveréses munkaközvetítés –, a háztartási rabszolgaság, a szexuális kizsákmányolás és a háborús rabszolgaság, azaz gyerekkatonák kiképzése. 167 ország negatív sorrendjében hazánk a 75. helyen áll, Európában csak Bulgária és Csehország van hasonló helyzetben.

Magyarországon legalább 36 ezerre teszik a kizsákmányoltak számát: ők elsősorban az adósrabszolgaság és a prostitúció áldozatai. A prostitúció 95 százalékban nőket, lányokat érint, míg a csicskamunka legalább annyira felnőtt férfiakat, s mindkettőben jelentős szerepet játszik az emberkereskedelem. Világszerte, így hazánkban is a rabszolgaság szempontjából a legveszélyeztetettebbeknek számítanak a szegények, a nők, a fogyatékkal élők, a gyerekek, illetve egyes etnikai kisebbségek, nálunk a romák.

Az Anthropolis-kötet egyik esettanulmánya szerint a hatvankilenc éves Feri bácsit a saját veje adta el 40 ezer forintért egy családnak, akik egy tanyán három évig fogva tartották. Lovakat kellett gondoznia, a pajtában aludt, többször megverték, ételmaradékokat evett – vagy azt sem, amikor a család gyermekei teleszórták homokkal az ételét. A nyugdíját, kocsiját elvették – a fogvatartói azért buktak le, mert az ellopott kocsit egy ellenőrzésen azonosították, s a rendőrség megjelent a tanyán. A férfinek az Ökumenikus Szeretetszolgálat segít a talpra állásban, de mindmáig fél feljelenteni egykori bántalmazóit.

A csicska tipikus kelet-európai jelenség, de valós adatokkal nem rendelkezünk róla, talán még a prostitúciónál is latensebb jelenségről van szó. Hazánkban különösen gyakori, hogy az elszigetelt, szegény vagy akár hajléktalan emberek a helyi maffiacsoportok áldozataivá válnak, gyakran uzsorakölcsön következtében.

Tipikus eset a harminchét éves Arankáé is, aki alkoholista szüleitől menekült bele tizenhét évesen egy házasságba. Nincs meg a nyolc általánosa, gyakorlatilag analfabéta. Férje bántalmazta, tőle is elmenekült, de máig tartó rabszolgaságba jutott, miután elfogadta egy közeli faluban élő család ajánlatát. Szállást, élelmet ígértek neki a ház körüli munkáért cserébe. Állatokat gondoz, kertet művel, egy sufniban él, az iratait elvették, maradékokat eszik, és naponta kap egy liter bort, ami nélkül bevallása szerint nem tudna meglenni. „Nyolc éve vagyok itt, de tíz év múlva is itt leszek, ha még élek. Nem gondoltam még arra, hogy kimegyek a kapun, mert mindig be van zárva. Meg, egyébként, hova mehetnék? Nincs már senkim. Nem ismerek szervezeteket, akik segítenének, nem értek én az ilyesmihez. Nem akarok innen elmenni, itt legalább nem üt senki” – mondta.

Hazánkban a rabszolgaság másik legelterjedtebb formája a prostitúció. „Magyarország kibocsátó, tranzit- és célország a nőkkel és lányokkal szexuális kizsákmányolás céljából, illetve kibocsátó ország a férfiakkal és nőkkel kényszermunka céljából folytatott emberkereskedelemben. A külföldre irányuló emberkereskedelem magyar női áldozatait főleg Amszterdamba és Zürichbe szállítják, és prostitúcióra kényszerítik” – olvasható a kiadványban. Az érintettek többségét a kutatások szerint a nyomor, a munkanélküliség és saját családja viszi bele ebbe az „iparágba”.

„A prostitúció úgy kezdődött, hogy nem bírtam nézni, hogy éhezik a fiam. Rászorultam. A lánytestvéreim akkor már kint álltak az utcán” – meséli egy másik esettanulmányban a huszonnyolc éves Rita. Szülei meghaltak, öt testvére van, szakképzettsége nincs, élettársa börtönben ül. Unokatestvére és annak felesége befogadták őt és a kisfiát, cserébe belőle éltek, prostitúcióra kényszerítették, és elvégeztették vele a házimunkát. Rita végül eljött tőlük, most inkább utcaseprő, de a maga ura, a kisfiának enni tud adni, és nem veri őket folyton senki.

Általánosságban elmondható, hogy a rabszolgaság és az emberkereskedelem fellendülésének elsődleges oka mindenhol a szegénység, másrészt az, hogy a kormányok nem tartják be az erre vonatkozó törvényeket, miközben a kirekesztettség, a tájékozatlanság és a déli félteke népességrobbanása egyaránt a kizsákmányolás erősödéséhez vezet. A rabszolgaság fizetetlen, esetleg filléres bérért való munkára kényszerítést jelent, ami bántalmazással és megalázással jár együtt. Az egyén mozgása ellenőrzött, fogvatartói a tulajdonukként bánnak vele – szögezi le az Anthropolis Egyesület kézikönyve, amelyet az 5–12. évfolyamos iskolai oktatáshoz segédanyagnak szánnak a szerzők. A témát társadalmi-történeti szempontból áttekintő, adatokat, esettanulmányokat, kész óravázlatokat is tartalmazó kötet egyik fő célja a megelőzés, a fiatalok és pedagógusok érzékenyítése és felvértezése az emberi jogokról és a kizsákmányolásról szóló alapismeretekkel.

„Az iskolánkba jár egy fiú testvérpár, a nagyobbikat elcsábította egy férfi, aki szexuális szolgáltatásokért cserébe pénzt ad neki. Kiderült, hogy a tizennégy éves fiú most ugyanazt csinálja a tizenegy éves öccsével, mint amit vele tesz a felnőtt. Szóltunk erről a nevelőintézetükben is, mire ott széttárták a kezüket, hogy tudnak a dologról. Nagy kérdés, meddig kell elmennünk, mi történik akkor, ha ez után a gyermekjóléti szervekhez fordulunk” – mondta el lapunknak egy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskola tanára.

„Sok hazai iskola, illetve gyermekotthon pedagógusai és diákjai – különösen a hátrányos helyzetű térségekben – életközelből ismerik a gyermekprostitúció problémáját. Számukra különösen fontos a témával kapcsolatos felvilágosítás. Az áldozattá válás megelőzését, illetve az áldozatok segítését szolgálja ez a kézikönyv is, amely tulajdonképpen egy Nagy-Britanniában bevezetett program hazai adaptációja”  – fejtette ki kérdésünkre Lux Ágnes, az UNICEF gyermekjogi igazgatója. Emlékeztetett rá, hogy az érintettek sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalán jogsértés történik velük, és azzal sem, hogy milyen állami vagy civil szervezetektől kérhetnek segítséget. A Btk. tartalmazza a gyermekprostitúció és az emberkereskedelem tilalmát, de ezeket a jelenségeket pusztán büntetőjogi eszközökkel nem lehet megszüntetni. Ezek kialakulásában ugyanis a szegénység mellett a társadalmi szemléletmód is fontos szerepet játszik: ide tartozik a be nem avatkozó vagy áldozathibáztató szemlélet, mely azon a feltételezésen alapul, hogy az áldozatok önként vállalták a jogfosztott helyzetüket.

Kényszermunkával előállított termékek

Bolívia: mogyoró, cukornád, kukorica, gesztenye, szarvasmarha
Brazília: cukornád, faszén, faáru, szarvasmarha
Peru: faáru, gesztenye, arany
Nigéria: gránit, kakaó, kavics
Burkina Faso: gyapot, arany
Elefántcsontpart: kakaó, kávé
Dominikai Köztársaság: cukornád
Kolumbia: kokacserje
Paraguay: szarvasmarha
Argentína: ruha
Sierra Leone: gyémánt
Mali: rizs
Ghána: tilápia (hal)
Benin: gyapot
Burma: bambusz, gumi, tíkfa (teakfa), tégla, rizs, cukornád, szezám, napraforgó, jáde, garnélarák, pálmazsúp, bab, ricinusmag, rubin
Kína: ruha, cipő, szén, tégla, gyapot, elektronikus eszközök, művirágok, játékok, tűzijáték  
India: ruha, szőnyeg, kézimunka, rizs, tégla, kő, gyapot
Pakisztán: búza, szőnyeg, szén, tégla, gyapot, cukornád,
Észak-Korea: szén, arany, textil, tégla, vas, cement
Nepál: kő, szőnyeg, kézimunka, tégla
Kazahsztán: gyapot, dohány
Thaiföld: ruha, garnélarák
Malajzia: ruha, olajpálma
Oroszország: pornográfia
Tádzsikisztán: gyapot
Türkmenisztán: gyapot
Üzbegisztán: gyapot
Jordánia: ruha
Malawi: dohány
Forrás: USA Munkaügyi Minisztériuma 2009

Olvasson tovább: