Kereső toggle

Az Iszlám Államé a világ legjobb propagandagépezete

A propagandaháború villámgyors malmai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Iszlám Állam nevű halálszekta, mely jelenleg is ellenőrzése alatt tartja Irak és Szíria egy Nagy-Britannia méretű területét, a világ legjobb propagandagépezetével rendelkezik, mely nyugati médiabirodalmak színvonalán- és hatásfokán működik. Nem véletlenül.

„Az arab tavasz utáni politikai visszarendeződések hatására hihetetlen mennyiségű, a demokráciából és a politikából kiábrándult fiatal arab válaszolt Ibrahim al-Kurejsi (ismert még Abu Bakr al-Bagdadi néven is), az Iszlám Állam önjelölt vezetőjének a hívására, hogy csatlakozzanak a frissen kikiáltott kalifátushoz. Ezek az emberek vitték magukkal a szaktudásukat is, olyan kurrens ismereteket, melyeket nyugati típusú egyetemeken sajátítottak el. Ezt pedig kamatoztatták is a kalifátus hasznára” – meséli egy neve elhallgatását kérő radikális muszlim imám Kairóban, amikor az Iszlám Állam propagandagépezetéről beszélgetünk.

Egyiptomban jelenleg törvénytervezet, hogy csak az taníthat a mecsetekben, aki rendelkezik a kormánypárti Ál-Ázhár Egyetem által kiállított végzettséggel, ezért az óvatosság. „Rengeteg friss diplomás, szakképzett egyiptomi muszlim ment el a raba’a-i vérengzés (a 2013-as katonai hatalomátvétel) után, a Sinai-félszigeten pedig az Ánszár al-Bájt al-Makdisz a kalifátus Sinai-provinciáját” – mondja az imám, majd hozzáteszi: „Egyiptomnak mint mindegyik szunnita arab államnak, komoly problémája az Iszlám Állam és annak propagandája. Kormányzati szintű hatásos választ azonban még nem sikerült adni a problémára, hiába határolódtak el a jelentős vallási intézmények. Az Iszlám Állam propagandájának a hatására folyamatosan mennek el az emberek.”

A kezdetek

A 20. század elején megjelenő politikai iszlamizmus kezdetben suttogó tevékenységet folytatott. Mecsetekben, imaházakban terjesztették a hívőknek Szájed Khutb tákfírista nézeteit, amelyek lehetővé tették a dzsihád kiterjesztését a magukat muszlimnak vallókra is. Bár Khutbot Gamál Abdel Nasszer elnök kötélre juttatta, az ő eszméi hozták létre a napjainkban is aktív szélsőséges iszlamista terrorszervezeteket, mint például a palesztin Iszlám Dzsihádot, az Al-Kaidát vagy az Iszlám Államot is, melyek gond nélkül robbantanak fel emberekkel teli mecseteket is, ha érdekeik éppen úgy kívánják. Ez történt például az elmúlt hetekben Jemenben.

Az első komolyabb lökést a célzott propagandára az izraeli–palesztin konfliktus adta. A palesztinok egyrészt sikeresen játszották ki az arab közvélemény felé a dzsihádkártyát, miszerint jogos dzsihád zajlik a megszálló hitetlen ellenség (a zsidók) ellen, másrészt sikerült az egész világ figyelmét felkelteni és a mai napig fenntartani.

Mozgósítani tudták a környező muszlim országokat Izrael ellen, mégis a propagandaháborút az iszlamista Hamász járatta csúcsra, miután egy eredményes népszavazás és egy még eredményesebb katonai puccs után 2006-ban fegyveresen is átvették az Izrael által kiürített Gázai övezet felett az irányítást. Azóta nincs olyan katonai összecsapás a Hamász és Izrael között, mely ne úgy jelenne meg az időközben meghatározóvá vált közösségi médiában, mint az izraeliek részéről elkövetett atrocitás.

Az állami propagandagépezetek kudarcát azonban kétségkívül a 2011-ben kirobbant arab tavasz jelentette. Az arab országok diktátorai és titkosszolgálatai, bár a hivatalos médiát a kezükben tartották, nem számoltak az internet és a közösségi oldalak széles körben elterjedtté válásával. A forradalmak megakadályozásának érdekében tett durva hírhamisítások egy egész generációban kérdőjelezték meg a hivatalos médiumok legitimitását – megágyazva a különböző szervezetek propagandagépezeteinek a világhálón. A 2011-es állami televíziós botrányok, de a 2013-as al-Dzsazíra-botrány is – amikor az egyiptomi kormány vádolta egyoldalú elfogultsággal a katari tévécsatornát, börtönbe zárva tudósítóit –, csak erősítette az arab hírfogyasztókban azt a képet, hogy a hivatalos média megvezeti őket.

Csúcsra járatva

A szíriai polgárháború hozta el, hogy „független” fegyveres csoportok propagandatevékenységre kényszerüljenek, melynek természetes terepe lett az internet. Ennek egészen prózai okai voltak: a kormány ellen harcoló, iszlamista vagy szekuláris csoportoknak pénzre, fegyverre volt szüksége a harchoz, pénzt pedig az öbölmenti arab országokból lehetett szerezni.

Ehhez azonban a mártíromság, a halált megvető bátorság igazolására volt szükség. A hírolvasók azzal szembesültek, hogy akár egészen kis csoportoknak is egészen komoly médiájuk lett – márpedig az a leg-erősebb, aki annak tűnik.

Nem volt ez másképp az Iszlám Állam Irakban és Szíriában nevű, Irakból Szíriába települt terrorszervezettel sem. Két dolog különböztette meg őket az összes többi csoporttól: az egyik, hogy célirányosan építették fel a saját médiagépezetüket, külön csoportokat hozva létre, melyek ezzel foglalkoznak, a másik, hogy tudatosan építettek brandet, kijelölve a saját célcsoportjukat. A módszer, ahogyan létrehozták a saját médiabirodalmukat és az eszközök, melyeket ehhez használtak, jelenleg meghatározók Közel-Keleten. Még az Iszlám Állam ellen harcoló kurdokat is arra késztette, hogy nagyon hasonló eszközökkel kezdjenek el operálni a virtuális térben.

Barát szívét dobogtatja, ellenség szívét ijeszti

Az Iszlám Állam a kezdetektől fogva profi módon meghatározta a saját, négy szegmensből álló célközönségét: azok a közel-keleti arabok, akik potenciális emberanyagként szolgálhatnak a kalifátus háborús gépezetében; az öbölmenti vahabita, szélsőséges csoportok, akik anyagi támogatói a szervezetnek; a külföldön élő sokadik generációs arab, illetve nem arab muszlimok; valamint az „ellenség”. Mind a négy csoportnak üzenetek százait küldik naponta.

Az Iszlám Államnak csak 2014-re lett „hivatalos” csatornája, ez sem úgy működik azonban, ahogyan azt megszokhattuk. Jelenleg egyedül a Dabig nevű hét lapszámot megélt periodikájuk tekinthető hivatalosnak, de a hitelesség ellenőrzését szinte minden esetben az internetezők közössége végzi el. Az Iszlám Állam harcban és vérengzésben kipróbált „veteránjai” közül mindenki online, több százezer követővel, a hírek így terjednek megosztásokkal, és így hozzák az állandó médiajelenlétet. Arra, hogy ez mennyire tudatos jelenség az IÁ vezetőségének részéről, elegendő egy példát felhoznunk: minden egyes meghódított „területnek” saját Twitter-fiókja, Facebook-oldala van, ahol regionális híreket olvashat a látogató – már amennyiben van hozzá gyomra.

A propagandavideókkal és a fent már említett Dabig magazinnal azonban más a helyzet. Ellentétben a boldogan tweetelő és facebookozó dzsihadistákkal, mind a videók, mind a magazin már magas szintű szerkesztői tudásról tesz tanúbizonyságot. Nem véletlenül lettek márkanevek az előállítóik: míg az IÁ hivatalos videóit az Al-Furkan Media nevű csoport jegyzi, addig a Dabig magazint az al-Hajat csoport.

A Hetek munkatársának volt szerencséje szemügyre vennie a Dabig magazin legutóbbi számát. Az egyértelművé vált, hogy az arabul és angolul megjelenő magazin anyanyelvi szerzőkkel, de minimum anyanyelvi angol lektorral dolgozik, és kifejezetten az angolszász újságírói hagyományok szerint szerkesztik – már ami a formai megjelenést illeti.

A profin, HD-ben fényképezett, elevenen elégő jordán pilóta illusztrációként való felhasználása azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a halálszekta mit gondol a világról (erről bővebben lásd keretes írásunkat). Az Iszlám Állam hivatalos videóiról ugyanez mondható el.

Nem lehet ellene harcolni

A Facebook, de a Twitter is pontosan az Iszlám Állam miatt változtatta meg a felhasználási feltételeit, bár a médiakutatók szerint ez nem más, mint szélmalomharc. Hiába szüntetnek meg egy, az Iszlám Államhoz köthető profilt vagy honlapot, az online dzsihádisták közössége, csakúgy, mint a nyugati netezők, azonnal másolják és újra közzéteszik, azonnal reagálnak. Ugyanez a helyzet a hivatalos videókkal és magazinnal is: megjelenik egy site-on, és másodpercek alatt vírusként szaporodik el. Senkinek nem jelent öt percnél több böngészést az interneten hozzájutni a szekta legfrissebb videóihoz.

A szíriai kurd kantonok és a hozzájuk köthető kommunista kurd párt, a PKK a jelenségre máshogyan reagált. Ők is létrehoztak Facebook-csoportokat és Twitter-fiókokat, angolul is folyamatosan jelen vannak az interneten. Annyit sikerült elérniük, hogy egyre több külföldi csatlakozott a pesmergákhoz az Iszlám Állam elleni harcban. A terrorszervezet propagandagépezetéhez képest azonban még gyerekcipőben járnak.

ROMANTIKA ÉS VÉR

Az Iszlám Állam propagandája célcsoportok szerint épül fel. A nyugati hitetlen ellenség felé a könyörületet nem ismerő, félelemkeltő nyilvános kivégzések mindenki számára ismerősek. Kevésbé ismert a megnyerni vágyott célközönségnek gyártott propagandaanyag: itt a „jóért” harcoló romantikus hősök, mártírok tűnnek fel, a rabszolgaként tartható hitetlen nők, az anyagi jólét. Erre egy kiváló példa, hogy a 16–28 év közöttiek számára jól ismert Call of Duty (A szólító kötelesség) számítógépes lövöldözős játékból is mémet gyártottak. Két szakállas dzsihádista fölé a következő feliratot írták: „ez a mi szólító kötelességünk (a dzsihád) és a Dzsannában (mennyek) respawnolunk (éledünk újra, mint a játékban)”. Az Iszlám Államot támogató, elsősorban vahabita olajsejkekre, mint az apokaliptikus jóslatok beteljesítőire tekintenek, akiket ezzel is ösztönözni próbálnak úgy a fegyveres harcra, mint pénztárcáik megnyitására.

Olvasson tovább: