Kereső toggle

Kati néni odaver

Kirúgták az óvodai erőszak ellen harcoló óvónőt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mi van akkor, ha egy óvónő évekig alpári stílusban üvöltözik a rábízott apróságokkal, rángatja, sőt megüti őket? Ha azt mondogatja a négyéveseknek, hogy elmebetegek, degeneráltak? Ha szidja előttük a szüleiket? Ha a gyerekek  dadognak, magukba fordulnak, szorongókká válnak, és a szülők panaszt tesznek? A kolleginát jó eséllyel fedezi az óvoda, a fenntartó, és ha tényleg minden kötél szakad, elküldik nyugdíjba. És mi van akkor, ha a történet nem egyedi?

„A fiam négyéves, és egy éve jár egy újpalotai óvodába. Már korábban is panaszkodott, hogy mindig kiabál vele az óvónéni. Először nem gondoltam komolyabbra, a beszoktatás körüli nehézségekre fogtam a dolgot, már csak azért is, mert az óvónő kifejezetten kedvesnek, normálisnak tűnt. Aztán feltűnt, hogy a gyerek viselkedésbeli változásai erősödnek: elkezdett verekedni, itthon is kifordult magából, nem lehetett vele bírni. Az óvodáról keveset beszélt, és mindennap ordítva, tiltakozva ment be, főleg, ha Kati néni volt ott. Végül a gyerek kibökte, hogy megverte őt a Kati néni. Dani a délutáni alvásnál azt játszotta, hogy repülőként landol az ágyában, ezért kapott a tarkójára két ütést” – mesélte lapunknak Nemes Kinga, Dani édesanyja. Októberben többször panaszt tett a vezető óvónőnek, aki kezdetben megértőnek mutatkozott, később hárított, mondván: elképzelhetetlen, hogy egy óvónő ilyet tegyen.

Kinga nemsokára kapott egy levelet, hogy az óvodában lefolytatott vizsgálat nem igazolta a panaszát, majd közölték vele: a gyerekkel van a probléma, és egy négyéves beszámolója amúgy sem vehető komolyan. Még az óvodapszichológus is, aki havonta egyszer megy az óvoda közelébe, azt erősítette meg, hogy a gyerekek az agressziót biztosan otthonról hozzák, ezért van a csoportban sok konfliktus, és kitaláció az egész óvónőtörténet. Ezután Kinga elvitte Danit a nevelési tanácsadóba, ahol a pszichológus nem talált nála semmiféle rendellenességet. Az anyuka úgy döntött, hogy panaszt tesz az önkormányzatnál, majd december elején feljelentést tett a rendőrségen is. Ekkor küldték el nyugdíjba az agresszív óvónőt, viszont csak januártól, holott már az első jelzésnél illett volna felfüggeszteni.

„Rájöttem: ha a gyerek jelzi, hogy neki valami rossz, azt a felnőtteknek nagyon komolyan kell venniük. A többi óvónő közül egyedül Veronika néni volt az, aki panaszt tett a gyerekek bántalmazása miatt. A szülők sejtették, mi megy ott, de a gyerekek miatt nem mertek botrányt csinálni. Mikor kinyitottam a számat, ők is elkezdték megkeresni a vezetőt, és többen szóltak neki arról, hogy miket művel a beosztottja, mégse történt semmi. Folyamatosan derült ki számomra is, hogyan bánnak a gyerekkel, rángatják, ordibálnak vele, kritizálják, hogy nem normális, idióta. Daniból nehezen sikerült kiszednem, mi folyik odabenn, sokszor közölte, hogy „ha elmondom, abból baj lesz”, azaz bent figyelmeztették – mondja Kinga, aki nem szeretné visszavonni a feljelentését, mert elfogadhatatlan, amit a gyerekekkel műveltek. Számos szülő hajlandó tanúskodni a rendőrségen is, egy másik kisfiú, Dominik apukája pedig végig Kinga mellett állt a küzdelemben.

Kinga nem csak a saját gyermekéért állt ki. Az ősz folyamán sok szülőnek feltűnt, hogy a kicsik otthon nem szívesen beszélnek az óvodáról, félősekké váltak, és mondhatni visszafejlődtek. Dominik például a mai napig idegenkedik a számok világától. Mint kiderült, Kati néni egy számolós feladatnál ráförmedt: „te degenerált idióta, te nem tudsz számolni”. Onnantól kezdve nem tudott háromnál tovább számolni, holott előtte összeadásokat végzett az ujjain. Igaz, ami igaz, Kati néni nem mindenkit vert meg: többnyire az egyik verekedős kisfiúval verette meg a gyerekeket. Nem a kicsi a hibás: amióta elment a Kati néni, azóta nem vert meg senkit. Pedig megszokta, hogy ha nem adják át neki a játékot, akkor üthet: ha pedig a sértett fél elment panaszkodni, Kati néni csak annyit mondott: megérdemelte, miért nem adta oda magától.

Októberben folyamatosan bebizonyosodott, hogy minden horror történet igaz, amit a gyerekek otthon elmesélnek: a szülők ugyanis rákérdeztek a csoport másik óvónőjénél, és ő rendre megerősítette a beszámolókat. „Kati néni, oldalán a dadával, elmebeteg légkört, kaszárnyahangulatot teremtett a csoportban. A gyerekek annyira meg voltak félemlítve, hogy még vécére sem mertek kikéredzkedni, volt, aki dadogni kezdett. Többször konfrontálódtam velük a gyerekekkel való ádáz bánásmódjuk miatt, megmondtam nekik, hogy egy kisgyereket egy életre tönkre lehet tenni azzal, ha ordibálnak vele. Kati néni azt hajtogatta, hogy ő nem kiabál, csak erős a hangja” – számolt be lapunknak Nyíri Veronika, aki szeptemberben került az óvodába, és három hónapot töltött ott. Amikor odakerült a csoportba, váltótársának elég rossz híre volt az intézményben, kollegái kiállhatatlan személyként jellemezték, de amikor kitört a botrány, a kollektíva összezárt.

„Az utolsó csepp a pohárban, ami miatt az óvodavezetőhöz fordultam, egy ebédeltetés volt. Már maguk az ételosztások is megalázóak voltak, úgy lökték a gyerekek elé az ételt, mint a kutyáknak. A gyerekek általában nem nagyon ettek, én meg épp arra kértem Dominikot, hogy legalább a húst kóstolja meg. A kisfiú nyúlt volna az ételért, mire Kati ráüvöltött, hogy „ne a húst zabáld, hanem a főzeléket!”. Erre Dominik kezében elkezdett remegni a kanál, végül elsírta magát, és a dada is jól lehordta. Én akkor – először tettem ilyet a gyerekek előtt – rájuk szóltam, hogy ezt fejezzék be. Ezután szóltam az óvodavezetőnek is, hogy megengedhetetlen módon bánnak a gyerekekkel” – meséli Veronika. A gyerekek otthon elmondták az esetet, de a szülők azért sem mertek ügyet csinálni, mert az előző óvónő sem állt ki mellettük, hanem inkább otthagyta az óvodát Kati nénistül.

Veronika elmondása szerint a gyerekek nem kaptak napközben inni: ha szomjasak voltak, a vécén ihattak a fogmosó poharukból. Vécére csak étkezések előtt mehettek, amikor az egész csoport kiment kezet mosni. Kézmosáskor az új gyerekek összeégették a kezüket, Veronika mutatta meg nekik, hogy először a hideg vizes csapot kell megnyitni. Semmire sem tanították a kicsiket, csak állandóan ordítottak velük. Ha szalámi vagy sajt volt a menüben, azt a dada hazavitte, mivel a gyerekek úgymond nem kértek belőle. Ha tortát hozott valamelyik gyerek, akkor a felét miszlikbe vágták a kicsiknek, a másik felét meg ők ették meg. A ridegtartás része volt a trágár beszéd is, a szülőket pedig folyamatosan kibeszélték a gyerekek előtt. Veronika változásokat hozott, amit nem szívleltek: halkan beszélt a gyerekekhez, kiosztotta nekik nemcsak a vajas kenyeret, hanem a felvágottat is, és kedves szóval elérte, hogy megegyék azt. Megtanította őket rendet rakni, gyakran dicsérte is őket, meg mindenféle jópofa dolgot játszott velük. „Szerettük Veronika nénit, jól bánt a gyerekekkel, és nagyon jó meglátásai voltak velük kapcsolatban” – meséli az egyik szülő.

„Ha egy gyereket állandóan megfélemlítenek, akkor leáll a személyiségfejlődése, és elkezdik mások irányítani. Így a tanulási vágyat, a nyitottságot is kiölik belőle. A gyerekek számára az érzelmi biztonság a legfontosabb: ahhoz hogy együttműködjenek, kötődésnek, bizalomnak kell kialakulni. Ez itt teljesen hiányzott” – mondja Veronika, aki kezdettől tájékoztatta az őt kérdező szülőket. Ő is, majd a szülők is többször szóltak a vezetőnőnek, aki az elején elismerte: Kati néni nem odavaló, később letagadta ezt. A nyilvános óvodai szembesítés során egyedül Veronika állt ki a gyerekek és szülők mellett, amit a kollegák fel is róttak neki, majd december elején Veronikát azonnali hatállyal kirúgták, munkaköri hatáskör túllépése miatt. Ezen a szülők rendkívül felháborodtak, és máig nem tudták elérni Veronika visszavételét. Ő az önkormányzathoz fordult, és vizsgálatot kért az óvodai bánásmód miatt, sőt a szülők és egy pedagógiai asszisztens is bejelentést tettek arról, ami ott folyt. „Miután az önkormányzatnál végre meghallgattak, informálisan annyit mondtak: ezek a jelenségek nem csak a mi óvodánkban jellemzőek” – teszi hozzá Veronika.

Az önkormányzati eljárás Veronika elbocsátásának ügyében akkor folytatódik majd, ha a rendőrségi eljárás a gyerekverés ügyében befejeződik. Addig is állást keres, ami egy azonnali hatállyal való elbocsátás után nem könnyű. Ami az óvodai csoportot illeti, mióta Kati néni elment, a gyerekek megnyugodtak, az új óvónő állítólag nagyon rendesen bánik velük. Az óvodavezető megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Pedig szívesen megkérdeztük volna, hogy ilyen módszerekkel hogyan maradhatott pályán egy óvónő egészen a nyugdíjig, vagy milyen intézkedéseket tesznek azért, hogy elkerüljék a jövőben a hasonló eseteket.

„Nagyon sok függ a vezetőtől. Elképzelhetőnek tartom, hogy még egy jó hírű intézményben is akadhat kifejezetten agresszív, rosszindulatú pedagógus, de az alapvetően mindig a vezető felelőssége, hogy mi folyik ott, miként kezelik a konfliktusokat, vagy mit néznek el a kollegáknak. Bár az is igaz, hogy egy komolyabb ügy, például egy gyerekverés az intézményvezetőnek is a posztjába kerülhet” – reflektált kérdésünkre egy VIII. kerületi óvodavezető. Szerinte rengeteg lelkiismeretes, komoly hivatástudattal rendelkező óvónő van a pályán, nem lehet tehát egyoldalú képet festeni a szakmáról. (Közreműködött: Jankovics Tímea)

 

Kultúrterror

Általános tapasztalat, hogy a kiváló óvodai pedagógiai programok a gyakorlati alkalmazás során felhígulnak, és teret hódít a transzcendencia. Ma is alapműnek számít a Porkolábné Dr. Balogh Katalin által kidolgozott komplex óvodai prevenciós program, a „Kudarc nélkül az iskolában”, amely a színvonalas hazai óvodapedagógia mérföldkövének számított, de a szakember 2005-ben bekövetkezett halála óta sajnos háttérbe szorult. „Általános problémának tartom, hogy a népszokások, így a sikamlós szövegű néptánckultúra, a különféle népi hiedelmek, babonák, az okkult praktikák teljesen átitatták mára a bölcsődék és az óvodák mindennapjait. Luca-napok, bábuégetés, tűzugrás, jóslás, ráolvasás, mindez nem csupán érdekesség, hanem folyamatos aktív gyakorlat. S ha valaki, legyen az szülő vagy óvónő, elvi okokból nem akar ilyen rituálékon részt venni, az rendkívül nehéz helyzetbe kerül a közösségben, akár távozásra is kényszerül” – mondja Nyíri Veronika óvónő, akinek a véleményét több általunk megkérdezett szakember is osztja.

Olvasson tovább: