Kereső toggle

Társkeresők mondták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hetek a Kényszerszinglik két szereplőjét is megkérdezte a forgatás során szerzett tapasztalataikról, valamint arról, hogy miért és mennyire nehéz ma párt találni.

Kárteszi Máté: „mulyák a fiúk”

Egy ilyen filmmel lehet-e vizsgálni privát dolgokat?

– Én azt mondom, lehet. Érdekes, hogy még egy ilyen rövid kísérlet is mennyire megmozgatja az emberek gondolatait, milyen sok pluszt, önismeretet ad.

Neked mit nyújtott?

– Megerősítette bennem azt, hogy nincsenek receptek a boldog párkapcsolatra. A hiány okát az emberek hajlamosak magukon kívül keresni, ha megkérdezünk szingli embereket, hogy miért vagy egyedül, akkor sokan azt mondják: hát mert nincs egy normális nő, nincs egy normális férfi. Szerintem minden onnan ered, hogy ha valaki megtanulja magát szeretni és elfogadni, akkor elkezdi vonzani az embereket.

Szerinted miért nehéz ma párt találni?

– Az a mai világ problémája, és ez tipikus nagyvárosi attitűd, hogy elég egy rossz szó, és lazán félrelökik az embert az óriási választék miatt. Mert mindenkiben ott van az ösztönös érzés, hogy úgyis van másik, van itt millió ember, millió helyen lehet ismerkedni, szórakozóhelyeken, interneten, munkahelyen. Szóval olyan felületes az egész, rendkívül könnyen szortírozunk a futó benyomás alapján. Én most vidéken élek két éve, és itt másképp mennek a dolgok; ha valaki elmegy randira egy másikkal, annak nagyobb súlya van. Persze az sem mindegy, milyen helyzetben van lehetőségem megismerni a másikat. Például itt, a kisvárosban nagyon sok barátot szereztem azzal, hogy egy színkörben az István, a királyt előadtuk, próbákra jártunk, ugyanígy a filmben is a játékos helyzetgyakorlatok voltak a legjobbak.

A szüleid könnyebb helyzetben voltak, mint ti?

– Egyszerűbb volt, az biztos. Akkor egyformábban gondolkodtak az emberek a párkapcsolatról, családról. Ma rengetegféle elképzelés él, az én korosztályom sokfélébb. Annyi lehetőség van, a sporttól a szórakozáson át az utazásig, és bennem is megvan, hogy mindent szeretnék látni, kipróbálni, de sokan érzik úgy, hogy a család akadályozná az életüket. Pedig egy normális férfi arra készül, hogy családja lesz, de sok társam nem akarja felvállalni azt, hogy férfi legyen.

Azt mondják, a családfenntartás terhe ma olyan súly, hogy emiatt nem házasodnak a férfiak.

– Szerintem nem eléggé férfiak már a mai férfiak, meg kicsit materiálisan áll hozzá mindenki, komoly anyagiak nélkül a családalapítást elképzelhetetlennek tartják. De ennél sokkal egyszerűbb helyzetekben is azt látom, hogy a mai fiúk sokkal kevésbé férfiak, mint régen, sokkal mulyábbak. Főként amiatt, hogy nem látnak jó mintát például arra, hogy valaki a legválságosabb időszakban is nyugalmat, stabilitást áraszt, nem mondja nekik senki, hogy fiam, vállalj felelősséget magadért, légy férfi. Szerencsém van, mert én ebből a szempontból jó mintát láttam: a talpraesettség, a problémamegoldás, az erő, a kitartás olyan tipikus férfitulajdonságok, amivel sok fiú nem rendelkezik. Érzékenyek, puhányok, nem kitartóak, nem állnak meg a két lábukon. Sok fiú azért gondolja férfinak magát, mert már van kocsija, lakik valahol, és összejár a haverokkal. És akkor a nőkhöz való hozzáállásról nem is beszéltem, az idegen nőkhöz, a feleségemhez.

Miszerint?

– Bár az én keresetemből meg tudna élni egy család is, mégis fontosnak tartom, hogy a párom motivált legyen, sikert akarjon elérni valamiben, ami őt boldoggá teszi. Azon kívül a férfinak sem csak az a szerepe, hogy dolgozzon és hazavigye a pénzt. Éltem egy évig Dániában, ott az működik, hogy mindkét fél egyformán kiveszi a részét a családi feladatokból, és mindenkit visz valami előre.

 

Palásthy Kinga: „nagyok az elvárások”

Vártad-e a filmtől azt, hogy esetleg megtalálod benne az igazit?

– Úgy gondolom, hogy erre ilyen keretek közt kicsi esély volt. Én elsősorban a kérdés körüljárása miatt jelentkeztem, mert azt látom, hogy a mi korosztályunk elég nehezen találja meg a párját. Önismeretet biztosan adott a film, ami a saját párkeresés szempontjából is hasznos, hiszen különböző helyzetekben visszanézhettük magunkat, illetve azt is, hogy a többiek miként viszonyulnak hozzánk, és ezt értelmeztük is.

Az első benyomást már tudod kontrollálni?

– Ez mindig elég ösztönösen működik, viszont egy másik ember megismeréséhez idő kell, és ez bennünk is jobban tudatosult.

Mi az oka szerinted, hogy a mai huszonévesek nehezebben találnak párt, mint elődeik?

– Nagyobb elvárásokkal indulunk neki a párkeresésnek, mint ahogy azt esetleg a szüleink tették, tehát sok tekintetben határozott elképzelésünk van arról, hogy milyen legyen a másik. Az is nehézséget jelent, hogy ma már nagyon sokféle világ vesz körül minket, nagyon különböző a szocializációnk. Az alap továbbra is egymás elfogadása, tisztelete, csak emellett több olyan kritériumunk van, aminek nehezebb megfelelni. 

Elhangzott a filmben, hogy te hívő vagy. Hogy látod, a közös világszemlélet megkönnyíti a párkeresést?

– A hívő fiatalok annyiból lehetnek könnyebb helyzetben, hogy kortársaiknál tudatosabban törekszenek családra, házasságra, és nem párkapcsolatról párkapcsolatra mennek. De nekik is egyre nehezebb ezt megvalósítani, és köztük is egyre több a harmincon túli egyedülálló. Pozitívnak tartom, hogy ezek a kérdések nyilvánosságot kapnak, mert mindenkit gondolkodásra késztetnek ezzel kapcsolatban.

A korosztályod mennyire konzervatív, hogy látod?

– Itt érzek egy markáns különbséget hívő és nem hívő fiatalok között, utóbbiak nem feltétlenül terveznek házasságot, családot, leginkább egy tartós és harmonikus párkapcsolatra vágyik mindenki.

Igaz-e, hogy egyetemista lányok között trend, hogy idősebb, gazdag férjet találjanak?

– Igen, van ilyen, amiben közrejátszhat az is, hogy a kortárs fiúk sokáig nem gondolkodnak házasságban, csak jóval 30 vagy 40 fölött. Meg persze benne van a mai anyagias világunk is, és a kényelemszeretet is egyre erősebb.

Olvasson tovább: