Kereső toggle

Emberforma állat vagy állatforma ember?

Hibridekkel kísérleteznek a szakemberek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Bibliától kezdve az ókori Egyiptom hieroglifáin át a görög mítoszok világáig számos keveréklény leírásával találkozhatunk. Szellemi lények és emberek kombinációja, állati fejjel rendelkező emberalak, egyszerre oroszlán, kecske és kígyó fejével éktelenkedő Kiméra. Csak néhány a hibrideknek nevezett lények közül, melyekhez hasonlóak egyre gyakrabban köszönnek vissza a mozivászonról is. Tudományosan ugyan még nem nyert bizonyítást a fent említett forrásokban szereplő entitások léte, de a szakemberek addig is hibridizációs kísérletekkel borzolják a közvélemény kedélyeit.

Hibridizáció alatt két különböző faj keresztezését, genetikai anyagának keveredését értjük, aminek következtében az adott egyed minden sejtje tartalmazza az elegyített örökítő anyagot. Hibridek a természetben is előfordulnak. Ilyen például a tigris és oroszlán nászából keletkező liger, vagy a sokkal közismertebb öszvér is, melynek felmenője egy ló és egy szamár. Hibridizációnak számít azonban az is, amikor egy baktérium genetikai állományát úgy módosítják vagy egészítik ki, hogy egy teljesen eltérő faj, akár egy emlős vagy növény fehérjéjét lesz képes előállítani. Ezt a technológiát széles körben alkalmazzák a modern fehérjekutatásban, de az 1-es típusú (inzulindependens) cukorbetegek ellátásához elengedhetetlen szintetikus inzulin előállítása is hasonló módon zajlik.

A Japánban található Meiji Egyetemen Hiroshi Nagashima professzor két sertésfaj, egy fehér és egy fekete kombinálásán fáradozik. Munkája során olyan mesterségesen megtermékenyített embriókat állít elő, amelyekben a fehér sertés hasnyálmirigyének fejlődését elősegítő növekedési faktor génjét hatástalanítja, majd a fekete sertésből kivett őssejtet hozzáadja az eleinte kevés tagból álló embrionális sejtpopulációhoz. A fekete színű faj őssejtjében a hasnyálmirigy létrejöttét segítő gén sértetlen, így a fejlődés előrehaladtával csak a szóban forgó sejtből osztódással keletkező utódsejtek lesznek képesek a hasnyálmirigy kialakulásának iniciálásához szükséges fehérjét előállítani (expresszálni). Ennek következtében a kifejlett fehér egyed hasnyálmirigye genetikai értelemben az őssejtdonor fekete sertéstől származik.

A Tokiói Egyetem professzora, Hiro Nakauchi felnőtt barna patkányok bőrsejtjén hajt végre olyan génmanipulációt, aminek hatására a sejt úgynevezett indukált pluripotens őssejtté (Induced Pluripotent Stem Cells, rövidítve IPSCs) alakul át, mely lényegét tekintve közel azonos az embrionális őssejttel. Ezekből a sejtekből a megfelelő faktorok alkalmazásával gyakorlatilag a szervezet bármely sejttípusa differenciálható. IPSCs-k generálásával Nakauchi professzor patkányhasnyálmiriggyel rendelkező fehér egereket volt képes kitenyészteni.

Mindezen kutatások az emberi szervek sertésekben, az IPSCs-k segítségével genetikailag személyre szabottan történő növesztését célozzák meg. A tudósok reményei szerint végül emberi vesét, májat vagy akár szívet is lehetőség volna ilyen módon biztosítani a transzplantációra váróknak, ráadásul növesztett szerv esetén jóval kisebb lenne a kilökődés esélye, mivel az az akceptor őssejtjéből fejlődött ki.

Az ember-sertés hibrid létrehozása azonban még várat magára. Ennek egyik oka, hogy a jogszabályok értelmében Japánban ma tilos humán-állat hibridekkel kísérletezni. A törvényi tiltás mellett jelenleg technikai korlátai is vannak a humán szervek sertésekben történő „termelésének”, valamint annak ellenére, hogy a liberális trendek Japánban is egyre nagyobb teret nyernek, a társadalom nagy része a hibridek előállításával szemben foglal állást. Arról se feledkezzünk meg azonban, hogy míg a két sertés biológiai értelemben azonos nemzetségbe tartozik, addig az ember tőlük gyökeresen külön-böző genetikai állománnyal rendelkezik.

Az embrionális őssejtkutatás égisze alatt az Egyesült Királyságban az utóbbi években 150 – egyes források szerint még ennél is több – humán örökítőanyagot tartalmazó hibridet hoztak létre. A zöld utat ezek létrehozására a 2008-ban elfogadott Human Fertilisation and Embryology Act adta meg. A kísérletek során cibrideket (egy a sejtmagjától megfosztott és emberi sejtmaggal helyettesített állati petesejt) és kimérákat (emberi sejtekkel kevert állati embriók) generáltak, sőt emberi spermiummal megtermékenyített állati petesejteket is.

A kormány által felállított szakmai bizottság vezetője, Martin Bobrow szerint a folyamatosan ellenőrzött laboratóriumi körülmények között megvalósított fajok közötti keveredés nem jelent veszélyt. Hasonlóan vélekedik Lyle Arm-strong, a Newcastle Egyetem kutatója. Szerinte a hibrid klónok előállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az őssejtkutatások magasabb szintre lépjenek. Calum MacKellar, a Skót Humán Bioetikai Tanács tagja azonban a BBC-nek nyilatkozva kifejtette: „Az említett technológiával állati és humán kromoszómák olyan intim szinten keverednek, ahol nehéz szétválasztani az emberit és az állatit.”

2011-ben angol tudósok egy csoportja közös közleményben emelte fel a szavát a „Majmok bolygója” típusú kísérletekkel szemben, új szabályozásokat követelve. Ezzel azonban csupán azokat a kutatásokat kívánták leállítani, melyek során főemlősök agyába emberi őssejteket injektáltak. Professzor Robin Lovell-Badge, a felhívás fő szerzője az emberi és állati hibridekkel kapcsolatos kutatások miatt nem aggódik, mondván, a törvény értelmében egy keverék embriót 14 napig vizsgálhatnak, ennek elteltével el kell azt pusztítani. A technológia kapcsán felmerülő etikai és morális kérdéseket nem említették.

Az utóbbi évek nagy szenzációja a 3D nyomtató, melynek biológiai alkalmazására is van már elképzelés. Az ötlet alapján állati, de akár emberi eredetű sejtek rétegeiből gondosan megtervezett és felépített szerveket kívánnak kreálni, majd implantálni a betegekbe. Például a csörgőkígyó izomsejtjeiből készített mesterséges szervet helyeznének a cisztás fibrózisban szenvedő páciensek légútja köré, mely így a nyák kiengedésében és eltávolításában játszana szerepet. Egy másik elképzelés alapján az elektromos angolna sejtjeiből készítenének olyan bioorganikus pacemakert, ami a hirtelen szívleállások esetén újraindíthatná a szenvedő alany szívét. Bár a technológia még nem kiforrott, az ötletgazda, Agatha Haines véleménye szerint a megvalósítás az evolúció folyamatának felgyorsításával kecsegtet. (Hasonló elképzelés a pióca nyálmirigyének emberi agyba ültetése, mely által a termelt véralvadásgátló anyagok hozzájárulnának egy esetleges agyi érelzáródás kiküszöböléséhez.)

A hibridekkel foglalkozó vizsgálatokban élen járó országok szakembereit viszonylag szigorú törvények kötik. A kísérletek tárgyát képező keverék embriók döntő többsége nagy valószínű-séggel akkor is elpusztulna, ha a szabályozás szerinti 14 napon túl fejlődne, függetlenül attól, hogy történt-e méhbe ültetés vagy sem. Vagyis a közeljövőben nagy valószínűséggel nem áll fenn annak a veszélye, hogy Star Wars filmbe illő lényekkel találkozunk az utcán.

Modern hibridek

A természetben előforduló hibrid lények számos fajtája ismert, de vannak olyanok is, melyeket mesterségesen hoztak létre két különböző fajhoz, de azonos nemzetséghez tartozó egyed keresztezésével. A hibrid utódok legtöbbször sterilek, tehát nem képesek szaporodni. Először 1986-ban Tajvanon kreáltak vérvörös papagájsügért (Blood Parrot Cichlid), ami egy Midas sügér és egy piros fejű sügér keresztezéséből született. A hobbihalként előszeretettel tartott hibridet sorozatos keresztezésekkel lehetséges csak tenyészteni, ám ezzel kapcsolatban az állat-védők etikai aggályaiknak adtak hangot, mivel a keverék hal több anatómiai deformitástól is szenved.
A cama nevű állat Dubajban egy hím dromedár teve és egy nőstény láma ivarsejtjeinek laboratóriumi körülmények között történt megtermékenyítéséből és méhbe való beültetéséből származik. A camát a teve erejének és a láma könnyedebb temperamentumának, illetve magasabb gyapjúprodukciójának ötvözése érdekében „alkották meg”. Érdekesség, hogy a cama mindig termékeny, ami a dromedár teve és láma azonos kromoszómaszámának tudható be, ugyanakkor a méretbeli különbségek miatt szaporítása mesterségesen történik.
A gyilkos méhek (Killer Bees) egy szerencsétlen véletlen következtében jöttek létre. 1957-ben egy helyettes méhész véletlenül szabadon engedett 26 tanzániai méhkirálynőt Délkelet-Braziliában. Mindez Warwick W. Kerr biológus méhkasai között történt, aki ellenőrzött környezetben szerette volna keresztezni az európai méheket egy Dél-Afrikában őshonos méhfajjal annak érdekében, hogy egy több mézet termelő és a környezeti hatásokra nézve igénytelenebb fajt hozzon létre. A „baleset” következtében egy agresszív méhfaj keletkezett – innen a gyilkos méh elnevezés –, amely ma már mind Dél-, mind Észak-Amerikában elterjedt, mivel jelentős távolságokat képes rajban megtenni. Ha fenyegetve érzik magukat, akkor csoportosan támadnak. Ennek az offenzív védekezésformának évente két ember esik áldozatul az USA-ban.

Módosított gyerekek

Hazugsággal és a közvélemény félrevezetésével vádolják brit tudósok az Egészségügyi Minisztériumot. Egy nemrégiben megjelent rendelkezés ugyanis átfogalmazta a „genetikai módosítás” definícióját, elbagatellizálva azt a vitát, amely a mitokondrium „adományozása” körül zajlik. Lord Winston, a mesterséges megtermékenyítés egyik legnagyobb brit szaktekintélye az Independentnek nyilatkozva kifejtette, hogy szerinte a kormány helyes cél érdekében járt el, de helytelen eszközökkel. A mitokondriumok kicserélése ugyanis generációkig hat majd el, és nem lehet egy lapon említeni a vértranszfúzióval vagy szervtranszplantációval. Az említett technológia során – amely egyelőre csak az Egyesült Királyságban engedélyezett – bizonyos mitokondriális betegségek kiküszöbölése érdekében a megtermékenyített petesejt sejtmagját kiveszik és egy egészséges (de idegen) petesejtbe ültetik át. Ilyen módon az embrió nem fogja örökölni az anya beteg mitokondriumát, genetikai állománya pedig több mint 99 százalékban az eredeti szülőktől származik; a dolog szépséghibája, hogy valójában mégis három szülőről van szó.
Ted Morrow, a Sussexi Egyetem biológusa szerint a kormány ezzel a rendelkezéssel mindent megtesz annak érdekében, hogy a mitokondriumtranszplantációt egy egyszerű és problémamentes módszernek mutassa be. „Ezzel azt az elképzelést propagálják, hogy a mitokondriumok csak »sejtakkumulátorok« és a mitokondriális gének nem kódolnak releváns tulajdonságokat.” David King, a Human Genetics Alert nevű szervezet aktivistája szerint pedig a kormány „PR játékká tett egy nagyon ellentmondásos tudományos kérdést, ugyanis a mitokondriális génekben bekövetkezett változtatás igenis genetikai módosítás… Mindemellett nem akarják, hogy olyan emberek, mint én azt mondják, hogy ezzel a lépéssel legalizálják a GM (genetikailag módosított) gyerekeket.”

Olvasson tovább: