Kereső toggle

Allah drukkerei

Izrael-ellenes tüntetésen inzultálták a Hetek tudósítóját

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy nappal a német–argentin világbajnoki döntő előtt, július 12-én szombat délután, Düsseldorfban ültünk egy kávézó teraszán a Rajna-parton. A sétálóutca végéből távoli morajlásra lettünk figyelmesek. „Ezek a németek milyen biztosak a győzelmükben. Előre isznak az argentinok bőrére” - viccelődtünk egymással. A teraszon családok, idős házaspárok csevegtek. Örültek a nyári napsütésnek. Gördeszkások és biciklisek gurultak a sétányon, utcazenészek énekeltek. Kicsit távolabb két motoros rendőr állomásozott, akik pár perc múlva továbbhajtottak.

A zúgás egyre erősebbé vált, hatalmas embertömeg tűnt fel zászlókat, és transzparenseket emeltek magasba. A kávézó terasza hirtelen kiürült. Eltűntek a korisok és a bringások is. Elhallgatott az ének. Felálltunk az asztalunktól, és a terasz szélére mentünk, hogy megnézzük, mi történik. Rengeteg félholdas zászlót láttam lobogni. „Nahát, a törökök is így szorítanak a német válogatottért?!” – kérdeztem körbe, de aztán megláttam az elöl vonulók kezében a palesztin zászlókat. „Ezek Allah drukkerei!” – kiáltott fel  rémült arccal a testvérem. „Halál Izraelre!, Gyerekgyilkos Izrael!, Izrael bombáz, Amerika mellette áll, Merkel pénzeli!, Gáza a muszlimoké!, Szabad Palesztinát!” – olvastuk az egyre közeledő  transzparenseken. A döbbenettől földbe gyökerezett a lábunk. Arcunkra kiült a nemtetszés, ami úgy látszik inspirálóan hatott a „fekete seregre”, felénk fordultak, és egyre erőteljesebben üvöltötték a jelszavaikat. Németország demokrácia, szólásszabadság van. Ha ők bevándorlóként megtehetik, akkor én miért ne nyilváníthatnék véleményt? Európa az én otthonom is!

„Love Israel!” – kiáltottam egyszer, kétszer, háromszor, és ezt visszhangozta a testvérem is. Ekkor a kávézóban felsikoltott egy német hölgy: „Kérem, ne provokálja őket! Kérem, hallgasson! Meneküljenek! Meneküljenek! Fussanak!” A tömeg elkezdett felénk zúdulni. Pillanatok alatt szikrázó tekintetek és fenyegető öklök gyűrűjében találtuk magunkat. A gyűrű szűkült. Előttünk, mögöttünk, mellettünk mindenütt őrjöngő férfiak és nők. Az arcomba egy hatalmas férfi lihegett, és köpte a nyálát. Nem németül ordított, miközben a többiek ide-oda lökdöstek és taszigáltak minket. A nők fejhangon sikoltoztak. Kétségbeesve fohászkodtunk segítségért. Alacsony, hatvan körüli férfi sodródott hozzánk az embermasszában. Kezeit kinyújtotta felénk, hogy védjen az öklöktől. Pár perc múlva biztonsági ember érkezett. A rendőrség egész idő alatt nem volt sehol. A kávézóba tereltek bennünket, és kulccsal ránk zárták az ajtót. A felbőszült tömeg ütötte-verte a kávézó ajtaját. Egy muszlim nő a teraszon hagyott késsel és villával próbált bejutni az épületbe. Negyedórába telt, míg továbbálltak.

„A nevem Michael Höhne Pattberg – nyújtotta felénk kezét az alacsony férfi. – Iszlámkutató, politikai elemző vagyok. Megfigyelőként vettem részt a tüntetésen. Üdvözlöm önöket az új Németországban. Én még egy régi vágású bionémet vagyok, német szülők gyermeke. Ők az új generáció. Ugye tudják, hogy zsidóknak nézték magukat?” – kérdezte, és levetette farmerdzsekijét. Alatta fehér pólót viselt: „Ne félj Amerika, Izrael veled van!” felirat díszítette.

Megmentőnktől megtudtuk, a Németországban élő törökök harminc százaléka akar csupán beilleszkedni a társadalomba, a maradék hetven százalék nem. Ők hajlamosak a szélsőségekre. Michael Höhne 1979-től tanulmányozza, kutatja az iszlámot, főként a törökországi jelenségeket vizsgálja. A tömegben palesztinok és törökök vonultak fel Izrael ellen, sokan szalafiták (az iszlám fundamentalizmus radikális szárnyához tartoznak – a szerk.). A szakember felhívta a figyelmünket egy nagyon veszélyes jelenségre is a német társadalmon belül, az egyre jobban terjeszkedő Grauen Wölfen – Bozkurtlar (Szürke Farkasok) török neonáci pártra.

A Szürke Farkasok németországi szervezetei az iszlámkutató szerint a krefeldi és a Nordrhein-Westfaliai CDU soraiba is beépültek. Höhne úr elmondta, hogy háromszor kapott fenyegetést egy veszélyes krefeldi töröktől, aki szintén közülük való. A német hatóságoknál feljelentést is tett, de nem indult nyomozás. Amúgy a düsseldorfi sétálóutcában zajló tüntetésen sem voltak rendőrök, így néhány biztonsági őrrel, többek között egy zsidó–keresztény baráti társaság önkéntes biztonsági emberével sikerült kimentenie minket a felbőszült tömegből. „Németországban lehet véleményt nyilvánítani az iszlámról, de mint azt saját bőrükön is tapasztalhatták, nem ajánlott” – mondja.

A düsseldorfi inzultusról egy német lapban tudósító Peter Hemmelrath cikkéből kiderül, hogy a muszlim tömeg a főpályaudvar bejáratától indult, ahol a gyülekező alatt Koránt osztogattak. A gyűlölködő transzparensekkel vonulókat megtapsolták az üzleteikből kisiető török boltosok, míg a német járókelők kifejezéstelen arccal vagy elhűlve bámulták a szombati látványosságot. A Rajna partján további 300 fő csatlakozott a felvonuláshoz, sokan Erdogan portréját emelték a magasba. A megafonba azt kiabálták: „Szabad Palesztinát! Az iszlám maga a béke!”. Miután e sorok íróját leordították és meglökdösték, a város tévétornyához mentek, ahol szónokaik Izrael ellen uszították a hallgatóságot. Az izraeli emberek életéről, a százszámra kilőtt rakétákról senki sem tett említést. A Hamasz neve sem hangzott el. A tömeg egy óra múlva feloszlott.

Olvasson tovább: