„Aztán jött az első világháború, majd a Horthy-korszak, amelynek kreatív teljesítményeiben Trianonnak is része volt, hiszen a magyar géniuszok közül sokkal többen jöttek a Felvidékről vagy Erdélyből, mint mondjuk az Alföldről” – jegyzi meg a genetikus. Aztán jött a második világháború és a Rákosi-rendszer, amely egy uniformizálást hozott be minden téren, azaz tudatosan ölte ki az emberekből a kreativitást.
„Sokan reménykedtek, hogy 1990 után végre megmutathatjuk, hogy mire vagyunk képesek, ezzel szemben most azt látjuk, hogy az iskolarendszert teljesen visszafordítják az egységes, unformizált oktatás irányába” – állapítja meg Czeizel. Ez szerinte azért nagyon negatív fordulat, mert a szellemi teljesítménynek 4 alapja van: az okosság, a kreativitás, a motiváció és a jó pedagógus. Sokáig azt hitték, hogy a legokosabb emberekből lesznek
a géniuszok, de beigazolódott, hogy ez nem igaz. A tudás felettébb hasznos, de nem az okos emberek váltják meg a világot, hanem a notórius másképp gondolkodók, az öntörvényűek, akik – ellentétben a konformista jó tanulókkal – mindig külön utakon járnak, nem szokványos módon gondolkodnak és viselkednek, amit a legkevésbé tolerál az iskola, aminek elsődleges célja a beilleszkedés elősegítése.
2014. 04. 11. (XVIII/15)
