Kereső toggle

Lopakodó meleglobbi

Lunacek-jelentés: véleménydiktatúra a tolerancia nevében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jelentős támadást intézett a meleglobbi az európai családok ellen. Az emberi jogok védelmének köntösébe bújtatott Lunacek-jelentés látszólagos célja a homofóbia visszaszorítása, azonban a sorok között olvasva leleplezhető az igazi szándék. A február 4-ei szavazáson az Európai Parlament nagy többséggel elfogadta a javaslatot.

Ajelentés mellett 394 EP-képviselő szavazott, ellene csupán 176, és 72 tartózkodott. A magyar képviselők közül Bokros Lajos, valamint az MSZP-s Göncz Kinga, Járóka Lívia, Gurmai Zita és Herczog Edit támogatta a meleglobbi programját, míg a FIDESZ-KDNP küldöttjei közül Schöplin György, Őry Csaba, Gál Kinga, Bagó Zoltán, Kósa Ádám és Glattfelder Béla tartózkodott. A homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló jelentést még januárban terjesztette elő az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága. Az ügy patrónája Ulrike Lunacek, osztrák EP-képviselőnő, aki az európai meleglobbi és feminizmus egyik oszlopos zászlóvivője.

Bár lassan nincs fórum, ahol ne foglalkoznának a melegekkel, a jelentés szerint az európai LMBT-közösség jelentős része diszkriminálva érzi magát, és nagy százalékuknak akár fizikai bántalmazásokat is el kell szenvedniük. Ezért a jelentés alkotói a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek megkülönböztetésének felszámolásáért kampányolnak az oktatás-, az egészség-, a menekült-, a foglalkoztatásügy és a családpolitika területén.

Ulrike Lunacek és természetesen a nevével fémjelzett jelentés is úgy tartja, hogy az uniónak egységes szakpolitikát kellene kialakítani a LMBT-személyek alapvető jogainak védelmére.

A jelentés radikálisan átértelmezi és eltorzítja az emberi jogok fogalmát. A meleglobbi a 2006-ban, Indonéziában megalkotott „Yogyakarta-alapelvek” alapján a melegekre vonatkozó speciális jogokat próbálja bekényszeríteni az egyetemes emberi jogok ernyője alá. A 29 alapelvet felvonultató, egyébként kötőerővel nem rendelkező dokumentumot a Jogászok Nemzetközi Bizottsága és a Nemzetközi Emberi Jogi Szolgálat dolgozta ki. Az elvek alapja, hogy a nemzetközi jogot alkalmazzák az emberi jogok szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megsértésének esetére, a Lunacek-féle akció pedig pontosan ezt akarja keresztülvinni az uniós törvényhozáson.

A konzervatív mozgalmak a tavaly novemberi Estrela-jelentéshez hasonló ellenkampányba kezdtek, a tiltakozás egyre nagyobb méreteket ölt. A hírhedt kezdeményezés például az abortuszt kívánta volna emberi jogi kategóriaként az európai köztudatba és hosszú távon a törvényhozásba is bevezetni (Hetek, 2013.11.08. XVII/45). A hatalmas civil összefogás, illetve az EP konzervatív tagjainak munkája révén Európa legfőbb törvényhozási szerve végül nemet mondott a portugál Edite Estrela ultraliberális kezdeményezésére.

Bár a CitizenGO nevű internetes aláírásgyűjtő-fórum petícióját, mely az EP-képviselőket szólítja föl a Lunacek-jelentés elutasítására, több mint 200 ezren írták alá, az EP nem figyelt az állampolgárok tiltakozására. A CitizenGO egy konzervatív, család- és szabadságpárti platform, ami jelentős szerepet játszott az Estrela-jelentés megtorpedózásában – közel 160 ezer aláírással bombázta a képviselők postafiókjait. A honlap és egyben a Lunacek elleni petíció kampányigazgatója, az amerikai Gregory Mertz személyesen beszélt lapunknak a szóban forgó tervezet veszélyeiről.

Mertz kifejtette, hogy a jelentés elfogadása után a tagállamoknak és az EU intézményeinek részt kellene venniük egy átfogó homoszexuális jogérvényesítés megvalósításában a közpolitika különböző ágazataiban, így a külkapcsolatok, foglalkoztatás és még a menekültügy terén is. Bár az elfogadott jelentés nem válik kötelező erejű EU-s jogszabállyá, ajánlás formájában drasztikusan megváltoztathatja az európai jogalkotást. Ugyanis – magyarázza Mertz – most, hogy elfogadták a jelentést, tagállami szinten folytatódik majd tovább a küzdelem, és amelyik állam a törvényhozásába építi az ajánlást, attól fogva már tartania is kell magát ahhoz.

A Lunacek-féle akció sokkal rafináltabb, mint a radikálisan megfogalmazott, frontálisan támadó Estrela-jelentés – ezt alátámasztja Surján Lászlónak, az EP alelnökének Családhálón megjelent nyilatkozata is. A gondosan megszövegezett dokumentum végig azt a látszatot kelti, hogy csupán emberi jogokról van szó, holott valójában tudatos offenzívát folytatnak.

Bár Ulrike Lunacek nyilvánosan tagadja, hogy az egynemű párok „házasságát” kívánná minden tagállamban elfogadtatni, a jelentés egyik fő követelése minden hivatalos anyakönyvi dokumentum automatikus elfogadtatása és érvényesítése. Gregory Mertz szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy Belgiumban összeházasodott meleg pár Magyarországra jön, hazánknak el kellene ismernie ezt a kapcsolatot házasságként, ha a jelentés elvei gyökeret vernek a nemzeti törvényhozásokban is. Ezzel viszont saját alkotmányos szabályozásával kerül ellentétbe, és nyilván az ellentétet előbb-utóbb „a homofób indíttatásból létrejött jogszabályok” alkotóinak kell majd feloldani. Lunacek képviselőnő minderre annyit tudott reagálni, hogy a jelentés csupán azt javasolja, hogy azok az élettársi kapcsolatok, és házasságok, amelyek már léteznek, ne bomoljanak fel a határokon, jogbizonytalanságot okozva az érintett családoknak, adott esetben beleértve a gyermekeket is.

A jelentést ellenzők szerint e fenti folyamat egyenes következménye lesz majd, hogy rákényszerítik a tagállamokat, engedélyezzék az azonos neműek házasságát és tegyék lehetővé számukra az örökbefogadást, a mesterséges megtermékenyítést vagy a béranyaságot. Persze a készítők ezt is tagadják, és állítják, hogy az EU nem módosíthatja a nemzeti családjogot. Hangoztatják, hogy az Unió nem illetékes családjogi kérdésekben. Surján László szerint viszont akkor visszakérdezhetünk: mégis miért beszél róla és miért van napirenden? Az alelnök szerint „amit a liberális oldal a nemzeti keretek között nem tud elérni, azt európai normaként kívánja ránk kényszeríteni.” Éppen ezért dicséretesnek tartja a széleskörű tiltakozási hullámot; hangsúlyozta, hogy „az európai polgárok tömege ellen nem lehet politizálni”. Úgy tűnik, mégis...

Gregory Mertz továbbá azt is a jelentés terhére rója, hogy kettős mércével kezeli az emberi jogokat. Míg az LMBT-közösségre nagyon tág értelmezést kíván elérni, a kritikusokat a lehető legnagyobb mértékben igyekszik elhallgattatni. Így a szólás- és gyülekezési szabadságért küzdő melegjogi lobbisták pontosan e jogok korlátozását kívánják elérni saját ellenzőikkel kapcsolatban. Persze ez így egyenesen lehetetlen, éppen ezért a homoszexualitás kritizálását a gyűlölet-bűncselekmény kategóriájának megalkotásával kívánják kriminalizálni. Ennek azonban hatálya alá kerülnének a konzervatív politikusok, lobbisták, újságírók, de még az utcai igehirdetést végző prédikátorok is.

A Lunacek-jelentés elleni petíció részletes szövege is kifejti, hogy bár a melegek a tolerancia bajnokaiként lépnek fel, maguk is gyakran akár erőszak-bűncselekményekre vetemednek a másik oldal képviselői ellen. Elsősorban vallási képviselők, illetve épületek ellen Európa-szerte számos atrocitást követtek már el.

A közösségi tudat átformálásának egyik módja lenne az is, hogy az Egészségügyi Világszervezet mentális és viselkedészavarokról szóló jegyzékéből töröltetné az olyan kategóriákat, amiket az LMBT-közösség normálisnak tart, így például a transzszexualizmust és a gyermekkori nemi identitászavart.

Mertz szerint a jelentés legveszélyesebb része az, amit valójában nem tartalmaz: vagyis az, hogy nem rendelkezik a gyermekek nevelésére és oktatására vonatkozó szülői jogok védelméről, valamint arról, hogy megvédhessék gyermekeiket a homoszexuális propagandától, és lelkiismereti okokból tiltakozhassanak ezek ellen. Lunacek képviselő még a homoszexuális propaganda puszta létét is tagadja.

A konzervatív politikusok ezért veszélyesnek titulálták a kezdeményezést, Surján alelnök is kifejezte: „a családi kötelék lebontásának kísérlete elavult, és a házasság és gyermekközpontú magatartás a korszerű, hiszen ez szolgálja a jövőt.”

Francia iskolabojkott

Nagyjából száz iskolából hiányozott múlt hétfőn igazolatlanul számos gyerek Franciaország-szerte egy szülői bojkott keretében, mely ellenzi, hogy gyermekeiknek a gender-elméletet oktassák. A szülők félnek attól, hogy gyermekeiknek azt tanítják: nem születtek fiúnak vagy lánynak, hanem maguk választhatnak nemet maguknak. Az oktatási miniszter, Vincent Peillon felszólította az iskolaigazgatókat, hogy hívja be az érintett szülőket és tisztázzák: nem a gender-oktatás zajlik, hanem a férfiak és nők egyenlőségére történő felvilágosítás. Emellett figyelmeztetett arra is, hogy az iskolai képzés kötelező.
A szülők félelme azonban nem alaptalan. Hatszáz általános iskolában vezették be az „egyenlőség ABC-jét”, mely a melegpárok iránti toleranciát is tartalmazza. A konzervatív oldalról hangos tiltakozást váltott ki az újítás.
Az ideológiai okokból történő iskolakerülés mozgalmi méreteket öltött, immár saját honlappal rendelkezik, de olyan ellentmondásos személyiségek is állnak mögötte, mint Alain Soral, akit antiszemita megnyilvánulásai miatt korábban elítéltek. Azóta azonban már a tavalyi gigantikus melegházasság-ellenes tüntetéseket szervező ultrakonzervatív katolikus csoportok (Francia Tavasz, Civitas) is az akció oldalára álltak. A Civitas hazugnak nevezte a minisztert, és felszólalt a „természetellenes, perverz ideológiák” oktatásba való bevitele ellen, melyet az egyenlőség és a homofóbia elleni küzdelem álcája alatt végeznek. Kritizálták a javaslatot, miszerint ezen új „ABC-oktatás” során egy olyan könyvet is felhasználnának, melynek címe Két apukám van, akik szeretik egymást.
A francia kormány védelmébe vette az új oktatási programot, melynek célja szerintük végső soron a szexuális diszkrimináció megakadályozása. Jövő héttől szigorított jelenléti ellenőrzést vezetnek be az iskolákban a látogatottság növelésének reményében.
Bár tavaly a franciák hatalmas felháborodása ellenére a kormány kierőszakolta a melegházasság elfogadását, a melegellenes kampány meglepően erős maradt franciahonban. Most vasárnap is több mint százezren tüntettek Párizsban és Lyonban a szocialista kormány családpolitikája, főleg a meleg párok jogainak törvényesítése ellen. A mozgósításban részt vettek katolikus szervezetek mellett muzulmánok is.
A kisgyerekeiket is magukkal vivő szülők olyanokat skandáltak, mint „Hollande, nem akarjuk a törvényedet!” A tüntetők helytelenítik az olyan orvosi beavatkozások legalizálását, mint a mesterséges megtermékenyítés és a béranyaság. Bár ezek explicite nem részei az új törvénytervezetnek, a tüntetők attól tartanak, hogy a kormány előbb-utóbb módosításokkal belecsempészné ezeket is a törvénybe. Manuel Valls belügyminiszter felszólította a mérsékelt jobboldalt, hogy határolódjon el a mozgalomtól, amely nem hajlandó elfogadni „a parlamentáris rendszer demokratikus döntéseit”.

Olvasson tovább: