Kereső toggle

Harc a cukrosbácsikért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A melegek után szabadon – talán így jellemezhetnénk azt a főleg szakmai körökben elindult aktivista tevékenységet, melynek célja, hogy a melegjogok mintájára a pedofilokat is elismerje a társadalom. A gyermekrontók pártolói szerint ugyanis a gyerekek iránt érzett szexuális vágy csak egy a szexuális orientációk sorában.

Évtizedekkel ezelőtt kezdődött meg a harc annak érdekében, hogy az évezredeken át bűnnek, bűncselekménynek tartott szodómiát elfogadtassák a közvéleménnyel. A folyamat kritikusai kezdetektől fogva állították, hogy ha a homoszexualitást alternatív életstílusként határozzuk meg, gyakorlatilag nem lesz korlát, hogy később még szélsőségesebb csoportok követeljenek jogokat maguknak. A melegjogi aktivisták cáfolták ezt az álláspontot.

Úgy tűnik azonban, hogy ma már a pedofília fogalma is újraértelmezés alatt áll. A B4U-Act (az angol rövidítés jelentése nagyjából „Mielőtt cselekszel”) nevű pszichiáterekből és pszichológusokból álló szervezet honlapján immár „kiskorú iránt vonzódó emberekként” szerepelnek a pedofilok. Az Igaz és Méltóságteljes Élet mottójú honlap rögtön kezdőoldalán hirdeti, hogy az ilyen vonzódású személyek bizalommal fordulhatnak hozzájuk segítségért. Céljuk, hogy segítsenek ezeknek az embereknek többet megérteniük kiskorúak iránti vonzalmukról, valamint hogy feldolgozzák az ezzel járó előítéleteket, megbélyegzést és félelmet a társadalom részéről. Az APE még 1998-ban kiadott egy nyilatkozatot, melyben degradálták a felnőtt-gyerek közötti szexuális kapcsolat jelentőségét, mondván, hogy „ennek potenciális negatív hatásait eltúlozzák”, hiszen „a nők és férfiak jelentős része nem panaszkodott káros szexuális hatásokról a gyerekkori szexuális visszaélésük következtében.”

Bár akkor a Kongresszus felháborodott az APE nyilatkozatán, a szövetségi kormányzat azóta mégis védett státuszba helyezte a pedofíliát Amerikában azáltal, hogy a Kongresszus megszavazta, Obama pedig szentesítette, hogy az úgynevezett gyűlölet-bűncselekmények körébe vegye azon cselekményeket, melyek indítéka az áldozat szexuális orientációja.

A republikánusok azon igyekeztek, hogy a pedofília ne kerüljön az „orientáció” szó hatálya alá, de a módosítási javaslatot a demokraták megtorpedózták. Alcee Hastings képviselő szerint mindennemű alternatív szexuális életvitelnek a törvény védelme alá kell kerülnie. „A törvény célja, hogy véget vessen az előítéleteken alapuló erőszaknak (…), hogy minden állampolgár különböző »fíliáitól«, fétiseitől és izmusaitól függetlenül félelemmentesen élhessen”, – propagálta az aktust a képviselő.

A Fehér Ház örömmel fogadta a törvényt, mivel az „alapvetően nem is a törvényeinkről szól, hanem arról, hogy kik is vagyunk mi emberek” – szól az elnöki rezidencia közleménye – „arról szól, hogy tudjuk-e értékelni egymást, el tudjuk-e fogadni egymás különbségeit, ahelyett, hogy gyűlöletkeltésre használjuk”.

A 2013-as év elején két kanadai pszichológus kinyilvánította, hogy a pedofília is csupán egy szexuális orientáció, akárcsak a homoszexualitás vagy a heteroszexualitás. Van Gijsegem, a Montreali Egyetem professzora az alábbiakat állította parlamenti képviselők előtt: „A pedofilok nem egyszerűen kis bűncselekményeket elkövető személyek, sokkal inkább szexuális orientációjukkal küszködő emberek, ahogy mások a hetero- vagy akár homoszexualitásukkal birkóznak.” Hozzátette: „Az igazi pedofilok kizárólag a gyermekeket részesítik előnyben, ami nem más, mint szexuális orientáció. Az ilyen ember irányultságát nem lehet megváltoztatni, bár valaki absztinencia mellett dönthet. Képzeljünk el egy olyan társadalmat, ahol a heteroszexualitás törvénytelen vagy tiltott, és azt mondanák nekünk, hogy járjunk terápiára a szexuális orientációnk megváltoztatása érdekében. Valószínűleg őrültségnek tartanánk.” A kingstoni Queen’s Egyetem professzor emeritusa, Dr. Quinsey osztja kollégája véleményét, szerinte sincs bizonyíték arra, hogy a pedofil irányultság megváltoztatható lenne.

A Hawaii Egyetem professzora, Milton Diamond ugyan bűncselekménynek nevezte a gyermekrontást, ugyanakkor odáig ment, hogy a gyermekpornográfia hasznára válhat a társadalomnak, mivel „a potenciális szexbűnözők ezt használhatják pótszerként ahelyett, hogy gyerekekkel létesítsenek szexuális kapcsolatot”.

Az Amerikai Egyesült Államokban egyre több tagállam szexuális bűncselekményekre vonatkozó jogszabályait támadják meg a gyerekekkel folytatott aktusok tekintetében; többek között Georgiában, Iowában és a meleglobbi őshazájában, Kaliforniában is. A bűnelkövetők kifogásolják, hogy a törvények eltiltják őket az iskolák és parkok közeléből; szerintük ez ugyanis nem igazságos, mert egy életre büntetik őket ezzel.

A konzervatív keresztény Mission: America nevű egyesület 1995 óta igyekszik felhívni az amerikai társadalom figyelmét a melegmozgalom káros hatásaira, ami miatt több civilszervezet uszítónak és gyűlöletcsoportnak titulálta. A szervezet alapító-vezetője, Linda Harvey szerint a pedofilok egyenjogúsításáért folytatott küzdelem a jövőben egyre általánosabbá fog válni, ahogy az LGBT közösség is megalapozta magát a társadalomban. „Mindez annak a koncepciónak a része, hogy a gyermekeket minél korábbi életkorban bevezessék a szex világába, és ezáltal meggyőzzék őket arról, hogy a normális barátság valójában a szexuális vonzalommal egyezik meg” – fogalmazott Linda Harvey.

Olvasson tovább: