Kereső toggle

Meghurcolva

Interjú a jogerősen felmentett Schönstein Sándorral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselőt 2007 húsvétján ölték meg különös kegyetlenséggel az otthonában. A rendőrség egy év alatt mintegy száz tanút hallgatott ki, ujjlenyomatokat, DNS-mintákat rögzített a helyszínen, és egy sor szakértői véleményt szerzett be. Miután azonban sem a gyilkosság eszközét, sem a tettest nem találták meg, az ügyészség az addig tanúként kihallgatott Schönstein Sándort, az áldozat fiát vádolta meg a gyilkossággal. A fiatalembert 2008 tavaszán előzetes letartóztatásba helyezték. 

Amikor még tanúként hallgatták meg, érezte, hogy önre is gyanakodnak?

– Nem. Abszolút jóhiszemű és segítőkész voltam a rendőrséggel. Első körben volt egy poligráfos vizsgálatom, mert a holttest megtalálójaként én is gyanús személynek számítottam, ám a hazugságvizsgálat engem igazolt. Ezután megnyugodtam, azt gondoltam, a rendőrség a valódi tettes után fog nyomozni.

Hogy zajlik egy ilyen vizsgálat?

– A poligráfos vizsgálatnál 15 kérdést tettek fel, ebből három volt lényeges, a többi kontrollkérdés. Ez a három kérdés az volt, hogy én követtem-e el a gyilkosságot, tudom-e, hogy ki a tettes, illetve van-e valami közöm a gyilkossághoz. Mind a háromra nemleges választ adtam természetesen, és a műszer azt igazolta, hogy igazat mondtam.

Mikor jött a kedvezőtlen fordulat, hogy tudniillik csak ön lehetett a gyilkos?

– A rendőrségre nagy politikai nyomás nehezedett édesanyám politikai szerepvállalása miatt. Mindenképpen meg akarták találni az elkövetőt, és miután egy év után ez még mindig nem következett be, rám terelődött a gyanú. A nyomozók büszkén jelentették ki, hogy Hajdú-Bihar megyében százszázalékos a gyilkosságok felderítettsége. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy százszázalékban megtalálták a tettest, mert ilyen nincsen, hanem azt jelenti, hogy minden ügyben ráfogták valakire, hogy ő az. Az Amerikai Egyesült Államokban huszonöt százalékos a gyilkosságok felderítettsége, bizonyítása, pedig ők jobban felszereltek és felkészültebbek.

Vissza tud emlékezni, hogyan élte meg, amikor áldozatból és tanúból egyszer csak gyanúsítottá vált? 

– A közvetlen hozzátartozóimban és a közvetlen barátaimban fel se merült, hogy ez lehetséges, ugyanúgy meglepődtek, mint én. De akkor mindannyian úgy gondoltuk, hogy hamar kiderül, tévedésről van szó. Meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi ideig elhúzódhat.

Hagyján, hogy elhúzódott, de börtönbe is került.

– Igen, már akkor bekerültem a börtönbe, de azt gondoltam, maximum néhány hétről lehet szó, ami alatt tisztázódik, hogy nem én vagyok a tettes.

Meddig volt előzetesben?

– Körülbelül egy évig, ezt követően egy évig voltam szabadlábon. Még az elsőfokú tárgyalás közben nyújtottam be szabadlábra helyezési kérelmeket. Az első fokról ez továbbment az Ítélőtáblához, ahol is a bírók felismerték, hogy semmi oka nincs az előzetesben tartásomnak.

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság azonban 2010-ben első fokon tizenkét év börtönre ítélte.

– Igen, ekkor visszakerültem. Mivel ez nem jogerős büntetés volt, ezért előzetesbe tettek. Azonban ez egy súlyos ítélettel való fenyegetést jelentett, így csak meglehetősen szigorú büntetés-végrehajtási intézetekben tudtak elhelyezni.

Elsőfokú ítélet után kötelező az embert bezárni?

– Nem kötelező, de ha ilyen mértékű ítéletet kap, akkor nem szokták szabadlábra helyezni, ugyanis úgy gondolják, hogy az ítélet valószínűleg jogerőre emelkedik, és így már gyakorlatilag az ítéletéből tölti az előzetes letartóztatást.

Schönstein Sándornak biztosnak hitt alibije volt, a gyilkosság estéjén barátaival sütött szalonnát Bagamér községben, majd rokonlátogatásra ment. Másnap délután tért haza, akkor találta meg vérbe fagyott édesanyját. Az ügyészség azonban annak ellenére DNS-nyomokra és az áldozat fehérneműjén és körömvégein talált, a fia ruházatából származó elemi szálakra építette a vádat, hogy két, egymással egy háztartásban élő személy esetén ez a kapcsolat magától értetődő.

Hogy élte meg, amikor kimondatott a tizenkét év börtön?

– Erre olyannyira nem voltam felkészülve, hogy egy szál öltönyben mentem be az ítélethirdetésre. Semmilyen előzetes jel nem utalt az elmarasztalásra. Én végigültem az összes tárgyalást, és azokból nem lehetett arra következtetni, hogy elítélnek. Ez egy olyan bírói eset, amit nem tudok semmilyen logikus módon megmagyarázni.

A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott mobiltelefonját – a cellainformációk alapján – akkor vitte el valaki a lakásból negyven percre, amikor Schönstein Bagamérben volt szalonnasütésen. Azt sem vették figyelembe, hogy az áldozat lakásába bárki bejuthatott, mert a háziak sosem zárták az ajtót. Ugyanakkor úgy ítélték meg, a fiatalember ruháján azért nem találtak vérnyomot, mert a gyilkosság előtt és utána is átöltözött.

Az önt elítélő bíróval kapcsolatban érez valamiféle negatív indulatot?

– Általánosan tudom megfogalmazni, nem csak ezzel a bíróval, hanem az összes bíróval kapcsolatban: ha valaki ilyen mértékű ítéleteket szab ki indokolatlanul, kell lennie valamilyen következménynek. Tudomásom szerint az én esetemben ilyen nincs.

A bűncselekmény időpontjában ön nagyon messze volt az édesanyja lakásától: egy baráti társaságban járt, amit a többiek igazoltak is. Miért nem vette figyelembe a bíróság az alibijét?

– Az ügyészség, illetve az orvosszakértők pontosan nem tudták megállapítani a halál időpontját. A körülbelüli időpontra volt alibim, de később az ügyészség úgy módosította az elkövetés idejét, amire már nem volt igazolásom. Az új időpontra egyébként több más gyanúsítottnak sem volt alibije, de ez nem számított.

Mennyi időt töltött másodszor börtönben, immár az első fokú ítélettel? 

– Újabb egy évet. Ez volt az az idő, amíg másodfokra jutott az ügy.

Találtam egy érdekes nyilatkozatot egy rendőr ezredestől, aki annak idején kihallgatta önt. Azt mondta, előfordult, hogy ön nem hogy nem tagadta volna a gyilkosságot, hanem már-már közel járt a beismeréshez.

– Ez a rendőrök hazugsága. Róluk bármit el tudok képzelni azok után, hogy ennyire pongyola munkát végeztek a helyszínelés során, és hogy több bizonyítékot is eltüntettek. Nem állítom, hogy szándékosan, de ha véletlen is volt, az ilyen ember, ha rendszeresen ekkorákat hibázik, alkalmatlan erre a munkára.

Milyen bizonyíték tűnt el?

– Például édesanyám laptopjából az utolsó lezárás időpontja, ami pontosan utalhatott volna a gyilkosság elkövetésének időpontjára, ugyanis nyitott és csukott állapotban is volt a laptop. Lezárásnál kikapcsolódik, tehát konkrétan meg lehetett volna állapítani a tett időpontját. Ezt az információt azonban a rendőrök szeme láttára az egyik hozzá nem értő szakértő kitörölte, mert nem szóltak rá, hogy minek kapcsolgatja ki be a számítógépet. Az illető egyébként a hemogenetikai szakértő volt, aki a vérnyomokat vizsgálja. És a rendőrök nem is jegyzőkönyvezték ezt az eseményt, csak utólag a tárgyalások során derült ki. Ezért állítom, hogy gyakorlatilag a rendőrök tüntettek el olyan bizonyítékot, ami az én ártatlanságomat bizonyította volna. Eltűntek ugyanis azok a körömminták is, melyeket a helyszínen vettek DNS és elemi szálak keresése érdekében.

Védője, Magyar György mikor kapcsolódott be az ügybe?

– Amikor letartóztattak, a testvérem megpróbálta még aznap a lehető legjobb ügyvédet megkérni. Szerencsém volt ilyen szempontból, mert itt volt a környéken, egyből bejött hozzám.

Megkérdezte, hogy ön követte-e el a gyilkosságot?

– Természetesen. Elmondtam, hogy nem. De azt is tudom, hogy egy ilyen válaszból az ügyvéd nem tud biztos következtetést levonni, ugyanis még nincs tisztában a részletekkel. Később persze meggyőződött az ártatlanságomról, és ezt végig hangsúlyozta is az ügyben.

Mit tudott önnek mondani, amikor tizenkét évre ítélték?

– Ő is ugyanúgy meglepődött, és nem számított rá, mint ahogy én sem. Végül ez az ítélet azzal lett megsemmisítve, hogy teljesen megalapozatlan.

Igen, de csak egy évvel később semmisítették meg. Ez alatt átgondolta azt, hogy ártatlanul le kell ülnie tizenkét vagy tíz évet?

– Ez igazából nem is fordulhat meg az ember fejében, mert akkor feladja azt, ami tartja benne a lelket. Nagyon bíztam benne, hogy az a másodfok, ami egyszer már szabadlábra helyezett, az sokkal jobban át fogja látni a történéseket és azokat a nyilvánvaló logikátlanságokat és hiányosságokat, melyek ehhez a hibás ítélethez vezettek.

Milyen körülmények között élt a börtönben?

– Átlagos körülmények között, nem volt semmilyen különösebb problémám. A társaim, sőt az őrök is nyomon követték az ügyem alakulását, és ők is hittek az ártatlanságomban, ezért szimpátiával viseltettek irántam. Arra viszont, hogy ez mihamarabb kiderüljön, nem volt ráhatásom. Egy elítélt, még ha ártatlan is, igazából nem tud mit csinálni, hiába erőlködik, hogy előbbre hozza az újabb ítéletet, ez képtelenség.

Emlékszem, amikor Magyar György az ATV élő adásában jelentette be, hogy egy bizonyos D. Lajos bevallotta a gyilkosságot. Azonban ez sem változtatott az ön helyzetén.

– Igen, ez még az elsőfokú ítélet előtt történt. Ezért is volt nagyon váratlan, hogy engem találtak bűnösnek, mert úgy ítéltek el tizenkét évre, hogy közben egy másik ember beismerő vallomást tett.

Úgy tudom, videóra is mondta a vallomását egy ügyész és egy rendőr jelenlétében.

– Így van, ráadásul két nap eltéréssel kétszer is elmondta a beismerő vallomást. Igaz, három héttel később visszavonta. Az azonban különös, hogy hiába tett vallomást, a rendőrség nem kezdett el nyomozni. Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon mit csinált a rendőrség? Talán számított rá, hogy visszavonja? Ez teljesen abszurd. Nemcsak Magyarországon, hanem sehol máshol nem hallottam, hogy egy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságban valaki beismerő vallomást tesz, a rendőrség azonban nem ellenőrzi, hogy amit mondott, igaz vagy sem.

D. Lajos 2007 húsvétja előtt három héttel szabadult az állampusztai büntetés-végrehajtási intézetből, és Debrecenben lakó édesanyjától járt napszámba egy kőműves mellé, aki Balla Irma házának szomszédságában dolgozott. Miután az állványzatról kifigyelte, amit a szomszéd ház nyitott ablaka látni engedett, visszatért a helyszínre, és az építkezésről elemelt feszítővassal hat-nyolc ütést mért áldozata fejére. Minimális készpénz és egy mobiltelefon eltulajdonítása után bezárta a bejárati ajtót, gyalog távozott, majd fél óra múlva elásta a készüléket és hazatért.

Időközben előkerült az a pajszer, amiről D. Lajos állította, hogy azzal követte el a gyilkosságot.

– A pajszer nem véletlenül került elő. D. Lajos konkrétan elmondta, hogy hová tette. És bár a hatóságok nem kezdték keresni, mi nem hagytuk annyiban. Erről a pajszerről a szakértők később megállapították, hogy ezzel okozhatták az édesanyámon található sebesüléseket.

D. Lajos beismerő vallomása után kétféleképpen lehet gondolkodni: az egyik, hogy itt a bizonyíték, ami végül önt fogja igazolni. A másik, hogy ha D. Lajos beismerése után sem engedik szabadon, az azt jelenti, hogy „ezek” mindenre képesek. Ön miként gondolkodott?

– Végig bíztam abban, hogy az ügy olyan józan emberekhez kerül, akik megfelelőképpen mérlegelik ezeket a dolgokat, és átlátják, mi következik logikusan.

Mégis megszülethetett egy önt elmarasztaló ítélet.

– Az elsőfokú döntés egyetlen bírón múlik, és egyetlen ügyész képviseli a vádat. Nem úgy van, mint az Egyesült Államokban, ahol esküdtek határoznak a bűnösségről. Nálunk egy ember dönti el, hogy valaki bűnös, vagy sem, és ugyanaz az ember hoz ítéletet is. Ha ez az egy ember nem teljesen alkalmas a feladatára, következmények nélkül teheti tönkre bárkinek az életét.

Úgy érzi, tönkretették az életét?

– Azokat az éveket, amiket így elvettek az embertől, nem lehet pótolni, azt soha nem lehet visszaadni. Azon leszek, hogy ez a rémtörténet minél kevésbé befolyásolja az életemet, de teljesen megszabadulni tőle sosem fogok, hiszen az interneten, ha valaki rákeres a nevemre, azonnal talál egy sor cikket, és annak függvényében, hogy melyiket olvassa el, bármit leszűrhet.

Tud valamit a valódi gyilkosról? Nyomoznak utána?

– Ezzel kapcsolatban csak remélni tudom, hogy a jogerős felmentésem után a hatóságok rendesen felgöngyölítik az ügyet. De ennyi idő, hat és fél év távlatából már elég nehéz új bizonyítékokat találni.

Lett valamilyen következménye a nyomozati munka hiányosságának?

– Nem. A rendőrség azt nyilatkozta, hogy azért nem indul konkrét vizsgálat és fegyelmi eljárás a hibásan eljáró rendőrök ellen, mert már elévült a dolog.

Olvasson tovább: