Kereső toggle

A könnyektől a reményig: új Dubai a kurdok földjén

25 éve történt az iraki népirtás, és 10 éve dőlt meg Szaddám Huszein uralma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Anfal, vagyis a kurdok tervszerű kiirtása – egy újabb kifejezés, amit a világnak meg kell tanulnia. A kurdisztáni regionális kormány szakminisztere a Heteken keresztül kéri a Magyar Parlamentet, hogy Nagy-Britannia és Svédország után Magyarország is ismerje el népirtásnak az 1988-ban történt iraki eseményeket.

Az iráni határ mellett fekvő, festői szépségű Halabdzsa ma akár egy turisztikai központ is lehetne. A százezres lélekszámú város azonban nem a hoteleitől és túraútvonalaitól lett népszerű, hanem a Szaddám-rezsim rémtetteinek vált a szimbólumává.
Halabdzsát hegyek veszik körül, a csúcsokon télen-nyáron hósipkák. A kurd nép és a hegyek évezredek óta összetartoznak, számos népdal és vers született már erről a különös kapcsolatról. A médek egykori leszármazottai mindig a hófedte sziklák között leltek menedéket a perzsák, a mongolok, a törökök és az arabok elől.  
Az 1980-tól 1988-ig tartó irak–iráni háború utolsó évében, egy csendes márciusi napon bombák robbantak Halabdzsában. Az iraki légierő vegyi fegyverekkel támadta saját állampolgárait, a támadásban mustárgázt és szarint használtak.
Az áldozatok többnyire gyerekek, nők és öregek voltak, mert a férfiak a hegyek közé szöktek a háború és az erőszakos sorozás elől. Csak Halabdzsában – a legszörnyűbb kínok közepette – ötezren haltak meg. A Koránból vett „anfal” (jelentése: zsákmány) kifejezés a kurdok tervszerű kiirtását célul tűző hadművelet fedőneve volt. Az akció során mintegy négyezer falut pusztítottak el Irak kurdok lakta területén, és összesen 182 ezren haltak meg vegyi fegyverektől és a sivatagi büntetőtáborok embertelen világában. A déli országrészben a mai napig újabb és újabb tömegsírokra bukkannak. Ez volt Szaddám bosszúja: az egykori iraki diktátor azt feltételezte ugyanis, hogy a háborúzásba belefáradt kurdok összejátszanak az iráni ellenséggel.
„A nagypapámat és a nagymamámat soha nem ismertem. Csak a szüleimtől hallottam róluk” – szólított meg egy tízévesforma kislány, kitűnő angolsággal. „Nekem a nagybátyám és nagymamám halt meg 1988-ban Halabdzsában” – tette hozzá egy hasonló korú fiú a népirtás 25. évfordulójára rendezett emlékkonferencián Erbílben. A rendezők a nemzetközi küldöttségek és a sajtó előtt egy angolul előadott gyerekdalban fogalmazták meg mindazt, amiről a politikusok még nyíltan nem mernek beszélni: egy önálló Kurdisztánról. „Mit szeretnétek, talán a bűnösök büntetését? Azokét, akik meggyilkolták a rokonaitokat?” – kérdeztem a konferenciaközpont halljában újdonsült kis barátaimtól. „Nem” – vágták rá egyszerre a gyerekek. „Egy saját hazát, ahol békében élhetünk!”
A kurdok a világ legnagyobb, saját országgal nem rendelkező népe. Csaknem 40 millióan élnek a Földön: legtöbben (mintegy 18 millió) Törökországban, Iránban (12 millió), Irak-Kurdisztánban (5 millió), Szíriában (2-3 millió).

Fel nem száradt könnyek

A fővárosból, Erbílből magánrepülőn vittek bennünket a délkeletre fekvő Halabdzsa városába. Mindenhol fegyveresek álltak, az utak mentén géppisztolyos és géppuskás katonák ügyeltek a biztonságunkra. „Halabdzsához túl közel van Irán, a helyiekre hatással vannak a síita iszlám tanítások” – magyarázza egy férfi, miért is van szükség ilyen szigorú védelemre.
Az irakiak 1982-ben kezdtek el vegyi fegyvereket bevetni az iráni hadsereg ellen. A hivatalos jelentések szerint a harcmezőn körülbelül húszezer iráni katona esett áldozatul vegyi támadásoknak. Nem hivatalos információk szerint Iránban a mai napig több ezer egykori katona áll orvosi kezelés alatt az utóhatások miatt.
Érkezésünkkor több ezren voltak a megemlékezésen Halabdzsában. Az emlékhely belső termében az elhunytak nevei voltak felírva, plakátokon a szörnyű pusztítás képei: halott anyák csecsemőjükkel a karjukban, megfulladt gyerekek, elpusztult háziállatok. Az európai embernek taszító a megégett, eltorzult arcú holtakról készült fotók látványa. Ahogy azt is bizarrnak tartottam, hogy az itteniek ünneplőbe öltözött gyerekeiket együtt fotózták azzal a Dodge kisteherautóval, amivel annak idején a holttesteket szedték össze városszerte. A rendezők a halált hozó bombák közül is kitettek néhányat.
„A sivatagi lágerben a testvérem gyerekei meghaltak. Három gyönyörű teremtés!” – mesélte sírva Piroz Nászír Száléh. A teljesen feketébe öltözött asszony a mai napig nem tudott megvigasztalódni, még manapság is velük álmodik. A nő testvére túlélte a borzalmakat, ő mondta el, hogyan veszítette el mindhármukat.„A katonák a holtesteket a kerítés túloldalán földeltették el. Néhány ujjnyi homokot szórtak csak a halottakra. Éjszaka az éhes kóbor kutyák kiásták a testeket és az anyjuk szeme láttára ették meg a gyerekeket” – tette hozzá könnyes szemekkel. „A családommal Kirkuk közelében éltünk, én még gyerek voltam. Egy nap teherautókra pakoltak bennünket és lágerekbe szállítottak minket. A szüleimet soha nem láttam viszont, de a mai napig várom őket vissza” – elevenítette föl a két és fél évtizede történteket Názim Serif. „Annyi erőszakot és halált láttam gyerekként, hogy már magamnak is kívántam a halált. Élek és arra vágyom, hogy a világ segítsen nekünk ” – tette hozzá a férfi.

Üzenet a Magyar Parlamentnek

„Azt kérjük a Magyar Parlamenttől, hogy Nagy-Britanniához és Svédországhoz hasonlóan Magyarország is ismerje el, hogy huszonöt évvel ezelőtt, Szaddám Husszein regnálása alatt népirtás történt Észak-Irakban” – nyilatkozta a Heteknek Aram Ahmed Mohamed, a kurdisztáni regionális kormány anfal- és áldozatügyi minisztere. „Mindez hozzátartozik a méltó emlékezethez” – tette hozzá.
„A kurd regionális kormány nem szeretne megtorló politikát folytatni” – fejtette ki a Heteknek vacsora közben Karvan Dzsamal Tahir külkapcsolati miniszterhelyettes, akinek az édesapja a nyolcvanas évek elején az iraki földalatti mozgalom egyik vezetője volt, amíg Szaddám emberei ki nem végezték.  
„Szaddam Huszein bukása óta több tucat embert elítéltek már Bagdadban, köztük „Vegyi Alit”, vagyis a gáztámadásokért felelősnek tartott Ali Haszán al-Madzsidot.” A miniszterhelyettes szerint a kurdok egy békés nemzet, és nem lenne szerencsés, ha a vadásznának az iraki arab bűnösökre.
Több mint jelzésértékű volt, hogy a népirtás 25-ik évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségen a bagdadi kormány képviseletében felszólalt és megkövette az áldozatokat Mohammed Sía ’ al-Szudani iraki emberjogi miniszter. A török miniszterelnök, Redzsep Tajjip Erdoan pedig levelet írt, amit felolvastak a konferencián. Úgy tűnik, Barzani elnök és Irak-Kurdisztán a megbékélés útját látja célravezetőbbnek.

Nyugatbarát állam születik a Közel-Keleten?

Még évekkel ezelőtt kiegyezett a kurd baloldal és a konzervatív párt. Az egyetértés nemcsak a politikában érhető tetten: a legutolsó szatócsbolt falán is a baloldali miniszterelnök, Dzsalal Talabani, valamint a konzervatív Maszúd Barzani elnök portréja látható. Ez ma Magyarországon egy Orbán–Bajnai felállásban elképzelhetetlen lenne.
Pedig a béke jó hatással van a térség gazdaságára. Irak-Kurdisztánnak a tavalyi évben csaknem 12 milliárd dollárnyi bevétele származott az olajból. A kurd regionális kormány több mint félszáz külföldi olajtársasággal – köztük a magyar MOL-lal – kötött szerződést, előnyösebb üzletet kínálva Bagdadnál. „Évente 4 és 6 milliárd dollárt fordítunk a külföldi befektetők idecsábítására” – nyilatkozta a Heteknek Imád Ahmad, a regionális kormány miniszterelnök-helyettese. Jelenleg több mint 2300 külföldi cég működik Kurdisztánban, ebből 8 magyar.
A főváros, Erbíl gyakorlatilag egy építési terület. Gombamód nőnek ki a földből a luxusszállodák és a bevásárlóközpontok. Jól mutatja a növekedés ütemét, hogy a taxisofőröket rendre nekem kellett útbaigazítanom, hogy merre található – az egyébként ötcsillagos – szállodám.
 A főváros egyik plázája éppen olyan, mintha Budapesten lennénk. Annyi a különbség, hogy a bejáratnál mindenkinek egy detektoros kapun kell átmennie, a csomagját pedig átvilágítják. A biztonságiak elárulták, tavaly szilveszter napján 164 ezer embert kellett megvizsgálniuk. „De a béke ennyit megér. Nálunk nincsenek robbantások” – tették hozzá.
Mindenhol arab, kurd és angol feliratok találhatók, ami jól tükrözi azt, hogy Irak-Kurdisztán a Nyugat és a Kelet gazdasági csomópontjaként határozza meg önmagát. Bár jelenleg Kurdisztán föderációs keretek közt működik együtt Bagdaddal, ez a „házasság” bármikor megszakadhat.
Különös fordulatnak értékelhető, hogy Abdullah Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bebörtönzött vezetője felszólította a PKK lázadóit, hogy szüntessék be a harcot és vonuljanak ki Törökországból, mert elérkezett az idő az „eddigi politika átértékelésére”. „Elértünk abba a szakaszba, amikor fegyveres erőinknek a határok mögé kell vonulniuk… Ez nem a vég, hanem egy új korszak kezdete. Egy olyan korszaké, amelyben érvényre jutnak a demokratikus jogok, a szabadság és az egyenlőség” – állította az 1984-ben kezdődött kurd felkelés 63 éves vezetője, akit 1999-ben fogtak el a török hatóságok.
Közel-keleti elemzők szerint több forgatókönyv is létezik a térség pacifikálására. Az egyik szerint az 5 milliós Kurdisztán önálló állammá válna, ezzel azonban kihúznák a dugót a palackból, mert a török vagy iráni kurdok joggal követelhetnék országuktól a szakadást. Egy másik forgatókönyv szerint Kurdisztán csatlakozna Törökországhoz, ami egy csapásra megadná a mintegy 18 millió törökországi kurd számára a várva várt autonómiát, cserébe az észak-iraki területekkel a törökök jelentős mennyiségű olajhoz jutnának. Az utóbbi elképzelés esetében érthető és logikus fordulat Öcalan békeajánlata.

Zsoltárok és kalasnyikov

Ankawát, vagyis Erbíl keresztény negyedét első pillantásra arról lehet megismerni, hogy a boltokban árulnak alkoholt, nem úgy, mint a muzulmán városrészekben. Irak arablakta felén iszlám szélsőségesek sokszor csupán az ital miatt követnek el a keresztények ellen merényleteket, gyilkosságokat.
Irak-Kurdisztánban körülbelül 40-45 ezer keresztény él; számukat nehéz meghatározni, mert egyre több a környező országokból, valamint a délről menekülő. A keresztény negyedben gyorsan útbaigazítanak bennünket: a közelben találhatjuk a Szent József templomot, de a közelben van két másik gyülekezet is, ha esetleg kedvünk szottyanna sétálni.
A Szent József templom bejáratánál egy kalasnyikovos őr tartóztatott fel bennünket. Magyaráztuk, hogy Magyarországról érkeztünk és csak szeretnénk megnézni az épületet. A géppisztolyos férfi először bizalmatlanul szemlélt bennünket és megtiltotta, hogy fotózzunk. Éppen énekkari próba folyt a templomban: fiatalok finom, keleties dallamot énekeltek arámi nyelven. A kezdeti bizalmatlanság egy csapásra elolvadt, amint jeleztem nekik, hogy magam is keresztény vagyok: már nemcsak fotózhattuk őket, hanem tiszteletünkre elénekeltek két keresztény dalt azon a nyelven, ami hangzásban a legközelebb áll a Jézus által használt nyelvjáráshoz.
„Keresztény hitünk miatt a családomat és engem egyre több atrocitás ért Bagdadban. Hat évvel ezelőtt, 2007-ben úgy döntöttünk, hogy Erbílbe, Kurdisztán fővárosába költözünk” – mondta Luay, aki kissé meglepődött, amikor azt kérdeztem tőle, tudják-e az evangéliumot hirdetni a muzulmánok felé. „Mi keresztények vagyunk. A célunk, hogy békében éljünk a muzulmánokkal, nem akarunk háborút!” – felelte a fiatalember, aki társadalmi munkában vezeti a Szent József Gyülekezet egyik ifjúsági közösségét. Az üldözések ellenére a közösség prosperál, a hívek elkötelezettek.
A templom papjának elmondása szerint a keresztények nagyon aktívak, csaknem 90 százalékuk jár rendszeresen istentiszteletekre, és egy évben mintegy 300 esküvőt rendeznek a térségben – mondta az idősebb káldeus lelkész, aki az új pápáról csupán annyit jegyzett meg: reméli, szolgálni akar majd, mert számtalan megoldandó probléma van a katolikus egyházon belül.    
Irakban iszlám fanatikusok naponta fenyegettek meg keresztény családokat, néhányukat az utcán végezték ki. A bagdadi kormány ígéretet tett a határozottabb fellépésre, kevés eredménnyel. A keresztényeket folyamatosan érik atrocitások, és sokan az USA és a Nyugat kémeinek tartják őket. Miközben Irak déli részén keresztény templomokat robbantottak fel, valamint papokat rabolnak és gyilkolnak meg a fanatikusok, addig Irak-Kurdisztán egy – szellemi és a gazdasági tőkét – vonzó és befogadó országgá vált.
Köszönet a Magyarországon Élő Kurdok Egyesületének, hogy ez az út jóvoltukból létrejöhetett, valamint külön köszönöm a segítséget Raouf Hallo úrnak.

Keresztények Irakban

Irakban és Iránban egyaránt a keresztények alkotják a legnagyobb nem muszlim vallási kisebbséget. Legtöbbjük a Kr. u. I. században érkezett Mezopotámia területére, azóta számos önálló egyház (kaldeus, szír ortodox) alakult ki a területen. Irakban a – középkorban Rómához csatlakozott – asszír-káldeus keresztényeket számos erőszakos támadás érte az amerikaiak 2003-as invázója óta. Az ENSZ becslései szerint 2003 előtt 800 ezer és 1,4 millió között lehetett a számuk, egyes források szerint ma már csak körülbelül 400 ezren maradtak.

Olvasson tovább: