Kereső toggle

Jönnek a törökök

Milliárdos támogatás a baranyai muszlim emlékhelyeknek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A török kor emlékei meghatározóak Pécs kultúrájában. 2010-ben Ziya Azazi a dzsámi előtt járta dervistáncát, a városháza tornyából pedig több mint háromszáz év távlatából felcsendült a müezzin éneke” – írja a 2010 Pécs Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat összefoglaló füzete. A török kultúra pedig tovább árad Pécs városa felé, annak a kormányközi megállapodásnak köszönhetően, melyet a török miniszterelnök legutóbbi magyarországi látogatása során kötött a két állam. Ha a milliárdos tervek megvalósulnak, a müezzin hamarosan ismét minaretből szólíthatja imára a városba zarándokló muszlim híveket.

Radzsep Tajjip Erdogan a kereskedelmi és az energiaszektort érintő kérdések mellett a kulturális kapcsolatok elmélyítéséről is tárgyalt Orbán Viktorral a múlt héten. A konzultáció eredménye egy kölcsönös szándéknyilatkozat lett, mely szerint a török állam jelentős összeggel támogatja kilenc kiemelt magyarországi oszmán műemlék renoválását. Az ezt deklaráló konkrét megállapodást a Török Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala Török Együttműködési és Koordinációs Ügynöksége és a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. képviselői az Országházban írták alá. Az egyezményben szereplő építmények kétharmada Baranya megyében, pontosabban Pécsett és Szigetváron található. A török állam csupán ebben a két városban összesen 1,6 milliárd forintot kíván elkölteni a török eredetű épületek felújítására.

„Pécs esetében három helyszínen valósulhat meg egymilliárdos felújítás  török finanszírozásban: a Jakováli Hasszánról elnevezett Kórház téri dzsámi minaretjét tennénk rendbe, Idrisz Baba türbéje kapna teljes felújítást, a legnagyobb beruházás pedig a Kazinczy utcában lévő Ferhád Pasa dzsámiját érintő rekonstrukció és bemutathatóvá tétel” – számolt be a Heteknek a részletekről a megyeszékhely polgármestere, hozzátéve, hogy utóbbi helyén kulturális és idegenforgalmi központot hoznának létre hotellel, fürdővel és egy török termékeket árusító bolttal. Páva Zsolt érvelése szerint városában szinte valamennyi történelmi kor lenyomata megtalálható, így ezek ápolása építészeti, urbanisztikai szempontból éppen annyira jelentős, mint gazdasági-turisztikai megfontolásból. És így nyilatkozott a pécsi műemlékek állapotát már tavaly felmérő isztambuli szakértő csoport vezetője is, amikor kijelentette a Kossuth Rádiónak, hogy országa érdekelt a több száz éves épületek rekonstrukciójában.

Az államközi megállapodásról szóló első hírek arról számoltak be, hogy a „szent életű” Idrisz Baba sírboltját iszlám zarándokhellyé kívánja alakítani a török fél, sőt a polgármestert idézve a Kossuth Krónika is erről tudósított. Páva Zsolt cáfolta lapunknak az értesülést, mondván: „Csupán az épített örökség felújításáról, bemutatásáról van szó, s nem elsősorban törököknek, hanem mindenkinek”. Egyébiránt szerinte üdvözölni kell, hogy van olyan ország, amely a határain túl található emlékhelyek felújítására minden komolyabb elvárás nélkül pénzt áldoz. Ami pedig a nagyszabású projekt „műszaki és funkcionális tartalmát” illeti, az – a városelő tájékoztatása szerint – a későbbi egyeztetések során válik véglegessé.

Hét velünk élő emlék

* A 16. században emelt pécsi Jakováli Hasszán dzsámi építőjének nevét viseli magán. Ez az egyetlen olyan mecset Magyarországon, amely minarettel együtt maradt fenn. 1702 és 1732 között Nepomuki Szent János néven a katolikus egyház használta kápolnaként. Az 1960-as években az eredeti állapotoknak megfelelően rekonstruálták.
* Idrisz Baba türbéjét 1591-ben építették a Mecsekhez tartozó Rókus-dombon. Az eredetileg sír funkciót betöltő kis épületet a 17-18. században jezsuita rendi szerzetesek a közelben működő pestiskórház kápolnájává alakították. A nevét Idrisz Baba muszlim veliről (szent életű ember) kapta, aki a hiedelem szerint Allah közeli barátja volt. Az épület ma látható formáját 1961-ben nyerte el.
* A Ferhád budai pasáról elnevezett dzsámi mellett a 16. században ikerfürdő, derviskolostor, személyzeti lakóház és minaret is volt, amely még a 18. században is állt. 1724-ben dominikánus kolostort kezdtek építeni a korábbi oszmán eredetű épület helyén.
* Nagy Szulejmán türbéjét a mai napig nem sikerült megtalálni. A 72 éves korában elhunyt szultán belső szerveit valahol a szigetvári vár körül, a török táborban álló sátra közvetlen közelében temették el titokban. A sírbolt hollétének kutatása török finanszírozás mellett már évek óta zajlik.
* A 16. században épült, úgynevezett törökház, mely szintén Szigetváron található, az egyetlen épen maradt török eredetű lakóház. Funkcióját tekintve iskola vagy vendégfogadóház lehetett.
* A szigetvári dzsámit 1570 körül Ali pasa építette. A minaretje valószínűleg villámcsapás következtében dőlt le. Az épület jelenleg a katolikus egyház birtokában van.
* A Budapesten található Gül Baba türbéje a 16. században épült. A muszlim szerzetes a Budát megszálló sereggel érkezett és valószínűleg 1541 szeptemberében hunyt el. Az épület 1690 és 1790 között jezsuita kolostorként működött. 1822-es feljegyzések azonban már iszlám zarándokhelyként említik. Ez az iszlám legészakabbra fekvő zarándokhelye.

Egy iszlám bázis 150 éve

A Belgrád-Eszék-Buda hadiút mentén fekvő Baranya megye nem kerülhette el a 16. század első harmadában északra vonuló török csapatok dúlását, ugyanakkor a hódoltság területének növekedésével biztonságos hátországgá is vált, ami lehetővé tette egy magyarországi iszlám civilizáció kibontakozását.
Amikor 1526 augusztusában I. (Nagy) Szulejmán egészen Mohács térségéig nyomult előre, a csatában a király mellett a magyar főurak, püspökök nagy része is meghalt. Menekülése közben halt bele sérüléseibe a pécsi püspök, Móré Fülöp is. A török csapatok már a vesztes csata másnapján elérték Pécset, melynek vezetői végzetes hibát követtek el, amikor a város kulcsait átadták a török hadakat vezénylő pasának, és egyúttal kegyelmet kértek a lakosság számára. A pasa tett is ilyen ígéretet, de a harmadik napon a főtérre terelték össze a lakosságot, majd könyörtelenül lemészárolták őket, a várost pedig felgyújtották. Csak azok maradtak életben, akik még idejében a várba menekültek, ezt ugyanis a megszállók nem tudták elfoglalni. A tehetősebb polgárok persze nem várták be a törököt, hanem a káptalan tagjaival együtt elmenekültek. Értékeiktől Báthory István, az ország nádora „szabadította meg” őket, mondván, hogy azok nagyobb biztonságban vannak nála.
Ahogyan az ország, úgy a megye főurai is saját gyarapodásukra használták ki a Mohács utáni polgárháborús állapotokat. Pedig összefogásukkal sikeresen vehették volna fel a harcot a portyázó török csapatokkal szemben. A bizonytalan helyzetben Pécs is hol Ferdinánd, hol pedig a törökkel szövetkező Szapolyai kezén volt.
Buda bevétele (1541) után azonban már a baranyai erősségek sorsa is megpecsételődött. Amikor 1543 júniusában a török csapatok ostromolni kezdték Siklóst, Pécs és Pécsvárad váraiból is fejvesztett menekülés kezdődött. Pécsről a püspök és a várkapitány után a papok és a polgárok is elmenekültek. Míg a várost a szegények, addig a menekülőket magyar katonák fosztották ki. A város feladásához az is hozzájárult, hogy 1526 után nem fordítottak kellő eszközöket a védelem megerősítésére. Pedig a királynak fizetendő adók egy része e célból maradhatott a városban. A török hatalom legfontosabb bázisa Baranyában Pécs lett, többek között Kászim bég fennhatósága alatt.
A vár és a város falainak megerősítése Zrínyi Miklósnak, Szigetvár parancsnokának 1561-es támadását követően gyorsult fel. A török nem nézhette tétlenül a Pécstől 25 km-re fekvő Szigetvár harcias parancsnokának kitöréseit. 1566 májusában Zrínyinek már konkrét információi voltak arról, hogy a szultán ellene készül. A jól megfizetett hírszerző nem más volt, mint a pécsi bég helyettese, Naszuf aga. Zrínyi elszántságát jól tükrözik a nádorhoz írt szavai: „ha a sors úgy kívánná, vérünk hullásával, fejünk vesztésével, de derült arccal fogunk szolgálni ennek a sokat szenvedett hazának.”  A szultán által csak „sárfészek”-nek, „vakondtúrás”–nak nevezett Szigetvár bevételét a 76 esztendős Szulejmán már nem érhette meg. Halálát viszont titokban kellett tartani, nehogy a katonák feladják a harcot. A túlerővel szemben a védők 34 napon át tudták tartani a várat, és kitartásukkal, önfeláldozásukkal ma is példát jelentenek minden generáció számára. Szulejmán halála után szívét és máját a vár mellett temették el, ami fölé fia, II. Szelim építtetett díszes síremléket, török nevén türbét.
Szigetvár, majd Kanizsa bevételével békésebb napok köszöntöttek Pécsre is, hiszen frontvonalból 120 évre hátországgá vált. Ezt a békés periódust csak a szigetvári hős dédunokájának, a költő és hadvezér Zrínyi Miklósnak 1664. évi hadjárata szakította meg, amikor is a várost bevevő német katonaság olyannyira lerészegedett, hogy lehetetlenség volt megpróbálkozni a vár bevételével. Egy korabeli forrás szerint: „mint az disznók úgy hevertek részegen az utszákon.” A kijózanodást követően folytatódó ostrom azonban nem hozta meg a várt sikert, így a város kifosztása, felgyújtása után a német-magyar hadak elvonultak. Bár a pusztítás nagy volt, az inkább a magyar lakosságnak okozott károkat, hiszen a török gyorsan újjáépítette a felperzselt eszéki hidat, majd Pécs mindennapjai is folytatódhattak.
A harcok elültével Pécs csak katonai szereplőként szorult háttérbe, igazgatási, gazdasági és kulturális központként továbbra is fontos maradt. Buzgott benne a hódoltságban amúgy lanyha építési kedv, melytől ma is Magyarország török műemlékekben leggazdagabb városa. Evlia Cselebi török utazó 1663-ban járt Pécsett, és írt részletes beszámolót a városról. Buda után itt működött a legtöbb – összesen öt – medresze (közép- és felsőfokú oktatási intézmény), továbbá 11 elemi iskola. A 6 kolostor között volt a mevlevi dervisek talán legjelentősebb hódoltsági rendháza is. A városban 10-11 dzsámi (8 minarettel) és néhány mecset működött. Cselebi 3 fürdőről, 47 csorgóról tesz még említést, de ír a bazárról, szőlőskertekről és gyümölcsösökről is. Pécsett temették el Idrisz Babát, aki jövendőmondó, gyógyító dervis hírében állt, türbéje zarándokhely volt. Itt írta meg történeti munkáját Ibrahim Pecsevi, azaz Pécsi Ibrahim (1574-1649?), aki szülővárosáról rendszeresen a „mi elragadó Pécsünk” kifejezéssel emlékezik meg. A város lakosairól szólva Cselebi megjegyzi, hogy „A portyázásra és rablásra küldött vitézeik magyar ruhát öltenek fel s egészen bemennek Magyarországba; értelmesen és ékesen tudnak magyarul.” A katolikus lakosság azonban nem élhetett együtt a muszlimokkal, csak a város falain kívül, egy külvárosban jutott számukra hely.
1686-ban Pécs felszabadítása Bádeni Lajos herceg vezetésével néhány nap alatt történt meg. Arszlán pasa a megadási felszólításra válaszul egy fekete és hat vörös zászlót tűzetett ki a vár tornyaira a végsőkig való harc jeléül, de miután az ostromlók felrobbantották a vár vízellátását biztosító vízvezetéket, kénytelen volt feltétel nélkül megadni magát. A török kiűzésének döntő mozzanata a „második mohácsi csata” volt egy évvel később, melyre szintén Baranyában került sor, és nagyharsányi csataként vonult be a történelembe. A mai Baranya megye területén Szigetváron tartott legtovább a török uralom, s 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán tudták elfoglalni Vecchi ezredes csapatai. (Hoffmann Zsolt)

Olvasson tovább: