eBdLsz? YayamekibNvok:-)

A kibervilágban felnövő generáció más nyelvet beszél. Nem értik a nagymamák, a szülők éppenhogy. A nyelv e lebutított változata beszivárog az iskolai dolgozatokba, a beszélt nyelvbe, de  irodalmi alkotások is születnek SMS-ül. A mobilkultúra, az internethasználat megváltoztatta az életmódot, a kultúrát, s ezzel együtt változik a nyelv is.

Az SMS (Short Message Service) rövid, 160 karakterbe sűrített szöveges üzenet, melyből az első példány 1993-ban került az éterbe. A rövid üzeneteket eredetileg a mobilszolgáltatók azzal a céllal találták ki, hogy a hálózati hibákról értesítsék ügyfeleiket. Az SMS a civilszférába kerülve aztán alig tizenöt év alatt a szolgáltatók kiválóan prosperáló bevételi forrásává vált, világszerte félpercenként legalább egymillió SMS landol a mobilokon. A 160 karakternyi üzenetek a nyelv megreformálására kényszerítették a felhasználókat, a nyelvi kreativitást főképp gazdasági tényezők motiválták. A tömörítéseken, rövidítéseken alapuló, poénokkal tűzdelt emlékeztető írás átkerült az e-mail, a Facebook világába, a Twitter-használók körében pedig újabb lendületet kapott. A gazdasági okokon túl a rohanó életből fakadó időhiány is felsorakozott a nyelvet alakító tényezők mellé.

A minimálnyelv jellegzetességei

Az SMS-nyelv egy rendkívül gyorsan változó, folyamatosan megújuló nyelv. Reformátorai legfőképp a tinédzserek. Egyfajta emlékeztető írás, melyben a rövidítések igazából egy-egy szóra, kifejezésre vagy kisebb mondatra utalnak, és a felhasználók határtalan kreativitásának köszönhetően minden irdatlan tempóban változik. Aki szeretne eligazodni ezen nyelvben, tulajdonképpen két lehetőség előtt áll: szerencsés esetben vagy magától rááll az agya, vagy meg kell tanulnia ugyanúgy, mint egy idegen nyelvet, hogy a megfelelő közeggel kommunikálni tudjon. Egy blogger például arról panaszkodik, hogy a nála öt évvel fiatalabbak SMS-ei már betűket szinte alig tartalmaznak, üzeneteiket maga is alig érti. Sokak szerint az SMS-nyelv nem más, mint a nyelvi igénytelenség tárháza, melyek iskolai dolgozatokban való használatától égnek áll a magyartanárok haja.

Röviden nézzük meg, hogyan is zajlik e minimálnyelvben a karakterek spórolása. A köszöntés és a megszólítás elhagyásával körülbelül 6-10 karaktert, az elköszönés és az aláírás mellőzésével 4-8 karaktert, a szóközök kiiktatásával 5-8 karaktert, míg az írásjelek kiküszöbölésével szintén úgy 5-8 karaktert lehet megspórolni. A további karaktercsökkentési eljárás a szavak kevesebb szótagszámú szinonimáinak használatával zajlik, példának okáért a kerékpár helyett a bicaj 3 karakterrel rövidebb. Ezután következnek a különféle rövidítések: h a hogy helyett, vok a vagyok helyett, + a meg helyett.

Eddig valószínűleg még mindenki könnyedén eligazodik, durva helyesírási hibával sem találkozunk, csupán az udvariasság és a másik köszönéssel, búcsúzással való megtisztelése szenved csorbát. Ahhoz azonban, hogy a 160 karakterbe beleférjünk, ez még mindig túl kevés.

További karaktereket spórolhatunk a szavak kiejtés szerinti írásával (lécci = légyszi), bizonyos szótagok helyett számok alkalmazásával (5let = ötlet), nagybetűk alkalmazásával, melyeket ábécé szerint kell kiolvasni (jLMe = jelleme), magyar és idegen - többnyire angol - szavak keverésével (jó8 = jó éjt), magyar szavak angollal való helyettesítésével (N hid h safe = Ne hidd, hogy biztonságos), angol kifejezések rövidítéseivel (BTW = by the way = mellesleg), ly helyett j alkalmazásával (hejes), ksz helyett x használatával (igyexem), ku helyett q alkalmazásával (foQ = fokú), ragok és kötőszavak kiiktatásával. A szöveges üzenetet különböző hangulatjelek, szmájlik tarkítják.

Aki szinte folyamatosan a kibervilágban teng-leng, s állandóan ezen a nyelven kommunikál, annak természetszerűleg fárasztónak, felesleges strapának tűnik az iskolai dolgozatokban a szavak teljes kiírása, dögunalomnak a szép beszéd. Az SMS-nyelv elterjedése a tanárokat, oktatókat engedményekre kényszeríti. Bár hazánkban nem fogadják el használatát, Ausztráliában az Oktatási Minisztérium már elfogadta az SMS-nyelv dolgozatokban, házi feladatokban való alkalmazását, a tanár nem vonhat le pontot a lebutított szóhasználatért, poénokért, szmájlikért.

Az SMS-nyelv az irodalomba is fokozatosan átkerül, már magyarul is olvashatunk SMS-regényeket, SMS-verseket. Japánban például az SMS-regény műfaja a legnépszerűbb, a 160 karakteres „szépirodalmi alkotásokat" tinik írják tinik részére.

Az SMS-nyelv jellegzetes kifejezései a beszélt nyelvbe is bekerülnek, például a LOL (laughin' out loud = hangosan röhögök) ragozható igévé vált, a Facebook-polgárok pedig az utcai forgatagban meglátva valami nekik tetsző dolgot, élőszóban is előszeretettel lájkolnak. Angolul nem tudó, számítógépet nem használó honpolgáraink kiberkultúrában felcseperedett gyermekei nyelvileg is elidegenednek szüleiktől.

Jelentésátértékelődések
Az SMS-nyelv használatának vizsgálatakor joggal vetődik fel a kérdés: vajon a rövidített szavak, kifejezések ugyanazt jelentik-e, mint hosszúra nyúlt őseik? Vajon az ILY (I love you) és az xcsi (szercsi) ugyanazt a mély érzelmet fejezik ki, mint az, hogy szeretlek? Az Xmas (Christmas = karácsony) már csak a „szeretet ünnepe", vagy még névadójáról is van valami fogalma a rövidítés használójának? Nagyon érdekes például, hogy a külföldi médiában a közszereplők is egyre gyakrabban használnak SMS-nyelvet. Egy káromkodást például aligha engedhetne meg magának egy celeb, míg egy káromkodás SMS-rövidítése könnyedén kicsúszik az ajkán. A káromkodás nyilvánvalóan egyfajta visszás érzést vált ki a hallgatóban, az SMS-káromkodással azonban a közszereplő jópofának, belevalónak tetszik, a közönség nevet rajta és sokkal jobban befogadja, úgy érzi, „ő is közülünk való". Hasonló a helyzet Isten nevével is, az OMG (Oh, my God! = Ó, én Istenem!) feltehetőleg soha nem hangzana el egy ember szájából, mikor egy metrós öngyilkossági kísérletet lát, egy neki tetsző ruha láttán azonban hangosan OMG-t kiált. A hosszabb kifejezés tehát egyfajta megrökönyödést, őszinte kiáltást fejez ki, míg rövidített változata bár szó szerint ugyanannak tekinthető, a gyakorlatban egészen másra használatos, így tulajdonképpen mást is jelent.

Szavak gondolatok nélkül

Bár rövidítéseket az ókori nyelvek is előszeretettel használtak, a zsidók, görögök és rómaiak is gyakorta éltek vele, azonban azokat szóban nem nagyon, vagy egyáltalán nem alkalmazták, nem vált a szóbeli kommunikáció részévé, sem egyeduralkodó gondolkodássá, nyelvvé, stílussá. A nyelvfilozófusok között megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon a gondolkodás előzi-e meg a nyelvet, vagy azok egymást feltételező jelenségek, netán a nyelv elsődleges a gondolkodással szemben. Ez utóbbi nézet szerint a gondolkodás valójában nem más, mint „belső beszéd". A fenti vitákon túl azonban empirikus tény, hogy a más nyelvet beszélők máshogy gondolkodnak. Humbold szerint minden nyelv egyfajta világnézetet képvisel, egy idegen nyelvet elsajátítani nem mást jelent, mint egy másik világszemlélettel megismerkedni, s azt magunkévá tenni.

A nyelv megváltoztatása és a gondolkodás átformálása kapcsán érdemes megemlíteni George Orwell 1984 című regényét. Orwell disztópiájában az embereket a rövidítésekkel teli újbeszélre szoktatják át, mely fokozatos ütemben szorítja ki a régi nyelvet, az óbeszélt. Az újbeszél ideológusainak célja, hogy az emberek számára a központi ideológiával nem egyező „gondolat szó szerint elgondolhatatlan legyen, legalábbis, amennyire a gondolat szavaktól függ". Az újbeszél szótárából kizárnak minden régi rendszerekre, kultúrákra emlékeztető jelentést, ennek érdekében új szavakat találnak ki, a nemkívánatos szavakat kiküszöblik, vagy kizárólag más kontextusban használják. A szóállományt minimálisra csökkentik, a szavak jelentését korlátozzák, a többértelműséget, amennyire lehet, kiiktatják, hogy ezzel is szűkítsék a gondolkodás területét. Ennek az új nyelvnek a célja nem az, hogy jelentéseket kifejezzenek, hanem az, hogy jelentéseket megsemmisítsenek. A szavak rövidítésének célja nemcsak az időmegtakarítás, hanem a régi jelentések kiiktatása (pl. Minigaz = Igazság-minisztérium, a rövidítés által az ember nem asszociál az „igazság" szóra). A cél, hogy a tudattól független beszédet hozzanak létre, hiszen a kisebb szóválaszték kisebb kísértést jelent a gondolkodásra. A központi ideológiával ellentétes nézetek kifejtése lehetetlen, mert az érveléshez szükséges szavak az újbeszélből hiányoznak. Az újbeszélben a jóhangzás óriási fontossággal bír. Az Orwell által felvetett rövidítési ötletek egyébként kísértetiesen hasonlítanak az SMS-nyelvben alkalmazottakra: nagyon hideg (+hideg) stb.

Orwell megjegyzi egyébként, hogy az összevont szavak és kifejezések a totalitárius államokat és szervezeteket jellemezték, ugyanis a rövidített szavakat (pl. náci, Gestapo, Komintern) könnyedén kimondja az ember, anélkül, hogy végiggondolná, hogy mit is mond tulajdonképpen.

Természetesen az SMS-nyelv alakulása mögött nem egy központi hatalom, hanem egy, a gazdasági megfontolások, illetve a tinikből élő, valamint a tinik által alakított kultúra áll, Orwell felvetései a gondolkodás és a szavak jelentése szempontjából mégis érdekesek. Tudvalevő ugyanis, hogy nagyon sok fiatalt aligha lehet gondolkodásra bírni, ha pedig a gondolkodásra, mély tartalmakra vonatkozó szavak hiányoznak a szótárukból, már a komolyabb dolgok után való érdeklődés felkeltése is óriási falakba - mondhatni SMS-falakba - ütközik. A személyesség elvesztése mellett a tiné-dzserek ma már ezen a minimálnyelven vallanak szerelmet, és SMS-ben is szakítanak. A másikban való laza és poénos károkozás hosszú távú, SMS-nyelven ki nem fejezhető mély sérüléseket okoz, miközben a felhasználó élvezettel sérti meg a helyesírási szabályokat, és könnyed, stílusos formában rombolja le a nyelv, a kulturális értékek korábbi határait.

SMS-szféra

Szokták volt mondani, hogy abból, hogy egy adott nyelv mely tárgyra, jelenségre, tevékenységre használja a legtöbb szót, felismerhető a nyelvet beszélő kultúra lényege. A hébereknek rengeteg szava van az imádkozásra, annak fajtáira, a görögök az értelem működésével kapcsolatban tesznek számtalan különbséget, az eszkimók a hóra használnak megannyi szót. Egy 265 középiskolással dolgozó felmérés szerint a megkérdezettek mintegy 61 szót ismernek a mobiltelefonra (pl. teló, tella, mobcsi stb.).

Ahogy élsz, úgy beszélsz, s beszédedet az érti csak igazán, aki hozzád hasonlóan él! - tulajdonképpen így lehetne röviden összefoglalni Ludwig Wittgenstein Filozófiai vizsgálódások című művének azon megállapítását, mely szerint egy nyelvet érteni annyit tesz, mint egyazon tevékenységet űzni, egyazon életformát élni. Az SMS-nyelvet is csak azok értik igazán, akik az SMS-Facebook-Twitter világában otthonosan mozognak.

Számos rövidítés ugyanis csak belső berkekben járato­saknak egyértelműen megfejthető: az SZVSZ nem azt jelenti, hogy szevasz, hanem szerény véleményem szerint, a nm nem azt jelenti, hogy nem, hanem nincs mit, a menny nem az örökké élők lakhelyére vonatkozik, hanem csupán a menj szó eltunyult változata. A félreérthetőség elkerüléséhez a kiberlakókat a kibervilág atmoszférája segíti, Wittgenstein szerint ugyanis egy szó jelentése nem más, mint egy atmoszféra, amit a szó magával visz. De milyen is az SMS-nyelv atmoszférája? Gazdagítja vagy megrontja a nyelvet? Tunya, rest, igénytelen, cinikus vagy kreatív, ötletes, vicces? Nyilvánvalóan nem hozhatunk egyértelmű íteletet, számos kreatív, a standard nyelvhasználatban is kiválóan alkalmazható újítást tartalmaz, s aki nem akar elszakadni a jövőtől, a jövendő generációktól, az ezt a nyelvet használni kénytelen. Mégis van benne valami bizarr, és nemcsak az írásbeliség, hanem a szóbeliség tekintetében is...