Önök szerint a magyar populáció 20-25 százaléka meddő. Ez egy növekvő tendencia, vagy csak eddig nem tudtunk róla?
–ŰEz egy általánosan növekvő tendencia, ami tipikusan a nyugati országokra jellemző. Elég csak Ázsia és Afrika országaira gondolni, amelyek a túlnépesedéssel küzdenek.
A meddőség mennyiben tekinthető a modern életforma következményének?
–ŰRendkívüli mértékben, hiszen a társadalom elöregedése, a késői gyerekvállalás is a fejlett világ problémája, nem pedig a fejletlené. Az életkor ugyanúgy negatív hatást gyakorol a nők termékenységére, mint a férfiakéra, az ivarsejtek állapota az életkor előrehaladtával mindkét nemnél romlik. Ma már nemcsak a nőknél keresendők a meddőség okai, az esetek felében a férfiaknál van a hiba. Egyértelmű visszaesés tapasztalható a férfiak nemzőképességében, ami új jelenség. Az életkoron túlmenően az ajzószerek, testépítő-szerek, szteroidok, az alkohol, a dohányzás, a stressz, és az állandó kimerültség, helytelen táplálkozás egyaránt rontják a férfiak megtermékenyítő képességét. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a spermaállomány minőségéről beszélünk, nem pedig a szexuális teljesítőképességről.
Sokat emlegetik a környezetszennyezés „ivarpusztító” hatását is, ez mennyire reális gondolat?
–ŰAbszolút az. Nemrég jelent meg egy tanulmány az elektromágneses sugárzás káros hatásáról a férfiak nemzőképességére, amivel én messzemenőkig egyetértek. Van hatása a táplálkozásnak is: az ösztrogén vagy az ahhoz hasonló hormonok a táplálkozásban a nőknél nagy szerepet játszanak például a mellrák kialakulásában. A férfi test is termel ösztradiolt, női hormont, és ha nagy mennyiségű női hormon van a bevitt tápanyagokban is, a rendszer egyensúlya megbomlik, és a spermatermelés csökken. Manapság nagyon sok terméketlen férfi beteg keres meg minket, akiknél az ösztradiolszint magas. Ezeknél a betegeknél antiösztrogén terápiát alkalmazunk, hogy újra egyensúlyba hozzuk a hormonszintet, hogy normalizálódjon a spermatermelés. És mivel magas az ösztradiolszint a szervezetükben, megváltozik a viselkedésük is, és a stresszre is másképpen reagálnak.
Szakemberek szerint Magyarországon leginkább a családfenntartás miatti stressz teszi tönkre a férfiakat. Ez mennyire hat a gyereknemző képességre?
–ŰNagyon jól ismerem ezt a problémát. A nálunk megforduló párok zöme 30 és 40 év közötti. Amikor megkérdezzük, hogy milyen a szexuális életük, sokszor kiderül, hogy nincs jó állásuk, és nincs idejük arra, hogy minőségi időt töltsenek a partnerükkel, ami egy óriási probléma az emberi nemzőképesség szempontjából.
Mindezek után csoda, ha valaki nem meddő manapság. Mindenki azonos mértékben veszélyeztetett?
–ŰNézze, a meddőség egy rendkívül soktényezős probléma, ritkán lehet egyetlen dologra visszavezetni. Vannak kimutatható okok, de ez nem jelenti azt, hogy más gond nem lehet. A magas vérnyomás, az immunitás éppúgy befolyásolhatja, mint a nemi identitás problémája. Genetikai, pszichés vagy környezeti ártalmak egyaránt szerepet játszanak benne, amelyek egymás hatását fölerősítve alkalomadtán meddőséget okozhatnak.
Ha mindez így van, akkor a meddő pároknak egy nagyon sokoldalú kezelésre van szükségük.
–ŰIgen, csak így lehetünk eredményesek, hiszen a férfi nem csak sperma, ahogy a nő sem kizárólag peteérés. Kiterjedt kezelést folytatunk, melynek során feltérképezzük a férfiak és a nők pszichológiai arculatát is, hogy milyen szerepekre tagozódik a személyiségük, milyen célokkal rendelkeznek. Lehet, hogy pusztán a rendszertelen szexuális élet miatt nem termékeny valaki. Tegyük hozzá, hogy a férfiak számára a szexuális motiváció eleve sokkal nagyobb, mint az utódnemzési vágy. Másrészt az is lehet, hogy a meddőség okozta stressz válik romboló tényezővé, amitől épp a férfimeddőség feltárása és a sikeres műtéti beavatkozás révén szabadul meg a pár.
Megfogalmazná ennek a műtéti eljárásnak a lényegét?
–ŰEz egy forradalmian új mikrosebészeti beavatkozást jelent, melynek során, ha úgy tetszik, „genetikailag feljavítjuk” a spermaállományt. Az egyszeri, kockázatmentes beavatkozáshoz a páciensből kinyert hereőssejteket használjuk fel, így a műtétet követő három hónapon belül megindul az egészséges spermák termelődése. A módszer hatékonysága 80 százalékos, szemben az eddigi eljárások 12 százalékos gyógyulási arányával, amikor is nem a spermák egészségessé tétele volt a cél, hanem a viszonylag legjobb hímivarsejt kiválasztása. A módszer hatékonyságát tovább rontotta, hogy a beültetett embriók elvesztésének oka is a rossz minőségű sperma volt.
Tulajdonképpen egy őssejtterápiáról van szó?
–ŰIgen, az eljárás alapját Martin Dym amerikai professzor módszere jelenti, aki a világon elsőként foglalkozott kísérleti körülmények között az ondósejtek élő alakokból történő kifejlesztésével. Rákos kisfiúk kezelése során, látva, hogy a kemoterápia, illetve a sugárkezelés sterilizálja őket, azt kutatta ki, hogy ha kinyeri a hereőssejteket, majd tenyészti, szaporítja, lefagyasztja és a rákkezelés végeztével visszaülteti a herébe őket, akkor megmenthetővé válik a kisfiúk nemzőképessége. A hereőssejtek más felnőtt őssejthez képest egyszerűbben visszajuttathatók eredeti őssejtállapotba is, és onnantól bármilyen szervet felépítenek, ma leginkább hasnyálmirigyhez használjuk őket. Elméletileg az egész férfiszervezet visszaépíthető belőlük.
Hogyan érik el a férfiakat ezzel az üzenettel?
–ŰNagyon nehezen. Csak azzal tudjuk felkelteni a férfiak figyelmét, hogy elmagyarázzuk nekik: ha a tesztoszteronszintjük leesik, akkor problémáik lehetnek a másik nemmel. Az, hogy nem lehet gyerekük, nem érdekli őket, ez nem valós probléma a számukra, úgy vélik, ez a nő gondja, holott 50 százalékban az ő hibájukról van szó. Inkább jellemző az, hogy az anyák viszik vizsgálatra a fiaikat. A magam részéről kulcskérdésnek tartom a tinédzserkori felvilágosítást: a tananyagnak nemcsak a szexualitásról, hanem annak következményéről is, nevezetesen a gyermeknemzésről és a szülői szerepvállalásról, a megfelelő jövőkép kialakításáról is szólnia kellene. E téren nagyon nagy különbség van a keleti és a nyugati országok fiataljai között.
A fiatalok sejtállománya is problémás, vagy csak az idő előrehaladtával rongálódik?
–ŰMindkét állítás igaz. Ma egyre több fiatalember válik terméketlenné a nyugati társadalmakban. Nos, talán nem kellene 17 évesen szteroidokat szedni. A múltban a férfiak 35-40 éves kortól váltak nemzőképtelenné, ma viszont ez már a 26 éveseknél is kialakulhat. Már pubertáskorban megindul a spermatermelés csökkenése, de mivel az emberek későn házasodnak a bizonytalan megélhetési körülmények miatt, így mire megnősülnek, már nemzőképtelenek. Ha valaki 20-25 évesen házasodik, ezt még könnyen ki lehet küszöbölni. Mivel a társadalomban nagyon alacsony a nemzőképességi ráta, ezért egyfajta természetes szelekció is zajlik. Az embereknek normális gyermekei születnek, ha normális magánéletet élnek azok, akik nemzőképesek. Ha viszont a társadalom nemzőképtelen, akkor ki kell fejleszteni technológiákat, hogy a gyermeknemzés megtörténhessen. A nemzőképtelenségi potenciál viszont ettől függetlenül továbböröklődik a következő generációkban: ha az apa nemzőképtelen volt, a gyermekek genetikai úton öröklik ezt a tulajdonságot.
Ön szerint a promiszkuitás, a sűrű partnerváltogatás összefügg-e a meddőség kialakulásával?
–ŰIgen, mivel ez is rombolja a rendszeres szexuális élet esélyét egyetlen emberrel. A sűrű partnercsere tehát a nemzőképesség szempontjából sem jó. Ha egy férfi gyermeket szeretne, ahhoz kell egy nő is, akivel ezt meg szeretné valósítani, és ez együttműködést, összhangot feltételez. Ha nagyon előtérbe helyezzük a technológiákat, akkor eljuthatunk oda, hogy a férfiak egyszerűen azt mondják, hogy ez a nők gondja, és inkább keresnek egy másik partnert, s így és elvész az apaszerep. Egyszerűen tömegesen megtagadják ezt a felelősséget.
(Közreműködött: Rimaszombati Andrea)
Évi tízezerrel több baba születhet
A 20–45 éves párok 20 százaléka küzd meddőséggel, ami évi 20 ezer meg nem született gyermeket jelent, ez az arány nemzetközi viszonylatban is kiugró – hangzott el a MED-LIFE 2010 konferencia sajtótájékoztatóján. Somody Imre hangsúlyozta: hazánkban évi 8-10 ezer többletszületés lenne elérhető az által, ha a reprodukciós medicinában levő modern lehetőségeket maradéktalanul kihasználnánk. A meddőségért a nemek egyforma arányban felelősek, de míg a női meddőségek a korszerű technológiák révén is csak közel 50 százalékban kezelhetők, addig a férfi terméketlenség az esetek 80 százalékában gyógyítható.
A CIRIS Nemzetközi Reprodukciós Klinikán korszerű génsebészeti eljárás révén egészségessé teszik a férfiak spermaállományát, ám egy beavatkozás közel egymillió forintba kerül. Somody szerint a kezelés tömeges hozzáférhetővé tétele évi 8-10 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek, míg a családtámogatási rendszerre 100 milliárdos összegeket fordítanak a kormányok. Újdonság, hogy a CIRIS klinika mellett létrehoztak hazánkban egy andrológiai központot, a WABT Európai Intézet az Életért Közhasznú Nonprofit Kft.-t, a reprodukciós egészség javítása, a területen zajló kutatások hatékonyabb alkalmazása érdekében. A WABT az UNESCO speciális részlege, együttműködésük a régióban úttörő jellegű.
2010. 12. 17. (XIV/50)
