Kereső toggle

Teljes összeomlás

Öngyilkos milliárdos: egyszerre 30 bank kopogott a pénzéért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szerény, spórolós, a nyilvánosság előtt félénk: külsőre a 74 éves Adolf Merckle a tipikus német családi vállalkozónak tűnt. Ám a 100 ezer embernek munkát adó, mintegy 30 milliárd euró éves forgalommal rendelkező Merckle-cégcsoport alapítója január 5-én villájától 300 méterre levő síneken a vonat elé feküdt. A hetedik leggazdagabb német azonnal szörnyethalt.

A család közleményben tudatta a megdöbbent közvéleménnyel a történteket: „a pénzügyi válság által cégeiben okozott gazdasági vészhelyzet, és az utóbbi hetek ehhez kapcsolódó bizonytalanságai megtörték a szenvedélyes családi vállalkozót” – emiatt vetett véget életének. A családi cégbirodalom azonban tovább inog, bár két nappal Merckle halála után egy bankkonzorcium 400 millió eurós mentőcsomagot dobott a konszernnek.
A Merckle-csoport tagja többek között a Ratiopharm német piacvezető gyógyszergyár, amely a generikus gyógyszerek egyik legnagyobb nemzetközi gyártója, valamint a Heidelberg Cement, amely világszerte az egyik legnagyobb adalékanyag- és cementgyár.
Az öngyilkosság a nagyvállalkozó tragikus küzdelmének végét jelenti, amellyel életművét próbálta megmenteni. Amikor a globális piacokon beütött a gazdasági válság, Merckle birodalma is leszállóágba került. A tőzsdei indexek esése 600 millió eurós lyukat eredményezett a családi vállalkozás mérlegében.
A sváb milliárdos súlyos milliókat veszített azon a pókerjátszmán, amit a Volkswagen autógyár átvétele jelentett a Porsche sportautógyártón keresztül. Az átláthatatlan hazárdjáték októberben kezdődött, amikor is a Volkswagen részvényei sokkal magasabb áron álltak a tőzsdén, mint a konszern reális értéke. Emiatt aztán sok befektető a részvényárfolyamok esésére kezdett spekulálni. Elkezdtek kölcsönzött részvényeket értékesíteni – abban a reményben, hogy mielőtt visszaadják azokat a kölcsönadónak, sokkal olcsóbban vissza tudják vásárolni őket, hogy aztán a két ár közötti különbséget zsebre tegyék. Egy ilyen „átlagos”, tartalom nélküli ügylet biztos üzletnek látszott – ez azonban nagyon drága tévedésnek bizonyult.
Hogy feltűnés nélkül megkörnyékezze a Volkswagent, a Porsche komplex pénzügyi konstrukciókon keresztül a szabadon megszerezhető részvények mennyiségét nagyon lecsökkentette. Emellett az a terv, hogy átveszik a Volkswagent, még magasabbra tornászta fel a részvények árfolyamát, ami keresztülhúzta a spekulánsok számításait – egyre többen kerültek a vesztes zónába, és pánikszerűen próbálták visszavásárolni az eladott részvényeket, hogy minél kisebb legyen a veszteség – viszont a kiszáradt pénzpiacon ez a pánik csak magasabbra tolta a részvényárfolyamot. Ebben a csapdában ült Merckle is – ő is az árfolyamesésre kalkulált. A Volkswagen-ügyleten a család mintegy 200 millió eurót (54 milliárd forint) veszített.
Emellett a konszernen belül a Heidelberg Cementnél tőkeemelést hajtottak végre, amit hitelből finanszíroztak – ezeknek a fedezetéül is részvények szolgáltak, amelyek értéke viszont a tőzsdei krízis miatt jelentősen lecsökkent, így komoly esély van arra is, hogy a bankok kockázati okokból korábban kezdik követelni a kihelyezett pénzüket.
Merckle mindeddig azonban mindezek ellenére is a két lábbal a földön álló üzletember látszatát keltette – legalábbis kifelé. Ezért érte sokként a német közvéleményt öngyilkosságának híre, ugyanis mindig visszafogott képet mutatott magáról a külvilág felé, luxusautók helyett inkább kerékpárral közlekedett, vonattal is mindig másodosztályon utazott, holott a Forbes magazin éves listáján a hetedik leggazdagabb németként szerepelt. Gyakran mondogatta: „sokkal szívesebben vagyunk a normális emberek között.” Mások szerint azonban gyűlölte a vereséget, így a sorsfordulat belülről is kihúzta a talajt alóla.
Merckle azonban a kerékpározás mellett a gyors tőzsdei akciókat is szerette, ennek eredményeként hirtelen 30 bank kopogtatott az ajtón a pénzét kérve, vagy még több fedezetet a felvett hitelekre. Merckle egy darabig küzdött az összeomlás réme ellen. Nemzetközileg elismert adósságszakértőket bízott meg, hogy segítsenek megtalálni a kiutat, amelynek eredményeképpen október végén sikerült is egy türelmi megállapodást tető alá hozni. Ez valamelyest csökkentette az impérium összeomlásának sebességét, ám megakadályozni nem tudta azt. A cégcsoportot nagy valószínűséggel szétdarabolják – egyes sikeresen működő cégek értékesítésével még talán meg lehet menteni a süllyedő hajót. A küzdelem folyik tovább – immár Merckle nélkül.

 

A pénzügyi válság áldozatai

Steven Good egy jelentős amerikai ingatlanértékesítő cég elnök-vezérigazgatója volt. Holttestét Chicago közelében, egy erdőben, saját autójában találták meg január 5-én. Bár az autóban nem találtak olyan feljegyzést, amely arra utalna, hogy tette a munkájával áll összefüggésben, feltételezhető, hogy a hitelválság miatt megingott ingatlanpiaci fejlemények vezettek az öngyilkossághoz.

René-Thierry Magon de la Villehuchet, az Access International alapkezelő francia társalapítója nem sokkal karácsony előtt követett el öngyilkosságot, miután 1,5 milliárd eurót veszített Bernard Madoff New York-i üzletember piramisjátékában. A 65 éves de La Villehuchet az alapkezelő Madison sugárúti székhelyén altatókat vett be, majd felvágta ereit.

Paulo Sergio Silva az Itaú brazil bankóriás 36 éves brókere volt. Silva mellkason lőtte magát a Sao Paolo-i tőzsde egy délutáni kereskedése során, tavaly novemberben. Az eset miatt a kereskedést 15 percre felfüggesztették aznap.

A 47 éves Kirk Stephenson egy Olivant Advisers nevű befektetési cég vezetője volt. Az Egyesült Királyságban élő milliomos a Plymouth-tól Paddington felé tartó expressz kerekei alá vetette magát tavaly szeptemberben, mert nem tudott megküzdeni a hitelválság miatt ránehezedő nyomással. Egyes vélemények szerint nagyon sok pénzt veszthetett a hitelválság következtében, míg mások úgy vélik, nem a saját vagyona miatt aggódott az üzletember.

Olvasson tovább: