Kereső toggle

Trágyából áram

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az új energiaforrások felfedezése olyan, mintha az arany ott bújna a lábunk
alatt. Ha észrevesszük, bebiztosíthatjuk a jövőnket – állítja Manfred Spira
bioenergetikai szaktanácsadó.



Fotó: Somorjai L.

Ön mérnök, most mégis egy olyan tanácsadó céget működtet, mellyel a
megújuló energia felhasználását segíti elő több országban is. Miért pont erre a
területre nyergelt át?

– Mivel a legkisebb gyermekem épp hároméves, nagyon foglalkoztat a
generációmon túlmutató jövő. Úgy érzem, a munkám során megszerzett
tapasztalataim és nem utolsósorban a cégem, a pénzem segítségére lehet
Magyarországnak a jelenleg kiaknázatlan lehetőségek feltárásában. Tisztában
vagyok vele, hogy az Önök országának kapacitásait most sokkal fontosabb
problémák megoldása köti le, mint a megújuló energia, de rövid időn belül
elkerülhetetlenül szembe kell majd nézniük a kérdéssel.

Talán az egyre dráguló rezsiköltségek is segítenek ráirányítani a figyelmet…

– Így van, a Nap és a szél nem küld számlát nekünk, ugyanakkor képesek
ellátni bennünket mondjuk árammal. Az első lépés azonban a szemléletváltás
lenne, hogy megtanuljuk megbecsülni azt az energiát, amit már használunk:
lekapcsolni magunk után a lámpát, elzárni a csöpögő vízcsapot, nem nyitogatni
fölöslegesen a hűtő ajtaját, és még hosszan sorolhatnám. Már gyerekkorban
tanítani kéne, hogy az energia pénz, és egyik sem áll korlátlanul
rendelkezésünkre. Ehhez persze egy társadalmi hangulatnak kell kialakulnia, a
közbeszéd teremti meg a létjogosultságot a későbbi programok elindításához. Ha a
megújuló energiával kapcsolatos nézetek teret kapnak a médiában, beszédtémává
válnak, egy szép napon az egyik politikus is azzal ébred, hogy át kell alakítani
az ország energiagazdálkodását, és a parlament elé kerül a kérdés. Így válik az
álom ötletté, az ötlet szavakká, a szavak pedig tettekké.

Milyen lehetőségeket lát Magyarországon a rendelkezésre álló természetes
energiák felhasználása tekintetében?

– Szél nincs elegendő, van viszont napsütés, és van termálvíz. Ismereteim
szerint Magyarország jelen pillanatban az energiaszükségletének 65-67 százalékát
importból kénytelen fedezni. Ez olyan temérdek kiadást jelent, amely elvonja a
pénzt a többi, az élethez amúgy is szükséges kiadástól. Németországtól kezdve
Spanyolországon át Görögországig a kormány komoly kedvezményes programokat indít
például a napener-gia hasznosításához, így egy ilyen befektetés nagyjából tíz év
alatt térül meg. Ugyanehhez Magyarországon ma húsz évre lenne szükség.
Németországban kevesebb a napsütés, mint Önöknél, de így is százezrekben mérhető
azoknak a kis hőerőműveknek a száma, amelyek a tetőkön elhelyezett
napkollektorokkal működnek. Svédország azt a célt tűzte maga elé, hogy tizenöt
éven belül száz százalékban saját energiaforrásokra áll át. Úgy tapasztaltam,
hogy Magyarországon a mezőgazdaságban nagyon komoly lehetőségek rejlenek. A
sertés- és szarvasmarhatelepeken felhalmozódó trágyát konténerekbe kéne
gyűjteni, és egy szintén a mezőgazdaságból előállítható adalékanyag segítségével
a felszabaduló gázzal fűteni lehetne, vagy egy turbina segítségével áramot
termelhetünk belőle. Vagy a hasonló technológiához szükséges kukoricát, illetve
napraforgót is könnyűszerrel meg lehet termelni, és munkalehetőséghez,
bevételhez lehet juttatni egy adott térség munkanélküli lakosságát.

Magyarországon nagyon nehezen váltanak az emberek, és senki sem szeret tíz
évet várni egy befektetés megtérülésére. Ezen a mentalitáson hogyan
változtathatnánk?

– Csak a saját, jól működő példámat tudom ajánlani. Korábban exportmenedzser
voltam az optikai üzletágban. Tizenöt évvel ezelőtt visszamentem az egyetemre,
hogy diplomát szerezzek a megújuló energia témájában, így lettem ennek is a
mérnöke. Ebben az időszakban, negyvenöt évesen, több dolgot is megváltoztattam
az életemben: másik városba költöztünk, a gyerekek másik iskolába kezdtek járni,
én pedig szak-mát váltottam. Elérkezettnek láttam az időt, hogy valami másba
fogjak, és követtem a megérzéseimet. Másfelől én a saját pénzemből is mindig
fektetek a terveimbe. Ahhoz nem elegendő, hogy a teljes költséget fedezze, de a
legfontosabb részt, a projekt beindítását lehetővé teszi. Ezzel is azt fejezem
ki, hogy az ügy fontos számomra. Aztán pedig várok: a kis kezdetekből ugyanis
nem lehet szüretelni, de megfelelő gondoskodással beérik az üzlet, és később
bőven termeli a profitot.

Olvasson tovább: