Forrás: Kovács Ákos: Játék a tűzzel
A súlyos vitákra visszatérve, protestáns részről óriási volt a felháborodás az országgyűlésben, többen kijelentették, hogy Krisztuson kívül senkit nem hajlandóak szentként tisztelni.
Érezték a helyzet visszásságát a hatalom csúcsán lévők is, ezért 1903-ban egy könyvet adtak ki arról, mi módon kellene megünnepelni Szent István napját, hogy az ne csak a katolikusokhoz, hanem mindenkihez szóljon. Ekkor javasolták, hogy a körmenet mellett rendezzenek tűzijátékokat, új kenyér ünnepét, legyen tisztavatás.
– Nem vagyok mezőgazdász, de úgy rémlik, hogy a búzaaratás valamikor július végén be szokott fejeződni.
– Igen, az új kenyér ünnepe jellegzetesen kitalált hagyomány volt a magyar paraszti életben. Mindenesetre a Horthy- és a Rákosi-korszakban is felhasználták, előbbiben a magyar kenyér ünnepe volt, azután az új kenyér ünnepe lett, de már párhuzamosan az alkotmány ünnepével.
– Tűzijátékot mióta rendeznek? És mi az üzenete?
– A tűzijáték a középkori gondolkodás egy sajátos megnyilvánulási formája volt, a négy őselem, a víz, a föld, a levegő és a tűz találkozásából keletkezett misztikus jel. Intézményesen nagyjából 1900-tól alkalmazták, és kezdettől fogva hatalmi legitimációs célokat szolgált. Például a harmincas években, az eucharisztikus világkongresszus idején megjelentek a trianoni Magyarországot formázó tűzijátékok, a következő érában pedig Sztálin generalisszimusz hetvenedik születésnapját ünnepelték így.
– Az Orbán-kormány alatt egy ízben hamburgereket lőttek fel.
– Valószínűleg akkor olyan tűzijátékot lehetett olcsón beszerezni.
– Visszakanyarodva Sztálinhoz, augusztus 20-a inkább úgy kapcsolódik hozzá, hogy 1949-től tulajdonképpen a sztálini alkotmányt ünnepelték.
– Valóban. Azután ahogy a Kádár-korszakba érve gyengült a rendszer ereje, az ünnep hangsúlya megint az új kenyérre helyeződött. Ez így ment a rendszerváltásig, amikor a parlamentben ismét lezajlott a régi vita: melyik legyen a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ismét március 15-e és augusztus 20-a közül választhattak, és megint augusztus 20-a mellett döntöttek.
– Emlékszik erre a vitára?
– Hogyne. A Fidesz és az SZDSZ érvelt a legmarkánsabban augusztus 20-a ellen, Szabó Miklós történész igen élesen exponálta, hogy ez az ünnep pontosan olyan lesz, mint amilyen a Horthy-korszakban volt. És sajnos igaza lett, és megint felmerül a kérdés, mit jelent mindez az embereknek, mit ünnepelnek tulajdonképpen, mennyiben érzik magukénak az ünnepet.
– Ön hogyan szavazott volna?
– Azt gondolom, a két ünnep közül március 15-e az igazán szent, az a magyar történelem legnagyobb ünnepe. Szent István napja nem az. Anakronisztikus, amikor nemzeti ünnepünkön tömjénfüst kering a bazilikában, és egy ereklyét követve vonulnak az emberek. Nincs még egy ország, ahol egy egyházi ünnepet transzponáltak át nemzeti ünneppé.
2005. 08. 19. (IX/33)
