Kereső toggle

Nem augusztus 20-át tekinti a legfőbb nemzeti ünnepnek a társadalom

A tömjénfüst nemzetközi

Interjú Kovács Ákos etnográfus-történésszel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– A magyar társadalom túlnyomó része március 15-ét tartja a legnagyobb nemzeti ünnepünknek, holott a hatalom már a 19. század vége óta augusztus 20-át akarja ebbe a pozícióba helyezni. Miért nem sikerült? 

– Az ünnep ott kezdődik, hogy át tudom élni, azt érzem, hogy a többiek közé tartozom. Augusztus 20-a nem világi természet? ünnep, nem arra szolgál, hogy a nemzet egységét szimbolizálja: egy régi kis katolikus ünnepből, Szent István napjából és a Szent Jobb-körmenetből fejlesztették tovább. 1891-ben súlyos vitákat követően hagyta jóvá 

a parlament, ettől kezdve nemzeti ünnepünk.

– Milyen ellenérvek hangzottak el az említett súlyos vitákban?

– Mivel a Szent Jobb-körmenet – amely 1860 óta volt katolikus ünnep – került a fókuszba, az ünnep túlságosan egyházi vonatkozásúvá vált, amit sokan nem tudnak elfogadni. Vannak nem vallásos emberek, akiknek egyáltalán nem mond semmit a Szent Jobb, és vannak nem katolikus vallású emberek, akik nem vesznek részt a körmenetben. Milyen nemzeti ünnep az, amiben a Magyar Köztársaság polgárai nem részt vesznek, legfeljebb kívülről nézik? 



Forrás: Kovács Ákos: Játék a tűzzel

A súlyos vitákra visszatérve, protestáns részről óriási volt a felháborodás az országgyűlésben, többen kijelentették, hogy Krisztuson kívül senkit nem hajlandóak szentként tisztelni. 

Érezték a helyzet visszásságát a hatalom csúcsán lévők is, ezért 1903-ban egy könyvet adtak ki arról, mi módon kellene megünnepelni Szent István napját, hogy az ne csak a katolikusokhoz, hanem mindenkihez szóljon. Ekkor javasolták, hogy a körmenet mellett rendezzenek tűzijátékokat, új kenyér ünnepét, legyen tisztavatás. 

– Nem vagyok mezőgazdász, de úgy rémlik, hogy a búzaaratás valamikor július végén be szokott fejeződni. 

– Igen, az új kenyér ünnepe jellegzetesen kitalált hagyomány volt a magyar paraszti életben. Mindenesetre a Horthy- és a Rákosi-korszakban is felhasználták, előbbiben a magyar kenyér ünnepe volt, azután az új kenyér ünnepe lett, de már párhuzamosan az alkotmány ünnepével. 

– Tűzijátékot mióta rendeznek? És mi az üzenete? 

– A tűzijáték a középkori gondolkodás egy sajátos megnyilvánulási formája volt, a négy őselem, a víz, a föld, a levegő és a tűz találkozásából keletkezett misztikus jel. Intézményesen nagyjából 1900-tól alkalmazták, és kezdettől fogva hatalmi legitimációs célokat szolgált. Például a harmincas években, az eucharisztikus világkongresszus idején megjelentek a trianoni Magyarországot formázó tűzijátékok, a következő érában pedig Sztálin generalisszimusz hetvenedik születésnapját ünnepelték így.

– Az Orbán-kormány alatt egy ízben hamburgereket lőttek fel. 

– Valószínűleg akkor olyan tűzijátékot lehetett olcsón beszerezni.

– Visszakanyarodva Sztálinhoz, augusztus 20-a inkább úgy kapcsolódik hozzá, hogy 1949-től tulajdonképpen a sztálini alkotmányt ünnepelték. 

– Valóban. Azután ahogy a Kádár-korszakba érve gyengült a rendszer ereje, az ünnep hangsúlya megint az új kenyérre helyeződött. Ez így ment a rendszerváltásig, amikor a parlamentben ismét lezajlott a régi vita: melyik legyen a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ismét március 15-e és augusztus 20-a közül választhattak, és megint augusztus 20-a mellett döntöttek. 

– Emlékszik erre a vitára?

– Hogyne. A Fidesz és az SZDSZ érvelt a legmarkánsabban augusztus 20-a ellen, Szabó Miklós történész igen élesen exponálta, hogy ez az ünnep pontosan olyan lesz, mint amilyen a Horthy-korszakban volt. És sajnos igaza lett, és megint felmerül a kérdés, mit jelent mindez az embereknek, mit ünnepelnek tulajdonképpen, mennyiben érzik magukénak az ünnepet.

– Ön hogyan szavazott volna? 

– Azt gondolom, a két ünnep közül március 15-e az igazán szent, az a magyar történelem legnagyobb ünnepe. Szent István napja nem az. Anakronisztikus, amikor nemzeti ünnepünkön tömjénfüst kering a bazilikában, és egy ereklyét követve vonulnak az emberek. Nincs még egy ország, ahol egy egyházi ünnepet transzponáltak át nemzeti ünneppé. 

Éljen augusztus 20

"Legyen e nap olyan, mint egy egyetemes magyar nemzeti búcsú." Ez az augusztus 20-át méltóképpen megünnepelni kívánó nyilatkozat nem a Horthy-korszakból származik. Antall József a forrás. A rendszerváltás utáni első miniszterelnök álma mindenesetre beteljesedni látszik. Augusztus 20-án "van minden, akár a búcsúban". E napon ünneplik államalapító Szent Istvánt és az ő szent jobbját, e napon ünneplik az új kenyeret és a mesterségeket, és augusztus 20-a a trianoni Magyarország emlékünnepe is. 

A Kádár-rendszerben szocializálódott tömegek számára az alkotmány ünnepe volt vízi és légi parádéval, tisztavatással, de 1970-ben István mellett az éppen száz éve született Leninről is augusztus 20-án emlékeztek meg. 

Az alábbiakban az ünneppel kapcsolatos korabeli dokumentumokat közlünk: 

"Óhajtom, hogy a keresztény magyar nemzetnek legyen nemzeti ünnepe azért, hogy legyen egy nap, melyen a keresztény felekezetek kezet fogva, nyíltan ünnepeljék a kereszténység diadalát, és védekezzenek 

a zsidósággal és a szabadkőművességgel szemben." Komlóssy Ferenc képviselő parlamenti interpellációja, 1885. október 10.

"Szokás volt elmondani, hogy Szent István király a pápának ajánlotta Magyarországot, a ki a koronát, királyi hatalmának tekintélyét a római pápától kapta, ő a római katolikus egyháznak volt buzgó és bőkez? apostola, és hogy a római katolikus egyház és vallás mentette meg a magyar nemzetet és Magyarországot, és hogy tehát a római katolikus egyház követelheti magának Magyarországon a fölényt és a kiváló tiszteletet. A katolikus egyház templomaiban ezen a nagy ünnepen nem a nemzet, hanem az egyház fogalma, nem a törvény tisztelete és az állami fenség, hanem az egyház és a dogma dicsőíttetik."
Veres József evangélikus lelkész parlamenti beszéde, 1891. január 30.

"A magyar kálvinista egyház március 15-ét, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének napját, mely eszméknek első apostola Jézus volt, tette nemzeti ünneppé. A kálvinista egyház az egy igaz Istenen kívül senkit sem imád, Jézus Krisztuson kívül semmi, a földön élt személy tiszteletére ünnepet nem szentel, ennélfogva Szent István napját sem ünnepelheti meg."
Az alsó-borsodi evangélikus–református egyházmegye közleménye, 1897. szeptember 7.

"Nemzeti? Dehogy is nemzeti! A római katolikus papság sallangos ceremóniáiban hol a nemzeti vonás? A tömjénfüst nemzetközi szagú. A mise a fekete nemzetköziség nyelvén darálódik ilyenkor is. Hát hol van a nemzeti, mi a nemzeti? Papi ez, uram, egytől-egyig, aztán meg osztrák császári. Miért? Azért, mert miféle magyar nemzeti ünnep az, amelyen Gotterhaltét muzsikál a cs. és kir. katonabanda? Hát miért nem a Himnusz, a Szózat, a Kossuth-nóta, a Rákóczi-induló, a Hunyadi-, a Klapka- vagy a Wekerle-induló? […] Az egész nemzeti ünnepben nincs más nemzeti jelenség, mint az olcsó retúrjegy, amihez a MÁV pénztárainál Gotterhalte élvezése nélkül is hozzájuthat a bús magyar."

Népszava, 1901. augusztus 23.

"Krisztus keresztjét fel a családi házak ormára! Be a családi szentélybe! Krisztus keresztjét az iskolákra! Krisztus keresztjét a nyomdákra! A szerkesztőségekre! A gyárakra! A mozdonyokra és gépekre! A klinikákra! A fogházakra! A parlamentre! … hadd vigasztaljon, erősítsen, mutasson utat! De tovább megyek: Krisztus keresztjét a színházakra! A mozikra! A kabarékra! A bárokra! – hadd izgasson, nyugtalanítson, fenyegessen minket, hadd kiáltsa világgá: Krisztus nélkül, Krisztuson kívül, Krisztus ellenére nincs megoldás az égető problémákra, nincs újabb magyar ezer év!"
Tóth Tihamér címzetes apát beszéde, 1929. augusztus 20.

"A dolgozó nép ünnepelt ma, ünnepelte egyéves verejtékes munkájának gyümölcsét, az új kenyeret, amelyből most már nagyobb karéj jut mindenki asztalára."
Szabad Nép, 1948. augusztus 22. 

"Legkedvesebb vendégeink a magyar ifjúság példaképének és eszményképének, a Szovjetunió hős lenini Komszomoljának békeharcos küldöttei. Ezrek és ezrek skandálták: Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Éljen a Párt! Éljen a Komszomol!"
Világosság, 1949. augusztus 23.

"Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából a Szent Jobbot az esztergomi bazilikába szállították, majd országjárásra indították. Az alkotmány és az évforduló tiszteletére augusztus 19-én egykori királyi székhelyünk nagyszabású ünnepséget rendezett, amelyen a város vezetőin kívül részt vett az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának néhány tagja, II. János Pál pápa személyes követeként Francesco Colosuonno címzetes apostoli nuncius, a Magyar Püspöki Kar elnöke, valamint a ciszterci rend generális apátja is."
Rövid hír, 1988. augusztus 21.

"Negyvenegy év után ismét útjára indult a Szent Jobb-körmenet." Népszabadság, 1989. augusztus 21.

"Legyen e nap olyan, mint egy egyetemes magyar nemzeti búcsú. Ez ennek a nagy falunak, amit Magyarország, amit a magyar nemzet jelent, ilyen egyetemes búcsúja, ahol mindenki ott kell hogy legyen Szent István napján."
Antall József miniszterelnök, 1993. február 28.

Olvasson tovább: