Műsorvezető: Az ellenzékről, különösen az MDF-ről régen esett szó. A héten egy érdekes bejelentés történt: az MDF részéről egyesek megfogalmazták, hogy jó lenne, ha az MDNP, a néppárt, feloszlatná magát december 12-én, Antall József halálának évfordulóján, és ezzel a szimbolikus gesztussal jelezné, hogy az MDF az antalli örökség letéteményese. Bod Péter Ákost, az MDNP egyik volt elnökségi tagját kérdezem: hogyan látod az MDNP szerepét? Néhány évnyi sikertelen politizálás után feloszlik, és a maradék tagság visszamegy az MDF-be?
Bod Péter Ákos: Az 1996-os szétválás az én szememben nem arról szólt, hogy az egyik jelölt elvesztette a választást, és mérgében csinált egy másik pártot. Szerintem az volt a kérdés, hogy az MDF a kisgazdák felé forduljon-e, és egy kicsit radikalizálódjon, vagy pedig a Fidesz felé, a közép irányába.
Mv: A félreértés elkerülése érdekében pontosítsuk: a néppártot megalapítók akartak a Fidesz felé húzni és polgári szövetségben gondolkodni.
Bod Péter Ákos: Igen. A Lezsák-féle vonal pedig azt látta, hogy Torgyán stílusa milyen erőteljes, és ezért ezt az irányt választotta. Akkor a döntés számomra elég egyszerűnek tűnt. Azt gondoltam, hogy azokkal tartok, akik a polgári szólamot képviselik, tehát a Fidesz felé fordulókkal. Azért nehéz erről beszélni, mert később a pozíciók teljesen összekeveredtek. A Fidesz osztott, szorzott, és úgy látta, hogy az MDNP támogatottsága nem elég erős, több szavazatot hoz az MDF, és ezért teljesen felcserélődtek a szerepek. Továbbá a Fidesz képes volt kormányt alkotni a Kisgazdapárttal, ami ki is bírt négy évet. A fentiek alapján az MDNP elvesztette a pártpolitika támogatását. Azután a Centrumnak az a meglepő, csaknem 4 százalékos eredménye, amit elért – minden rákészülés nélkül majdnem annyit kapott, mint az SZDSZ 12 év vitézkedése után –, azt mutatta, hogy középen van hely. Amikor az MDNP ebben a helyzetben a Centrum felé fordult, már nem volt kedvem követni, és kiléptem a pártból. Mostani helyzetét nem szívesen kommentálom. Az azonban tény, hogy mint párt: törpe párt. Azt nem tartom rossznak, ha azt mondja egy párt, hogy nem akarunk önállóan elindulni a választáson. A konkrét kérdésedre rátérve, a tagságnak kell eldöntenie, hogy átmegy-e az MDF-be. Aki maradni szeretne a politikában, az a Fideszbe menjen, aki pedig nem akar politizálni, annak a közéleti szerepvállalás sok egyéb formáit tudom ajánlani. Számos civil szervezet van. Akár ilyen irányba is el lehetett volna vinni az MDNP-t, például olyan klubbá átalakítani, amely nem parlamentbe törekvő párt, hanem helyi közéleti fórum.
Balázsi Tibor: Én nagyon szomorúnak tartom, hogy amikor az MDF-en belül markánsan fogalmazódik meg az önállósodás lehetősége, akkor a jobboldali sajtó, a Fidesz, illetve az MDF Dávid Ibolyával szembenálló szárnya közül valamelyik – bár lehetséges, hogy együttesen – egy meglehetősen erős támadást indít az MDF elnöke által kijelölt irányvonal ellen. Lezsák nem mondta ki nyíltan, hogy le kellene váltani a pártelnököt, de megtörtént az a szégyen, hogy Dávid Ibolya emberei az Antall József Alapítványba, amely a politikai stílust és az egyes pártok hátterét hivatott kialakítani és segíteni, nem kerülhettek be, sőt, maga Dávid Ibolya is egy meglehetősen hosszú választási procedúra után válhatott kuratóriumi tisztségviselővé.
Mv: Ez azt jelzi, hogy Dávid Ibolya pozíciói gyengültek.
Balázsi Tibor: Így van. Sőt, a jobboldali sajtó össztűz alá vette! A közelmúltban az Antall-kormány néhány közismert emberét mintegy pellengérre állította a Magyar Nemzet.
Bod Péter Ákos: Elég ostoba cikk volt, emlékszem.
Balázsi Tibor: Legutóbb olvasói levél formájában próbálta meg a Magyar Nemzet Dávid Ibolyát eltántorítani attól, hogy a kisebb pártokkal szövetséget hozzon létre. Lehangolónak tartom, hogy ilyen és ehhez hasonló nemtelen eszközökkel próbál ez a napilap befolyása alá vonni egy mérsékelt jobboldali politikát folytató pártot.
Mucsányi Marianna: Nekem az a kérdésem az MDF önállósulási törekvéseivel kapcsolatban, hogy meddig próbálkozik még? Hiszen több éve igyekszik, hogy önálló pártként megéljen a magyar pártpolitikai palettán, azonban a közvélemény-kutatások és a választási eredmények nem őt igazolták. Mi lehet a célja?
Mv: Dávid Ibolya annak idején elfogadtatta az MDF-fel, hogy a Fórum önállóan indul az uniós választásokon, és ha itt nem szerzi meg a voksok 5 százalékát, akkor valószínűleg fel kell adniuk.
Balázsi Tibor: Marianna, nem gondolod, hogy amit a jobboldalon ezek a sajtóorgánumok, illetve ezek a politikusok csinálnak, az egy farizeusi és önromboló taktika? Hiszen igazából nem is adják meg az esélyt az MDF-nek, hanem már csírájában próbálják meg elfojtani a nekik nem tetsző törekvéseket. Szerintem ez egy abszolút nemtelen politika!
Mucsányi Marianna: A párt 1996-ban bekövetkezett szétválása óta megváltozott a politikai szövetségesek tábora: a Kisgazdapárt eltűnt a palettáról, a baloldali blokk is egyszerűsödött, hiszen az SZDSZ támogatottsága csökkent, a jobboldalon pedig kialakult egy számtalan irányvonallal rendelkező néppárt. Mi az a többlet, amit a Fidesz nem nyújthat a választóknak, az MDF viszont igen?
Bod Péter Ákos: A Centrum által elért relatív siker is azt mutatja, hogy vannak olyan szavazók, akik nem akarnak valami oknál fogva sem erre a nagy néppártra, sem a szocialistákra, még kevésbé az SZDSZ-re szavazni. Mindezeket figyelembe véve nagyon nehéz eldönteni, hogy szükség van-e rá, vagy sem? Nézetem szerint ha két párt között háborús viszony áll fenn, és állandó az acsarkodás, akkor középen valóban nincs tér, továbbá árulónak minősítenek mindenkit, aki átjátssza a győzelmet.
Balázsi Tibor: Azzal egészíteném ki az elhangzottakat, hogy a potenciális szavazók táborához azok tartoznak, akiknek nem tetszik a Fidesz háborús stílusa, mint ahogy a két pártnak ez az irtózatos szembenállása sem.
Mv: Térjünk át a Kondor-ügyre! Annyi tudható tényszerűen, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalból kikerülnek a dokumentumok, és ezáltal a kutatások számára hozzáférhetővé válnak. Olyan jelentések, amelyeket ő írt volna mint a III/II-es ügynök, nincsenek, illetve a beszervezési dossziéja sem került elő. A háromtagú ellenőrző bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy szerinte hiteles a dokumentum, mások szerint nem hiteles.
Balázsi Tibor: A dolog kezdi hitvita formáját ölteni. Az a lap, amely felszínre hozta ezt az ügyet, már a teljes bizonyosság szintjén mondja, hogy kész, eldőlt a dolog, Kondor Katalin egészen biztos, hogy be volt szervezve. A másik oldal azt mondja, egészen biztos, hogy nem így van, hiszen nem találták meg a jelentéseket, a beszervezést bizonyító dokumentumot, tehát ez a baloldali sajtó szokásos hazugságainak egyike. Nekem Kondor Katalinról az jut eszembe, hogy ő egy olyan televíziós műsornak – A Hétnek – volt a legfontosabb "tartozéka", amelyik a késő Kádár-kor legfontosabb legitimációs eszközéül szolgált. Abban az időben Kondor Katalinnal semmi probléma nem volt. Arra is emlékszem, hogy a kilencvenes évek legelején, amikor az Antall-kormány mint az első szabadon választott kormány kormányzott, akkor ő, mint jobboldali, abszolút baloldaliként viselkedett, hiszen állandóan hordta azt a bizonyos kék szalagot, amelyik azt volt hivatva bizonyítani, hogy ő bizony erős ellenzéke annak a médiapolitikának, amit a jobboldali kormány folytatott. Ezek sokkal fontosabb dolgok attól, hogy Kondor Katalin a vonatkozó dokumentumok vagy meg nem talált dokumentumok alapján mit csinált a hetvenes, illetve nyolcvanas években.
2003. 10. 17. (VII/42)
