Amerikai deszantosok. Úton a levegőben Fotó: Reuters
A két "birodalom" közti első hasonlóságot talán a katonai erő jelenti. Rómához hasonlóan az Egyesült Államok is a maga korának szuperhatalma. Az USA védelmi költségvetése például lassan meghaladja a sorban utána következő kilenc ország védelmi kiadásainak együttes mértékét. Amerika a világ negyven országában rendelkezik "helyőrségekkel", vagyis katonai bázisokkal. Amikor például tavaly ősszel az USA megindította támadását a tálibok ellen, hadihajóit nagy-britanniai, japán, német és spanyol tengerészeti bázisokról indította – a flották ugyanis már régóta ott állomásoztak. Akadnak olyan szerzők, akik szerint ezek a hadi bázisok napjaink birodalmi gyarmatainak is tekinthetők. Az ENSZ jóvoltából a szervezet százkilencven tagállamából százharminckettőben található kisebb-nagyobb amerikai katonai jelenlét.
A The Guardian szerzője további hasonlóságot lát a birodalmi propaganda működésében. A Colosseumban megrendezett gladiátorjátékok egyik korántsem mellékes célja az erőfitogtatás volt: mindenkinek látnia kellett, hogy a birodalommal nem érdemes ujjat húzni. Az USA ugyanezzel a technikával él, noha kissé modernebb változatban. A haditechnikákat, katonai hadműveleteket bemutató televíziós közvetítések, riportműsorok szintén a "birodalom" erejéről tanúskodnak.
Róma gyorsaságát nem kis mértékben híres úthálózatának köszönhette, melyek segítségével a kor átlagához képest hihetetlen gyorsasággal volt képes csapatokat egyik helyről a másikra vezényelni, illetve ellátmányt szállítani. Az elsősorban katonai célokra felhasznált mérnöki ismeretek aztán Róma kereskedelmi felemelkedését is biztosították. A modern kor Rómája az internet sztrádáit használja fel katonai, illetve kereskedelmi célokra. A birodalomszerte beszélt latin helyét pedig manapság az angol váltotta fel.
Róma megértette, hogy ha világbirodalom kíván maradni, akkor nemcsak országokat kell legyőznie, és háborúkat kell megnyernie, hanem hatalma megtartása érdekében kulturális és politikai játszmákba kell bocsátkoznia. A rómaiak birodalomszerte mindenhová magukkal cipelték tógáikat, fürdőiket, központi fűtésüket – amiket a helyiek gyakran igen hamar megkedveltek, megfeledkezve arról, hogy mindezek tulajdonképpen szolgaságuk szükségszerű velejárói. Amerika hasonló "kultúrcsomagokkal" ajándékozza meg az egész világot. A csomagban található például Coca-Cola, McDonald\'s-szendvics vagy egy Disney-figura.
A rendszer további kényelmi szolgáltatása, hogy nem kell mindenhová személyesen elmenni, ha probléma lépne fel. Elég egy baráti állam – egy sah Iránban vagy egy Pinochet Chilében –, aki elvégzi a piszkos munkát. Róma nem egyszer nyúlt ahhoz az eszközhöz, hogy a leigázott ország egyik vezetőjét római "kiképzésben" részesítve, illetve a birodalom helyi bábjává téve exportálta uralmát. A mai amerikai elit magániskolák padsorai tele vannak a jövő potenciális, "Nyugat-párti" arab királyaival és dél-amerikai vagy afrikai elnökökkel.
Arra is akadt azonban bőséges példa, hogy a birodalom pártfogoltjai Róma ellen fordultak. Hát nem különös, hogy Szaddám Huszein egykoron az USA támogatását élvezte, és hogy Oszama bin Ladent éppen a CIA képezte ki? Magának a Római Birodalomnak is megvolt a maga szeptember 11-ei terrorja. Időszámításunk előtt 80-ban a hellén Mithridatész felszólította követőit arra, hogy öldössék le a városukban élő rómaiakat. A felszólítás halló fülekre talált: a kijelölt napon Görögország-szerte mintegy nyolcvanezer római vesztette életét.
A római mitologikus történetekhez és hősökhöz – Róma alapításához vagy Aeneashoz – hasonlóan Amerika is megalkotta a maga történelmi alapú hősi legendáit: a bostoni teadélutánt, és az Alapító Atyákat, Washingtont és Jeffersont.
Jonathan Freedland szerint Rómához hasonlóan Amerika is úgy véli: égi küldetéssel rendelkezik. Augustus isten fiának nyilvánította saját magát azzal, hogy atyjának, Julius Caesarnak Mars és Vénusz mellett állíttatott szobrot. Az amerikai dolláron az "In God we trust" (Istenben bízunk) felirat olvasható, és szinte valamennyi amerikai politikus a "God bless America" (Isten áldja Amerikát!) mondattal fejezi be beszédét.
Még abban is emlékeztet egymásra a két birodalom, hogy mindkettő a népek olvasztótégelye. Jóllehet Amerikának mindeddig csak fehér elnöke volt, Róma azzal is büszkélkedhetett, hogy Septimius Severus személyében volt egy észak-afrikai uralkodója.
Mindezek ellenére akad azonban különbség is. Míg Róma büszkén viselte az akkori "világ ura" címet, manapság kevés amerikai akad, aki országa imperialista törekvéseivel dicsekedne. Lehetséges viszont, hogy ez csak az állam megalapításának mítosza okozza: Amerika létrejöttét ugyanis egy birodalom elleni lázadásnak köszönheti, amely a szabadság és az önálló kormányzás zászlaja alatt zajlott le.
Van még valami, ami miatt az amerikaiak nem szeretik, ha párhuzamot vonnak országuk és Róma között – állítja a brit napilap elemzője –, nevezetesen az a tény, hogy a Római Birodalom elbukott. Történészek szerint minden birodalomra ez a sors vár. Számos Amerika-ellenes vélemény szerint az Irak ellen tervezett háború is azt bizonyíthatja, hogy az Egyesült Államok afelé halad, ami végül Róma vesztét okozta: vagyis túlterjeszkedik.
2002. 10. 04. (VI/40)
