Kereső toggle

A tengerpart nem csak drága, de butít is

Nyaralás után jöhet az iskolapad

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Azt eddig is tudtuk, hogy egy kiadós nyaralásért esetleg mélyebben is a zsebünkbe kell nyúlnunk, ám ki gondolta volna, hogy még agyi képességeink csökkenésével is számolni kell? Márpedig éppen ezt állítja Siegfried Lehr professzor. A német pszichológus szerint egy jó kis tengerparti pihenés komolyan veszélyezteti intelligenciahányadosunkat. Mielőtt azonban lemondanák a lefoglalt szállásokat, sietek mindenkit megnyugtatni: a turisztikai ipar egyelőre nem vesz tudomást a dologról, és bőségben kínálja az izgalmasnál izgalmasabb lehetőségeket – kár lenne kihagyni. Az alábbiakban megkíséreljük áttekinteni, miért utaznak ma a legtöbben, és hol lehet begyűjteni a legértékesebb utazási trófeákat – hogy aztán télen legyen miről mesélni hasonlóan csökkent intelligenciájú ismerőseinknek. 



Brit turisták, akik sztrájk miatt a mallorcai repülőtéren rekedtek. Nomád életforma a turizmus Fotó: Reuters

A nyaralás komolyan veszélyezteti a szürkeállományt, mivel a folyamatos kikapcsolódás állapota, a szellemi tevékenység hiánya csökkenti a koncentrációs képességet – erre a következtetésre jutott Siegfried Lehr, az erlingeni egyetem klinikai pszichológusa. Aki tehát nyaralni megy, annak számolnia kell intellektuális képességeinek csökkenésével. A professzor szerint három hét édes semmittevés ára az IQ húszpontos csökkenése, ami nem hangzik túl soknak, ám éppen ennyi különbség van egy egyetemista és egy olyan személy között, aki nem tanul. 



Tíz perc, húsz pontért



Különösen a tengerparti kikapcsolódás rejteget alattomos veszélyeket. Lehr szerint még az sem használ, ha egy jó könyvet viszünk magunkkal, vagy erőt véve lustaságunkon, beiktatunk a programba egy múzeumlátogatást. A helyzet ennek ellenére nem reménytelen: segít a sakk vagy a bridzs. Aki pedig még nem tanulta meg ezeket a valóban intellektuálisnak számító játékokat – úgy sejtem, ebben nem vagyok egyedül –, az a professzor ajánlására matekozhat napi tíz percet. Ha a kedves olvasó mindezek hallatára már-már úgy dönt, inkább lemond arról a húsz pontról, ne keseredjen el: egy kis szójáték is megteszi, sőt a prózaibb élvezeteket kedvelők megnyugtatására Lehr megállapította, hogy a főétkezések közötti nassolás is stimulálja az agytevékenységet. Fogyókúrázni pedig végképp nem a nyaraláson kell, nem igaz? 



Német tengerpart az északi-tengeri Reugen szigetén. Hagyományos vakáció Fotó: Reuters

A legtöbben persze még nem a kikapcsolódás ártalmaival küzdünk – akár úgy is fogalmazhatnánk, alig várjuk a lehetőséget, hogy végre megszabadulhassunk egy pár IQ-ponttól a napfényes tengerparton. Szinte közhelynek számít már, hogy a mobilizálódott világban már a szabadság sem a régi. Sokan képtelenek úgy eltölteni szabadságukat, hogy mobiltelefonjukat kikapcsolják, vagy ne ellenőrizzék rendszeresen e-mailjeiket. Éppen ezért a nyaralási tanácsadók nagy része manapság arra összpontosít, hogyan lehet a kikapcsolódást teljesebbé tenni – avagy hogyan lehetne minél biztosabban megszabadulni a felesleges IQ-szinttől. Sokak számára luxusnak hangzik, hogy egy-két hétre teljesen kivonják magukat az üzlet világából – nekik tanácsolják a pszichológusok, hogy ha már valóban nélkülözhetetlennek érzik magukat, hát igyekezzenek napi húsz percre, fél órára korlátozni a munkát, a posta, telefonok, e-mailek intézését, lehetőleg reggel, hogy utána ne kelljen vele többet foglalkozniuk. Tiszta haszon, hogy ezzel – legalábbis Lehr profeszszor szerint – két legyet ütnek egy csapásra: nem fosztják meg munkatársaikat nélkülözhetetlen jelenlétüktől, és egyben biztosítják intellektusuk szinten tartását. 



Trófeák az Antarktiszról



Akik mégis komolyabb kikapcsolódásra vágynak, azoknak itt egy kis ízelítő a világ különlegességeiből. Aki igazán menő akar lenni, az ma már nem elégszik meg egy kis tengerparti vagy hegyvidéki pihenéssel. Olyan helyre kell menni, amiről mesélni lehet, és amit biztosan nem tud majd felülmúlni a szomszéd. Ma már ugyanis nem elég lépést tartani, felül kell múlni a másikat. Az úgynevezett trófea-utazók úti céljuk kiválasztásánál leginkább arra törekednek, hogy valami egyedülállóról és utánozhatatlanról számolhassanak be, mert nem elég az elsődleges élmény – újabb élményt jelent annak megélése, hogy a társaságban mindenkinek tátva marad a szája, amikor mesélünk. 

A világ egyre több pénzt költ turizmusra: míg 1996-ban 594 millió turista indult el meghódítani a világot, ez a szám 2020-ra egyes becslések szerint 1,6 milliárdra nőhet. 

Az egyre több turista egyre többet költ különleges helyek meglátogatására, különleges élmények szerzésére. Korábban az afrikai szafari volt a menő, ma már állítólag csak akkor érdekes az ilyesmi, ha a világutazó azt is bizonyítani tudja, hogy szemtől szemben állt a nagy ötössel: ebbe beletartozik egy rinocérosz, egy oroszlán, egy leopárd, egy elefánt, és természetesen egy jól megtermett bölény (állítólag egyenként is elég). 

A profi trófeavadászok az olyan helyeket keresik, ahol még egy ismerős sem járt, és az olyan élményeket, amelyeket más még nem próbált ki. Ilyen lehet a bengálitigris-vadászat Nepálban, vagy a Galápagos-szigetek körülvitorlázása személyes útikalauzzal. Egy Connecticut állambeli amerikai mágnás számára a különlegeset egy afrikai utazás jelentette – meséli az illetőt utaztató iroda tulajdonosa. Az idős úr azt kérte, válasszák ki számára az irodában szervezett összes afrikai út legjobb programjait, és szervezzenek neki egy "minden nap ünnepnap" utat. Így aztán a tulajdonos fülkéjében utazhatott a legendás "Blue Train"-en Johannesburgból Cape Townba, lehajózott a Zambézi folyón, magánhelikopterből tekintette meg a Victoria-vízesést, és bennszülött idegenvezetővel járta be Sowetót. Az ötvenezer dolláros utazás igazi fénypontja az egyórás repülőlecke volt egy valódi brit vadászgépen, ahol még arra is lehetősége nyílt, hogy néhány percig maga irányíthassa a gépet. Az élmény különlegességét az adta, hogy a világon mindössze két helyen nyílik lehetősége egy civilnek vadászgépre ülni: Moszkvában és Cape Townban. 

Sokan szívesen utaznak olyan helyekre is, amelyek az átlagos utazó előtt zárva maradnak. Világszerte, és az utóbbi időkben Magyarországon is nagy sikert aratott Arthur Golden Egy gésa emlékiratai cím? könyve, mely sokakban felkeltette az érdeklődést a japán kultúra e titokzatos, kívülálló számára nem könnyen megismerhető személyiségei iránt. Kifejezetten a könyv hatásának tudható be, hogy gazdag amerikai utazók azzal az igénnyel léptek fel: szervezzenek számukra találkozót egy modern kori gésával. Egy izraeli zsidó család ugyanakkor azt igényelte utazási irodájától, hogy húsvéti prágai látogatásuk alatt egy helyi zsidó családdal tölthessék a széderestét. A Franciaországban különleges élményre vágyó turisták számára a minneapolisi Hilliard&Olander utazási iroda vacsorát szervezett Toulouse-Lautrec leszármazottaival a Dordogne kastélyban. A híres francia festő családja jelentős összeget kapott a helyszín megfelelő állapotának biztosítására, az utazók pedig egy valóban különleges élménnyel lettek gazdagabbak. 

Sokan oda igyekeznek, ahova tehetősebb példaképeik; az igazán tehetőseket azonban sokszor egyáltalán nem a nyaralóhely hírértéke vonzza. Gyakran olyan úti célokat választanak, melyeknek természetes szépségét még nem tette tönkre a társasutak tömegeinek ostroma – ilyennek számít például az Antarktisz vagy Bhután. A trófeavadászat ugyanakkor nem szimplán a pénzköltésről szól; sokan azzal vívják ki ismerőseik tiszteletét, hogy a lehető legkevesebb pénzből a lehető legtöbbet hozzák ki utazásuk során. 



Tito nyomdokai 



Aki azonban valami nagyon-nagyon különlegesre vágyik, és hajlandó pénzt is áldozni rá, az már tervezheti, hogy Dennis Tito nyomdokaiba lép – egészen biztos, hogy ahol a gazdag amerikai járt, ott még sokáig nem kell a tömegtől tartani. Titónak, az első űrturistának van mivel dicsekednie, és talán sokáig nem is lesz még vetélytársa ezen a téren. Azonban ami késik, nem múlik: a közelmúltban az Egyesült Államok Kongresszusa előtt bejelentették, hogy a NASA évente kétmilliárd dollárt kereshetne, ha engedélyezné, hogy tehetős vendégek foglalják el az űrutazások során üresen maradt helyeket az űrsiklókon. Buzz Aldrin, aki az amerikai űrprogram keretében másodikként, Neil Armstrong nyomdokaiban lépett a Holdra, elmondta: az űrsiklók gyakran öt-hat űrhajóssal szállnak fel, holott hét-nyolc személy szállítására alkalmasak. Aldrin becslése szerint egy retúrjegy az űrbe körülbelül 20 millió dollárba kerülhet, és az érdeklődő amatőrök felé való nyitás akár 70 százalékkal is csökkenthetné az űrutazások költségeit a NASA számára. A volt asztronauta, aki 1969-ben járt a Holdon, akár űrhotelek építését is elképzelhetőnek tartja a vendégek számára. A kongresszusi meghallgatáson szintén megjelent Dennis Tito ehhez hozzátette: egy átlagos orosz alkalmazott, aki az orosz űrprogram megvalósításán dolgozik, évi 1200 dollárt keres, így az orosz űrprogramnak fizetett húszmilliós útiköltségével tízezer alkalmazott több mint egy évi fizetésének megfelelő összeget adott a valóban egyedülálló élményért. 

Lehetséges egyébként, hogy hamarosan tényleg az űrbe kényszerülünk – legalábbis a környezetünk alakulásával foglalkozó tudósok előrejelzése szerint. A globális felmelegedés ugyanis a turizmust sem hagyja hatás nélkül: az egyik angliai egyetem kutatóinak 2000. évi jelentése szerint a felmelegedés okozta hőhullámok, szárazság és járványok a következő évtizedekben könnyen elvehetik a turisták kedvét a világ számos, ma még kedvelt úti céljától. A magasabb hőmérséklet megrövidítheti a síszezont, és elviselhetetlenné teheti egyes mediterrán nyaralóhelyek klímáját. A Kelet-Angliai Egyetem kutatói úgy vélik, az Alpok és Skócia mindenképpen érintettek lehetnek a jövőben, éppen úgy, mint Görögország, Törökország és Spanyolország délkeleti része. Mindezen felül a természetvédelmi területeket megcélzó turizmus is károkat szenvedhet, hiszen a szárazság és a változó hőmérséklet következtében például Dél-Afrikában az állatok elhagyhatják a védett területeket, nem beszélve a sokat emlegetett brazíliai esőerdőkről, melyeknek érzékeny ökoszisztémáját már ma is komoly veszélyek fenyegetik. A legnagyobb fenyegetést természetesen itt is maguk a turisták jelentik: a repülőgépek az élen járnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában. Ha így folytatódik, valóban kiszorulunk az űrbe… addig is használjuk ki a lehetőséget, és ha már itt a nyaralási szezon, legalább egy jó tanácsot fogadjunk meg: aki nem matekozni akar a szabadsága alatt, az legalább egy könny? tengerparti keresztrejtvénnyel óvja magát a teljes nyári leépüléstől.

Olvasson tovább: