Kereső toggle

Izrael kivonul a Golánról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Clinton elnök múlt heti bejelentése az izraeli–szír béketárgyalások felújításáról
felkavarta a zsidó állam állóvíznek éppenséggel nem nevezhető politikai életét.
Az amerikai közvetítéssel kialkudott egyezség szerint a felek arról a pontról újítják
fel tárgyalásaikat, ahol azokat 1996 januárjában Simon Peresz kormányfő megszakította.
Izraelben ma mindenki tudja: a szírekkel való megállapodás nem lehetséges a Golán-fennsíkról
való lemondás nélkül. Bár a keddi kormányülés 47 igen szavazattal elfogadta Barak
politikai beszámolóját a kneszetben, a Golánra vonatkozó törvény értelmében 61 képviselő
egyetértése kell egy olyan esetleges békeszerződés életbelépéséhez, amely magában
foglalja a Golánról való kivonulást.



Bill Clinton amerikai elnök köszönti Ehud Barak izraeli kormányfőt és Faruk as-Saraa
szíriai külügyminisztert a

Fehér Ház rózsakertjében. Két szomszéd között a legrövidebb út Washington?
     Fotó: MTI

A tárgyalásokat félbeszakító, 1996-os izraeli döntés hátterében az állt, hogy
a szír elnök elutasította Peresz javaslatát egy csúcstalálkozóra. Az izraeli
miniszterelnök célja az volt, hogy a kormány a palesztin terrorhullám által megtépázott
tekintélyét a választások előtt egy, a "szír–libanoni fronton való áttöréssel"
feledtesse. A tárgyalások ugyanis a biztonsági rendszerek kidolgozásánál megakadtak,
mert Asszad elutasította a Golán teljes demilitarizálását, illetőleg cserébe
Galilea fegyvermentesítését követelte. Továbbá nem kívánt beleegyezni, hogy a
Hermon-hegyen támadást előrejelző izraeli állomást működtessenek, és követelte,
hogy a Cfát melletti Meron-hegyen hasonló szír állomást létesíthessen. Asszad válaszára
Peresz megszakította a megbeszéléseket, és előrehozta az általános választásokat,
ahol vereséget szenvedett.

A Netanjahu-kormány idején a Magyarországon is ismert Ronald Lauder folytatott
sikertelen, nem hivatalos megbeszéléseket Asszaddal, aki előfeltételként követelte
Izraeltől, hogy a tárgyalásokat azon a ponton kell újra felvenni, ahol azok
megszakadtak. A szírek szerint ugyanis Jichák Rabin már korábban elkötelezte magát,
hogy a zsidó állam visszavonul az 1967. június 4-e előtti határvonalra, azaz teljes mértékben
kiüríti a Golán-fennsíkot. Az állítólagos Rabin-nyilatkozatot nem foglalták írásba,
így annak semmilyen nyoma sem maradt. Izraeli részről hangsúlyozták, hogy a
meggyilkolt kormányfő nem kötelezte el magát semmire. Amit mondott, nem volt egyéb
hipotetikus kérdésnél: "Tételezzük fel, hogy Izrael hajlandó kivonulni a Golánról.
Mit lenne hajlandó ezért Szíria felajánlani cserébe?" Tekintettel arra, hogy Pereszék
erre nem kaptak választ, nem született megállapodás. A Netanjahu-kormány a tárgyalásokat
csak minden előzetes feltétel nélkül lett volna hajlandó felvenni. Ehud Barak megválasztott
kormányfő azonban ígéretet tett választási kampányában, hogy egy éven belül békeegyezmény
keretében kivonul Dél-Libanonból, és hajlandó ott folytatni a szírekkel való tárgyalást,
ahol azok 1996-ban megszakadtak. Ennek ellenére a folytatás idáig elmaradt, mivel a szírek
követelték, hogy Izrael még a megbeszélések előtt erősítse meg Rabin állítólagos
nyilatkozatát az 1967. június 4-e előtti határvonalakra való viszszatérésről.

Erőteljes közvetítési akciók indultak amerikai és francia részről. A franciák nem
jártak sikerrel. Hubert Vedrine külügyminiszter még azzal a hírrel érkezett vissza
Damaszkuszból, hogy semmi esély nincs a tárgyalások felújítására. Asszad valószínűleg
súlyos beteg, Faruk as-Saraa még nem épült fel szívbetegségéből, és az "alavita
dinasztia" trónöröklési gondokkal küszködik. Rifat Asszad elmenekült, és a
forradalmi családi tanács forró golyóváltással zárult. Az amerikai külügyminiszter,
Madeleine Albright múlt heti látogatása során azonban sikerült egyezségre jutni: a két
fél hajlandó a tárgyalásokat azon a ponton felvenni, ahol azok megszakadtak. Az ördög
persze a részletekben bújik meg, ugyanis mindkét fél a maga módján, eltérően értelmezi
a megegyezést. A szírek a Rabin-nyilatkozat elfogadását látják benne, az izraeliek
azonban csak Rabin hipotetikus kérdését: "Mit adna Szíria cserébe, ha Izrael
kivonulna a Golán-fennsíkról?" Barak Rabin álláspontjával ért egyet. A
visszavonulás mélysége a béke milyenségének függvénye. A szírek ezt elutasítják,
és a Biztonsági Tanács 242. és 338. számú határozata alapján teljes kivonulást követelnek.

A keddi kormányülés után Barak politikai beszámolóját a kneszetben is elfogadták
47 igenlő, 31 ellenző szavazattal és 24 tartózkodással. A Golánra vonatkozó törvény
értelmében 61 képviselő szavazata szükséges ahhoz, hogy elfogadjanak egy olyan békeszerződést,
amely magában foglalja a Golánról való kivonulást. A nyilatkozatot nemcsak az ellenzéki
politikai tömb, azaz a Nemzeti Egységpárt, az "Izrael a Házunk" és a Likud
ellenezte, így Barak koalíciós többsége fogyóban van. A politikai nyilatkozatot
elutasította a Mafdal párt is, amely ellenzi a Golán-fennsíknak Szíriához való
viszszacsatolását. A Scsaranszkij vezette Jiszráel Ba-Alija párt közölte, hogy ha
Barak megállapodik Asszaddal, ők kilépnek a koalícióból. A sakkozó matematikus belügyminiszter
szerint nem szabad kivonulni a Golánról, mivel az Asszaddal kötött békeszerződés
semmit sem ér. Szíria totalitárius diktatúra, és amíg nem demokratizálódik, nincs
értelme vele békéről beszélni. A párt két minisztere tartózkodott a szavazástól,
két másik képviselője azonban nemmel szavazott. A Sasz párt még nem döntött, ezért
17 képviselője tartózkodott a szavazástól. Ovádja Joszéf, az ultraortodox párt
szellemi vezére csak a közeli napokban dönt arról, hogy miként szavaznak majd a tárgyalások
eredményeképpen megszülető békemegállapodásról. Gyakorlatilag ugyancsak tartózkodott
Tomi Lapid Sinuj pártja, mivel a hat képviselőből hárman Barak mellett, hárman pedig
ellene foglaltak állást. A tíz arab képviselő a kommunistákkal együtt természetesen
támogatta Barak politikai nyilatkozatát. Egy bizonyos: egyelőre nincs meg a törvény
által megkívánt 61 képviselős többség. Barak ezért vetette fel a népszavazás
gondolatát, annak ellenére, hogy az teljesen idegen az izraeli politikai gyakorlattól,
és a jogrendszer nem is ismeri.

A népszavazásról törvényt kell elfogadni, amelyben meghatározzák annak szabályait.
Az ellenzék abszolút többséget követel a népszavazáson. Ariel Saron javaslata
szerint vagy a ténylegesen szavazók 66 százaléka, vagy pedig a választásra
jogosultak 51 százaléka szükséges a békeszerződés elfogadásához. A Munkapárt az
egyszer? többséghez ragaszkodik, érthetően, hiszen nem akarja megnehezíteni saját
dolgát. Jelenleg még az egyszer? többség is kérdéses, nemhogy a minősített. A közvélemény-kutatások
szerint a megkérdezettek 74 százaléka van az ellen, hogy teljesen kivonuljanak a Golánról,
66 százalék pedig még a részleges kivonulást is ellenzi. Barak úgy tervezi, hogy a
Szíriával és Libanonnal kötendő békeszerződést együtt viszi szavazásra, hogy
azok támogatását is megszerezze, akik támogatják a cédrusok országából való
csapatkivonást, de ellenzik a szírekkel kötendő békét. Barak szándéka szerint a tárgyalások
első szakaszában megalkotott elvi nyilatkozatot követően kivonná az izraeli
csapatokat Dél-Libanonból, hogy ezzel javítsa esélyeit a voksoláson.

Izrael a washingtoni tárgyaláson azt követelte, hogy Szíria függessze fel a Hezbollah
libanoni hadműveleteit. A zsidó állam ugyanis nem hajlandó tárgyalni, amíg északi
szomszédjánál dörögnek a fegyverek. A Hezbollah azonban nemcsak tovább folytatja
fegyveres támadásait, hanem még fokozza is. A libanoni kormány egyébként szerdai ülésén
bejelentette az Izraellel kötendő békeszerződés feltételeit. Először is
ragaszkodik Izrael kivonulásához a déli biztonsági övezetből. A bejrúti kormány
ezen felül "csekély összeg?", mintegy nyolcmillió dolláros kártérítést követel
a több mint húsz éves "megszállásért". Mindez együttvéve sem jogosítja fel
Izraelt a békére. Libanon további feltétele, hogy a 325 ezer palesztin menekültet,
akik jelenleg libanoni területen tartózkodnak, az országába befogadja. A Hezbollah
természetesen hallani sem akar arról, hogy katonai szervezetét lefegyverezzék. Izrael
esetleges kivonulása után sem akarják beszüntetni fegyveres tevékenységüket, mivel
céljuk nemcsak Libanon, de Palesztina és Jeruzsálem felszabadítása is. Tevékenységüket
Irán támogatja, amelynek nem érdeke az oslói folyamat kiszélesítése. Az Egyesült
Államok elsődleges célja, hogy Szíriát leszakítsa Iránról, és elszigetelje az
iszlám fundamentalista rezsimet.

Izraelben mindenki tudja, hogy a szírekkel való megállapodás nem lehetséges a Golán-fennsíkról
való lemondás nélkül. Ezt maga a kormányfő is megerősítette. A mintegy 30 goláni
település 28 ezer főnyi lakossága most harcba indul, hogy a népszavazás során meghiúsítsa
Barak szándékát, a teljes kivonulást. Az ellenzéki pártok, valamint a Mafdal és a
Jiszráel Ba-Alija kormánypártjai is részt vesznek a kampányban. A Sasz egyelőre
megfigyelővel képviselteti magát. Az ellenzék fő érve, hogy ha Izrael kivonul a Golánról,
nemcsak a fennsíkot veszíti el, de háborús veszélybe is sodorhatja magát. Ehud Barak
egyelőre magabiztos, optimizmusát azonban nem táplálta, hogy Faruk as-Saraa nyilvánosan,
a kamerák előtt még kezet sem volt hajlandó fogni vele. A politikai elemzők "déjà
vu" érzést emlegetnek Barakkal kapcsolatban. Lehetséges ugyanis, hogy az izraeli kormányfő
békét köt Szíriával és Libanonnal, de nem kapja meg a kívánt többséget sem a
kneszetben, sem a népszavazáson.

Olvasson tovább: