Kereső toggle

Szeva és a The Bank of New York

Budapesti vállalkozót üldöz a CIA

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orosz szervezett bűnözés több milliárd dollár nagyságrend? pénzmosási
akciója ügyében nyomoznak az amerikai hatóságok. A Bank of New York-on keresztül áramló
orosz pénzek vélhetően a Szemjon Mogiljevics vezette "vörös maffia" illegális ügyleteiből
származnak. Az ügy szálai Magyarországra is elvezetnek, ahol a Szeva néven ismert
orosz üzletembernek a legutóbbi ideig a főhadiszállása volt – állítják az
amerikai bűnüldöző szervek. Összeállításunk a The New York Times cikksorozata
alapján készült.



Vizsgálják az amerikai bankot. Átmenő forgalom

A tavalyi év októberétől idén márciusig akár tízmilliárd dollár is keresztülfolyt
a neves amerikai banknak egyik bankszámláján, amelyet egy bizonyos Benex nev? cég
nyitott. A Benex kapcsolatban áll Mogiljeviccsel, az orosz szervezett bűnözés egyik
feltételezett keresztapjával. Az eddigi vizsgálatok arra utalnak, hogy az Egyesült Államok
történetének eddigi legnagyobb méret? pénzmosási akciója után nyomoznak az illetékesek.
A Benex cég számláján szokatlan gyorsasággal óriási összegek vándoroltak keresztül,
amelyet a banknak jelentenie kellett volna a hatóságoknak, de ez nem történt meg, amiért
a bank két vezető beosztású munkatársát a múlt héten felfüggesztették állásából.
Natasa Gurfinkel Kagalovszki, aki a bank New York-i központjában dolgozott, és Lucy
Edwards, a londoni fiók munkatársa – a rendőrség szerint – valószínűleg összejátszott
a pénzmosókkal. A két orosz származású nő a hetvenes években telepedett le az
Egyesült Államokban, ahol idővel megkapták az amerikai állampolgárságot, majd
mindketten orosz férfiakhoz mentek feleségül. A vizsgálatok tárgyát képező
Benex-számla Lucy Edwards férjének, Peter Berlinnek a tulajdona. A Benex kapcsolatban
áll a philadelphiai székhely? YBM Magnex nev? Mogiljevics-céggel is, amely ellen
jelenleg részvénycsalás miatt nyomoznak.



Keresztapák a kanadai értéktőzsdén



A brit bűnüldöző szervek már évek óta szemmel tartják az orosz szervezett bűnözés
pénzmosó akcióit Nagy-Britanniában. A vizsgálatok középpontjában álló Szemjon
Mogiljevicset az amerikai napilap információi szerint egy brit titkosított jelentés
"a világ egyik legbefolyásosabb bűnözőjének" állítja, akinek személyes
vagyona százmillió dollár. Pénzét elsősorban fegyver-, illetve kábítószer-kereskedelemből
és prostitúcióból szerezte, amelyet évekkel ezelőtt egy angol bankon keresztül próbált
tisztára mosni.

Az angolok 1995-ben véget vetettek ottani tevékenységének. Ezután Mogiljevics új vállalkozásba
kezd: a YBM Magnex nev? vállalatát a kanadai értéktőzsdén jegyezteti, részvényeit
Észak-Amerika-szerte veszik a gyanútlan befektetők. A vállalat főbb profiljai közé
tartozik, hogy ipari mágneseket gyárt egy magyarországi gyárban, illetve kőolajjal
kereskedik. Két prominens amerikai könyvvizsgáló cég is átvilágítja, rendre
jelennek meg a jól hangzó éves jelentések, sőt még saját web-oldalt is fenntart.
Mindez azonban nem más, mint egy remekül álcázott óriási pénzmosó üzem – vélik
az amerikai ügyészek, akik szerint ez az első leleplezett eset, amikor az orosz maffia
betört a nagymértékben szabályozott amerikai pénzügyi piacra. A YBM cég jogászai
egy vádpontban ismerik el bűnösségüket, a folytatódó kivizsgálás során pedig
arra próbálnak majd fényt deríteni, hogy Mogiljevicsnek és társainak milyen konkrét
szerepe volt a vállalat létrehozásában és üzemeltetésében.

A Nagy-Britanniában történt lebukás és a mostani amerikai leleplezés közötti három
évben a YBM 114 millió kanadai dollárra tett szert a kanadai pénzpiacokon. A cég részvényei
kelendőek voltak, és már tervbe vették, hogy az egyesült államokbeli Nasdaq tőzsdei
mutatóban is jegyzik a vállalatot. Bár a társaságnak voltak valós eladásai, a
jelentésekbe belekerültek nem létező partnerekkel kötött üzletek is, illetve a vállalat
ellátói között több Mogiljevicshez tartozó cég szerepelt – állapítják meg a
vizsgálat kezdeti szakaszában.



Szeva és a magyar fegyveripar



Szemjon Mogiljevics tevékenységeit először egy amerikai hetilap, a The Village Voice
szellőztette meg 1998 májusában (Hetek, 1998. június 29.), az amerikai Szövetségi
Nyomozóhivatal (FBI) és az izraeli hírszerzés Mogiljevicsről készített titkos
jelentéseire támaszkodva. Az amerikai és európai titkosszolgálatok már hoszszabb
ideje figyelték az ukrán származású, de izraeli állampolgársággal is rendelkező
keresztapát. A The New York Times értesülése szerint a Budapesten élő Mogiljevics
telefonbeszélgetéseit a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) is lehallgatta. Így
tudták meg, hogy a férfi tavaly százezer dollárért megrendelte Robert Friedman
amerikai újságíró meggyilkolását, aki a Voice-ban cikket közölt Mogiljevicsről.

A The New York Times szerint legbefolyásosabb gengszternek tartott férfi kisstíl? rablásokkal
és pénzhamisítással kezdte pályafutását. A hetvenes években figyeltek fel rá az
akkor még szovjet hatóságok. A nyolcvanas években a Szovjetunióból kivándorló zsidók
műkincseit, ékszereit szerezte meg csalással, azt ígérve nekik, hogy értéktárgyaikat,
miután olcsón megvásárolta tőlük, jó áron értékesítteti, és a pénzt utánuk küldi
Izraelbe, illetve Amerikába.

A Szovjetunió összeomlása után Mogiljevics Budapestre telepítette főhadiszállását,
és ügyleteit a Black and White Club nev? sztriptízbárból irányította – állítják
európai és amerikai titkosszolgálati jelentések. A kilencvenes évek eleje óta tartózkodott
Magyarországon, ahol a bűnüldöző szervek legnagyobb megrökönyödésére legálisan
felvásárolta a magyar fegyveripar jelentős részét. A megvásárolt vállalatok között
a Magnex 2000 mágnesgyár, a Digép Általános Gépgyár és az aknavetőket és légvédelmi
elhárító eszközöket gyártó Army Coop szerepel.

1994-ben engedélyt vásárolt a fegyverek adásvételére. Egyik tipikus üzletének
keretében Mogiljevics két moszkvai illetőség? társával 20 millió dollár értékben
vásárolt meg orosz tábornokoktól a volt NDK területéről származó nehézfegyvereket.
A föld-levegő rakétákat és felfegyverzett páncélos szállító járműveket ezután
Irakban, Iránban és Jugoszláviában értékesítette.



Fehérgalléros akció



Mogiljevics korábbi vállalatát, az Arigon céget 1991-ben hozta létre az adóparadicsomként
ismert angliai Channel Islandsen. Bonyolult tranzakciók révén a YBM Magnex végül is
az Arigon tulajdonába került. A kanadai részvénykibocsátásokat segítendő,
Mogiljevics 2,4 millió dollárt utalt át az Arigon számlájáról a YBM-ére.

Mogiljevics "profizmusát" mutatja, hogy csak a magasan képzett emberekben bízik
meg. Ő maga a lvovi egyetemen diplomázott közgazdászként, a YBM-et igazgató egyik
bizalmasa pedig Jacob Bogatin, aki fémkohászatból doktorált a Volgográdi Állami
Egyetemen. 1996-ban, mikor a YBM "rekord eladásokról és nyereségről" számolt be,
a Parente, Randolph, Orlando, Carey & Associates nev? könyvvizsgáló cégek
tekintettek bele a vállalat dokumentációiba, majd megállapították, hogy azok "minden
anyagi tekintetben megfelelőek". 1997 nyarán, mielőtt a YBM újabb részvénykibocsátásokat
hajtott volna végre, az Ontario tartománybeli értékpapír-felügyelő bizottság felkérte
a Deloitte & Touche könyvvizsgáló céget egy "nagy kockázatú" átvilágításra.
Ez az értékpapír-felügyeletnél annyit jelent, hogy a monetáris hatóságok gyanakvása
miatt a vizsgálatot végző cégnek nagyobb odafigyelést és alaposságot kell
alkalmaznia. Ez a vizsgálat sem talált semmi kivetnivalót a YBM-nél.

Nem jártak ilyen szerencsével a harmadik könyvvizsgálóval, a Miller & Tate nev?
céggel, amelyhez a YBM a kanadai hatóságok ismételt gyanakvása miatt fordult pozitív
ajánlásért. Az ötvenoldalas tanulmány szavai szerint a YBM "pénzmosással és
szokatlan tranzakciókkal" hozható összefüggésbe. A furcsa ügyletek középpontjában
egy bizonyos United Trade nev? vállalat áll. A cég egy másik adóparadicsomba, a Kajmán-szigetekre
települt, vezetője pedig Igor Fisherman, aki egyébként vezető tisztségviselő a
YBM-nél is. Fisherman az Ufai Állami Egyetemen végzett matematikusként a volt
Szovjetunióban, a nyolcvanas évek végén költözött Amerikába, majd megkapta az állampolgárságot
is – most a bűncselekmények egyik gyanúsítottja.

Litvániából egy alkalommal 3,2 millió dollárt utaltak át egy magyarországi United
Trade bankszámlára, ezt azután gyorsan továbbították hat, látszólag nem azonos számlára,
amelyeket a buffalói székhely? Chemical Bankban helyeztek el. Ezzel egy időben a
United Trade pénzt utalt át Paul F. Fallon, egy szintén buffalói ügyvéd részére. A
tranzakciók "több tekintetben is pénzmosásra engednek következtetni" – áll a könyvvizsgáló
jelentésében. A Miller & Tate kiemeli, hogy mindazon litván, magyar és amerikai cégeknek,
amelyek üzleti kapcsolatban álltak a vállalattal, közös címük van – Paul F.
Fallon irodája Buffalóban. Ami a kőolajüzleteket illeti – a YBM állítása szerint
ez a vállalat piaci sikerének az alapja –, a könyvvizsgáló cég úgy találta, hogy
Mogiljevics cége sohasem adott el egyetlen hordó olajat sem.


Egymillió Jelcinéknek?

Egy Nyugaton megtollasodott, koszovói albán származású építési vállalkozó
egymillió dollárt utalt át egy magyarországi bankba Borisz Jelcin orosz elnök javára
– írta a Corriere della Sera cím? olasz lap.

A tranzakció tényét maga a Svájcban működő vállalkozó, Bagjet Pacolli is
elismerte a svájci hatóságoknak, hozzátéve, hogy a pénz "az apróbb kiadások"
fedezését szolgálta, amikor az orosz elnök hivatalos látogatáson tartózkodott
Budapesten.

A cikkből nem derül ki, hogy melyik magyar bankba küldte a pénzt az oroszországi
megrendelésekből meggazdagodott vállalkozó, sem az, hogy mikor történt az átutalás.
Borisz Jelcin 1992. november 10–11-én járt Magyarországon, amikor beszédet mondott a
Parlamentben is, valamint 1994. december 4–5-én az EBEÉ csúcsértekezlete kapcsán.

Az egymillió dolláros folyószámla a korrupció gyanúját vetíti Jelcin elnökre és
környezetére, mivel – 190 egyéb oroszországi beruházás mellett – Pacolli kapta a
busásan jövedelmező megbízást a Kreml felújítására, valamint az 1993-as puccskísérlet
idején szétlőtt orosz elnöki palota újjáépítésére.

A Pacolli privát bankszámlájáról származó pénzt előbb Pavel Borogyinnak, az orosz
elnöki hivatal nagyhatalmú vagyonkezelőjének (a lap szerint "a Jelcin család kincstárnokának")
nevére utalták át, majd innen került tovább "rejtélyes módon" a meg nem
nevezett budapesti bankba. A pesti bankszámlára úgy derült fény, hogy Carla Del Ponte
svájci főállamügyész – aki időközben a hágai nemzetközi törvényszék bírája
lett – házkutatásokat tartott svájci bankokban Jurij Szkuratov orosz főállamügyész
felkérésére, vezető orosz tisztségviselők vélelmezett korrupciós ügyei kapcsán.

A svájci főállamügyész a Kreml 23 korrupt tisztségviselőjének összesen 32 folyószámlájára
bukkant a Gotthard Bank genfi és luganói fiókjában. Az átvizsgált iratokból kiderült,
hogy a Kreml megrendeléseiért felelős Borogyinnak és másoknak átutalt pénzek a
koszovói építési vállalkozó Svájcban működő vállalatától, a Mabetextől származnak.

A "Kreml udvari építészének" kilenc éve még egy szegényes irodácskában tengődő
cége szédületes karriert futott be: ma hatezer alkalmazottja és szerte a világban 18
fiókja van, s évi egymilliárd dolláros árbevételével immár a hetvenedik legnagyobb
svájci vállalat. A Gotthard Bank luganói fiókjában találtak három hitelkártya-folyószámlát
is, amelyek Jelcin elnök és két lánya nevére voltak kiállítva. A számlakivonat
szerint az elnök maga alig használta a hitelkártyát, annál inkább lányai, főleg
"a Kreml hercegnőjeként", az államfő kedvenceként számon tartott Tatjána, aki
egy nap leforgása alatt 20 millió lírát (2,6 millió forintot) is költött.

A folyószámlákat formailag egy svájci bankár feleségének kicsiny ruhaboltja töltötte
fel, a gyanú szerint abból a pénzből, amelyet férje, Franco Fenini luganói bankár
egy problémás oroszországi hitelek behajtásával foglalkozó, orosz–izraeli–spanyol
származású üzletembertől zsarolt ki a haszon lefölözése címén.

A Szevodnya cím? moszkvai lapnak sikerült elérnie Bagjet Pacollit (aki szabadságát tölti
valahol Svájcon kívül), s az albán vállalkozó határozottan cáfolta, hogy ő
fizette volna Jelcin családjának a számláit. "Politikai megrendelésre" készült
írásnak, "kisded játékoknak" minősítette az olasz lap értesüléseit.
Ugyanakkor elismerte, hogy a svájci főügyész valóban tett fel neki kérdéseket
Jelcin számláiról. Pacolli azt állította, hogy a Mabetex semmiféle ruhaszámlákat
nem fizetett ki, s céges hitelkártyájukat sem használták Jelcinék Budapesten. Szavai
szerint a Mabetex orosz üzleti partnerei valóban költekeztek e hitelkártyákról, de
ezek kizárólag a szerződésekkel kapcsolatos kiadások voltak.

Az albán üzletember megerősítette, hogy megfelel a tényeknek az egymillió dollár átutalása
Budapestre, de ez az összeg egy magyar alvállalkozó szolgáltatásainak ellenértéke
volt. "A szerződés 1 millió 470 ezer dollárról szólt, s még 93 ezer dollár hátralékunk
van, mert ez a cég nem teljesítette az összes megrendelt szállítást" –
nyilatkozta a Szevodnyának Pacolli.

Az albán vállalkozó nem kívánta megnevezni a magyar céget, mivel – mint mondta –
"bírósági perben állunk vele, de igyekszünk peren kívüli megállapodásra jutni".
(MTI)


Mogiljevics cáfol



A magyar sajtóban Szeváról eddig ellentmondó állítások jelentek meg. A napokban
Tonhauser László nyugalmazott alezredes, az egykor a szervezett bűnözés elleni harcot
koordináló, legendás hír? rendőrtiszt jelentette ki: kilenc évig figyelték Szevát,
a vádak alaptalannak bizonyultak.

A titokzatosnak mondott orosz vállalkozó többször nyilatkozott a magyar sajtónak,
legutóbb a Napi Magyarországnak, illetve a Napkeltének. Ezekben a nyilatkozatokban az
ötvenhárom éves, több mint kilenc év óta Magyarországon élő, magát törvénytisztelő
állampolgárnak és tisztességes adófizetőnek valló üzletember cáfolja a Vörös
Maffiáról szóló híreket. Véleménye szerint egyelőre magyarországi orosz maffiáról
korai beszélni, hiszen az elkülönült orosz bűnözői csoportok nem kapcsolódtak össze
a politikával. A személyével kapcsolatosan kialakult véleményekről szólva elmondta,
hogy ő a különféle nemzeti titkosszolgálatok által kiszemelt áldozat, a befeketítését
szolgáló információk ugyanolyan alaptalanok, mint az orosz maffiáról szólók.
Mindeddig nem indult ellene semmilyen eljárás, nem kapott sehonnan még idézést sem. Részlet
az interjúból: "Valaki készít egy anyagot valakiről, ami ugye nem lehet tévedés,
hiszen ő maga készítette. Ezennel odaadom önnek azt az anyagot, amelyet az FBI rólam
készített, de megjegyzem, szóról szóra ugyanilyen anyagot szerezhetnék az oroszoktól,
az izraeliektől, a franciáktól, az angoloktól. A jelentések írói kivétel nélkül
ugyanazt állítják; ha egy rendőrtiszt azt mondja, hogy kétségeket váltanak ki benne
az ebben szereplő állítások, akkor ezt az embert biztosan korrumpálták. Hiszen
mindenki tudja, hogy a leírtak igazak, akkor ő miért kételkedik benne. Ezt a rendőrt
azután leváltják, az újak pedig egymástól öröklik az anyagot, amelybe azután soha
senki nem néz bele azzal a felvetéssel, vajon igazak-e az állítások.

Én átlapoztam ezt az FBI-jelentést. Olyan részeket találtam például, hogy 1994-ben
bestiálisan végeztettem ki embereket, név szerint felsorolva, lakcímük is ott
olvasható. Öt év alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy egyáltalán ellenőrizze, hol
lehetnek ezek az emberek eltemetve, hogyan ölték meg őket. Ha valaki ez iránt érdeklődne,
akkor megállapíthatná, hogy élnek, egészségesek, és a baráti körömhöz
tartoznak. Az állítólagos áldozatokkal hetente legalább egyszer beszélek telefonon,
negyedévente pedig legalább egyszer együtt ebédelünk. De mondok mást. A jelentés
tartalmazza azt is, hogy védelmi pénzeket hajtottam be Németországban. Ezt a pénzt
azután – négymillió dollárt – átutaltattam a saját számlámra. Megjegyzem, Németországot
90 millióan lakják, a jelentésben viszont nem olvasható a megzsarolt emberek neve, nem
tették közzé a számlaszámot, nem lehet tudni, mikor történt az esemény. Ez ugyanis
már senkit nem érdekel. Mint ahogyan az sem, hogy nincs kárvallott, nincsenek adatok,
és fel sem merül, hogy egyáltalán megtörtént-e az eset (…)" (Napi
Magyarország, 1999. június 5.)

Olvasson tovább: