Kereső toggle

Szervezett bűnözés elleni harc

A hatalom korlátai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Aki sokat markol, keveset fog. Lehet, hogy a mondás beigazolódik a kormány legújabb
javaslatával kapcsolatban, hiszen a szervezett bűnözés elleni módosító csomag a
prostitúciótól kezdve az idegenrendészeten át az adatvédelemig öleli fel a módosítani
kívánt jogszabályok körét. Boros László, az ELTE Jogszociológiai Tanszékének
vezetője szerint azonban félő, hogy csak a politikai mozzanat pörgött fel, nem a
szakmai. S bár a tervezet céljait illetően a politikai erők között megvan az egyetértés,
a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés csak akkor lehetséges, ha a
konszenzus minden egyes mozzanatban megvan. A közvélemény igénye a biztonságra érthető,
ám mindezek a tervek hosszútávon csak politikai konszenzus alapján hozhatnak eredményt.



Rendőrök az Aranykéz utcai robbantás helyszínén. Tehetetlenek voltak
    Fotók: Hetek archív

Szervezett bűnözésről akkor beszélünk, ha a csoportosan, előre kitervelt módon
elkövetett bűncselekményekből származó jövedelem a pénzmosás révén bekerül a
gazdaságba, ahol a bűnös cselekményekből eredő pénzt legális vállalkozásokban
forgatják. Ha azután ez a gazdaságban felhalmozott pénz behatol a politikába, akkor már
maffia-bűnözéssel állunk szemben – állítja Tauber István az ELTE Kriminológiai
Tanszékének vezetője. Az ismert kriminológus szerint az ilyen jellegű, súlyos és a
társadalomra veszélyes bűncselekmények területén világszerte megfigyelhető
folyamat, hogy a jogszabályok egyre szigorúbbá válnak. Ez azt jelenti, hogy gyakran évszázados
alapelveket is hajlandó feloldani a törvényhozás. Jó példa erre Svájc, ahol a
banktitkot korábban megközelíthetetlen tabuként kezelték, ám az utóbbi időben már
a svájci hatóság is feloldja azt, amennyiben pénzmosás gyanúja merül fel. A fejlett
országok mindegyikében kőkemény szigorításokat vezetnek be a terrorizmussal és a kábítószerrel
összefüggő esetekben is. Tauber ezért úgy véli, hogy a nyugat-európai és az
amerikai tendenciáknak megfelel a kormány jelenlegi tervezete, amely a szervezett bűnözés
elleni hatékonyabb fellépés érdekében nagyobb jogkört kíván adni a bűnüldöző
hatóságoknak. A korábbi szabályok ugyanis nagyon bürokratikusan határozták meg a
titkosszolgálati eszközök igénybevételének a lehetőségét – hogy kit és mikor
lehet lehallgatni – és ezzel gúzsba kötötték a hatóságok kezét. A bűnüldözés
nem tudott eredményt produkálni a szervezett bűnözés területén.



Rapid titokfejtők



A törvénytervezet szerint a jövőben a nyomozó hatóságok ügyészi engedély nélkül,
közvetlenül megkereshetnének bármilyen szervet, és az adó, bank vagy üzleti titok
sem maradhatna rejtve előttük, amennyiben valamely cselekmény kábítószer-kereskedelemmel,
terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel vagy pénzmosással áll kapcsolatban.
Az indoklás szerint erre a felsorolt különleges ügyekben a gyorsaság miatt van szükség.
Ügyészi vélemények szerint azonban a gyorsaságnak eddig sem volt akadálya, hiszen
halaszthatatlan esetekben a nyomozó hatóságok megtehették a szükséges lépéseket
engedély nélkül is. Utólag azonban az ügyésznek jóvá kellett hagynia a rendőrség
vagy vámhatóság intézkedéseit. A kontroll tehát jelen volt, és ezt még akkor sem
szerencsés kiiktatni, ha az pusztán formai jelentőséggel bírt. Az ügyészek ugyanis
általában minden esetben jóváhagyták a nyomozás sikere érdekében megtett intézkedéseket.
Ha azonban a rendőrség szabad kezet kap, félő, hogy a statisztikák javítása érdekében
önkényesen fog eljárni és az eredményesség oltárán ártatlan embereket is feláldoz
majd. A titkosszolgálati eszközök szabályozására Tauber szerint sincs tökéletes
jogi megoldás, mindenütt vannak ellentmondások. Ennek ellenére a legfejlettebb demokráciákban
is használnak ilyen eszközöket.

Szikinger István alkotmányjogász véleménye szerint azonban Magyarországon a helyzet
némileg más. Mint múlt heti számunkban nyilatkozta: a jogalkotás már a liberális
belügyminiszter idején rendőrállami irányba indult el. Ahogy nő a bűnözés, a rendőrség
a pontos helyzetelemzés és megoldási terv helyett reflexszerűen újabb és újabb
jogokat kap, de a helyzet nem változik. Megszorítják a jogokat, de semmit sem javul a közbiztonság,
érvelt a szakértő. Igaz, hogy a nyugati országokban is szigorítják a szabályokat,
ám ott – különösen az Egyesült Államokban – az alkotmányos korlátok is sokkal
erősebbek. Nálunk azonban az emberek nem annyira érzékenyek a demokratikus szabadságjogokra,
ezért nem látható előre, hogy egy olyan diktatórikus hagyományokkal rendelkező országban,
mint Magyarország, ez milyen következményekkel jár.



Gumiparagrafus



A titkosszolgálati eszközök alkalmazása tehát kétél? fegyver. Egyrészt szükséges
a társadalom védelme érdekében, hiszen elősegíti a bűnözők kézrekerítését, és
ezért kívánatos, hogy a hatóságok szabadon éljenek vele. De ha kontroll nélkül működik,
akkor nem megvédi, hanem veszélyezteti a társadalmat. Sokan ezért is megdöbbenve
figyelik a kormány szervezett bűnözés elleni törvénycsomagját, ami fontos garanciákat
iktatna ki a hatékonyság érdekében. A tervezet – amelyet egyébként a bíróságok
a korábbi gyakorlattól eltérően nem kaptak meg véleményezésre, így csak a sajtóból
értesültek annak tartalmáról – lehetővé tenné, hogy a rendőrség bírói engedély
nélkül, titkosszolgálati eszközökkel figyelje a szabadságvesztésből szabadult személyeket.
Igaz, csak akkor, ha alaposan lehet következtetni arra, hogy ismét bűncselekményt fog
elkövetni. De hogy mit jelent az "alapos következtetés", azt maga a rendőr dönti
el, és azt senki, még a bíróság sem vizsgálhatja felül, hiszen nem is tud a titkos
információgyűjtésről.

A bírói körökben az a javaslat is komoly ellenérzéseket váltott ki, miszerint a büntetés
megállapításánál a büntetési tétel középértékéből kellene kiindulni. Ez
alapvetően sérti a bírák szabad mérlegelési jogát, vagyis megvonja azt a szabadságot,
hogy a bíró a bizonyítékok mérlegelése után meggyőződése szerinti büntetést
szabjon ki. "Egy bírót nem lehet kötelezni; úgy szabja ki a büntetést, ahogy a
lelkiismerete és a tényállás diktálja. Nem biztos, hogy a bírói gyakorlattal van
probléma, inkább a büntetési határokkal." – szögezte le Tauber professzor.



Kommandósok gyakorlatoznak. Csak konszenzussal lehet eredményt elérni

Drogszigor és a dillemák



A szervezett bűnözéssel kapcsolatosan a kormány a kábítószerre vonatkozó szabályozást
is meg kívánja változtatni. A tervezet a probléma komoly társadalmi súlya miatt már
most heves vitákat vált ki. Pelle Andrea, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédje
egyenesen arcátlannak nevezte a javaslatot a Világgazdaságnak adott nyilatkozatában.
Exdrogosok véleménye szerint azonban a kábítószerrel szemben a legkeményebb
szigorral kell fellépni. A szülők viselkedése is ellentmondásos: míg gyerekük ellen
nem indul eljárás, támogatják a szigort, ezt követően azonban túlzottnak tartják
az intézkedéseket, mondják a szakértők.

A jogalkotó mindenesetre nehéz helyzetben van. "Nincs megfelelő modell számunkra"
– jelentette ki lapunknak Boros László professzor, az ELTE Jogszociológiai Tanszékének
vezetője. A kábítószernek ugyanis nincs kezelhetőségi szintje, vagyis ahol mint tartós
bűnelkövetési módszer megjelent, az államok csak részeredményeket tudtak elérni. A
kábítószerezés csak azokban az országokban nem probléma, ahol valamilyen normatív háttérrel
a társadalom alapvetően tartja magát távol ettől, és ítéli el ezt a tevékenységet,
fejtette ki a professzor.

A javaslat ellenzői több kritikát is megfogalmaznak. Elsődlegesen azt kifogásolják,
hogy az úgynevezett csekély mennyiség mértékét a kormány egzakt módon, az eddigi
érték töredékében állapítaná meg. Mint ismeretes, jelenleg csekély mértéknek a
nem drogfogyasztó számára halálos adag tízszerese számít. Ez a határ azért jelentős,
mert a büntető törvénykönyv ehhez köti az elterelést, vagyis azt a lehetőséget,
hogy az elkövető a büntetés helyett a gyógykezelést válassza. A kritikusok szerint
a csökkentés azzal járna, hogy az "átlagos" drogos sem tud majd élni ezzel a
lehetőséggel.

A kritikusok másik ellenvetése a kábítószer-fogyasztóra kiszabható büntetés felső
határának két évről háromra emelése, így a jogkövetkezmények nem állnak arányban
az elkövetett bűnnel. Ehhez járul az is, hogy a tervezet szerint csak az orvosszakértő
által betegnek, drogfüggőnek minősített elkövető élhetne az eltereléssel. Ezek következtében
az alkalmi fogyasztók túl kemény büntetést kapnának.

A kábítószertől "megszabadultak" azonban általában azon a véleményen vannak,
hogy a szigorú büntetésnek kedvező hatása van. A kormány is a sokat emlegetett
prevencióra törekszik, pontosan arra, hogy az alkalmi fogyasztókat elrettentse. "Sokszor
azért mertünk magunknál tartani anyagot, mert tudtuk, hogy úgyse csinálhatnak velünk
semmit. Amikor a rendőr elkapott, csak annyit mondott: látom, maga erős dohányos"
– mondja egy magát megnevezni nem kívánó absztinens. A kormány ezen kíván változtatni.

Olvasson tovább: