Kereső toggle

Folytatódik az ügyészségi vizsgálat

A nápolyi érsek milliói

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor 1997 májusában két kisüzem tulajdonosa a dél-olaszországi Lagonegróban
az ügyészségnél feljelentést tett, mert uzsorázsok áldozatai lettek, az ügyész
nem lepődött meg, hiszen a helyi független rádióban már egy évvel korábban
beszámolt az esetről egy bátor riporter. A vizsgálat középpontjába az ottani Banco
di Napoli elbocsátott igazgatója, Filippo Lemma és a nápolyi érsek testvére, Mario
Lucio Giordano kerültek.

Ez év februárjában elterjedt a hír, hogy Michele Giordano nápolyi érsek ellen
vizsgálat folyik. A hírt azonnal cáfolják, de az érsek kijelentéseit mindenesetre
azokhoz az aktákhoz csatolják, amelyek az érsek és testvére közötti
pénzmozgásokat dokumentálják.

1998. május 14-én Michelangelo Russo ügyész uzsora és bűnszövetkezésben való
részvétel alapos gyanúja miatt kéri a bíróságtól az engedélyt az érsek


telefonbeszélgetéseinek lehallgatásához, amit május 28-án meg is kap. Augusztus
20-án Mario Lucio Giordanót és Filippo Lemmát letartóztatják, mivel a
telefonlehallgatások alapján úgy sejtik, hogy időközben bizonyítékokat
tüntethetnek el. Mindketten tagadják a vádat. Ebben egymilliárd líráról (128
millió forint) van szó, amelyet az érsek saját testvérének és testvére fiainak
kölcsönzött volna. Augusztus 22-én harminc pénzügyőr kíséretében Russo
államügyész az érsek palotájában átadja Michele Giordanónak az "aviso di
garanziá"-t, amivel értesíti, hogy uzsora és bűnszövetkezésben való részvétel
alapos gyanúja miatt eljárás indult meg ellene, azonkívül házkutatási parancs is
van a kezükben. Giordano a házkutatáshoz nem járul hozzá, de átadja a kért
okmányokat. Egy folyószámláról és egy csekk-könyvről van szó, amit az érsek a
testvérének adott át.

Augusztus 24-én Joaquin Navarro, a Vatikán szóvivője kijelenti: "az a mód, ahogyan
az érseket kezelték, az állam és az egyház közötti problémákat érinti".
Érdekes, hogy az ügyész és a pénzügyesek nem értesítik a sajtót, amely azonban
mégis megjelenik, miután ők az érseki palotába érkeznek. Lehetséges, hogy az érsek
emberei értesítették a sajtót?

Giordano érsek mindjárt letámadja az ügyészséget, és hangoztatja, hogy diplomata
útlevele van. Azzal is előáll, hogy hányszor prédikált az uzsora ellen. (Mintha nem
ismerné a közmondást, miszerint van, aki "bort iszik, de vizet prédikál"). Az
érsek azt is kijelenti, hogy demokratikus rendszerben ilyen még nem volt, amit az
ügyészség ellene tett, "sőt még a fasiszta rendszerben sem, ilyet csak a
kommunisták csináltak". Testvére meg egyenesen azzal érvel, hogy apja szegény
építőmunkás volt, mintha ez bizonyítaná bűntelenségét.

A Milánóban megjelenő Corriere della Sera már augusztus 23-án beszélgetést közöl
Vittorio Messori katolikus íróval, aki persze kijelenti, hogy reméli tévedésről van
szó, de azért elcsodálkozik az érsek viselkedesén: "Én nem hiszek az ügyészség
tévedhetetlenségében, de egy érsek akkor sem alacsonyodhat le védekezésében olyan
szintre, mint egy korrupt politikus". Giordano azt is kijelenti: "Én bizony nem
vagyok Berlusconi!". Az újságíró közbeveti: "Na, de hát ő is csak egy ember.
Talán felizgatta magát...". Messori: "De amikor egy ilyen megbízatása van az
embernek, azzal együtt más kötelessége is van, mint egy privát polgárnak. Hadd
jegyezzem meg, amikor elmarasztalta az ügyészséget, és hangoztatta ártatlanságát, e
magatartás nem volt érsekhez illő. És azt is hozzáteszem: egy keresztény nem tudja
önmagát felmenteni".

Messori elmondja azt is: "Minden alkalommal, amikor valakit az egyház vezetői között
valamilyen bűnüggyel vádolnak, viszonzásul azzal reagálnak, hogy ez lehetetlen,
rágalom és így tovább. Mintha arról akarnák meggyőzni az embereket, hogy
bűntelenek".

Egy rádióriporter, Filippo D\'Agostino a Basilicata Radio Duéban már 1996 óta
rendszeresen beszámol a helyi Banca di Napoli uzsoragyakorlatáról. Felhívja a
rendőrséget is, hogy vizsgálja ki a bankban folyó üzelmeket. Ez nem veszélytelen,
hiszen ismeretlenek többször is halállal fenyegetik meg. Veszélyes ügybe vágja a
fejszéjét, amikor kideríti, hogy az érsek testvére uzsorakamatra kölcsönöz pénzt.
De társadalmi kirekesztést is el kell szenvednie, mivel a rádió körül minden ház az
érseké vagy a rokonaié, és senki nem beszél vele. Meg is fenyegetik, hogy
bezáratják a stúdióját – és valóban, egy frekvenciát el is vesztett azóta.

Egy tanú elkíséri a bankigazgatót az érseki palotához. Az érsek persze azt
állítja, hogy ő csak segíteni akart testvérén, és uzsoráról fogalma nincs.
Csakhogy nem saját pénzével "segített", hanem az egyház pénzével.

Prodi kormányfő védelmébe veszi az érsek ellen eljáró ügyészséget, és utasítja
Flick igazságügy minisztert, hogy adjon folyamatos tájékoztatást számára a Giordano
érsek elleni eljárásról. Az olasz televízióban megszólaló nemzetközi jogászok
elutasítják az érsek érvelését, hogy diplomáciai mentességet élvez, hiszen azt
csak olyan diplomaták élvezhetik, akiket az olasz külügyminisztériumnál
akkreditálnak.

A katolikus egyháznak igen kellemetlen az ügy. Felkérik az érseket, hogy tompítsa a
hangját. Bár mindennap biztosítják Giordanót szolidaritásukról az Avveniere cím?
katolikus napilapban, a Vatikánnak azonban ekkor még nincs fogalma az ügy érdemi
részéről, hiszen az érsek nem informálta őket erről. A gondot az okozza számukra,
hogy kedvezőtlen kép alakul ki az egyházról, amikor egy főpapot uzsorával vádolnak.
Ez az ügy ismét felkeltheti az érdeklődést az egyház pénzügyei iránt, és félő,
hogy a katolikusok ezután kevésbé lesznek lelkes adófizetői az egyháznak. (A
befizetett egyházadó a La Repubblica cím? lap adatai szerint 1995-ben 870 millió
líra, azaz 103 millió forint, 1996-ban 1454 millió, azaz 186 millió forint volt
Olaszországban). Ezért kérik az érseket és munkatársait, hogy viselkedjenek
diszkrét módon. Sokaknak nem tetszik az sem, hogy "az egyház szuverenitásáról",
"idegen államról", no meg a diplomáciai útlevélről beszél az érsek. A Vatikán
hivatalos lapja, az Osservatore Romano az ügy kezdetén hírt adott ugyan az ügyről, de
aztán napokig hallgat, miközben az olasz hírközlő szervek kiemelt helyen számolnak
be erről. A Vatikánt két kérdés foglalkoztatja: miért nem értesítették őket a
vádemelés előtt, és hogyan történhetett meg az, hogy az újságok előbb tudtak a
vádemelésről?

A Vatikán szóbeli tiltakozást fogalmaz meg az olasz államnak. Dini külügyminiszter a
napokban várhatóan javasolni fogja, hogy egyeztessék az 1929-ben megkötött
konkordátum rendelkezései és a bűnügyi eljárás közötti eltéréseket. Eközben az
ügyészség kiterjeszti vizsgálatát arra a pontra is, amely szerint a nápolyi érsek
templomokat más – nem vallásgyakorlati – célokra adott ki bérletbe.

Olvasson tovább: