Kereső toggle

Véres félhold

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Iszlamista elemzők szerint Afrikában tízezrekben mérhető a naponta kereszténnyé váló muzulmánok száma. A jelenséget a radikális muszlim csoportok – elsősorban a kontinens középső részén – sok esetben nem térítéssel, hanem tizedeléssel igyekeznek visszaszorítani. Célkitűzéseik között szerepel az is, hogy Afrika legyen az első iszlám kontinens. Ezek a törekvések olyan afrikai országokban is tetten érhetők – különösen az Arab Tavasz óta –, amelyekben nem az iszlám lakosság van többségben, vagy korábban nem volt feszültség a keresztények és muzulmánok között. Összeállításunkban a fekete kontinens Jézus-hívők számára legveszélyesebb országaira vetünk egy-egy pillantást.

A kenyai terrortámadás elkövetőit „exportáló” Szomália – az Open Doors nemzetközi jogvédő szervezet jelentése szerint – a legveszélyesebb afrikai ország a keresztények számára (világviszonylatban pedig az ötödik helyet foglalja el). A szélsőséges iszlám és az al-Shabaab (Az Ifjúság) nevű terrorista csoport itt nem csupán a keresztényekre veszélyes, hanem a mérsékelt muzulmánokra is.

Az általános korrupció és erőszak szintén nem a keresztényeknek kedvez. Valójában itt senki sem lehetne keresztény a muzulmán vezetők nézete szerint, vagyis az életével játszik, aki nyíltan felvállalja a hitét, vagy akár csak felmerül a gyanú vele kapcsolatban. A régóta zajló iszlám radikalizáció miatt a lakosságnak csupán 0,34 százaléka tartozik valamelyik keresztény irányzathoz.

A veszélyeztetettségi listán 10. helyet elfoglaló Eritrea hosszú idő óta harcokat folytat a szomszédos Etiópiával. A kormány egyik képviselője azonban nemrégiben másik két fő ellenséget is megnevezett: az AIDS-et és a független protestáns keresztény közösségeket. A 60 százalékban muzulmán országban a keresztény csoportok közül az ortodox egyház együttműködik a kormánnyal, hajlandó besúgóként kiszolgálni a kormány céljait. Az erőteljes iszlamizáló törekvések miatt azonban ez még nem feltétlenül jelent számukra biztonságot.

Tavaly mintegy 1500 eritreai keresztényt érintett letartóztatás, fogva tartás és kínzás – amelyek 31 halálos áldozatot követeltek. Előfordul, hogy a keresztényeket fém konténerekben tartják fogva katonai táborokon belül vagy olyan titkos helyeken, amelyekről csak a kormány által megbízott személyek tudnak. A keresztényellenességet zászlajára tűző Afewerki elnök ereje csökken ugyan – ám félő, hogy bukásával a hadsereg veszi át a hatalmat, és még gyorsabb ütemben valósul meg az iszlám köztársaság létrehozása.

Szudán a 12. helyen áll a keresztényüldözés listáján, a Dél- és Észak-Szudánra kettévált országban elsősorban az északi részen élnek veszélyben a keresztények a hivatalos szinten bevezetett saría miatt. A két országrész között több mint húsz évig zajlott polgárháború, melynek elsődleges célja az volt, hogy a déli részen is a saría lépjen életbe. Omar El-Béchir észak-szudáni elnök a keresztények ellen szent háborút hirdetett: a rádió- és tévécsatornák szélsőséges dalokat sugároznak, amelyek a „hitetlenek” megölésére buzdítanak. Számos templomot és iskolát leromboltak a kormányerők, és tíz éve folyik Dárfúrban az etikai tisztogatás a nem arab lakosság ellen.

Nigéria a 13. a listán. Az ország északi részén szükségállapotot vezettek be a Boko Haram nevű fegyveres iszlám csoport tevékenysége miatt, amely a kormány megdöntését és egy iszlám köztársaság létrehozását tűzte ki célul. Szeptember 29-én legalább ötven keresztény egyetemistát lőttek le álmukban egy kollégiumban, de az utóbbi időben több hasonló támadás is történt keresztény célpontok ellen. 2010 januárjában 300 hívőt öltek meg Jos városában. Egy keresztény faluban, Mile Bakwai-ban pedig több mint száz keresztényt gyilkoltak meg 2011 óta. A legutóbbi támadás idén áprilisban történt, amikor fegyveresek bekerítették a falut – ezúttal 18-an estek áldozatul. Kano városának keresztény kerületében márciusban autóba rejtett bomba robbant a buszpályaudvaron, 25 halottat és mintegy 60 sebesültet hagyva maga után, többségében keresztényeket. Egy fiatal párt az utcán támadtak meg húsvétkor, a férjet megölték. Márciusban egy egyetemi kollégiumba törtek be éjszaka, ahol a diákok keresztneve alapján döntötték el, hogy kiket végeznek ki keresztény hitük miatt. A lakosság körében ennek ellenére nem csökken a kereszténység iránti érdeklődés az Open Doors jelentése szerint.

Etiópia a 14. helyet foglalja el a listán, ahol a kínai típusú kommunista rendszert fejeli meg az iszlám szélsőségesek mozgalma – mindkettő célpontjai a keresztények, kiváltképp, ha muzulmán hitről tértek át. A szélsőséges iszlamista mozgalom külső támogatást is kap a szomszédos Szomáliából, az al-Shabaab terrorista csoporttól.

Tanzániában többségben vannak a keresztények, de azokon a területeken, ahol kisebbségben élnek, ellenséges hozzáállással kell szembenézniük. Az ellenségesség központja Zanzibár térsége, amelynek saját elnöke van, valamint ifjúsági terrorcsoportja Vugu vugu la uamsho néven (az Iszlám Megőrzésének Ébredése Mozgalom). A keresztények a muzulmán többségű részeken már most is az istenkáromlás vádja alá kerülhetnek. A muzulmán közösség alkotmányozási lázban ég, 2014-re csak remélni lehet, hogy megmarad a jelenleg legalább elviekben érvényben lévő vallásszabadság. A feszültség abból származik, hogy a muzulmánok úgy vélik, az alkotmány eddig a keresztényeket favorizálta, ezért most minden erővel fordítani szeretnének. Tanzánia most a 24. helyen áll a veszélyességi listán, ami önmagában nem sokat jelent, csakhogy az utóbbi évekig az első ötvenben sem volt benne.

Kenyával kapcsolatban, amely most a 40. helyet foglalja el, eddig fel sem merült, hogy felkerülhet a listára, a lakosság túlnyomó része ugyanis keresztény. A szomszédos Szomáliából azonban egyre többen lépik át a határt azzal a céllal, hogy a radikális iszlámot terjesszék, és az alkotmányban is történt nemrégiben változás. A muzulmán törzsek integrációját is belefoglalták, amelyek a saríát alkalmazzák. Emiatt egyre több atrocitás ér keresztényeket. Idén februárban egy muzulmán hitről áttért bibliatanítót és egy pásztort fegyveres támadás ért, egyikük meghalt, a másik pedig súlyosan megsebesült. Több hasonló támadás történt személyek, illetve közösségek ellen is, amelyek a nairobi terrortámadásban csúcsosodtak ki.

Elemzők szerint Szomáliából nemcsak Kenyába, hanem Ugandába is átterjedhet a muszlim radikalizmus. Az ország csak a 47. helyen áll az 50 országot felsoroló listán, és nem érkeznek rendszeresen hírek támadásokról, ugyanakkor a gazdasági és törvényhozási klíma egyértelműen a keresztények rovására változik. Fontos szerephez jutott a Tabligh mozgalom, amely fiatal muzulmánokat toboroz, és célja egyértelműen az iszlám vallás szorosabb követésére kötelezni az ország lakosságát.

Súlyos támadásról is érkezett hír: 2011 decemberében savval öntöttek le egy muzulmán hitről áttért keresztény pásztort, Umar Mulindét, aki csodával határos módon élte túl a támadást, de társai is rendszeresen kapnak fenyegetést. A helyi hatóságok nem nyújtanak segítséget a keresztényeknek, a muzulmán közösségek üldözik a kitért hívőket. Ráadásul egy hagyományőrző mozgalom is támogatja a kereszténységgel ellentétes vallási tradíciókat, a boszorkányságot, az emberáldozatot és az emberi hús fogyasztását, ilyen módon számukra is akadályt jelentenek a keresztény hívők.

Hit Gyülekezete Burkina Fasóban

Hogy mit jelent egy muzulmán közegben kereszténnyé válni, arról Aaron Noba, egy Burkina Fasó-i keresztény pásztor (képünkön) első kézből számolt be a Heteknek. A férfi 1998-ban tért át a keresztény hitre Elefántcsontparton, ahol akkoriban a családja élt. „Mivel muzulmánnak születtem, apám pedig mecsetekben tanított, nagy felháborodást váltott ki a megtérésem, a környezetem gyakorlatilag lázadónak bélyegzett. Mivel az életem is veszélybe került, elhagytam az országot” – emlékezett vissza. Miután átmenetileg Magyarországon élt, eljutott a Hit Gyülekezetébe. Bár szíve szerint örökre maga mögött hagyta volna a fekete kontinenst, úgy érezte, Isten azt kívánja tőle, hogy térjen vissza szülőföldjére, Burkina Fasóba. 2003-ban érkezett meg az ország fővárosába, Ouagadougouba, ahol saját gyülekezet alapításába fogott – amelyet szellemi gyökerei miatt Hit Gyülekezetének nevezett el. A közösség ma egy saját gyülekezeti épülettel és egy iskolával rendelkezik, egy átlagos rendezvényükön pedig több mint hatszázan vesznek részt, valamint vidéken is működnek csoportjaik.
„Afrikának négy fő problémája van: a tudatlanság, a szegénység, a betegség és az átok. Ezek ellen igyekszünk küzdeni az evangélium üzenetével” – emeli ki a pásztor, aki az egyik legfontosabb szolgálatuknak azoknak a gyerekeknek az oktatását tartja, akiket vagy nem tudnak taníttatni, vagy a szegénység miatt el is hagytak a szüleik, és így utcára kerültek. Ezt azért is tartja fontosnak, mert a muszlimok is hangsúlyt fektetnek az oktatásra – csakhogy ők a saríára nevelik a következő generációt. Aaron pásztor elmondása szerint, akik a többségében muzulmán vallású országban keresztény hitre térnek, esetenként a családjukból való teljes kirekesztést kockáztatják. Ez azonban inkább csak a gyakorló muzulmán családokra vonatkozik, és egyébként is – teszi hozzá – Burkina Fasóban nem olyan éles az iszlám és a kereszténység szembenállása, mint más országokban. „Nigériában például rendszeresek a keresztények elleni merényletek, amelyek egyértelműen a vallási irigység számlájára írhatók, ugyanis a kereszténység térhódítása nyomán a mecsetek gyakorlatilag kiürülnek” – ecsetelte a gyülekezetvezető. Hozzátette: tudják, hogy a Boko Haram aktivistáihoz hasonló fegyveres szélsőségesek az ő országukban is jelen vannak – és Szaúd-Arábiából, Dubaiból és Kuvaitból kapnak támogatást –, de egyelőre csak „alvó” státuszban, nyílt konfliktusok még nem alakultak ki velük. Ugyanakkor minden eshetőségre igyekeznek felkészülni.
„Burkina Fasóban a vahabiták vannak jelen, akik ugyan rendkívül elkötelezettek, ám egyúttal simulékonyabbak is, kerülik a közvetlen konfliktust, ezért sokan veszélyesebbnek tartják őket, mint a többi muzulmán irányzatot”– erősítette meg Flaisz Endre, a Hit Gyülekezete missziós lelkésze, aki már szolgált az afrikai országban. Mint mondta, az iszlám megerősödése és előretörése a rendkívül erőteljes anyagi támogatásoknak is köszönhető. „Burkinában jellemző, hogy a szegényes kunyhókból álló falvakban az egyetlen kőépület egy csillogó-villogó mecset. Ezek építését egy-két gazdag üzletember finanszírozza. A helyiekben az a képzet alakul ki, hogy a fejlődés a muszlimoknak köszönhető” – mondta.
A lelkész kifejtette: Burkina Faso, Niger, Nigéria, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán és Szomália jelöli ki azt a vonalat, ahol a muzulmán Észak-Afrika (Magreb) érintkezik a Fekete-Afrikában dinamikusan növekvő kereszténységgel és a helyi társadalmakban mélyen beágyazódott animista törzsi vallásokkal. A térség nyugati felében ez kevesebb feszültséggel jár ugyan, mint keleten, de a folyamatok mindenhol kiszámíthatatlanok.
(Az Egyenlítőtől délre azonban már kevésbé van jelen az iszlám.)
A kiszámíthatatlanságra példa a Közép-afrikai Köztársaság, ahol nemrégiben az iszlám milicisták elüldözték a regnáló elnököt, és átvették a hatalmat. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a keresztények erős üldöztetéssel kénytelenek szembenézni. Az ország fővárosában, Banguiban működő kiváló teológiai főiskola működése szintén ellehetetlenült. A kaotikus helyzetben az hozhatna változást, ha a francia erők beavatkoznának az országban – erre komoly esély mutatkozik a politikusi nyilatkozatok alapján.  
Egy, a Közép-afrikai Köztársaságban élő pásztor, Abel megerősítette a Heteknek az előbbieket: kimondhatatlan szenvedésről, öldöklésről, erőszakolásról számolt be, amelynek maga és a családja is elszenvedője. Egyik fivére, aki az Orvosok Határ Nélkül szervezet tagja, szeptember elején családjával együtt kénytelen volt elmenekülni Bossangoából a vérengzések elől. Most egy menekülttáborban vannak, ahol ezer emberre jut egy WC, kevés az ennivaló, gyerekei a rossz higiéniai körülmények miatt megbetegedtek. „A helyzet tarthatatlan, nagyon bízunk a francia csapatok beavatkozásában” – írta Abel.